Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-08 / 40. szám
Sokat ígérő vállalkozás Jó szervezés az ereoményes munka biztosítéka A minap elbeszélgettem Molnár Istvánnal, a Kosúti Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság agrotechnikusával. Megkértem, mondjon néhány szót idei tapasztalataikról. Molnár elvtárs elmondotta, hogy elégedettek a gabonafélék hektárhozamával. A búza átlagos hektárhozama 35,78 mázsára rúgott. Gyengébb volt a termés tavaszi árpából, míg a hüvelyesek termesztésében nagy eltérések mutatkoztak. A tavaszi árpa esetében az agrotechnikai tényezők játszottak közre. Ugyanis az egyes részlegek vezetői a megengedettnél nagyobb mennyiségű vetőmagot juttattak a földbe. Tudvalevő, az idei tavasz kedvezett a növény kelésére, fejlődésére, így a gabona amellett, hogy sűrű volt, buján nőtt és ledőlt. Ezenkívül a jövőben meggondolandó, hogy a gazdaság viszonyai között melyik fajta adja a legnagyobb termést. Ugyanez vonatkozik a búzára. Idén például nem vált be a Kosúti és a Vrakúnyi fajta. A hüvelyesek közül leggyöngébb eredményt értek el a lencsénél. Ez azzal magyarázható, hogy a növény virágzásakor a rossz idő gátolta a beporzást. A borsó hektárhozamával elégedettek, bár nem ismerték termesztésének agrotechnikáját. Ugyanis a vetőmagot egy holland vállalkozótól kapták, s az ő számára is termelték. Észrevételük az, hogy hektáronként kevesebb magot vetettek a kelleténél. Az őszi munkákkal kapcsolatban Molnár elvtárs derűlátóan nyilatkozott. Összesen 870 hektár gabonaféle kerül a földbe, 140 hektár kukorica, 180 hektár cukorrépa betakarítása van soron és 110 hektár maglucerna vár cséplésre. Ezenkívül folyamatban van az istállótrágyázás és számos egyéb munka vár elvégzésre. Bár számottevő gépi berendezéssel rendelkeznek, mégis komoly szervezést igényel a sok teendő időbeni elvégzése. Az őszi munkákat az igazgatóság mellett alakult komisszió irányítja. Feladata sokrétű. Nap mint nap ellenőrzi, hogy a munkák az előre kidolgozott harmonogram szerint történnek-e. Ha valamelyik munkaszakaszon lemaradás tapasztalható, s ez zavart okozna, egy másik részlegről átcsoportosít gépeket és kézi munkaerőt. Ha arra szükség mutatkozik, brigá dósokat toboroz, elsősorban a háztartásban dolgozó nők közül. A komisszió törődik továbbá a vetőmaggal, a fajták kiválasztásával, a műtrágyákkal, a munkabiztonsági előírások betartásával és azzal, hogy az üzem központi műhelyében, valamint a földeken vasárnap és ünnepnapokon is zavartalanul follyon a munka. A propaganda szempontjából az előző évek csűcsmunkáihoz hasonlóan üzemi újságot készítenek, melyben megdicsérik a legjobb eredményeket elérő gazdasági részlegeket, annak dolgozóit, ugyanakkor bírálják az előforduló hiányosságokat. Ugyancsak az újság foglalkozik az őszi munkák alkalmából szervezett munkaverseny eredményeivel. György Elek, Kosúti Kertészlányok a köztesként termelt póré maghozótval VÄSÄRÜT és Vámosfalva közti útszakasz arculata egyik évről a másikra megváltozott. Nemcsak az aszfaltozott üt, az új, korszerű híd hívja magára a figyelmet, de egy születő, életrehlvott gyümölcsös. Az út mindkét oldalán hosszan elnyúlva, magas kőszobrok sorakoznak, s közöttük drőthuzal feszül. A vásárvámosi szövetkezet biztonságos kerítéssel vette körül a sokat Ígérő fiatal alma- és barackfákat. Kerítés nélkül szinte lehetetlen elképzelni a belterjes gyümölcstermesztést, mert az EM 9-es és 4-es alanyra oltott