Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-24 / 38. szám
íó&lc é>ú>ß bo>9 • • Rabul eft, lenyűgöz a festő vásznára kívánkozó gyönyörű táj, amely körülveszi az óriási tavat. A tó mély, kristálytiszta vizének tükrében sudár fenyők nézegetik magukat, mint hiú lányok. A tisztásokon sátrak regimentje sorakozik, feljebb, tisztes távolságban a fenyők örökzöldjéből szállodák kandikálnak le a tóra. Csodálom a fenséges látványt nyújtó, ezüstösen csillogó tavat, amely nem a természet szüleménye. Emberek hozták létre. Öt község háza, kertje, földje merült hullámsírba — de megérte. Helyébe víziparadicsomot varázsolt szocialista rendszerünk. Örülök, hogy ezt a nagyszerű alkotást láthatom, mely költőket, festőket ihlet. Megfáradt emberek felüdítője, pihentetője a kék tó és környéke. Tízezrek lelik örömüket a vízben, a tóparton, hódolnak szenvedélyüknek. S ez is kevés ... Nagyon kevés ahhoz, amilyen lehetőséget kínál. Ezek a lehetőségek szinte beláthatatlanok. S ez az, ami nem hagy nyugton. Néhány hónap elteltével is útón-útfélen ingerel. Tusázom önmagomban, önnön magammal. Halkedvelő ember vagyok, nem tagadom, s elszorult a szívem azok láttán, hallatán, amit éppen a szegényes haltenyésztés, a még szegényebb halkitermelés területén tapasztaltam. Az illetékesek ne vegyék rossz néven, ha azt mondom: mostohán kezeljük az ügyet. Még akkor is, ha az Állami Halgazdaság neve olvasható a cégtáblán. Amondó vagyok: drága luxus ez! Már ami a tálcán nyújtott lehetőségek ily csekély kihasználását illeti. Miként lehetséges az, hogy ez a 3 és félezer hektáros tó (hetven millió köbméter vize van) évente, — nagyjából számítva — csak háromszáz mázsa halat ad a közellátásnak. Ugyanis, ebben nincs benne a sporthorgászok által kifogott zsákmányt Nos, ami leginkább bosszantó: a kifogott hal 92 százaléka gyomhal, vagyis fehérhal. S mi a fehérhal sorsa? Elszomorító a válasz: a környező szövetkezetek sertéset marakszanak rajta, vagy dúskálnak benne. Ezek a közös gazdaságok 2,10 koronáért kapják kilóját az Állami Halgazdaságtól. Persze, a felületes olvasó elsiklik a dolog fölött, mondván, mi van ebben kivetnivaló? De hol itt a gazdaságosságra törekvés? Vajon nem lenne-e célszerűbb nemes halakkal — csuka, harcsa, süllő, galóca, pisztráng stb. — megetetni? Azon morfondíroznak egyes halgazdaságbeliek, hogy a gyomhal degenerálódik a tóban. A gyomhal túlzott elburjánzásán csakis a ragadozók nagyobb méretű telepítése segíthet. A másik mód a már kifogott fehérhal jobb értékesítési formájában keresendő. Ott, ahol évente tízezrek fordulnak meg, nem szabad, hogy fejtörést, gondot okozzon az értékesítés. Országszerte közkedveltek a halászcsárdák, miért ismeretlen fogalom épp itt, Árvában? Hiszen azok, akik itt megfordulnak, az ország minden tájáról jönnek ide. Nagyítóüveggel keresik az ilyen ínyencségeket, persze nem a szállók éttermének étlapján... Az átlag-ember számára az itt elkészített hál-. étel — sokba kerül. Ott keresik — a ma még nem létező halászcsárda nem létező étlapján. Persze, minden fáradozásuk kárbavész. Pedig ezek száma ezrekre rúg, viszont a szállók éttermének halétel-fogyasztója csak néhány száz. Megközelítően sem pontos ez az érzékeltetés, de mégis figyelmet érdemel az illetékesek részéről. Hiszen az aránytalanság égbekiáltó, mind a nemes és fehérhal, mind az ide látogatók s egyéniek anyagi helyzetét illetően. Az is elgondolkoztató, hogy az óriástavon csak 6 tagú halászbrigád tevékenykedik. Ilyen csekély létszámú, s ily gyönge technikai felszereltségű brigád nem csoda, hogy azon kesereg, csupán 4—5 méter mélyre hatoló háló áll a rendelkezésére. Ezzel a mélyebben tanyázó nagyobb ha-Pontyhorgászati megfigyeléseim Kavicsgödrök vízpartjain gyakran megfigyeltem a pontyhorgászok természetét, szokásait, vérmérsékletét. Egyesek 10—12 óra hosszányit is elüldögélnek a vizparton, anélkül, hogy zsákmányra tennének szert. Ezek azután legszívesebben a horgászegyesületet hibáztatják sikertelenségükért, mondván, a szóbanforgó vízben nincsenek halak, az utánpótlással, telepítéssel senki sem törődik. Viszont mások ugyanott idényeként S0—60 pontyot is kifognak. Tény: a helyi szervezetek évente 25—30 mázsa halat telepítenek a kavicsgödrök vizeibe, az évi fogós