Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-01 / 39. szám

„Lényegesen bővül a magyar tannyelvű középiskolai osztályok száma.. “

Szerkesztőségünk felkereste MÖZSl FERENCET, a Szlovák Nemzett Tanács nemzetiségi iskolák vezetőjét, hogy tájékoztassa a Szabad Földműves olvasóit: miben lát ák az iskolaügyi szervek az 1966/67- es iskolai év legfőbb teenedőit?

0 Egy szokvány kérdéssel kezdjük a beszélgetést: mi a csehszlovákiai

magyar tannyelvű iskolákkal kapcsolatos egyik legfontosabb teendő?

— Az Iskolaügy rendkívül sokoldalú és szétágazó problémáiból ebből az alkalomból csupán a következőket említem: az elmúlt esztendőkben Jer lentős eredményeket értünk el a pedagógiai propaganda elvi szempontjainak nemcsak megoldása, de a pedagógusok körében való tudatosítása terén is. Több alkalommal hangoztattuk, hogy a gyermek tanítási nyelvének megválasztásában ugyan egyedül a szülőké a döntés Joga, mert ez a lehető legdemokratikusabb eljárás, mely minden adminisztratív módszert kiküszöböl. Ennek az egyedüli helyes marxista elvnek megsértése nélkül azonban elfogulátlanul, tudományos megalapozottsággal tájékoztatni kell a szülőket az anyanyelven történő oktatás pedagógiai-pszichológiai jelentőségéről, előnyeiről.

0 Miért csak a pedagógusok körében sikerült a pedagógiai propaganda elvi kérdéseit tudatosítani?

— A közvélemény kialakítása hoszszadalmas folyamat és ezt csakis Jól szervezett, a sajtó, a rádió, a népművelés együttes ráhatásával érhetjük el. A sajtó, a rádió a népművelési tevékenység, valamint a szülői munkaközösségek eddig meglehetősen ösztönösen — és meg kell vallani — kevés eredménnyel végezték munkájukat. A jövőben koordinálni kell majd ezt a tevékenységet. Ennek érdekében tervbe vettük egy új, az „Család és Iskola“ című havilap megindítását — persze erre valószínűleg csak 1967 szeptemberében kerül sor. Ez év október—novemberére megjelenik a 6 éves gyermekek szülei számára írt segédkönyv, melyben sok jó tanáccsal szolgálnak a szerzők. A tankönyvkiadó magyar szerkesztőségét dicséri, hogy a müvet soron kívül jelenteti meg. Ez lesz az első mű, melyben a párt és a kormány iskolapolitikájának megfelelően a szülőkkel megismertetjük az anyanyelvi oktatás jelentőségét.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a közvélemény kialakítását csakis fokozott tevékenységgel érhetjük el. A munka dandárját pedig a pedagógusoknak kell elvégezniük. Itt elsősorban a fent említett elvi kérdés gyakorlati tényekkel való bizonyítására gondolok. S ez nem más, mint az oktató-művelő munka színvonalának

az emelése. Ezt a jövőben többek közt például azzal fogjuk mérni, hogy vajon minden egészséges gyermek megszerzi-e a teljes kilencéves alapiskolai végzettséget, vajon a kilencedik osztályt sikeresen befejező tanulók 47 százaléka tovább tanul-e a közép- és szak-középiskolákban, vajon az érettségizettek 75 százaléka jelentkezik-e különböző főiskolákra, egyetemekre, s hányat vesznek fel közülük, és a magyar főiskolások 70 százaléka sikerrel fejezi-e be tanulmányait. Minden iskolai oktatás köznevelési méretben ugyanis csak akkor eredményes, ha a tanulókat célhoz vezeti. Ez végeredményben minden pedagógiai propaganda alapja és bázisa.

% Milyenek voltak ezen a téren az eredmények az elmúlt iskolai évben?

