Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-17 / 37. szám
Iskolai méhészkörök és kezdő méhészek segítségére Miért nedves a kaptár ? 9 V V * MÉZES RECEPTEK Pörkült mioéaUf mézescsők 60 dkg lisztet megszitálunk és ráöntünk 60 dkg for-, rásban levő mézet, s azzal jól elkeverjük. Félretéve egy napig pihentetjük. Másnap 25 dkg pörkölt mandulát llehet dió is), 4 egész tojást és egy tojássárgáját, 3 evőkanál rumot, ízlés szerin•»' tt kevés törött fahéjat és szegfűszeget, késhegynyi szalajkát és 2 dkg szódabikarbónát gyúrunk bele. Mindezeket jól összegyúrjuk, fél órán át pihentetjük, azután ismét alaposan kidolgozzuk. A tésztából csókokat formád lünk, vagy lisztes deszkán kinyújtjuk és kiszaggatjuk, lisztezett sütőlemezre rakjuk, minden darab tetejére fél mandulát vagy egy gerezd diót teszünk és megsütjük. GTfimfiah 1 dkg kakaót egy egész tojással és egy tojássárgájával, 6 dkg vajjal vagy mar= garinnal habosra keverünk. Hozzá adagolunk 26 dkg lisztet, 14 dkg meleg mézet, 16 dkg porcukrot, egy csomag sütőport és egy deciliter tejjel szép simára kikavarjuk. Fél órán át pihentetjük, majd zsírozott és lisztezett tepsibe öntjük, tejbe mártott kanállal elsimítjuk a tésztát, kocka alakban sorban cukros meggyet vagy szilvát rakunk bele és ismét elsimítjuk, jól bemelegített sütőben lassan megsütjük. Mikor kihűlt, a bele rakott gyümölcs szerint eldaraboljuk és vaníliás cukorral hintjük meg. <» ♦> ♦> ❖ *> ♦> •> <• *> > 8 CHIR-H 3. Tévesen állítják, hogy a nedvesség fölfelé halad. 4. A nedvesség mindig a leghidegebb helyen alakul. 5. A különféle nyílások nem akadályozzák meg a nedvesség fellépését, legfeljebb meggyorsítják a már kialakult nedvesség elpárolgását. 6. Nem szükséges, hogy a kaptár falai szellősek legyenek, vagyis hogy „lélegezzenek“. 7. A kaptár leghűvösebb, leghidegebb helye a röpnyílás vagy annak környéke legyen. Ilyképpen az esetleges lecsapódott nedvesség könnyebben elpárologhat. 8. Megfelelő nagyságú, kb. 10—12 cm széles és 7 cm magas röpnyílásokat hagyjunk. 9. A kaptár száraz volta elsősorban a meleg függvénye. 10. A nedvesség veszélye főképpen koratavasszal jelentkezik. 11. Az erős fagy csökkenti a nedvesség veszélyét, a meleg, nedves időjárás pedig fokozza. 12. Gondoskodnunk kell arról, hogy a kaptár minden része, a takarás helyén is mindig melegebb legyen, mint a külső levegő; ha ez sikerül, akkor a kaptárban egyáltalában nincsen nedvesség. A kaptárak nedvesedését kettős falú, meleg kaptár, a fedelek jó hőszigetelése, a keretek közeinek lécekkel való kitöltése és a család lelkiismeretes betakarása kiküszöböli. 13. A kereteket fedő viaszkosvásznat, novodúr- és filmlemezeket nem szükséges eltenni. Azok ott maradhatnak, föltéve ha a kaptár fedele annak nem a leghidegebb részét képezi, jó hőszigetelő anygból készült és teljesen elzárja a kaptár felső részét. 14. A legnagyobb figyelmet a kaptárra a fiasítás kezdetének idején kell fordítani, amikor a párák veszélyeztetik a kaptár szárazságát. Ilyenkor a kaptárnak egyetlen része se legyen hűvösebb 15 C fonkál. 15. A méhszurok eltávolítása, azaz a kaptár késő őszí megbontása elősegíti a nedvesség fellépését. 16. Igen fontos a fészkek terjedelmének a méhcsalád nagyságához való méretezése (megfelelő szűkítés, főleg tavasszal). A népességnek megfelelő fészek megfelelő hőmérsékletű, s ott nedvesség nem keletkezhet. A nedvesség csupán a röpnyílás közelében, vagy kivételesen a kereteken kívül, a választódeszkán és a mögötte levő helyen léphet fel. A méhek által ellepett keretek szárazuk maradnak. »* M E H T E T U AZ ŐSZ FOLYAMÁN, az utolsó vizsgálat előtt, sokszor látunk élősdit a liléiteken, főleg az anyán. A méhek, Illetve az anya torán tartózkodnak. Sokszor 40—60 méhtetü is van az anya torán, melyet páncélszerűen vesznek körül. Egy ízben az egyik méhész a méhanyán 64 méhtetűt számolt meg. Ez tulajdonképpen kb. 1,5 mm hosszú, gombostűfej-nagyságú, vöröses színű, szárnyatlan légy. Egymagában elél 2—4 napig, de tehetetlen, alig tud mozogni. Amint azonban a méh megérinti, nagy gyorsasággal megkapaszkodik, átszalad a méh testén, hogy annak torán megtelepedjék. Itt védett helyen van, a méh öntisztogatás közben sem tud szabadulni tőle. Ugyanúgy telepszik meg az anya torán, és lop a méhek által nyújtott pempőből. A méhtetű ellen védekezni kell! A félig kész mézeslap viaszfedelének belső, méz-felőli oldalára ragasztja petéit. A kikelő nyű alagutat épít a fedél viaszában, amelyen át a kifejlődött tetű kimászik. Ismerve szaporodásának módját, ajánlatos a mézeslap alagutas fedelét levágni és kiolvasztani. Ezért Is ajánlatos tavasszal a régi méztartalék fedelét kiolvasztani. Legjobb az építmény megújítása, mivel ilyenkor a méhtetvek fiasítása is elvész. A méhtetű ellen általában naftalinnal védekezünk. Egy kartonlapra 10—15 gr (kb. egy evőkanálnyi) naftalint helyezünk s ezt este a méhcsalád fészke alá tesszük- Reggel a naftalin között látjuk az elkábult méhtetveket. Ezeket elégetjük. Ezt 2—4 estén át megismételjük. A naftalin 10—15 gr mennyiségben 15—20 °C mellett hatásos. Ha magasabb lenne a hőmérséklet, akkor 10 gr is elegendő. 