Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-01 / 39. szám
Az ország,300 tenyészete közül az Urföldi Állami Gazdaság kacsái az első helyen Szabó Gyula Számunkra nem volt meglepő, hogy a Pferovi Országos Tenyészállat Kiállításon a galántal Járásban gazdálkodó Űrföldi Állami Gazdaság (Slovenské Pole) pekingi kacsái nyerték az első dijat, Illetve kapták az aranyérmet. Ugyanis, kezdettől fogva figyelemmel kísérjük azokat a nagy erőfeszítéseket, sokoldalú Intézkedéseket, amelyeket a gazdaság vezetői tettek és tesznek a kacsatenyésztés érdekében. Le kell szögeznünk; nagy munka, de még nagyobb siker van a hátuk mögött. Ezt bizonyltja az aranyérem, melynek súlya van, mégpedig azért, mert a gazdaság csupán három éve kezdte a vlzlszárnyasok tenyésztését. Holott az ország mintegy háromszáz kacsatenyészetének nagyobbik hányada öttlzéves múltra tekint vissza. Három év elég idő volt ahhoz, hogy Szabó Gyula vezetésével olyan törzsállomány jöjjön létre, mely megállta helyét tavaly a tapolcsányi kerületi versenyen (az első helyre kerültek), 8 amint láttuk, az országos versenyen is kitűnőre vizsgáztak. Szabó elvtárs, a kacsafarm vezetője elmondotta, hogy húsz tenyésztörzsük (egy törzs 5 tojó 1 hím) van odahaza, melyeknek termelése minden várakozást felülmúlt. A díjnyertes törzsek például egyedenként 190 tojást raktak, s ebből 159 kiskacsa látott napvilágot. Ám ez csak kis töredéke annak a nagyarányú kacsanevelésnek, amelyet a valóságban űz az állami gazdaság. Idén 4500 tojótól 350 ezer tojást nyertek, összesen 280 ezer darab kiskacsát keltettek, s ebből 180 ezret napos korban értékesítettek. A hét kacsafarmon az Idény alatt 116 személy, főleg nő, végzi a munkát. Öröm nézni a sokezer fehér szárnyast, ahogy lubickol a részére elkészített és bekerített vizen. Jut belőlük a piacra, a gazdaság dolgozóinak, de jut a lacikonyhákra is, május elseje, vásárok vagy egyéb rendezvények alkalmával. így került, hogy az Ürföldi Állami Gazdaság a pferovi tenyészállat vásáron is felütötte sátrát. Körülötte csábító Illatok keringtek a levegőben, s a látogatók hamar „rákaptak“ az Ízletes és olcsó kacsahúsra. A szakácsok és szakácsnők potom nyolc koronáért adták a kacsafertályt. Egy 'sültkacsa 32 korona. Jól Jött a vásárnézőknek, jól jött a gazdasszonyoknak. Terülj, terülj asztalkája volt a vevőknek az állami gazdaság lacikonyhája. Mi is megkóstoltuk a pirosra sült kacsapecsenyét, s amikor nyéldestük, szívből sajnáltuk azt a 25 koronát, amelyet előző napon a brnől kiállításon a fél csirkéért kifizettünk. Olyannyira drágáltuk a portékát, még a bor sem Ízlett utána. A kacsahúsra? ... Arról inkább ne beszéljünk! Ottlétünkkor nemcsak a kacsáknak volt sok látogatója, de Seres Lajos elvtársnak, az állami gazdaság igazgatójának is. Tömegesen jöttek az ismerősök, hogy gratuláljanak az aranyéremhez, az országhírü sikerhez. Mert főleg neki, az igazgatónak köszönhető, hogy Ily pártfogolt a kacsatenyésztés a gazdaságban. Négy évvel ezelőtt nagy tervekkel indult, s keresztülvitte, amit akart. Seres elvtárs nagyvonalúan gondolkozott, gigantikus kacsatenyésztésről álmodott. Nagy-nagy ambíciója, erős akarata, rövid három év alatt meghozta a várt sikert. Büszke lehet rá, hogy a kacsatenyésztés terén, mely nagyüzemi gazdálkodásban új termelési ágnak mondható, aranyérmet szereztek. Egyet a tíz közül, melyekkel a nyugat-szlovákiai kerület dicsekedhet. i A tervek szerint Jövőre még többre viszi az állami gazdaság. A kacsák létszámát ugyan nem növelik, inkább a törzsállomány továbbfejlesztését és a tojóállomány termelékenységének fokozását tűzték célul. Ennél is többet jelent az a tény, hogy a kővetkező évben nem pecsenye, de hízókacsát adnak majd a piacra. Ennek érdekében korszerű, gépesített hizlaldát építenek, mely egyszerre tízezer kacsa tömését teszi lehetővé. Reméljük, a pferovi tenyészállatvásáron nyert aranyérem nem az utolsó. Az elkövetkezendő Időszakban minden bizonnyal más termelési ágakban is hallat magáról az állami gazdaság. A NEGYVENEZREDIK KLOSZTERMAN KÁLMÁN elvtárs a bogyaréti szövetkezet