Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-08 / 40. szám
Ősz elején az érsekújvári járásban •f Jól halad a vetés + Kevés a szállítóeszköz + Bíróság elé ii surányi cukorgyár + Amikor nál a jobb + ILYENKOR, az őszi munkák dandárja közepette, bizony sok elfoglaltsága van jozef Mudrochnak, az érsekújvári járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főagronómusának. Szövetkezeti elnökök, agronómusok, mechanizátorok keresik fel ügyesbajos dolgaikkal. Mert akármilyen jó is volt a felkészülés, menet közben mindig akad valamilyen probléma, amit közösen kell megoldani. A főagronómus a sok dolog közepette is elégedett, mert általában jól haladnak az őszi munkákkal. Az őszi árpa vetését például 123 százalékra teljesítették és a rozs vetését is idejében fejezték be. Búzából már többet is vethettek volna, de féltek, hogy ha túl korán teszik a földbe a magot, sok kárt tesznek benne az egerek vagy más rágcsálók. A cukorrépa begyűjtése pedig olyan gyors ütemben halad, hogy szidást is kaptak érte a surányi cukorgyártól. Mudroch elvtárs jónéhány körlevelet terít az asztalra. Az egyik a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumból érkezett, tanácsokat ad, milyen módon kell meggyorsítani a cukorrépa begyűjtését, a végén pedig egy fölkiáltójeles mondat látható, amely figyelmezteti a mezőgazdasági üzemeket, hogy addig gyűjtsék a cukorrépát, míg nem jön be az esős időjárás. A másik levél a surányi cukora bal kéz nem tudja, mit esigyárból pedig megrója a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságot és a mezőgazdasági üzemeket, hogy 163 százalékra teljesítik a cukorrépaszállítás tervét. Amikor a két levél tartalmát ismerteti a főagronómus, jogosan fakad ki: — Ügy látom, itt a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb. Egyébként is elegünk van már ebből a sok kioktatásból. Funkcionáriusaink és a mezőgazdasági üzemek dolgozói minden utasítás nélkül tudják, mikor és hogyan kell elvégezni a mezőgazdasági munkákat. Ha igazán segíteni akarnak, akkor elsősorban szállítóeszközöket adjanak. Mert abból kevés van. A múlt évben sokkal több kisegítő teherautót kaptunk, mégis sok problémát okozott a cukorrépa szállítása. Most kevesebb szállítóeszközzel jóval több cukorrépát kell elszállítanunk. Hisz az átlagos hektárhozam 400 mázsa körül lesz. Amikor egy újabb levelet vesz a kezébe, még jobban elkomorodik az arca. A mezőgazdasági üzemek kérésére a járási termelési igazgatóság az aránytalanul magas levonások miatt bírósági följelentést tett a surányi cukorgyár ellen. A múlt évben, bár esősebb volt az idő, a cukorgyár csak 8—12 százalékot vont le 'a cukorrépából. Idén levonják az úgynevezett alap 8—12 százalékot és még hozzá a répa „rosszabb minőségéért“ újabb 8—12 százalékot. Tehát nem ritkaság, hogy némely üzem leszállított cukorrépájának 18—20—24 százalékát is lefogják. Igaz, hogy egyes esetekben rakodás közben föld is kerül a cukorrépa közé, de ilyen magas százalék mégsem engedhető meg, főleg ilyen száraz időjáráskor. A levélből az is kitűnik, hogy volt olyan év, amikor a gyárnak 1000 vagon többlete volt. Ez főleg a termelők megrövidítéséből eredt. Ilyen problémákkal küzd az ősz elején az Érsekújvár! Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság. Egyrészt mindent megtesz, hogy a rég látott gazdag termés minél hamarabb a raktárakba, rendeltetési helyére kerüljön, másrészt a felsőbb szervek összehangolatlan munkája miatt jogosan bosszankodnak. Tény, hogy a cukorgyárak sem raktározhatnak több cukorrépát, mint amenynyi férőhelyük van. De ezt a problémát mégis meg kellene valahogy oldani, mert a termelőknek is igazuk van. Száraz időben fele költséggel és sokkal gyorsabban szállíthatják el a cukorrépát. Az igyekezet egyáltalán nem ártott, hisz a munka java még csak ezután következik. A vetés, a szántás mellett sok szállítóeszközt foglal majd le a kukoricatörés, és ha akkorra már