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten a naftalin hatástalan. Ez azzal a ténnyel függ össze, hogy a család a melegebb időben lazábban lepi el a lépeket, míg a hidegben összehúzódokR s Így a naftalin a méhek közé nem tud behatolni a kívánt mértékben. Az anyát megtisztíthatjuk magunk is. Kézbefogva, mézes gyufaszállal egyenként lekapjuk a tetveket. Dohányfüsttel is meg lehet szabadítani az anyát a tetvektől. Ilyenkor legajánlatosabb az anyát kartonlapra állított pohár alá helyezni és egy-két szippantásnyi dohányfüstöt odabocsátanl. A méhtetvek elkábulnak és leesnek. Az anyát így megtisztítva kalitkába helyezzük, majd — mielőtt visszahelyeznénk — dohányfüstöt bocsátunk a családba is. Megtörtént, hogy ilyen óvintézkedés hiányában a cfohányfüst-szagú anyát Idegennek találták a méhek és gomolyagba zárva elpusztították. Az őszi meleg napok igen alkalmasak a méhtetű elpusztítására, s így a méhek is zavartalanul, nyugodtan telelhetnek. 17. A szűkítést már ősszel elvégezhetjük, de legrosszabb esetben tavasszal, a tavaszi Hasításnál. Fontos, hogy a fészek arányban álljon a család nagyságával. Ennyit mondanak a kutatások eredményei és mi gyakorlati tapasztalatok alapján is ugyanazt állíthatjuk. Ezért hangsúlyozzuk a megfelelő betelelés fontosságát. Ez a munka már július végén kezdődött és szeptemberben fejeződik be. Dr. Nuvacky Kálmán Viaszt gyűjtő méhek Valamikor azt gondolták, hogy a méhek az építéshez való viaszt mind a szabadból gyűjtik. Nagy dolog volt, amikor fölfedezték a méh hasának viasz pikkelykéit, s megállapították, hogy a méh maga termeli a viaszt. Az újabb tudományos kísérletek és megfigyelések szerint a méh csak olyan viaszt hord haza lábán a szabadból, melybe méhszurok (propolisz) keveredett. Különösen Meyer W. járult hozzá ennek a bizonyításához. Mégis elég sok olyan hiteles megfigyelésről tudunk, mely tiszta méhviasz, pl. műlép részecskéinek gyűjtését igazolja. Webster a kaptár tetején felejtett, naptól jól megmelegedett műlépdarabkáról ír. Herood-Hempsall nem említi, hogy saját megfigyelésekor lágyította-e nap a szabadban felejtett lépdaralfkát, műlépet. Balogh Bálint „A méhek elhordják a kitett viaszt“ címmel a következőt írta a „Méh“ 1917-1 évfolyamának 106—107. oldalain: „Éppen mézelszedéssel foglalatoskodtam. Az elszedett mézeskeretek helyébe mindjárt mülépes kereteket raktam be. Ügy történt azonban, hogy hirtelen fontos ok miatt abba kellett hagynom a munkát. !gy történt meg, hogy egy műlépes keret a kaptár tetején maradt. Csak másnap délben juthattam ismét a m éhekhez, megnézni, hogy tulajdonképpen mit is hagytam ott. Akkor láttam ott a műlépet, melyre egész délelőtt rásütött a meleg júniusi nap. Persze kiolvadt a keretből, eleresztették a sodronyok is, s félig-meddig folyékony állapotban ott volt a kaptár tetején s rajta egy nagy csomó méh. Néztem, mit mívelnek a viaszon? Rágóikkal letördeltek apró darabkákat, s azokat elhelyezték a lábukon, a kosárkában, mint ahogy a virágport szokták, de ennél jóval nagyobb — valósággal szokatlan — menynyiségben halmozták azt fel, s szinte nehezen repültek a nagy teherrel haza. A műlépet otthagytam, azóta 4 nap telt el, még mindig járnak rá a méhek, s több mint felét el is hordták már.“ A Webster és Balogh Bálint megfigyelése erősíti Füssmannak azt az észlelését, hogy a méhek csak a naptól jól meglágyult viaszt hordják el lábukon. A gyakorlatban ismételten felmerült a kérdés, hogyan és egyáltalában lehet-e védekezni a kaptárak nedvessége ellen. Az alábbiakban néhány gyakorlati tapasztalattal, valamint tudományos és méhfizikai ellenőrzéssel alátámasztott adatot sorolok fel, amelyek lehetővé teszik, hogy teljesen kiküszöböljük ezt a kellemetlen jelenséget. 1. A kaptár legszárazabb helye egyúttal a legmelegebb helye Is. 2. Ott, ahol a méhek vannak, kizárt dolog, hogy nedvesség csapódjék le.
