Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-17 / 37. szám

Búzatermesztés A BÚZA TERMESZTÉSÉNEK a Csal­lóközben régebben is nagy jelentősé­gét tulajdonítottak. Ma azonban min­den eddiginél számottevőbb, fontosabb helyet foglal el az ország kenyérgabo­na-szükségletének kielégítésében. Az elmúlt néhány esztendőben az állami gazdaságok és a szövetkezetek min­dig a legmegfelelőbb agrotechnikát alkalmazták, és a legkedvezőbb hoza­mot nyújtó búzafajtákat vetették. A siker egyszer kedvezőbb, másszor gyengébb lett. Az allstáll szövetkezet vezetősége végtére is a Kosúti és a Bezosztája búzafajták termesztése mellett dön­tött. A Szovjetunióból behozott fajta területét évről évre bővítik. Három esztendővel ezelőtt (1964- ben) 40 hektáron vetettek Bezosztá- Ját. Türelmetlenül várták a következő év nyarát, hogy bizonyságot nyerje­nek a jóhírú búza hozamáról. Amikor a szemtermés már magtárban volt, látták, hogy míg Bezosztájából 37, ad­dig Kosútiból hasonló feltételek mel­lett csupán 12 q-át takarítottak be. A hektáronkénti 20 mázsa többlet bi­zony nem csekélység, s ezek után nem véletlen, hogy 1965 őszén már 104 hektárra szaporították a Bezosz­tája vetésterületét. Ezután ismét vá­rakozás következett, majd a betaka­rítás után Jóleső elégedettség sugár­zott Józsa Károly agronómus és mun­katársai arcáról. A Bezosztája 39,66 q/ha-t, s a Kosúti 29,4 q/ha-t adott. Ez esetben sem nehéz megállapíta­nunk a különbözetet. Tavaly őszön a 320 hektár búzate­rületből 170 hektár volt a Bezosztája. Ebből 90 hektár vetőmagszaporító te­rület volt. Tán mondanunk sem kell, hogy a Bezosztája idén újra remekelt. A magszaporitó terület hektárja 50 mázsán felüli hozamot, az egyik 28 hektáros tábla 53,90, s a másik 10 hektáros parcella pedig 57 q/ha-s csúcseredménnyel hálálta meg a gon­doskodást. A Kosúti búzafajta hasonló feltételek ellenére sem érte be a Be­­zosztáját. Három eredményes esztendő tapasz­talataink birtokában a szövetkezet • • • A MÚLT- ESZTENDEI elemi csapás, amely a komáromi Járást nagyon ér­zékenyen érintette, szinte kényszerí­tette a felelős tényezőket, hogy kellő mennyiségű takarmányt biztosítsanak a visszatelepített állatállomány szá­mára. Takarmányszerzésre kétféle le­hetőség kínálkozott. Egyrészt a véd­nökjárások segítségének, másrészt a terményforgalmi által az állami ala­pokból Juttatott takarmányok igénybe vétele. A második lehetőség vált be a legjobban. A terményforgalmi szer­ződést kötött a mezőgazdasági üze­mekkel keveréktakarmányok szállítá­sára, azaz a sertések garantált súly­­gyarapodására. Ugyanakkor a terme­lők kötelezték magukat a sertésállo­mány szakszerű etetésére, az állatok csoportosítására, az egészségügyi el­járások pontos betartására, valamint a zootechnikusok és az állatgondo­zók súlyszaporulat és takarékosság szerinti díjazására. A követelmények betartása után a terményforgalmi sza­vatolta az előre meghatározott napi súlygyarapodást. Ha azonban a gaz­daságok nem érik el a szerződés sze­rinti súlyt, abban az esetben a ter­ményforgalmi minden el nem ért kiló húsért 10 koronát-térít a mezőgazda­sági üzemeknek. A szerződésben azt is leszögezték, hogy a mezőgazdasági üzemek a garanciában meghatározott a múltban, .. ., idén az alistali szövetkezetben és jövőre **• «$♦ ♦♦♦ *** *J» ♦♦♦ •** «J» «3« »*• »*» *** •*« vezetősége a Bezosztája és a Mlro­­novszkája búzafajták vetésterületének bővítése mellett foglalt állást. Az ár­pa és a kukorica rovására amúgy is növelni kívánták a búzaterületet. A tervezett 380-ból 200 hektár Bezosztá­ja lesz, 40 hektár pedig Mironovszká- Ja, a többi Kosúti. Vagyis 60 hektár­ral szaporítják a búzaterületet, öko­nómiai szempontok Játszanak