törpe- és alacsonytörzsű fák kérge télen jó csemege a nyulak és őzek számára. No meg a pajkos gyerekek és az enyveskezű felnőttek elől is zárni kell a „pénzesszekrényt“. A külső jelekből ítélve nagy gondot fordít s a jövőben sokat vár a szövetkezet ettől a kertészetre alkalmas területtől. A kerítés mögött dalosajkú lányok dolgoznak. A magra termelt póré termését vágják, gyűjtik rakásba, kötözik kévékbe. Közöttük találjuk Kender Károly és Gányovics Béla kertészeket. Kissé szabadkoznak, kiverte a gyom a növényt, de hát esős nyárban ki bír a gazzal?! Fő, hogy a levesízesítő mag termése kiváló, s megadta, amit tőle vártak. Kender bácsi már nem mai gyerek, míg társa Gányovics elvtárs nemrég került haza a kertészeti iskolából. Szaktudásban tehát jól kiegészítik egymást. Az egyiknek gyakorlati, a másiknak elméleti tudása gazdagabb. Vajon megérti-e egymást a két nemzedék? Kender elvtárs mosolyog a kérdésen. A sok munka közepette ilyesmi nem is jut eszükbe. Összesen 115 hektár a gyümölcsösnek szánt, bekerített terület, s eddig 85 hektárt telepítettek. Az almák közül három szortiment szerepel; Starking, Delícius és a Jonathán. Az ültetést három éve kezdték, s íme márts meeleientek az zés végezhető. Ezt a hasznos, éltető forrást mérlegelve, a gyümölcsös fénykorában, 50—50 ezer korona bevételt vár a gyümölcsös minden hektáréról a szövetkezet. Gányovics elvtárs, az ifjabb kertész faiskola létesítésének gondolatával foglalkozik. Ha többet nem, annyi csemetét saját erejükből kinevelnének, amennyi a gyümölcsös pótlásához szükséges. Ez a terv dicséretre méltó. Ugyanis jelenleg mind a nagyüzemek, mind a háztáji termelők annyi facsemetét igényelnek, hogy belföldi faiskoláink sehogy sem tudnak megbirkózni a szükséglettel. Nem ártana tehát, ha a hozzáértő kertészek segítenék leküzdeni ezt az átmenettel járó hiányosságot. A járókelők, akik nap mint nap látják a vásárvámosi szövetkezet gyümölcsfáit, figyelik fejlődésüket, szemtanúi lehetnek, a szövetkezeti tagok munkája nyomán hogyan változik a táj, s néhány év leforgása alatt kibontakozik egy kincset érő, belterjes gyümölcskertészet. Sándor Gábor ■ KÉSZÍTSÜNK KOMPOSZTOT! Az elmúlt években nagy kampányt indítottunk a komposzkészítés érdekében. Ennek keretében egyesek túllőttek a célon, mert a kész istállótrágya komposztozását is Javasolták. Természetes, ajánlatuk csak javaslat maradt, hiszen a jó minőségű istállótrágya önmagában is megteszi hatását. Ám, ha arra gondolunk, hogy így őszfélben a kapásnövények és zöldségfélék betakarításának idején mennyi hulladék található szántóföldjeinken, a kertekben, felvetődik a komposztkészítés gondolata. Igaz, a növényi hulladékok szántással előbb-utóbb a földbe kerülnek, de sokkal jobban betölti hivatását, ha éretten, komposzt formájában juttatjuk a talajba. A hulladékok összegyűjtése, nagyon ajánlatos minden nagyüzemben, de még ajánlatosabb a házikertekben. Jó szervezéssel, szorgos munkával az év folyamán annyi hulladék összegyűjthető, hogy a kert fele megtrágyázhatő vele. A komposzt készítés nem ördöngős feladat. Csupán az akaraton múlik készítése. A határ valamelyik részében vagy a kert sarkában halomba hordjuk a földön található hulladékot, majd szilárdan tömörítjük. Ha az anyag elég nedvességet tartalmaz, rövid idő alatt megindul a rothadás, mely a komposztkészítés előfeltétele. A szárazabb [burgonyaszár) anyagokat jó, ha dúsítjuk húgylével, vagy fekáltrágyával. Érés közben