Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-17 / 37. szám
folytatás m 1. oldalfffl.'J elhullás oka akkor Is, ha maradt ugyan készlet, de a méhek által nem -takart léputcákban. Az elmondottakból sokan azt a következtetést vonták le, hogy 3 lépen anyát tartalékolni nem lehet. Ezt a következtetést így elfogadni helytelen lenne. Hiszen nagyon sok három léputcás tartalékcsalád kitelelt nálam, sok más magánméhészetben, tangazdaságban és másutt is. A hibát nem abban kell keresnünk, hogy a tartalék 3 keretes volt! Hiába van a kaptárban vagy kaptárrészben 4 vagy ennél több lép Is, ha a család csak két léputcát fed, vagy kevés élelme van azokban a léputcákban, amelyekben elhelyezkedett. Az elég népes, gondosan betelelt (több kis család egymás mellett, vagy törzscsalád mellett) kölyökcsaládok még ezt a telet is átvészelték. Tudok olyan esetet is, hogy két léputcás családocskák életben maradtak, két másik család között gondosan betelelve. Tanulság: A tartalékanyák 3 lépntca népességgel, élelemmel Jól ellátva, törzscsalád mellett vagy többesével egy kaptárban sikerrel teleltethetök. Veszteségeink, sajnos, nemcsak tartalékcsaládokban voltak. Sok törzscsalád is elhullott. Az ok csaknem mindenütt élelemhiány. Egyik tangazdaságban február közepén hullott el két család. A cukor késői biztosítása miatt IQ kg készlettel lettek betelelve. A családok 8 léputcások voltak. Egy csepp eleségük nem maradt. Február közepe táján szaktanácsot kért az egyik méhész, mit tegyen családjaival, mert egy már éhenhalt. Kilenc téputcán, 14 kg élelemmel telelte be. A szélső lépekben kb. 3 kg méze megmaradt. S sorolhatnám a hasonló esetek százait. Kinek egész kis állománya, kinek 80, kinek 59 százaléka. Sofe-sok nehezen takarított, méhészetbe fektetett pénz veszett el. Sok-sok, a méztermelés és maghozam növelésére oly fontos méhcsalád esett ki termelésünkből. Vajon okosan cselekszünk-e, ha mindezt a tél számlájára írjuk? Bizony nem! Mert hiszen, ha így lenne, akkor minden méhcsaládnak el kellett volna pusztulnia. S többségük mégis megmaradt. Sok tangazdasági méhészetben egyáltalában nem volt veszteség. De nem volt a legtöbb magánméhészetben sem. Pedig azok is ugyanúgy ki voltak téve a hidegnek. Téli veszteség csak ott veit, ahol a családokat kevés élelemmel telelték be. Helyesen jegyzi meg egy méhész, mikor a falujában tapasztalt nagyarányú elhullásról beszámol, hogy a károsult méhészek mind azok közül kerültek ki, akik beteleléskor azzal nyugtatják meg magukat: „Annyijuk van, amivel tavaszig kibírják, akkor meg majd etetek.“ Már nincs mit etetniök. A téli fogyasztás néha szinte hihetetlen méreteket öltött. Olyan méhcsaládoknál, amelyeket 18—22 kg mézzel teleltem be, április elején 5—10 mézet találtam. A fogyasztás 5—15,5 kg között mozgott családonként. Az egy léputcára jutó fogyasztás 36 család átlagban 1,43 kg volt (legkevesebb 0,83, legtöbb 1,93 kg). Ahol nem volt ennyi méz, vagy nem a méhek által födött léputcákban volt, ott a család éhen veszett. Tanulság: A családok téli készletét népességük szerint kell megszabni. Léputcánként legalább 2 kg-ot kell számítanil Sok méhész aggódott méhei miatt. Kevesebben voltak azok, akik nemcsak aggódtak, hanem cselekedtek is. Sokan fordultak hozzám is tanácsért, mit tegyenek családjaikkal, mert úgy érzik, kevés lesz a téli eleségük. Azt tanácsoltam, hogy adjanak be nekik cukorlepényt. Voltak, akik nem merték ennek kedvéért felbontani a családokat. Féltek, hogy azok megfagynak. Megnyugtattam őket. S a cukorlepény sok-sok család életét mentette meg. Tanulság: A gyengén ellátott családok téli időszakba való átmentésére a cukorlepény a gyakorlatban jól beválik. A telelés sikerét erre építeni nem szabad, de ha állományunk szűkös készlettel telelt be, akkor hasznos. Végszükség esetén beadásáról fagypont alatti hőmérsékleten sem szabad lemondani. Sok méhész értetlenül állott elhullott családjai felett. Nem tudta megérteni, miért pusztultak el, hiszen volt mézük. Miért nem húzódtak át a szomszédos, mézzel teli léputcákba? Azért, mert erre a méhek hidegben képtelenek. Mások azon töprengtek, hogy a család kettészakadt és egy része lehullot. Még szerencse, ha az anyás rész maradt életben. Gyakori volt az a panasz is, hogy a telelő csomó két szélső léputcájában elpusztultak a méhek, pedig bőven volt ott méz. Nézzük csak, mi okozhatta ezeket az eseteket? A válasz egyszerű: Az, hogy a téli fészek nem volt a család népességéhez szabva. Hiába van hat léputcás családnak 20 kg méze, ha az általa takart hat léputcában abból csak 8 kiló van. Az ilyen család a múlt évihez hasonló