— A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák munkájának megítélése szenvedélyes érdeklődés és viták tárgya volt az elmúlt években. Ismeretes a két végletes álláspont: egyik szerint az eredményeket elsősorban a negatív vonások jellemzik, a csehszlovákiai magyar pedagógusok munkája nem kielégítő, másfelöl az a szemlélet, mely a valóságos konfliktusok és hiányok, ellentmondások és problémák felett szemet húnyt, s ezzel lényegében lehetetlenné teszi ezek kiküszöbölését, a haladást. A CSKP XIII. kongresszusa szembeszállt az ilyen egyoldalú „értékeléssel“. Ugyanis az olyan bonyolult társadalmi jelenségnek helyes, valósághű értékelésében, mint általában az ifjúság, tehát a nemzetiségi iskolát végzett ifjúság szakmai és erkölcsi-politikai arculatának is megítélése, egyedi esetekből kiindulni, s következtetéseinket erre az egyedi »esetekre alapozni, nem szabad. Egyedi esetekkel mindent be lehet bizonyítani. Azt is, hogy a mi ifjúságunk alig tud írni-olvasni és az ördöghöz, azt is, hogy tudósjelölt és az angyalokhoz hasonlatos. Tipikus vonásokat, valóságos problémákat, fejlődési tendenciákat kell kitapintanunk. Csak a tudományosan megalapozott felismerések vezethetnek el bennünket a helyes következtetésekig. Éppen ezért egyelőre hadd válaszoljak erre a kérdésre csupán így: eredményeink egyre javuló tendenciája rendkívül bíztató.

9 Milyen új feladatok várják a pedagógusokat az 1966/67-es iskolai évben?

— Feladataink — mint azt a XIII.

Félidf szövőnő

Néhány éve költözött Balakovba Galja Kokina. Abban az időszakban, amikor itt textil-üzem létesült. Természetesen nem volt elegendő szakember, s így Gáljára, az tvanovi Textil-üzem volt szövőnőjére nagy szükség volt.

Az üzem vezetősége mindenképpen ki akarta használni szakmai ismereteit. S hogy Galja gyakorlati tudását másoknak is átadhassa, instruktorrá nevezték ki. Bizony keményen kellett dolgoznia. Tíz— tizenkét órát töltött naponta a gyárban, ha a helyzet úgy kívánta, többet. Na dehát, minden kezdet nehéz!... Gáljának sokat kellett vesződnie, amíg munkatársait bevezette a szövőmesterség ezerágú tudományába. Lassan kialakult a munkamódszere is. „Növendékeit“ különböző feladatokkal bízta meg, s ott, a szeme láttára kellett azt végrehajtani. Addig nem tágított, amíg a munkafeladat végzése nem ment tökéletesen.

Így aztán az irányítása- alatt dolgozó fiatalok lassanként elsajátították a gép kezelésének csínját-bínját. A kisebb hibák eltávolítását, a gép helyes beállítását is meg kellett tanulniuk.

— Ha magad is meg tudod csinálni, gyorsabban megy, mintha előbb el kell menned segítséget kérni — szokta mondogatni.

Beváltak-e Galja tanítványai? Talán elég annyit mondani, hogy az üzemben rendezett szakvizsgán kitűnően helytálltak mindannyian. S ez még nem volt minden Ojabb kezdeményezés született. „Egy helyett kettőt!" tűzték ki a célt az újdonsült szakemberek. Vállalták, hogy egy év folyamán mindegyikük újabb munkatársat avat be a szövés tudományába. Talán mondanunk sem kellene, hogy ez a kezdeményezés ts Galja Kokina fejében született meg. De azt sem hallgathatjuk el, hogy nagyon sok követőre talált.

Öröm nézni ám, hogyan dolgozik Galja. Figyelmes, fürge, pontos, mindemellett vidám, mosolygós. Így talán csak az olyan ember tud dolgozni, aki szerelmes munkájába, aki munka nélkül talán élni sem tudna. S mindez még nem elég. Ahhoz, hogy valaki kitűnő szövőnővé váljon rengeteget kell tanulnia is. A munkafolyamat állandóan tökéletesedik új és új gépeket vezetnek be, a műanyagszálak korában szinte félévenként változnak a nyersanyagok. Lemaradni pedig nem lehet. Nos, ami Gálját illeti, el kell róla mondanunk, hogy lépést tart a fejlődéssel.

Szorgalmas munkája, becsületes emberi helytállása példaként állítható az üzemben. Így aztán nem csoda, hogy ő a népi ellenőrző csoport elnöke. Sok-sok problémát kell higgadtan, megfontoltan megoldania. Amint bizonyos lazaságok veszik kezdetüket Galja azonnyomban közbelép. S hogy elérje célját, minden eszközt megragad. Gyűléseket rendez a vörös sarokban, cikkeket ír a faliújságra.

