Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-24 / 38. szám
ÉVENTE HÚSZEZER FÄCÄNCSIBE Az ördöngósi fácánkeltetőben Tavaly létesítette fácánkeltetőjét a Derekegyházi Állami Gazdaság. Egyrészt a saját vadrezervátuma részére keltet s nevel fácáncsibéket, másrészt a vadásztársaságok is vásárolnak tőlük e rovarirtó szárnyasvad szaporítása, utánpótlása céljára. Ahhoz, hogy a fácánkeltetést nagyüzemi szinten folytathassák, hét francia La Nationale védjegyű keltetőgépet vásároltak. Természetesen tapasztalatok híján kezdték, s az elmúlt esztendő amolyan tanulóévnek számított. Líbor Viktória és Maszlag Piroska, akik a keltetőben dolgoznak elmondották, hogy mivel a keltetőgépek a francia éghajlati és egyéb sajátos viszonyokhoz voltak beállítva, így a tojások kelési százaléka alig érte el a 30 százalékot. Tatáról szakember szállt ki a helyszínre, aki részletes magyarázatokat fűzött a gépek működéséhez és ismertette kezelési módjukat a fácánkeltető dolgozóival. jelenleg már nem fordul elő különösebb baj a keltetőgépek üzemelése körül. A kisebb üzemzavart, rendellenességet csöngetéssel jelzi önműködően a keltetőgép. Mfg a nagy gépbe 2B00, a kisebb keltetőgépekbe csak 500 fácántojás fér egyszerre. A keléshez 38,9 °C hőmérséklet mellett 24 nap szükséges. Az idén már 66 százalékos kelési átlagot értek el. Összesen húszezer tojást keltettek s háromezer fácáncsibét értékesítettek tizenkéthetes korban. Az idei kelésből eddig kiengedtek kétezret, s a továbbiak során még hét ezer fácáncsibe hagyja el a keltetőt, illetve nevelőházat s kerül a vadrezervátum területére. A leírtak szerint nagyon egy-Mert hiába, a természet könyörtelen. Kint a terepen már nem adják úgylszólván a szájukba a takarmányt, nekik kell megszerezniük. Tehát érthető, hogy a „terített asztal“ visszahív. De nem mind az infralámpás nevelőházban cseperednek föl. A lucernásra kitett fészekaljakra kotlósok vigyáznak. Veszély esetén a pici ólacskák s a kotlós-szárnyak nyújtanak védelmet. Ezek a fácáncsibék edzettebbek, egészségesebbek, az élelmet jórészt maguk szerzik meg, s terephez való szoktatásra nem szorulnak. szerűnek tűnik a fácán mesterséges keltetése, nevelése. Ám a gondozók a megmondhatói, mily gyámoltalanok a néhány napos fácáncsibék. Főleg napos korban a legkényesebbek. S milyen eleséget kapnak ezek a gyönge, kényes jószágok? Tíz csibére öt főtt tojást számolnak naponta, s az egész csibeállományra — néhány napos korban — 12 kg túrót. Emellett indító-tápot kapnak, majd később nevelőtápot, ocsút, zöldlucernát. Az infralámpás nevelőházban mindent megkapnak, ami a fejlődésükhöz szükséges. Olyanynyira megszokják ezt a környezetet, hogy szabadonengedésük után többen visszajönnének... Ami a fácántojás-szükséglet fedezését illeti, nem bízzák a véletlenre. Már csak azért sem, hogy egyetlen tojás értéke tiz forint (a hathetes fácáncsibe 40, s a lőtt fácán értéke B0 Frt.j. Fácántojatót létesítettek, hogy a beszerzési gondoktól s költségektől mentesítsék magukat. Emellett kaszálás idején összegyűjtik a tojásokat, s gondoskodnak arról, hogy egyetlen darab se vesszen kárba. Kár, hogy Árva Károllyal, az ördöngősi fácántelep vezető mezőgazdasági mérnökével nem tudtunk elbeszélgetni, távolléte