télen könnyen éhen veszhet. Az elfoglalt lóputcákon kívül levő 12 kg méz érintetlen marad. Annyi, mintha ott sem lett volna. Az ősszel kialakult fészekről a család részben vagy teljesen csak akkor húzódhat el, ha a fészek a szükségesnél nagyobb. Ha a 8 léputcás család 8 keretre van szűkítve, akkor arról el nem húzódhat, ketté nem szakadhat. A szélső léputcákban összehúzódó méhek akkor hullanak le, ha ide kevés méh jutott. A kevés méh a kellő meleget csak igen nagy erőfeszítéssel tudja biztosítani. Ez életerejét felőrli. Az ilyen maradék léputcák népének sorsa rendszerint a pusztulás. Különösen .az erős teleken. Tanulság: A méhcsaládot őszszel annyi léputcára kell szűkíteni, amennyit a méhek sűrűn födnek. Az élelemkészletet a leszűkítés után kell kiegészíteni. A családok téli szűkítését sokan feleslegesnek, sőt károsnak tartják. Állományom zömét bőrlemezzel szűkítem. A méhek által takart lépeket a választódeszka mellé toltam. A telelőfürt kialakulása után a szélső léputcában összehúződott kevés méhet lesöpörtem. Azok a jobban takart léputcákba húzódtak be. A fészek szélső lépjeinek méhektől így megtisztított külső oldala mellett bőrlemezt lógattam a kaptárba úgy, hogy annak alsó széle és a kaptár feneke között 10 mmnyi rés maradjon. A bőrlemez az oldalfalakkal érintkezett Felső részét a fészek kereteire hajtottam, majd az egész fészket a keretek felső lécére fektetett másik bőrlemezdarabbal takartam. Az oldaltakarón túli kaptárrészbe kerültek az üres lépek. így a méhek által fedett lépeket egyik oldalról a választódeszka, másik oldalról és felülről börlemez határolta. A téli előadások, beszélgetések alatt az ilyen telelési módról annyi rosszat hallottam, hogy már saját tapasztalatomban is kételkedni kezdtem. Bizalmam annyira megrendült, hogy néhány családhoz január végén is, februárban is bekukkantottam. Mindig ugyanaz a kép fogadott: A méhek nyugodtan, csaknem a teljes láputcákat kitöltve teleltek. Lecsapódás, penészedés sehol sem volt. Megnyugodtam, ismét hittem önmagámnak, — gyakorlatban szerzett tapasztalatomnak. Ezeket a tapasztalatokat az első futó vizsgálat ismét teljesen igazolta. Családjaim elevenen, minden lucskosodás, penészedés nélkül kerültek ki a rendkívüli télből is. A fészek helyes hőgazdálkodására jellemző, hogy még a fedetlen készletek sem hígultak meg. A méhek a fészek léputcáit teljes szélességben és magasságban takarták, sőt a bőrlemez alatt a fészken kívüli részbe is áthúzódtak és ott dolgoztak. A mézet hordták át a fészekbe és a lépeket takarították. Ezzel szemben azokban a kaptárakban, amelyekben a 7— 8 léputcás családoknak 11 lépes félkaptárt hagytam szabadon, a fészektől távoli kaptárfalon lecsapódás volt, a szélső lépek megpenészedtek. Penészt találtam ott is, ahol a kijáró nem teljesen a leszűkített fészekre nyílt, hanem a hideg levegő a méhek nélküli kaptárrészbe is közvetlenül bejuthatott. Ugyancsak volt nedvesedés, de nem káros mértékben, az alsó kijárós részbe lezárt és felülről bőrlemezzel takart tartalékcsaládoknál is. Ezek a kis családok nem voltak leszűkítve. A felső kijárók nagysága 10—20 cm2 között váltakozott, tehát inkább kicsi volt, mint nagy. A családok népessége 6—11, átlagban 8 léputca. Tanulság: A bőrlemez a családok népességéhez szabott fészek felső és oldaltakarására alkalmas. A leszűkített fészekben a telelés jó. Penészedés, lecsapódás nincs. A családok téli takarását sok méhész helytelennek tartja. Ősszel nem takarja a fészket, vagy csak egészen laza takarást ad azzal, hogy majd tavasszal gondosan fog takarni, hiszen úgy is csak akkor van erre szükség. Valóban úgy van, hogy a fészek gondos takarása a fejlődés megindulásától kezdve fontosabb, mint a teljes nyugalom időszakában. Azonban van egy bökkenő. Ez pedig az, hogy a Hasítás megindulásakor rendszerint nincs módunkban a fészek betakargatása, mert a hideg, a hó miatt nem nyúlhatunk a méhekhez. Fokozott mértékben mutatkozott meg ennek az eljárásnak helytelen volta az említett kedvezőtlen évben. A fiasítás januárban megindult. A családoknak 20—28 fokos hidegben kellett, több mint egy hónapig biztosítani a fiasítás fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet. Ez sokkal kevesebb munkába és mézfogyasztásba került ott, ahol a fészek szűkítve és takarva volt. Az így telelő családok életerősebben és nagyobb tartalékkészlettel érték meg a tavaszt. Tanulság: A családokat ügy készítsük el telelőre, hogy a jó hőgazdálkodás a fejlődés megindulásának idejére akkor is biztosítva legyen, ha a tavasz későn jön, és méhcsaládjainkhoz nem tudunk idejében hozzányúlni. Faluba Zoltán 2