csak kevés cukorrépa lesz a földeken, kevesebb gonddal dolgozhatnak majd a mezőgazdasági üzemek. AZ ÉRSEKÜJVÁRI SZÖVETKEZE** TESEK mindkét keze tele van most munkával. Bár a cukorrépa szállítását már lassan befejezik, de sok munkaerőt foglalkoztat a kukoricatörés, a szántás, vetés és egyéb őszeleji munka. Horváth József mérnököt, a szövetkezet főagronómusát alig tudtuk megtalálni. Hol az egyik, hol a másik brigádközponton látták, majd a raktárban akadt dolga. Amikor végre szót válthattunk vele, kissé fáradtan sóhajtott fel. —1 Annyi most a munka, hogy azt sem tudom, hol a fejem. Bizony akad ebben a „városi szövetkezetben“ elég probléma. A főiskolát végzett fiatal agronómus, a kevés tapasztalat ellenére is, jól szervezi a munkákat. Ez meglátszik az eredményekből is. A 110 hektár silókukoricát például szeptember 8-től 15-ig lesilózták. Mégpedig jó minőségben. A silókukorica már kalászos völt, s egy részét hizlalásra használják. A többi közé pedig 2:1 arányban herefélét kevertek, hogy így növeljék a fehérjetartalmat. Amikor arra tereltük a szót, hogy aránylag kevés munkaerővel hogyan dolgoznak eredményesen, a főagronómus csak ennyit válaszolt: — Elsősorban célszerűen használjuk ki a gépeket, másodsorban az anyagi érdekeltséggel is jobb munkára serkentjük a szövetkezeti tagokat. A GYORS SILÖZÄS Is csak azért volt lehetséges, mert négy kombájnt vontak be ebbe a munkába, s még így is 35 embert foglalt le. Viszont most ezt a munkaerőt átcsoportosíthatják a cukorrépaszállításhoz, a kukoraciszedéshez és a vetési munkálatokhoz. A gépek jó kihasználása az érseküjvári szövetkezetben már hagyományokkal bír. Például a kombájnokon kombájnos és traktoros szakképzettségű tagol: dolgoznak. Ha a „főkombájnos“ a gépet vezeti, a segédkombájnos nem áll mellette tétlenül, hanem az anyagot szállítja el a kombájntól. Ilyen munkamegosztás jó és gyors munkát eredményez. Természetesen a segédkombájnos mindent elkövet, hogy szállítási problémák miatt ne álljon a kombájn. Ezt a módszert alkalmazzák az ősziek begyűjtésekor is. A kukorica begyűjtése sem okoz tül sok gondot a vezetőségnek. A háztáji és a szövetkezeti kukorica is mindig egy táblában van. A tagok a háztájihoz hozzákapják a megfelelő részt a szövetkezetiből művelésre. Ennek az az előnye, hogy a háztájit és a szövetkezetit is egyforma jól művelik, mert érdekük, hogy minél magasabb hektárhozam legyen. Begyűjtéskor pedig összehívják a rokonokat, az üzemben dolgozó család-Gyors munkára serkent az anyagi érdekeltség tagokat és egykettőre végeznek a munkával. A munka szervezését és ütemét nagyban elősegíti a már említett anyagi érdekeltség. Erről így nyilatkozik a főagronómus: — Amióta bevezettük az anyagi érdekeltségen alakuló „gyorsprémiumot“, mintha kicserélték volna az embereket. A szövetkezet vezetősége a szocialista munkaverseny alapján részletes prémiumrendszert dolgozott ki az egyes munkaszakaszokra. Az idénymunkák meggyorsítására szolgál a már említett gyorsprémium. Ezt pedig azért hívják így, mert a traktoros a heti ledolgozott munkája után a következő hétfőn máris kézhez kapja a pénzt. Ez pedig nagyon jó serkentőszer. Ez a prémium természetesen kiterjed minden olyan szakaszra, amely elősegíti az idénymunkák végzését. Az őszi munkák előtt például a gépjavítók egyik csoportja is kapott 400 koronát, mert jó minőségben végezték el a gépek rendbehozását. De prémiumot kaptak a cukorrépa-kiszántók, a silózók, a munka minősége és nehézsége szerint. Minden munkában van első és második díj; 150— 100 korona. De mivel az őszi szántás nagyon igényes munka, itt három díjat szabtak. Mégpedig 150—200 és 250 koronát. Hogy csak egyet említsünk a munkaszakaszokból, a szántásért a következőképpen kapják a prémiumot: ha a lánctalpas traktorral dolgozó traktoros egy hét alatt 50 hektárt szánt, 50 korona prémiumot kap, 50—55 hektárig 3 koronát hektáronként, 55—60-ig 4 koronát, 60 hektáron felül