zootechntkusa és a komáromi járás többt szakemberei szeptember 12-én örömmel vették az Irányt Pferov felé. A jelzett napon éppen a nyugat-szlováktal kerület vonultatta fel tenyészállatait. A kis csoport a hivatalos ügyek intézése közben a bejárat előtt tanakodott, míg a kapun belül a rendezőbizottság és a sajtó képviselni a 40 ezredik látogató méltó fogadására készültek. Akadt olyan „belső egyén“ 'is, aki ismerősét javasolta azon az alapon, hogy nem árt egy kis protekciószerzés, de a rendezőbizottság nem állt kötélnek. Így választották ki a csoportból Kloszterman Kálmánt, akit ugyan senki sem javasolt, de megnyerő külsejével, határozott fellépésével kiérdemelte ezt a megtiszteltei tést. Befelé jövet a tömegből ragadták ki a kissé meglepődött zootechnikust, üdvözölték őt, és felsorolták neki, hogy mi mindennel ajándékozza meg a tenyészállat kiállítás rendező bizottsága. Kapott egy élő ludat, egy élő kacsái, egy gyöngytyúkot, egy pontyot és egy vágott, hizlalt csirkét. A nyertes boldogan köszönte meg a figyelmességet, s csak aztán kezdett fájni a feje, hogy hová is teszt az élő nyereménytárgyakat, hiszen az autóbusszal, amellyel Pferov•* ba érkeztek, egy további napra Brnóba mennek. Lám, lám, vannak esetek, amikor az ajándék is gondot okoz! Az Orfóldi Állami Gazdaság díjnyertes kacsát Van mit behozniuk Az országos tenyészállat kiállításon a közép- és kelet-szlovákiai kerületek állattenyésztői a vártnál gyengébb eredményt értek el. Míg a közép-szlovákiai kerület két arany, két ezüst és két bronzérmet szerzett, addig a kelet-szlovákiai 4 aranyat, és három ezüstöt vitt haza. Persze a nyugat- és észak-csehországi kerületek tőlük is gyengébb eredménnyel dicsekedhetnek. A kelet-szlovákiai kerületnél azonban feltétlenül értékelnünk kell, hogy szarvasmarháikkal három aranyat és három, ezüstöt szereztek, ami a kerület szarvasmarha-tenyésztésének jó irányba történő fejlődését igazolja, különösen Kassa körzetében, ahonnan a kiállításra vitt két pinzgaui szarvasmarha aranyérmet szerzett. Az aranyérmes pinzgaui üszőt 27 010, az ezüstérmeset 22 630 koronáért értékesítették. De az ezüstérmes ER osztályzatú pinzgaui bikáért 51 250 koronát kapott a kassai intézet. A közép-szlovákiai kerületből a leítinyi szövetkezet pinzgaui bikájáért aranyérmet és 51250 koronát kapott. Ebben a kerületben a Víglasi Kísérleti Intézet dolgozói pinzgaui tehenükkel az arany mellé egy bronzot is szereztek. Figyelmeztető ez a közép-szlovákiai kerület állattenyésztési szakemberei számára, hogy a jövőben az állatnemesítés terén körültekintőbb munkát végezzenek. Semmi esetre sem ártana, ha kissé ellátogatnának a díjnyertes kerületekbe, s tapasztalatokat gyűjtenének, hogy otthon bevezethessék a jó módszereket. Hisszük, hogy a közép- és a kelet-szlovákiai kerületek leküzdik a nehézségeket, s jövőre versenyre kelnek Pferovban a kedvezőbb eredményekért. ACHAROLAIS SZARVASMARHA FAJTA a Jura hegység „bős frontosus" eredetű szarvasmarhájának egyik változata. Eredete a történelmi időkre vezethető vissza. Rokonságban van a szimmentáli, freiburgi, pinzgaui és más, ma is létező fajtákkal. A fajta elnevezését a franciaországi Loire folyóba torkolló Arconce patak melletti jó legelőjű Charolles körzetről kapta. A Charolais szarvasmarha ma már igen elterjedt az egész világon, a franciaországi állomány 2,5 millió, amiből 105 000 a törzskönyvezett szarvasmarhák száma. A Charolais nagytestű, erős csontozató szarvasmarha, színe fehér, néha krémszínű, foltok nélkül. A fényszáj rózsaszínű, nem pigmentált, a fej rövid és széles, a homlok lapos vagy gyengén homorú, a tarkó egyenes és rövid, a szarvak fehérek, görbék és nyújtottak, a fülek közepesek, vékonyak és gyengén szörözöttek. Nagy, kiálló szemek, erős pofa, széles orr, rövid nyak, mély és dongás, a vállal egybeolvadó mellkas, egyenes, jólizmolt hát, széles, vastag ágyék, széles, gyengén elmosódó csípő és far, kerek, jól lehúzódó fartő, rövid, nem túl finom, szabályos állású lábak, és puha, közepes vastagságú bőr a fajta jellegzetes külemi tulajdonságai. A