Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-24 / 38. szám
SZEPTEMBER a gyümölcsérés gazdag hónapja, amikor csapatba verődnek a melegebb, déli tájakra vonuló fecskék, s az ősz tarka színekben pompázó virágait kínálja. Mindezt a megszelídült szépséget szavakkal ecsetelni szinte képtelenség. Szeptember édesen szomorú hangulatú, múlandóságra emlékeztető hónap, de egyben az új életet ígérő szerelem hónapja is, az erdők királyának, az agancsát büszkén viselő szarvas nászának önfeledt, féltékenységteli ideje ez. LJ azánkról joggal mondják, *■ hogy Európa vadászati nagyhatalma, hiszen vadbősége világszerte ismert. Ha módunkban áll akár mint turista, akár mint vadász ellátogatnunk a hegyvidékekre, már szeptember tizenkettedike körül hallhatjuk az üzekedő, rigyető szarvasbika hangját. Visszhangzik a szarvasbőgés, megkezdődött a nász, amely kb. harminc napig tart. A szarvasok egész éven át csordákba társulva, barátságosan megvannak egymással. Az üzekedés előtt azonban elválnak és a féltékenység valamint ellenszenv ideje következik. A szarvasbikák egymással kíméletlen harcot vívnak. A szerelem vonzóerejének következményei különbözők, s a gyakori birokrakelések olykor halálos kimenetelűek. Aki valaha látta a szarvasbikák párviadalát, az sohasem felejti el ezt az izgalmas jelenetet. Amikor a szarvasbika kiválik a csordából, szaglással keresi az üzekedő szarvastehén nyomát a földön. Néhányat csordába terei és éberen őrködik felettük. Jaj annak a szarvastehénnek, amelyik megpróbálna kiválni ebből a háremből. A szarvasbika ilyenkor hatalmas agancsával kíméletlenül megbünteti az engedetlen tehenet. Minden szarvasbika csordája körül ólálkodnak az úgynevezett .ministránsok“, vagyis a fiatal szarvasbikák, amelyek nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy a szarvastehenekhez férkőzzenek. Ezeket azonban a ié bika erélyesen elkergeti a csordától. Abbéli kívánságát, hogy minél több szarvastehén vegye őt körül, agancsának fához-, bokorhoz- vagy földhözverésével adja nyilvánosságra. Ha a szarvasbika csordáját jól kordában tartja, fojtott hangot hallat, néha csak morog. A közepes életkorú szarvasbika hangosan, kihívóan bőg, a fiatal pedig vékonyabb hangon „énekel“. Az idősebb szarvasbika, amely uralja a csordát elismerten a fő bika. A párzás rendszerint erdővágásokban, legelőszélen zajlik le. Leghamarább az idősebb szarvasbikák rigyetése kezdődik meg, majd a közepes életkorúaké, s csak végül az egészen fiataloké. Tapasztalt vadászok a bőgő szarvas hangjáról ítélik meg annak életkorát. Az a rigyető szarvasbika, amelyiknek ezidáig még nem sikerült szarvastehenet vagy ünőt szereznie, kajtat, keres az erdőben. Ha tehenekre bukkan, igyekszik tőlük elverni a fiatalabb bikákat és átvenni a csorda felett a hatalmat. A csordát azután őrzi, kihívóan bőg és elhajtja a közelebb merészkedő bikákat. Ha a bika hallja ellenfelének kihívó hangját, igyekszik feléje. A szarvasbikának ezt a tulajdonságát szeretik a vadászok kihasználni. Vadászkürttel, kagylóval, lámpacilinderrel vagy más módon utánozzák a szarvas hangját és igyekeznek Ä TARTALOMBÓL 4> Az ördöngősi fácánkeltetőben 4» Kipusztul-e Afrika vadállománya? 4^ Szarvasok nászán ^ A vadászkutya kiképzése 4k Vadásznaptár 41 A CSVSZ hírei A VI. Dobó-világbajnokság eredményei 4* Pontyhorgászati megfigyeléseim 4* Miért szeretek horgászni? 4> Kék tó, tiszta tó... 4* Csukás-hasáb a fő szarvasbikát elcsalogatni a csordától, hogy megítélhessék, vájjon alkalmas-e lelövésre. Ezt az alkalomra váró, csordát környékező bikák krhasználják, a teheneket magukévá teszik. Ilyenkor érvényesülnek a fiatalabb, vagy gyengébb bikák. A szarvasbika hangját a rigyetés különböző időszakaiban utánozni nagyobb gyakorlatot és tapasztalatot kíván. Ennek ismerete a hegyi vadászterületeken Igen fontos. Rigyetés idején a szarvasbika szereti lehűteni testét, ezért előszeretettel látogatja a pocsolyás helyeket. Ha ismét meghallja ellenfele hangját, azonnal megtámadja és Ilyen párviadal alkalmával messzire hallatszik az agancsok csattogása. Jaj annak az ellenfélnek, amely nem képes védekezni. Párviadal közben gyakran előfordul, hogy vetélytársát a bika átdöfi, ami rendszerint az elágazásnélküli agancsot viselő szarvasbikáknál fordul elő. Az is megtörténik, hogy a viaskodó szarvasok agancsa úgy öszszeakad, hogy azt nem képesek szétvenni. Ilyenkor rendszerint mindkét bika elpusztul. Leghelyesebb a sima agancsú egyedeket még párzás előtt lelőni, nehogy utódokat nemezzenek. Rigyetés idejére a szarvasok nyakán hosszabb szőrzet nő, ez az úgynevezett sörény, amelyet csak a tavaszi vedléskor dob le. Nagyon érdekes és izgalmas megfigyelni a szarvasrigyetést a hegyek között, még akkor is, ha éppen nem életünk legszebb példányát lenne alkalmunk elejteni. A felejthetetlen, szép élmények átfonódnak a gazdasági szempontokkal. Igyekszünk ugyanis nálunk a lehető legszebb vadállományt kialakítani, amely nemcsak hazánk erdeinek dísze lenne, hanem amely iránt állandóan fokozódik az érdeklődés a külföldi vadászvendégek részéről, ami a fokozott turistaforgalomban és a devizabevételben is jelentősen tükröződik. ' M. Habrovsky János A szarvasbőgés varázsa A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE n. évfolyam #■ 1966. SZEPTEMBEREI T3 g N cn cd «4 0) ■ ü 3 « is § 8 o > xa <