Szeretik-e Gálját a munkatárs i? De még mennyire! Hiszen nem rejti véka alá tapasztalatait, szívesen segít mindenkinek. Közvetlen, nyílt szívű ember, megérdemli munkatársai bizalmát. (SZ. K. B.j

kongresszus határozata is leszögezi

— egyre inkább lálandósulnak. Az új iskolai évben legfőbb gondunk: a feladatok mind színvonalasabb megvalósítása ás a végeredményeket felmutató iskolai munka. Ha megtanítjuk tanulóinkat tanulni, ha hozzászoktatjuk őket az önálló ismeretszerzéshez és az ismeretek önálló alkalmazásához, a könyvvel való bánásmódhoz, ha megismertetjük velük a szlovák szakkifejezéseket, akkor valóban elkészítettük őket az életre. Ehhez pedig ma már minden iskolának a legfontosabb személyi és anyagi feltételei biztosítva vannak. Pártunk határozatai értelmében az iskolaügy a személyi és az anyagi ellátás terén a magyar tannyelvű Iskolákat előnyben részesíti azért, mert ezek az iskolák több tananyaggal, két nyelven, két kultúrával vértezik fel tanulóikat.

• Utolsó kérdésként arra kérünk választ, hogy bővült-e az 1966/67-es iskolai évben a magyar tannyelvű iskolák hálózata?

— Országos jelenség, hogy a most első osztályba lépők korosztálya gyengébb az előző éveknél. Tehát valamivel kevesebb lesz hazánkban az elsős, mint tavaly volt. A magyar tannyelvű iskolákban — az előzetes tájékoztató jellegű jelentések szerint

— azonban ez nem mutatkozik. Növekszik a hatodikos tanulók száma és lényegesen bővül a magyar tannyelvű középiskolák osztályai száma. Az elmúlt évekhez viszonyítva 13 magyar tannyelvű középiskolai osztállyal több nyílt 1969: szeptember 1-én, mint tavaly. Bratislavában, Szencen, Komáromban, Ögyallán, Ipolyságon és Zselízen nyíltak általános középiskolai osztályok. Rimaszombaton, Surányban, Losoncon, Érsekújváron és Komáromban egy-egy, Kassán pedig két új, a tavalyi első osztályok számához viszonyítva több szak-középiskolai magyar tannyelvű osztály nyílt. 1969-ig pedig — az érdeklődésnek megfelelően — a szak-középiskolák hálózata Dél-Szlovákiában is eléri az országos szintet.

Remélem, hogy mindez pozitiven kihat a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák fejlődésére. Persze, hátra van még ennek az örvendetes ténynek a pedagógiai propagandába való beépítése. Továbbra is feladatunk lesz, hogy harcoljunk a szülők „gyors megtérülés elvéből eredő“ nézetei ellen. Helytelen, hogy némely szülő a 15 éves gyerekét nem akarja tovább iskoláztatni („kell a családnak a kerestet“), vagy pedig kizárólag csak szak-középiskolába akarja járatni, pedig ez nem készíti fel a tanulókat a főiskolai továbbtanulásra.

Tehát: a tanulási alkalom az előző évekhez viszonyítva lényegesen bővült már most szeptembertől is. Egykét éven belül pedig mindazok részére, akik kellő szorgalommal, eredményesen fejezik be a magyar tannyelvű alapiskolák kilencedik osztályát, kvantitatíve ugyanolyan lehetőségeket teremtünk, mint általában Szlovákiában van.

ütuftumhs hírek/

4“ Haeinz Arntz 66 éves zongorista az United States óceánjárón Düsszelforftól New Yorkig állandóan zongorázott. A nap 24 órájából 22-t játszott, a fennmaradó két órát 20—20 perces pihenőkre használta fel. Saját bevallása szerint célja az volt, hogy megdöntse saját „1003 órás világrekordját“.

4- Elloptak egy 200 ezer márka értékű antik ritkaságnak számító gyűrűt a hildeshaimi művészeti kiállítás terméből.

4 A Moszfilm stúdióban forgatják majd a „Vij“ című Gogol-novella alapján készült színes játékfilmet. A forgatás művészeti irányítását Sz. lutkevics vállalta.

