Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-08 / 40. szám

Bontogatja szárnyát az első fecske, de egy fecske nem csinál nyarat

A hodoníni Járásban hasonló előfeltételek vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztésére, mint nálunk, Dél-Szlovákiában. Ezért érthető, hogy az utóbbi években ott Is több mezőgazdasági üzem bővítette kertészetének területét, és a korszerű termelési módszerek alkalmazása következtében növelte az egy hektárra eső termékek mennyiségét.

A zöldségfélék értékesítésével azonban nemcsak nálunk, hanem ott Is komoly bajok voltak. Sok zöldség tönkrement, de ugyanakkor a szomszédos setínl — hegyvidéki — Járás zöldséghiánnyal küzdött. A zöldségtermesztő szövetkezetek — nagyon helyesen — nem akartak belenyugodni ebbe az áldatlan helyzetbe s végül is a múlt év elején elhatározták, hogy saját kezükbe veszik a feleslegesnek mutatkozó gyümölcs és zöldség értékesítését.

A bátor kezdeményezéssel, amely a vracovi szövetkezetből Indult ki, a járási termelési igazgatóság is egyetértett, s így hamarosan megszületett tizenegy egységes földművesszövetkezet közös Gyümölcs- és Zöldségértékesítő Vállalata.

A vállalat szervezeti felépítése

A vállalat központja Vracovban van, mivel az együttműködő szövetkezetek közül az ottani termeli a legtöbb zöldséget. Ott van az áruösszpontosító központ Is, tehát a társtulajdonos szövetkezetek — saját szállító eszközeikkel — Vracovba viszik napról-napra az eladásra szánt gyümölcsöt és zöldséget. A vracovi szövetkezet pedig, amely szállítóeszközök tekintetében szintén a legjobban áll, az éjszakai órákban továbbítja a gondosan előkészítet árut a vállalat üzlethálózata részére. A szállítási költségeket a hivatalos tarifa alapján térítik.

Az értékesítő vállalatnak már ma is széleskörű üzlethálózata van. Setínben 2, ValaSské MedzíPiőiben, Roznovban, FrenStátban, Vizovicért, Valaáské Kloukyban, Kopfivnicén és Liptálon pedig egy-egy elárusító központja működik. A közeljövőben hálózatukat kiterjesztik még Brnóra, Ostravára és Novy JiCinre is.

A zöldséges boltok hálózatának kiépítése komolyabb beruházást nem igényelt, mert az illetékes nemzeti bizottságok minden esetben kezére Játszottak a vállalatnak, vagyis hivatalosan megállapított használati díj ellenében kiutaltak megfelelő üzlethelyiséget.

Az egész kereskedelmi vállalkozást egy olyan vezetőség irányítja, amelyben a társtulajdonos szövetkezetek mindegyike két-két taggal van képviselve. Persze, ennek a vezetőségnek feladata az is, hogy összehangolja az együttműködő szövetkezetek zöldségtermesztését, s így egész éven keresztül biztosítsa üzlethálózatának áruellátását a vásárlók igényeivel összhangban.

Az értékesítő vállalatnak Jelenleg még nincs saját költségvetése és könyvvitele, hanem mindez a vracovi, tehát a központi szövetkezet ökonómiai osztályán összpontosul úgy, hogy ott, mint a szövetkezet egyik részlegének, pontosan nyilvántartják az összes kiadását és bevételét, majd az évvégi mérleg alapján megállapítják az egész évi tiszta Jövedelmet, amelyen a társtulajdonos szövetkezetek osztoznak. Az egyéves tapasztalatok azonban arra figyelmeztették a vezetőséget, hogy az értékesítő közös vállalatot, amely a központi szövetkezet vezetőségének sok pluszmunkát okoz, mielőbb önállósítani kell. Ezért Jövő év elejével megszületik a tizenegy kooperáló szövetkezet önálló gazdasági egységként működő Zöldség- és Gyflmölcsértékesítő Vállalata, amely saját személyzettel, szállítóeszközökkel, raktárakkal és a kereskedelem lebonyolításához szükséges összes előfeltételekkel önállóan rendelkezik.