azonban nem haladja meg a 10—15 mázsát. Tehát, nem igaz az, hogy a haltelepítéssel a horgászegyesület nem törődik. A horgászok a hibát elsősorban sajátmagukban keressék. Alapvető hibák egyike: a horgászkészség helytelen megválasztása. Legtöbbnyire nehéz felszerelést használnak (kétrészes, rövid és erős horgászbot, 0,40—0,50 mm-es zsinór és nagy horog), az ölomnehezék 10—12 dekás. A horogra túl nagy tészta-gombócot tesznek. Ez teljesen fölösleges! Nem helytálló az a nézet: nagyobb gombóc, nagyobb ponty. Ez a téves nézet nemegyszer a sikertelenség kútforrása. Több évi megfigyelésem: hajnalban, amikor még csend öli meg a környéket, a pontyok viszonylag partközeiben tanyáznak, 20—30 méternyire kapják be a horgot. A zaj növekedésével azonban, nevezetesen a délelőtti órákban, a halak a víz közepe felé házódnak. Nehéz felszereléssel csupán 20—30 méteres hajítást érhetünk el, a így természetesen csökken a zsákmányra a kilátás lehetősége. Válasszunk épp ezért könnyebb horgászkészséget (legalább 3 m hosszá horgászbotot 0,30 mm-es zsinórral és 5—8 dekás ólommal). így 60—70 méternyire is behajíthatjuk a felcsalizott horgunkat. Ügyeljünk arra, hogy a pergetőorsón elegendő zsinór legyen. Viszont óvakodjunk attól is, hogy a kelleténél több zsinórt csévéljünk az orsóra. Könnyebb felszerelés alkalmazásánál kerülnünk kell a hirtelen bevágást. Legyen a horog mindig hegyes, hogy könnyen behatoljon a halszájba. Ugyancsak ügyeljünk a tészta elkészítésére is. Ne legyen se lágy, se túl kemény. Ajánlatos a tésztacsalit sárgára színezni, hogy elüssön a kavicsos fenék színétől. Felesleges a tészta összetételét túlontól bonyolítani; teljesen megfelelő a kukoricaliszt, főttburgonya és liszt keveréke. A különlegességre törekvés nemigen fizetődik ki. Sok évi tapasztalataim bebizonyították: kisebb tésztagolyócskákkal néha nagyobb halat foghatunk. Jól bevált az a módszerem, hogy 3—4 tésztagolyócskát tűzök a horogra olyképp, hogy a horog hegye mindenképpen álcázva legyen. Kisebb golyócskákat szilárdabban lehet rögzíteni a horogra és a hajításnál sem sérülnek meg olyan könnyen. Ilymódon még ötkilós pontyot is sikerült fognom. Végezetül: ha a jól bevált tapasztalatokhoz igazodunk, nem igyekszünk majd másra hárítani a felelősséget sikertelenség esetén. Böhm L. lat nem tudja kifogni; hiszen a tó átlagmélysége 15 méter. Tény: vannak kapitális halak a tóban. Ezt a sporthorgászok áltál kifogott példányok is igazolják. Hat-tíz kilós ponty nem ritkaság, de fogtak még 16 kilósat is. Harcsából — MiklóS Pavel halászgazda szavai szerint — 42 kilósat fogták. Szép süllőpéldányok is hálóba kerültek már, de a halkitermelés tökéletesítésével, korszerüsítésével sikerülne csak igazán kivallatni a hallgatag, mélyvizű tóóriást. Természetesen, a beru* házás anyagi eszközeinek szűkmarkúságával ez elérhetetlen. Vagy talán kifizetődőbb a be* hozatal? Évente 4500 mázsa pontyot hozunk be — drága valuta ellenében — Magyarországról. S mit mutat a halfogyasztás évi mérlege? Csupán karácsony táján van hál bőven, ami helyénvaló is, de... Itt a bökkenő. Az év más szakában halellátottságról egyáltalán nem beszélhetünk. S ez csak a város! Falvaink pedig egyenest nélkülözik a halat, ezt a kiváló nem hizlaló húst. Nos, úgy hírlik, az Árvái tavat lecsapolják. A másik hír: az Állami Halgazdaság átadja a Csehszlovák Horgász Szövetségnek a használati jogot. Az első hírhez annyit: ha mégis sor kerülne rá — amit nehezen tudok elképzelni —, tízezreket fosztanánk meg az örömtől, a testet-lelket felüdítő látványtól, a sportolási lehetőségtől, az egészséges üdülési adottságoktól. Az utóbbihoz: mindegy, milyen színű a cégtábla, a fontos az, hogy végre szívügy legyen a hatenyésztés ügye, s a kitermelésé egyaránt. Legyen hal az év bármely szakában, necsak városon, de falun tsl A drága valutát fordítsuk másra, olyasmire, amelynek kitermelése körülményes, vagy lehetetlen. A kék tó, tiszta tó igazi vallatása még ezután következik. De a tó ts vallatI Hatása alól én sem lehettem kivétel. Engem ts vallomásra bírt. Köszönöm Néked, óriás-tó, köszönöm! N. KOVÁCS ISTVÁN ee i 2 'S». 5S-2 E>n 2 N ? * ■ z-d tO -= N N b* 2 03 * O 03 «> 03 N * s t 3 3 -N O fi 2 8 g «3 O, u N fi® 1 s fi §2 * O T3 cd >* G ÖO OS® aa E o*