CHARLORAIS KIVÁLÓ HÚSMARHA A Charolais szarvasmarha igénytelen, külteljes tartásra különösen alkalmas. Általában áprilistól decemberig a legelőn tartják, de teleltethető szabadban is. Az ellések túlnyomó része február—április hónapokra esik. Az üszőket rendszerint gyengén takarmányozzák, ezért később vehetők tenyésztésbe, először többnyire 3 éves korban ellenek. A bikákat ezzel szemben jól takarmányozzák. Így már 14—15 hónapos korukban fedeznek, az első évben 20, a következő években pedig 30—35 tehenet. A tehenek könnyen ellenek, az ellések számának átlagosan 88,3 százaléka könnyen lefolyik. A borjakat nyolchónapos korukban novemberben választják el. A teheneket általában 10, a bikákat 7—8 éves korban selejtezik. ' A Charolais szarvasmarha jól szaporodó, gyorsan fejlődő, növekvő és jó takarmányértékesítő fajta. Kiváló húsmarha. A szopósborjak húsa keresett cikk, de többnyire 15 hónapos korban viszik az állatokat vágóhídra, amikor a legelőn nevelt vagy szénával és abrakkal takarmányozott 525 kg körüli élősúlyú tinó levágva 330 kg jó minőségű húst ad. Ha nagy súlyra hizlalják az üszőt vagy tinót és 2—3 éves korig legelőn tartják, a hízást pótabrakkal gyorsítják. Téli istállózás esetén abrakot, takarmányrépát és silókukoricát etetnek az állatokkal. Az ilyen göbölyöknél 50—63 a kitermelési százalék, sőt egyes kiváló egyedeknél 69—70 százalékra is emelkedik. A kiselejtezett teheneket és bikákat szintén meghizlalják. A Charolais szarvasmarháknál az izomzat a combon a farizmok tájékán, a háton és lapockán maximális fejlettséget ér el, míg a hason és mellkason a kevésbé értékes hús képződése kisebb. A hús minősége kiváló, rostjai finomak és puhák, a zsír az izmok közt márványozottan rakódik le, felesleges, réteges zsírlerakodás nincsen. A keresztezéseknél az első nemzedék az értékes tulajdonságokat jól örökli. Mind a tisztavérű, mind a keresztezett egyedek akár a hideg, akár a trópusi vagy a szubtrópusi éghajlatot jól bírják. A Charolais szarvasmarha kiváló tu ajdonságai folytán ma már egész világon elterjedt. (— maf—) Hírnévszerző ludak Néhány héttel ezelőtt az imelyi szövetkezetesek sem gondoltak arra, hogy lúdjaikat aranyéremmel tüntetik ki a pferovi tenyészállat vásáron. Bár csupán két éve foglalkoznak a szárnyasokkal, Imelyen a lakosság ősidők óta űzi a lúdtenyésztést. Tehát jelenleg a hagyomány felújításáról, a nagyüzemi tenyésztésre történő áttérésről van szó. Igaz, jóformán még nem Is ebszélhetünk nagyüzemi lúdtartásról, hiszen tavaly csupán 40 tojó volt a közös birtokában. Ám ezek a nagyhasznú állatok idén benépesítették a lúdfarmot. Ez idő szerint már 968 lúdja van a szövetkezetnek. A ludak nagyon kitettek magukért. Nem kevesebb, mint 1600 tojást raktak, ami azt jelenti, egy-egy tojó átlagos hozama negyvenre rúgott. A tojásokból 865 liba kelt, illetve ennyit neveltek fel. Az aranyérmes ludak közül a legjobbak 53 tojást raktak, melyekből 44 pihés jószág kelt ki. Az Imelyiek törzskönyvezett szárnyasai a lúdtenyésztés fellendítését szolgálják. Ugyanis a szövetkezet nem pecsenyelibaként, vagy hízónként értékesíti az állatokat hanem továbbtenyésztés céljából árusítja. Ez ki is fizetődik, mert az I. osztályba sorolt ludak darabjáért 300 koronát, a II. osztályúkért 260 koronát kapnak. A közeljövőben mintegy 650 tenyészlúd kerül értékesítésre. Ezek után természetes, hogy a jövőben növelik lúdtenyőszetüket. Idén 200 tojót hagynak magnak, amelyekből a mostani eredményekhez mérten körülbelül ötször annyi tojást, illetve libát vár a szövetkezet. Tervük minden bizonnyal sikerül, mert szívügyüknek tekintik a szárnyasok gondozását. Az aranyérem az állattenyésztés ezen a szakaszán további bátor lépésekre ösztönzi a vezetőséget. A két oldalt összeállították^ Hoksza István és Sándor Gábor. A képeket készítette: Pathó Károly A 18 oldalt betördelték: Dobiág—Matlák, K4CHNY PÉK!NGSKÉ Z KMENOVAlO CHOVU •13. Slovtntké Pole, €kt twl® Uütkovost y roce 1%$; A v éska v 0 na 1 kocbnu: 190 vajec % V -Iibnui® köckií«t V 0 »a I ködin«.0* Az imelyi szövetkezet aranyérmes lúdjai.