Az egyéves működés mérlege

Bár ez a vállalkosás már a múlt év elején létesült, de komolyabb tevékenységet csak az év második felében fejthetett ki. Magától értetődik, hogy küldetésének gyakorlása előtt ki kellett építeni az elárusítóboltok hálózatát, biztosítani a zavartalan áruellátást stb. A valóságban tehát csak fél év mérlegéről beszélhetünk, de egyben azt is bátran hangsúlyozhatjuk, hogy a közös vállalkozás féléves gazdálkodása eredményesnek bizonyult.

Első és talán a legfőbb vívmány, hogy e vállalkozás létezése óta a társtulajdonos szövetkezetek minden zöldséget és gyümölcsöt értékesíteni tudnak, tehát ezáltal bevételük lényegesen növekedik. Üzlethálózatuk a múlt év második felében 1 millió 395 ezer korona felvásárlási értékű áruval kereskedett. Ha nem folyamodnak ehhez a módszerhez, lehet, hogy a Zelovoc jóvoltából ez az árumennyiség tönkremegy.

E vállalkozással az együttműködő szövetkezetek, mint termelők elérték azt is, hogy kereskedelmi kapcsolataikból kiszorították a felesleges közvetítő szerveket, tehát közvetlen kapcsolatba léptek a fogyasztókkal s így az a haszon, amit azelőtt más vágott zsebre, most a társtulajdonos szövetkezetek birtokában maradt azáltal, hogy vállalatuk a mindenkori hivatalos felvásárlási árnál 20 °/o-kal magasabb árat fizetett az átadott gyümölcsért és zöldségfélékért. Persze az sem lebecsülendő, hogy a szövetkezetek, amelyek — mint már említettem is — a szállítást maguk bonyolították le, tehát mellékkeresethez jutottak.

A társtulajdonos szövetkezetek hasznát még gyarapította a vállalkozásuk tiszta jövedelme, amely a felvásárolt és értékesített áru értékének 26 %-áig terjedt, vagyis 268 ezer koronát tett ki. Ebből a kereskedelmi haszonból minden szövetkezet részesült, mégpedig olyan arányban, amilyen mennyiséget az átadott zöldségnek és gyümölcsnek felvásárlási ellenértékeként az év folyamán elért, illetve kapott. Tehát a haszon elosztásában az eladott áru ellenértéke szolgált alapul, ás minden bevételezett korona után 26 fillér hasznot írtak a szövetkezetek javára. Ezek a tények — részletesebb kommentár nélkül is meggyőzően bizonyítják a vállalkozás előnyét.

Előtérben az anyagi érdekeltség és az üzleti szellem fejlesztése

Kétségtelen, az együttműködő szövetkezetek tagjai már tudatosították, hogy a Jó minőségű zöldség és gyümölcs kiskereskedelmi' értékesítése által gyarapszik közösségük vagyona s így emelkedik a munkaegységek értéke is. Ennek ellenére a vezetőség arra a következtetésre Jutott, hogy a minőségi árut kitermelő dolgozókat külön Jutalomban is részesíti. Ezért a kertészet dolgozóit a minőségi áruért a prémiumkeretből jutalmazzák.

Az anyagi érdekeltségnek még egy másik formáját is alkalmazzák. Egyes zöldségfélék esetében — főleg amelyeknek gondozása több kézi munkát igényel, — így például a sárgarépa esetében is — bevezették a feles művelési rendszert. Tehát az a dolgozó, aki lényegében egyénileg gondozza a sárgarépát, munkája ellenértéke fejében megkapja a termés felét azzal a feltétellel, ha a saját részét a téli és a koratavaszl időszakra elraktározza. Ezáltal a szövetkezeti tag szép bevételhez jut, mivel a sárgarépa, vagy más hasonló terményt akkor értékesítheti, amikor annak a legmagasab felvásárlási ára van.

Ez a módszer persze nemcsak a tagoknak, hanem a szövetkezeteknek is előnyös. Elsősorban is azért, mert ezáltal lényegesen emelkedett a hektárhozam és ugyanakkor a sok kézi munka nem terhelte a javadalmazási alapot (béralapot), mentesült a szövetkezet a raktározási gondoktól és az ezzel kapcsolatos kiadásoktól, s végül azért, mert a téli időszakban sem okozott különösebb gondot üzlethálózatának áruellátása. (A káposzta és az uborka tartósítása az értékesítő vállalat munkakörébe tartozik.)