itt köz­re. Több éven keresztül megfigyelték, hogy sem árpából, sem pedig szemes­kukoricából népi érték el a 30 má­zsán felüli hektárátlagot, s amíg a kukoricánál 51, addig a búzánál csak 12 munkaegységet használtak fel hek­táronként. Vagyis több mint négyszer kevesebbet. Ogy is mondhatnánk, hogy lényegesen kisebb ráfordítással na­gyobb Jövedelmezőség elérésére töre­kednek egy egységnyi területen. Ha már felvázoltuk, hogy az allstáll szövetkezetben Bezosztájából idén mi­lyen eredményt értek el, azt is el­mondjuk, milyen módszereket alkal­maztak. Mielőtt erre rátérnénk, idéz­nünk kell az agronómus szavait. — Fontosnak tartom a Bezosztájá­­nál, de a többi búzafajtánál is az elő­­vetemény tudatos megválasztását, a vetöszéntás időben történő elvégzé­sét, a szakszerű tápanyagellátást, s csak ezután következhet a tiszta, ideá­lis csiraképességű vetőmag meghatá­rozott idejű vetése. S most vizsgáljuk meg egészen kö­zelről, hogyan juttatta érvényre ezt az agronómus a gyakorlatban. A Bezosztája előveteménye silőnö­­vény, len, lucerna és tavaszi keverék volt. A stlótakarmányok betakarítása után tárcsázták és hengerelték a ta­lajt, majd szeptember 10-e táján a vetőszántással együtt a talajba fordí­tották az ipari trágyaszerek egy ré­szét (150 kg foszfort és 150 kg ká­­liumot/ha). Vetés előtt hektáronként további 100 kg foszfort, 50 kg káliu­mot és 50 kg kénsavas ammóniát dol­goztak a feltalajba, hogy csírázás után a mag azonnal tápanyaghoz Jus­son, s a fagy beálltáig erőteljesen be­­gyökeresedjen. Vetésre október első napjaiban ke­rült sor. Hektáronként 280—300 kg 96 százalékos csíraképességü magot vetettek. Ezt a mennyiséget kevésnek találtuk, de a tapasztalt agronómus a következő szavakkal nyugtatott meg bennünket: — Azokon a területeken, amelye­ken nagyobb mennyiségű magot ve­tettünk, nagyon sűrűn kelt a Bezosz­tája, s ennek természetes velejárója­ként kisebbek lettek a kalászok, és a hektárátlag is alacsonyabb lett, mint ritkábban vetett területeken. Ilyen érveléssel még nem találkoz­tunk, de Józsa elvtárs, a három esz­tendő alatt ilyen szempontokból is figyelte és értékelte a Bezosztáját, s ezáltal értékes tapasztalatra tehe­tett szert. Tény, hogy a hagyományos 320 kg/ha helyett kevesebb vetőmag­gal és szakszerű agrotechnikával na­gyon kedvező eredményt ért el, ami ökonómiai szempontból is előnyös. S végül még annyit, hogy tavasz­­nyílás előtt két adagban nitratáltak. Január elején 80 kg, március elején ugyancsak 80 kg osztravai salétromot szórtak a búzára. A második nitratá­­lást hengerelés és fogasolás követte. Ezután Dikotex-szel kezelték, hogy gyomtalanítsák s lehetővé tegyék a növény korai fejlődését. Tény, hogy az alistáli szövetkezet­ben mindent elkövették a búza és egyéb gabonafélék hektárátlagénak növelésére. Ez abból is látható, hogy Idén több mint 800 hektáron — ebből 493 hektár gabonaféle — végeztek vegyszeres gyomirtást. Jó eredményei­ket a komplex agrotechnikának, a tu­datosságnak köszönhetik. Hoksza István Tapasztalatok a sertések garantált hizlalása terén húsmennyiség túlteljesítése esetén ki­lónként 5 korona prémiumot fizetnek a keverék szállítójának. A megoldás ésszerűnek bizonyult s várakozáson felüli eredménnyel Járt. A múlt esztendő negyedik negyedé­ben az 1964-es év hasonló időszaká­hoz viszonyítva, a Járás mezőgazda­­sági üzemeiben következőképpen ala­kult az abrak fogyasztás. Az 1964-es év negyedik negyedében egy kg ser­téshús termelésére 5 kg abrakot vet­tek igénybe. Ugyanakkor az 1965-ös esztendő negyedik negyedében a ga­rancia bevezetése után 1 kg sertés­húsra 4,04 kg abrakkeveréket fogyasz­tottak. Hasonló volt a helyzet a napi súlygyarapodással is. 1964-ben 