4- Hatezerféle mohát őriz gyűjteményében Zdenék Pilous hostinnéi tanító. Ez a világ legnagyobb mohagyűjteménye.

4 Betiltották a Jemes Bond-sorozatokat Pakisztánban. Indoklás: Ezek a kalandorfilmek az erőszak és a gyilkosság jogosultságát hirdetik.

4 Meghalt Párizsban Réth Alfréd magyar származású festőművész.-4 A kultúra összefogásáért kitűzött, úgynevezett Marzotto díjat az idén osztották ki első ízben és az UNESCO-t tüntették ki vele. Az ötmillió dollárral járó díjat a napokban adták át René Mahuenek. az UNESCO vezérigazgatójának. A díjat Paolo Marzotto alapította és kétévenként juttatják olyan szervezeteknek vagy személyeknek, akik különös érdemeket szereztek a népek közötti kapcsolatok megjavításában.

Lugs Teodor: „Néma próféta" és „Világítótornyok őre" (fa/

SZABAD ÉG ALATT...

Cutek Anton: „Két ülő alak" (fém)

— a szerző felvételei —

(A szlovákiai szobrászművészek kiállításának margójára)

Érdekes és színvonalas plasztikai kiállításnak lehetünk szemtanúi, ha napi sétánk közben betérünk a pozsonyi Medikus-kertbe. Ez a város kellős közepén elterülő park üde, zöld pázsitszőnyegével, évszázados lombos fáival — éppúgy, mint a múltban — ma is pihenésre csábítja az idősebbeket, a fiatalokat pedig szórakozásra.

A park sétányai e napokban a szokottnál népesebbek, mert a számos érdeklődő és művészetért rajongó járókelő, a jót a hasznossal párosítva, a természet szép környezetében szemlélheti meg Szlovákia huszonegy legnevesebb szobrászművészének újabb alkotásait.

A kiállított szobrok és plasztikák túlnyomó része modern életünk óriási fejlődésének a kémia és a technológiák terén elért eredményei függvényeként, új anyagok és műanyagok felhasználásával vált alkotássá.

A kiállítás újszerűsége nemcsak a korszerű anyagokban és újszerű alkalmazásukban rejlik, hanem abban, — és ez dicséretére szolgál —, hogy tárgyi kifejezésmódjában is az újra törekszik. A kiállított szobrok és plasztikák alkotói, alkalmazkodva életünk gyors valóságához, közvetlen egyszerűséggel, a formák lényegét keresve álltak műveikkel a közönség elé.

Ez a tény azokra a' szobrászokra is vonatkozik, akik műveiket a régi, klasszikus anyagok felhasználásával (márvány, kő, fa stb.) alkották meg. E szobrászművészek közül különösen Snopek Ladislav „Torzó“-ja, valamint Pataky Klára és Lux Teodor nagyszerű faalkotásai emelkednek ki.

A fémből készült plasztikák között a legelőkelőbb művek sorába Bártfay Tibor három műből álló Pajzs-ciklusa tartozik. Trizuljak Alexandertől talán kissé többet vártunk, noha a „Pajzs“ 1965—66. cimű műve a legjobbak közé sorolható, és erős térformái hatása nagy benyomást kelt a látogatóban. Ferdinandy Alena „Kristályrendszerek“ (1968) elnevezésű plasztikájának kisebb méretei semmit sem vonnak el a mű nagyságából. E csoportba sorolható még Masarovifi Erna két műve és Cupek Anton kissé Moor-i ízű figurális kompozíciója is.

Jankovié Jozef és Rudavsky Andrej munkái a kiállítás legvitatottabb, de egyben legkülönlegesebb plasztikái közé tartoznak, mert különböző, eltérő anyagok párosítását használják fel alkotásaikban.

Bártfay Tibor: „Stanvillt pajzs“ (fém)

Befejezésül még azt kellene megjegyezni, hogy szobrászművészetünk eme újszerű megnyilvánulásai megérdemelnék, hogy a kiállítás időtartamán túl is ékesítsék parkjainkat, hiszen Dél-Szlovákiai városaink és falvaink nem egy parkja, vagy sétánya szívesen fogadná be örökre árnyékot nyújtó fái alá szobrászművészeink eme alkotásainak bármelyikét.

Csetneki H. Zoltán