pedig 5 koronát. Ezek szerint Cuczor László, aki 73 hektáros teljesítményt ért el, 150 korona gyorsprémiumot, Pupák Károly 66 hektáros teljesítményéért pedig 115 koronát kapott. A lánctalpas traktorok munkateljesítményében érdekelt a két komplexbrigád-vezető is. Ha mind a négy lánctalpas traktor eléri a heti 50 hektáros teljesítményt, minden lánctalpas traktor után 20— 20 korona prémiumot kapnak. A szövetkezetben még egy jó serkentő intézkedéssel találkozunk. A főagronómus szerint a legjobb traktorosokból egy élcsapatot szerveztek, amelybe Procházka József, Szűcs Kálmán, Barcsik Jusztin, Deák Károly és Kucsera Ernő tartoznak. A legigényesebb munkát erre az „elit“ csapatra bízzák. Például ők ásták a cukorrépát, most pedig műtrágyaszórással és vetéssel foglalkoznak. A sürgős őszt munkák közé tartozik a különböző takarmány félék silŐzása. Ennél a fontos munkánál manapság már nemcsak vontató eszközként használják a traktort, hanem azzal ts nyomtassák le a szecskává vágott takarmányt. Természetesen a csapat vigyáz arra, hogy a munka mindig a lehető legjobb legyen. Ez eddig sikerült is, mert a teljesítményben és a minőségben élen járnak, s természetesen jobb munkára serkentik a többi traktorosokat is. Az érsekújvári szövetkezet vezetőségét az anyagi érdekeltség helyes alkalmazására és a gépek célszerű kihasználására elsősorban a munkaerőhiány késztette. Ezen az úton még tovább akarnak haladni. Nemcsak a gépesítés vonalán, hanem, ha sikerül úgy állítják össze a vetésforgót, hogy a növények minél kevesebb munkaerőt igényeljenek. Például a jövőben a szántóterület 59 százalékán szemeseket akarnak termelni, ebből 47 százalék gabonaféle lenne. Ha ez megvalósul, akkor az érsekújvári szövetkezet a jövőben nem küzd majd munkaerőhiánnyal. BÁLLÁ JÓZSEF Levél Kubából ANNAK IDEJÉN ÍGÉRTEM, hogy rövidesen jelentkezem majd a már elért eredményekkel az egyes termelést ágazatokban, s főleg ami új lenne. Egyelőre még nincs készen csak a termelés önköltsége, a súlygyarapodás stb. A januárban hazánkból megrendelt motorkerékpárokat augusztus végén megkaptuk. Így könnyebb a közlekedés, gyorsabban jövünk-megyünk. Az első túrát megtettük. Második értekezletünket augusztus 25—28-a között tartottuk meg Santiago de Cubában. A vita a kubai mezőgazdaság fejlődésére vonatkoztatva jól sikerült. A csoportnak bőven volt mondanivalója az elért eredményekről, s konkrét javaslatokkal álltak elő a miniszteri asztalnál. Jómagam a félévi termelést költségekkel kezdtem, az egyes termékekre vonatkozóan. Remélem az önköltségszámítás kombinált módszere a könyvvitellel összhangban beválik majd más állami gazdaságokban is. MIT CSINÄL A TESTVÉR-CSOPORT? Igen, a tőlünk elszakadt testvéri csoport DuSan Kubts vezetésével még a konferencia előtt hívott meg a Kubában először készített juhsajt-kóstolóra. A kóstolón ott volt Santiago is. Az először készített sajt mennyisége nem volt éppen sok, de minősége a kubai vendégeknek is ízlett, hát így merészeltünk küldeni Fidélnek, a köztársaság elnökének is belőle. ’ A több mint hatezer anyajuhot már törzsállománynak tartjuk nyilván. A sajt készítéséhez még visszatérve csak annyit, hogy a tejgyüjtési kampányban Siner Juro ökonómus is nekilátott a fejésnek, hogy jobban haladjon a munka, mert a kubai juhászok nem sajtot készíteni, de még juhot fejni sem igen láttak ezelőtt. Így négyen majd előbb megtanítjuk őket — mondta a csoport mechanizátora, DuSan. Befejezésül: szívélyes üdvözletem küldöm a Szabad Földműves szerkesztősége munkaközösségének, valamint a közkedvelt lap olvasóinak: í Herényi B é 1 a, Havana .