legfeljebb egyszer átkeverjük, hogy a bomlási folyamat egyenlő legyen. Napraforgófejből például jó minőségű komposzt készíthető és tavasszal a melegágyakban hasznosítható. Ne sajnáljuk az időt, fáradságot a növényi hulladékok öszszegyűjtésre, mert a jól elkészített komposzt sokszor felér az istállótrágya értékével. (-sá-J (1 Ez év szeptember 5—15. között i1 ötödször került megrendezésre a (1 már hagyományossá vált Buda(1 pesti Nemzetközi Borverseny. A (1 borverseny iránt a világ borter(| meló államai nagy érdeklődést ta< | núsltottak. A világ minden tájáról 1, 30 ország 311 vállalata, cége 1341 < bormintával (köztük pezsgő, wer*, muth és borpárlat) vett részt a ] i nagy vetélkedőn, míg az előző IV. Budapesti Nemzetközi Borversenynek 26 ország volt a résztvevője. A mostani népes mezőnyben a résztvevők száma meghaladta a világon eddig rendezett valamenynyi borversenyét. A külföldi országok közül a Német Szövetségi Köztársaságból 303, szomszédos Ausztriából 101, Olaszországból 71, Franciaországból 50, Szovjetunióból, Csehszlovákiából 50—50, Romániából 48, Bulgáriából 47, de még a távoli Uruguayből is 31, Japánból 19, Üj-Zélandból 6, Portugáliából 20, Spanyolországból 19, Argentínából 10, az Egyesült Amerikai Államokból 7-féle bormintát küldtek a versenyre. A magyar borokat — a már korábban megrendezett megyei, valamint országos válogatás alapján — 321-féle minta képviselte. A nagyszámú benevezésre való tekintettel három bizottság látta el a bírálatot. A bíráló bizottságban hazai borászok mellett nagy nemzetközi tekintélyű neves külföldi borászok is résztvettek. A zsűri tagjai között volt: Algéria, Franciaország, Szovjetunió, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Bulgária, Spanyolország, Jugoszlávia, Olaszország és az NDK borászati képviselője. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságból Anton Navara, a bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos munkatársa látta el bíráló megbízatását. A bírálat a Nemzetközi Szőlő és Borhivatal által is elfogadott szabályzat szerint titkosan történt. Szigorú és pártatlan volt a bírálat, az összehasonlítás, csakúgy, mint adíjazás. A zsűri tagjai nem tudták előre, hogy mely országból valók a borok és melyik gazdaság termelte azt. A bíráló bizottsági tagok elé a bor kitöltött pohárkában, sorszámozottén került és a zsűri tagok szakmai tudásuk szerint értékelték, pontozták a borokat. Aranyérmet a 18,5 ponton felüli borok nyerhettek. Ezüstérmet 17,01— 18,50 pontot elérők, bronzérmet pedig a 15,01—17,00 pontot szerzett borok. A 12,00—15,00 közöttiek elismerő oklevelet kaptak. Érthető tehát, hogy a bortermelőknek rangot — és sok esetben piaci előnyt jelent — ha termékük a budapesti versenyen díjat nyert. A nemzetközi zsűri bírálatának eredményeként 417 szerzett aranyérmet, 833 ezüstérmet, s 65 bronzérmet, 5 bor pedig elismerő oklevelet. Ebből csehszlovák boroknak 11 arany, 36 ezüst és 1 bronz érmet ítéltek. A versenyben résztvett 321 magyarországi borból 150 érdemelt meg aranyérmet, 153 ezüstérmet, 10 bronzérmet, 4 pedig oklevelet. A magyarországi borok Jó szereplésével a borok természetes értékén kívül az a magyarázata, hogy Magyarországon a nemzetközi borverseny előtt hagyományosan megrendezik a megyei és országos borversenyeket, ahol több ezer mintából válogatják ki azokat a borokat, amelyek méltóak a nemzetközi vetélkedőn való részvételre. A versenyen túl még haszna is volt a