A Zöldség- és Gyümölcsértékesltő Vállalat azonban nemcsak a társtulajdonos szövetkezetek irányában alkalmazza az anyagi érdekeltség módszerét, hanem előtérbe helyezi azt a Csehszlovák Gyümölcstermesztők és Kertészkedők helyi szervezeteibe tömörült és a szövetkezeteken kívül álló kistermelőkhöz fűződő kapcsolataiban is. Ez abban fejeződik kt, hogy a kistermelőktől felvásárolt áruért is 20 °/o-kal többet fizet, mint a Zelenina nemzeti vállalat. A felár azonban nem a kistermelőket, hanem az említett szövetséget illeti, amely ezt a pénzt részben saját kiadásainak fedezésére fordítja, bevételének nagyobb részét azonban felhalmozza, hogy belátható időn belül — az ilyképpen összegyűlt pénzen — gyümölcs- és zöldségtartósító, illetve konzerváló üzemet létesítsen.

A zöldséges boltok vezetőinek jutalmazását is ügyesen oldották meg. Mielőtt azonban elmondanám, hogy miből áll módszerük lényege, megmondom azt is, hogy a különböző városokban működő elárusítóik nem szövetkezeti tagok, tehát nem a társtulajdonos szövetkezetek küldték ki tagjaikat az elárusító központokba, hanem a kiskereskedelmet lebonyolító emberek minden esetben helybeliek.

Ezek az elárusítók szerződéses viszonyban vannak a tizenegy szövetkezet által létesített értékesítő vállalkozással, attól naponta átveszik a leszállított árut, felelnek annak további sorsáért és mindennap átutalják a társulásnak bevételük teljes összegét. Ezt a munkát a társulás a zöldségesbolt nyersbevételének 4 °/o-ával jutalmazza. Az igazság kedvéért meg kell még mondani, hogy a takarítással, fűtéssel és a világítással kapcsolatos kiadások nem az értékesítő vállalatot, hanem a zöldségesbolt vezetőit terhelik.

Ez a módszer megkönnyíti az üzletvezetők gazdálkodásának ellenőrzését, és kizárja azt a lehetőséget, hogy az elárusítók — a villanyáram és a tüzelő felesleges használata folytán — az értékesítő vállalat számláját túlméretezett kiadásokkal terheljék. Tehát, ha többet világítanak és fűtenek a kelleténél, akkor saját maguk károsodnak.

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a módszer mindkét fél részére előnyös. Az értékesítő vállalat előnyeiről már szóltam. Az elárusítók előnyös helyzete pedig keresetük színvonalával mérhető. A Valaáské Medzifiöi-i zöldséges bolt vezetőjének havi átlagkeresete meghaladta a 3100 koronát, míg a setíní két üzlet vezetője egyenként havonta 1825 koronát keresett. A múlt évben működő kilenc zöldséges bolt elárusítójának havi átlagkeresete pedig 1700 korona volt. Tehát amint látjuk, az elárusítók is elégedettek lehetnek.

Az értékesítő vállalkozás fejlesztésében a vezetőségi tagok is anyagilag érdekeltek. Nem havi fizetést kapnak, de mégcsak úgynevezett tiszteletdíjat sem. Javadalmuk nagysága az értékesített áru mennyiségével van összhangban. Alapjában véve az úgynevezett 20 %-ig terjedő felárból részesednek. Az értékesítő vállalat elnöke és ökonómusa 0,9 %ig, míg a társtulajdonos szövetkezetek kétkét képviselője — a saját gazdaságából értékesített zöldség és gyümölcs felárának 0,2 %-át kapja.

Mint látjuk, ez egy olyan vállalkozás, amely az összes érdekelt feleknek kedvez, de talán legjobban kedvez a vásárlóknak, akik mindennap friss zöldséget vehetnek zöldséges boltjaiban. Igaz, hogy még csak bontogatja szárnyait ez az első fecske, de a jelek azt mutatják, hogy megtanulni repülni is. Egy fecske azon-' ban nem csinál nyarat. Ezért a hodonini járás szövetkezeteinek példáját mások is követhetnékl

S ami még nincs, de a közeljövőben lesz

A Hodoníni Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság vezetője, Rehanek Frantiäek mérnök kedvezően nyilatkozott a vracovi közpo.nttal működő Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat munkájáról. Azt is elismerte, hogy a tizenegy szövetkezet vállalkozása a termelési igazgatóság kezdeményezőkészségét is kiváltotta. Elhatározták: gyorsütemben fejlesztik a gyümölcs- és szőlőtermesztést, hogy megteremtsék az előfeltételeket egy társulás alapján létesítendő Gyümölcs és Szőlőtermesztő és Feldolgozó Kombinát működéséhez, melyben az állami gazdaságok és az érdeklődést tanúsító szövetkezetek mellett, a termelési igazgatóság is társtulajdonosként szerepel.