miatt. Ám így is sok ismerettel gazdagodva búcsúzhattunk. N. KOVÁCS ISTVÁN AFRIKA a legtöbb ember képzeletében a kimeríthetetlen vadállomány eldorádójaként él, amelyet nem kell sem kímélni, sem gondozni. Valamikor csakugyan ez volt a helyzet. A bennszülött lakosság olyan kezdetleges eszközökkel vadászott, amelyek nem veszélyeztették komolyan a törzsállomány létét. Fehér bőrű vadász viszont kevés volt, és még kevesebb a korszerű vadászfegyver. A második világháború után lényeges változás állott be. Azokon a sportvadászokon kívül, akik hatósági engedélyek alapján legálisan, de a korszerű technika legagyafúrtabb vívmányaival tizedelik Afrika vadállatait, nagyvonalúan szervezett orvvadászat ütötte fel a fejét. A vadorzók mögött azonban a fehér bőrű ember kímé-2 VADASZ * HALASZ Kipusztul-e Afrika vadállománya? letlen pénzéhsége lappang. Európaiak és amerikaiak szervezik az orvvadászok messze elágazó alakulatait. A sötét bőrű „kulik“ vadásznak, a fehérek meg bezsebelik a hasznot. Tonnaszámra hordják ki Afrikából az elefántcsontot és az állati bőröket. A fehér bossok által lepénzelt bennszülöttek csoportosan bekalandozzák Afrika különböző vidékeit, nem torpannak meg sem államhatárok, sem vadrezervációk előtt. A háború előtti állapotokhoz viszonyítva becslések szerint egy tizedére csökkent Afrika belterületének vadállománya. Egyes állatfajták már teljesen kivesztek, mint például a zebrához hasonló kvagga, az atlaszmedve, a fokföldi- és a berberoroszlán, egyes észak-afrikai bivalyfajták és az algériai-marokkói határvidéken honos, sösét színű gazella. Kétségtelen, hogy a vadállatok lelövése a bennszülötteknek is hasznot hajt. Amióta a világ fennáll, vadásztak az emberek. A szegény sorsú őslakósok húsáért vadásszák az állatokat, hogy éhségüket csillapítsák. Az egymást követő többszöri aszály mérhetetlen nélkülözésbe sodor embert, állatot egyaránt, főleg Kelet- és Dél-Afrikában. De az élelemszerzésnek ez a módja halálos veszedelmet jelent Afrika állatvilága számára. Az éhező emberiségen kisebb-nagyobb mértékben megkönyörül a világ, az állatra minden bozótban ott leskelődik a vadász. Nem csoda viszont, hogy a minden külső segítségtől elvágott őslakósok a szárazság idején vadorzásra vetemednek, hogy korgó gyomruk éhségét csillapítsák. És az sem csoda, ha elvétve egy-egy vadőrt leütnek, aki legelemibb létszükségletük megszerzésének útjában áll. A vadállomány vészes pusztulását bizonyítják azok az intézkedések, amelyeket az afrikai államok kormányai foganatosítani kényszerülnek. Számos országban szabadságvesztés büntetése jár vadorzásért, másutt meg kétszeresére emelték a pénzbírságok összegét Vannak határövezetek, ahol könynyü repülőgépeket vetnek be a vadorzók felderítésére és üldözésére. Egyelőre azonban mindezek az intézkedések nem bizonyultak eléggé hatékonynak, erősebb tényező az éhségl Kielégítő vadvédelemről csak akkor lehet szó, ha gyökeresen felszámolják a nyomort, az Ínséget és elsősorban gondoskodnak az embervédelemről olyformán, hogy a bennszülöttek legelemibb követelményét, a táplálékot biztosítják. J. D. N V3 .a C5 Q> C a Aí KU c rO a *5 £ X3 ü a a Ka a; ◄ 'Ö) KD > 03 o N b 03 N C/3 < c 'a o § xS a ^a ä a c 'a w a fc, a c a> KU e c o N 03 a S3 ◄