(.Kuba) A dunamocsi szövetkezetben préselik a jókedv nedűjét, amelyet a Dunai parti halászcsárdában árulnak majd. Végre egyenesben A rozsnyói járás gömörhorkai szövetkezete az egyedüli, amely már régebben a baromfi- és szarvasmarha-tenyésztésre szakosítja magát. A sertéstenyésztés helyét tehát a tyúkok, csibék, kakasok foglalták el. Az átszervezés még 1960-ban történt, de azóta úgymond csak „bicegtek“, sehogy sem tudtak előbbre jutni. Az egyhelyben topogást nem a szervezetlenség, a dolgozók hanyagsága, hanem az objektív körülmények okozták. A legnagyobb hiba az volt, hogy nem volt megfelelő épületük és felszerelésük. A múlt év nehézségeit még az is megtoldotta, hogy az árvízkárosult gútai szövetkezettől vettek át 2500 tyúkot. Azok nem voltak alkalmasak a továbbtartásra és az év elején ki kellett selejtezni. A nehéz évek azonban már mögöttük vannak. Az idén sikerült elérniük, amiről pár éve álmodoztak. Elkészült a hatezres tojócsarnok. örültek is ennek a vezetők, mivel az eddigi fabarakokban alacsony volt a tojáshozam. A gondozók még jobban dicsérték a berendezést, gépeket, amelyek helyettük is elvégzik a munka egy részét, és lehetőséget adnak a rendszeres tisztálkodásra. A közeljövőben még egy újdonság kerül a baromfifarm életébe. Megkezdik a csibekeltetést. Tavasszal nem kell majd messze földről hozni a pihés jószágokat. Saját maguk látják el magukat csibékkel. Eddig a nagyidai keltetőnek szállították a tojást, ezentúl már csak a saját szükséglet kielégítése után jöhetnek számításba a nagy-Egészségügyl ellenőrzés. Dr. Mázán Pálné, a baromfiidaiak. 'Ügy ter-farm vezetője, Jedinák Tibor ökonómus (baloldaltf és vezték, hogy egy Torna József zootechnikus Idény alatt 25—30 ezret kikeltetnek, s ezzel ellátják a környék vásárlóit is. — A feltételek megvannak a baromfitenyésztés felvirágoztatására, csak egy kicsit bátrabban kell hozzányúlni. Nézetem szerint az idei év alapot ad ahhoz, hogy az elkövetkező években valóban Jövedelmező termelési ággá fejlődjön a baromfitenyésztés. Vessünk egy pillantást a nyilvántartásba. A féléves kimutatások alapján egy darab tojás önköltsége 0,47 korona helyett, 0,45 volt. Csekélység ez a két fillér, mégis sokat mond s bíztató. Az évi terv szerint 1 millió 700 ezer korona bevételt kell kapnunk a baromfiállományból — magyarázza Jedinák Tibor, a szövetkezet ökonómusa. — S ezt nemcsak elérjük, hanem túl Is teljesítjük. Mert a tervezett 978 ezer darab tojás helyett 1 millión felül akarunk eladni — toldja meg Torna József, a fiatal zootechnikus. Nos, ezek a számok bíztatóan sokatmondóak. Hinni lehet bennük már azért is, mert a vezetők szilárd alapot látnak benne, amelyre építni lehet. S ez nagyon fontos tényező. Eddig ugyanis kicsit érdektelenül, idegenkedve néztek a „szakosított“ baromfiállományra. S van még egy tényező, amely támpontot nyújt a vezetőségnek — a baromfiállomány gondozói. A 15 tagú csoport nagyobb része régi, tapasztalt baromfigondozó. Hét-nyolc éve dolgoznak már a tyúkok körül. Kiss Józsefné és Zsilka Józsefné tanfolyamot is végzett, ahol gyakorlati tudásukat elméleti ismeretekkel bővítették ki. A gondozók két műszakban dolgoznak. Az egyik csoport reggel hattól tizenkettőig, a másik déltől este nyolcig. Minden második nap váltják egymást, így az asszonyok a ház körüli munkát is nyugodtan elvégezhetik. Ezenkívül éjjeli szolgálatosuk is van, aki reggel, amikorra megérkeznek a gondozók, már megeteti az állatokat. A gondozók hozam után vannak jutalmazva. Keresetük tehát magán viseli az idényjelleget. Az 1200 korona átlag havi bért még így is megkapják. Nem csoda hét, ha az istállóban mindenütt tisztaság fogadja a látogatót. Az asszonyok kedvvel dolgoznak, tudják, hogy a tisztaság az alapvető követelményekhez tartozik. Egészséges környezet, tápanyagokban gazdag takarmány — ez biztosítja a tojáshozamot, keresetük alapját. S azt, hogy a szakosítás nemcsak formálisan szerepeljen, hanem méltó helyet foglaljon el a szövetkezet bevételének összegében. H. Zsebik Sarolta A népi fogyasztási szövetkezet nemcsak a falvakon, hanem a tanyavilágban is törődik azzal, hogy korszerű üzlet álljon a vásárlók rendelkezésére. Nemrégiben Kismuzslán adták át egy szépen berendezett önkiszolgálót a rendeltetésének.