Vesely nad Moravou környékén 3000 hektár gyümölcsöt és 1800 hektárnyi szőlőt telepítenek. Ez lesz a nyersanyagbázisa a Velká nad Veliöko-i farmon létesülő gyümölcskonzerváló és szőlőfeldolgozó kombinátnak, amelyet mint társtulajdonosok — a termelési igazgatóság részvétele és irányítása mellett — a Vesely nad Moravou-i Állami Gazdaság és a javorníki, kuzelovi, Malá- és Hrbá Vrbka-i szövetkezetek létesítenek. Kívánom, hogy kezdeményezésüket siker koronázza.

PATHÖ KÁROLY

Automatikusan működő NAT—12 jelzésű borjúitató. Egyszerre 12 borjút táplál. Ára 10 200 Kés. A Trnavai Gép- és Traktorállomás gyártmánya.

(Pathó K. felv.)

www»/wwv»/v%/vwvs

A KONSZOLIDÁCIÖS TERVEK ALAPJÄN

1 200 000 000 koronát írnak le a gyenge szövetkezetek javára

Mint ismeretes, szövetkezeteink anyagi-műszaki alapeszközeiket az állam jelentős támogatásával, de főleg saját alapokból fedezik. Az állami bank erre a célra hosszúlejáratú kölcsönt folyósít számunkra, amelyet persze vissza kell fizetniük. Így több szövetkezet eladósodott. A kölcsönök rendszeres visszatérítése csökkenti, gyengíti a szövetkezetek jutalmazási alapját, s vele együtt a dolgozók érdekeltségét a munkában.

Elemzés útján megállapították, hogy az utóbbi években alakított, valamint a gyenge ökonómiai eredménnyel gazdálkodó szövetkezetekben eléggé válságos helyzet alakult (főleg a kelet és közép-szlovákiai kerületekben).

A múlt esztendő decemberének végéig a nyugat-szlovákiai kerületben például az egy hektárra eső hosszúlejáratú kölcsön 2426, a kelet-szlovákiai kerületben 4392, a csehországi szövetkezetekben 1957, a szlovákiai szövetkezetekben pedig átlagban 3139 korona volt. Ha ezt szövetkezetenként felbontanánk a kép még aggasztóbb lenne.

Kormányunk múlt esztendei decemberi határozata szerint a helyzeten a beruházási és a konszolidációs kölcsönök részleges leírásával kíván javítani. Napjainkban több erre vonatkozó előkészületet tettek az illetékes szervek. A gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezeteknél 1 milliárd 200 millió koronára tehető beruházási, továbbá több tízmilliő koronányi konszolidációs kölcsönt írnak le.

Az említett összegnek nagy részét az ország 600—700 leggyengébb szövetkezeténél (Kelet- és Közép-Szlovákia) rendezik. A konszolidációs tervek készítése a gyenge szövetkezetekben már nem ismeretlen, hiszen évente készítenek ilyen tervet. Sajnos, azonban hogy csak formálisan, s ezért alig volt valami értelme. Különben ezt az is bizonyítja, hogy az utóbbi években ,alig csökkent a gyönge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek száma. Tavaly például a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezetei egy hektár mezőgazdasági földterületen átlagosan 7522 korona értékű összegezett termelési értéket, az átlagos színvonalú szövetkezetek 6125, a gyenge szövetkezetek pedig csak 4198 koronát értek el. Ha például a gyenge szövetkezetek elérnék legalább a közepesek termelési színvonalát, úgy mintegy 800 millió koronával növekedne Szlovákiában az összegezett termelési érték. Kívánatos lenne, hogy a termelési igazgatóságok, a bankok, valamint a járási szervek többi dolgozói a termelés megszilárdítása érdekében minden lehetőt megtennének.