budapesti nemzetközi öszszejövetelnek. A borászok sorravették azokat az új eljárásokat, módszereket, amelyeket az .egyes országok borászatában alkalmaznak. A különféle borok megismerése gyarapította a szakemberek kritikai érzékét, gazdagította ismereteiket — vagyis jól szolgálta a borászat fejlődését. A világ minden tájáról beküldött és itt elbírált borok többsége a minőségi borok csoportjába tartozott. E csoport az új ízlésnek megfelelő, világos színű, kellemes illattal és finom savakkal rendelkező, kevés cukrot tartalmazó, reduktiv állapotú borok jellemezték. A boroknak ezeket a tulajdonságait, egyéb tulajdonságaikkal szemben előnyben részesítették a bírálók. Az exidált borokat nem méltányolták. A könnyű boroknál viszont egyenesen hibának vették. Hibának minősítették a borok lágyságát és az emelkedett színt Is. A nehezebb, testes, hagyományos eljárással készült minőségi boroknál ezeket a tulajdonságokat viszont — ha az fajta jellegével és karakterével párosult — megfelelően értékelték. A bírálók és fogyasztók igénye tehát a fehér boroknál a korszerű technológia, a világos szín, a kellemes illat és a kellő cukortartalom összhangja. A korábbi nemzetközi versenyekhez képest legnagyobb mértékű volt a változás a minőségi borok megítélésében és bírálatában. A korábbi években rendezett versenyeken ugyanis a minőségi vörös boroknál édeskés jelleget kedvelték. A mostani ízlés szerint az ilyen édeskés vörös borok nem feleltek meg a bíráló bizottság ízlésének, mert a cukortartalom a vörös bor Jellegét és a fajta ízét, zamatét nem engedi kifejezésre juttatni. Ezért a vörös boroknál a bíráló bizottság most — a fogyasztók ízlésének megfelelően — a mély színt, a kellemes illatot, a bársonyosságot és a száraz jelleget helyezte előtérbe. A pezsgő és ürmös boroknál sokféle típus került bírálatra, ami arra mutat, hogy ezeknél a speciális italoknál is az új út keresése indult meg. A természetes csemege borok mellett a készített, aromatizált csemege borok nagyon jól szerepeltek, úgyszintén nagy elismerést arattak a borpárlatok (Brandy, Konyak) is. Fehér Gyula (Budapest) Nemzetközi borverseny Budapesten , Anton Navara, a Bratislavat Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet i tudományos mukatársa a bor bírálása közben, Kender Károly kertész, a harmadéves Jonathán első termését mutatja. első fecskék. Főleg a Starking-fajta fák idén már bemutatkoztak, de a többiekben is akad néhány szemrevaló példány. Az elmúlt két évben s idén a fiatal gyümölcsösben köztesként főleg magtermesztés céljából zöldséget ültettek a kertészek. Többek közt a pórét két hektáron termelték. Termesztése egyszerű, bár mivel kétéves növény, az első év tavaszán magot vetettek palántának, majd augusztusban kiültették és a második év őszén került sor a termés betakarítására. A kertészek véleménye szerint hektáronként mintegy hat mázsa maggal számolnak, melynek kilónkénti ára 120 korona. Idén szintén köztesként földieper termesztésével is próbálkoztak. Sikerüket bizonyítja, hogy egy húsz áras területről harminc mázsa epret szüreteltek, melynek kilóját a dunaszerdahelyi konzervgyár hét koronájával fizette. Ez arra késztette a kertészeket, hogy újabb két hektár epret telepítsenek. A vásárvámosiak kertészetében ötven személy, főleg fiatalok találtak műn kára. A helyi adottságok és termőszetadta lehetőségek adva vannak í gyümölcstermesztésre, annál inkább, mert az egész területen altalajöntö-