Az irányítás tökéletesített rendszerének elvei többek közt arról is megemlékeznek, hogy a stabilizációs juttatásokat a konszolidációs tervek alapján nyújtják majd a gyenge szövetkezeteknek. Ezeknek a terveknek elkészítése nagy körültekintést igényel, nem hiányozhat belőlük az sem, hogy a termelési igazgatóságok a jövőben milyen intézkedést tesznek a konszolidálódás érdekében.

A konszolidációs tervek elkészítésénél elsősorban a szövetkezetek gazdálkodásának alapos három esztendei elemzését kell venni, melyben megjelölik a lemaradás legfőbb okait. Továbbá a konszolidációs tervnek tartalmaznia kell majd az összes intézkedéseket, amelyeket maga a szövetkezet tett a belüzemi szervezés, illetve a jobb gazdasági eredmény eléréséért. A tervnek ezenkívül tartalmaznia kell a stabilizációs juttatás legszükségesebb pénzügyi évi szükségletét egészen a konszolidálódás befejezéséig.

Termelési igazgatóságainknak nemcsak az lesz a feladatuk, hogy a konszolidációs terveket megvizsgálják, hanem az is, hogy konkrét megjegyzéseket is tegyenek, illetve maguk is intézkedjenek a gépállomással, a terményforgalmival, az állatorvosi szolgálattal, az építővállalattal karöltve és konkrétan segítsék a szövetkezetek gazdálkodásának javítását.

Mikor készítsék a konszolidációs terveket? Legkésőbb háromnegyedévi ökonómiai elemzés utáni időszakban. Számolni kell azzal is, hogy egyes helyeken (főleg azokban a járásokban, ahol túlsúlyban vannak a gyenge szövetkezetek) arra törekednek majd, hogy az ügyet mihamarabb lebonyolítsák és lezárják, s azaz a kölcsönöket a konszolidációs biztosíték hiányában is leírják. Ezt persze nem engedhetjük. Ezekben a napokban az Állami Bank dolgozóinak az lesz a feladatuk, hogy nyitott szemmel Járja- nak, s ez a nagyszabású akció a lehető legnagyobb eredménnyel záruljon le.

FRANTISEK SlMUNlC ökonómus,

az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója

v

Műtrágyaértékesítés és elosztás Lengyelországban

AZ ÜJ ÖTÉVES tervelőirányzat szerint a mezőgazdaság műtrágyaellátása a jelenleginek két és félszeresére emelkedik a jövőben. A növekedés fokozatosan történik, az első tervévben csupán 150 ezer, 1969-ben azonban már 480 ezer tonna lesz a növekedés.

Ez a hatalmas emelkedés nagy erőfeszítést követel az elosztószervektöl ős az agronómus-szolgálattól egyaránt. Az elosztás 80 százalékát a Paraszti Önsegély Szövetkezet végzi. Ez több mint 7 millió tonna műtrágya és 2 millió tonna mész. Előzetes számítások alapján a paraszti önsegély raktárhálózatát öt év alatt kb. másfél milliárd zlotis beruházással bővítik. A raktárhálózat befogadóképességének bővítésére készülnek, ez pedig azt jelenti, hogy a hálózatnak a téli hónapokban 2,5 millió tonna műtrágyát és körülbelül 800 ezer tonna meszet kell befogadnia. Az előirányzat szerint ugyanis a téli hónapokban csak a műtrágyamennyiség

20 százalékának értékesítésével számolhatnak. A csúcsidény előtti vásárlási kedv fokozása érdekében különféle intézkedések tételére készülnek, így például változó árra, illetve boniffkáciőval a műtrágya műanyaggöngyölegbe való csomagolásával, prizmázással, a raktáron kívüli forgalom növelésével.

Egy négyzetméter rakterűiét költsége 100 zloti. Ha 1970-ig a polietilénzsákok termelését sikerül legalább 40 millió darabra növelni, ez 2 millió tonna műtrágya zsákolását tenné lehetővé. Ennek következtében csupán 40 ezer tonna maradna a csúcsidőszakban a kereskedelem tárolóhelyein, ezzel majdnem 400 ezer négyzetméter tárolőhelyet lehetne megtakarítani. A polietilénzsákok azért is fontosak lennének, mert a szakadó papírzsákokban nagy a veszteség. Emellett a polietiléncsomagolás idényen kívüli prémiummal egybekötve növelhetné az elő- és utóidényben történő értékesítést is. (Gosp. Plan.)