0,37, 1965-ben pedig 0,47 kg-os átlagos na­pi súlygyarapodást értek el hízón­ként, vagyis 27 százalékkal Jobb ered­ményt, mint az előző év negyedik negyedében. Persze, számos mezőgazdasági üzem jóval túlszárnyalta az átlagos súly­­gyarapodást. Ezek közé tartozik: Du­­namocs (0,58 kg), Madar (0,57 kg), Hadovce, Ögyalla, Gyulamajor (0,56 kg) stb. Idén az első negyedévben 0,47 kg-os súlyszaporulatot jegyeztek fel hízón­ként, áprilisban pedig 0,51 kg-ot, de több szövetkezet 0,60—0,65 kg-ot is elért, ami már igen szép siker. Mind­ezek azt eredményezték, hogy az 1966-os esztendő első negyedében 4 millió 990 ezer 390 koronát könyvel­hettek el túlteljesítésért, s a megtaka­rított keverék pénzértéke 813 781 ko­rona lett. Eszerint az összes pénz­ügyi többlet 5 millió 804 ezer 171 ko­rona. Megoldásra váró probléma A TH-4 K t—10- es Ielzásü kistrak­­tort, melyet a pro­­stálovt Agrostro/ ZTN—125-H rend­szerű fűkaszálóval szerelt fel, eredmé­nyesen alkalmaz­hattuk lejtős terü­letek kaszálásánál. Alsó nehezékei biz­tonságossá teszik üzemeltetését húsz fokos lejtésű terü­leteken is. A trak­tor hátsó meghajtá­sú, teljesítménye 10 lóerős. (D. Marková mérnök) Megkezdődött a répakampány Embert, gépet csatasorba! Mezőgazdasági üzemeinkben teljes ütemben ássák a cukorrépát. Szlová­kiában 326 répabetakarító kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére, hogy meggyorsíthassák, megkönnyíthessck a munkát, és csökkenthessék a ter­melési költségeket. Ha az egy kombájnra eső múlt esztendei teljesítményt figyeljük, láthat­juk, hogy Szlovákiában az átlagos idényteljesítmény 7,2 hektár volt, a gép­állomások kombájnosai pedig 12,9 hektáros átlagot értek el. Bárhogy is számolunk, az előbbi, de az utóbbi is kevés. Egy répakomhájn idénytelje­sítményének legalább 30 hektárnak kellene lennie. Kétségtelen, ha már a korszerű betakarítási technológia előnyösségéről beszélünk, nem szabadna előfordulni, hogy a drágán vásárolt kombájnok a pajták alatt porosodjanak, vagy a szabad ég alatt, a rozsda martalékává váljanak. Idén a nyugat-szlovákiai kerüleetben szokatlanul nagy répaterméssel számolhatunk, s előreláthatólag a jiníni mozgalom legjobb tíz járása közé ismét bekerülnek a dunaszerdahelyi, újvári, lévai s a galántai járások is. Persze ez attól is függővé válik majd, milyen gyorsan s veszteségmente­sen takarítják be a cukorrépát. A kerületben összesen 157 répakombájn­nal rendelkeznek a gazdaságok. Ha gépegységenként 30 hektáros Idény­­teljesítménnyel számolunk, még ebben az esetben is csupán 4710 hektárt takarítanak be, de ez csak feltevés, mert a tavalyi átlagos teljesítmény szerint alig hihető, hogy lényegesen javuljon a géphasználat. Pedig erre nagy szükség lenne, mert a kerületben 44 ezer hektár cukorrépa vár be­takarításra. A répakombájnok lehető legjobb kihasználása céljából idén a Földművelésügyi Minisztérium versenyfelhívással fordult a répakom­bájnok vezetőihez és 1000 korona prémiumot helyeztek kilátásba azok számára, akik legalább 30 hektáros idényteljesítményt elérnek gépegysé­genként, s az ettől magasabb teljesítmény után hektáronként 50 korona többletjutalmat kapnak a kombájnosok. A meteorológusok esős őszt, november elejére pedig talajmenti fagyokat jeleznek. Ez arra figyelmezteti a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy a répakombájnokon kívül minden felhasználható erőt és szállítóeszközt kapcsoljanak be a répa betakarításába és biztonságos helyre történő szál­lításába. A cukorgyárak szeptember közepétől megkezdték a teljes üzemelést. Július Dobrovodsky elvtárs, a Kölélelmezési Megbízotti Hivatal dolgozója elmondta, hogy minden egyees cukorgyárban jóval a kampány megkezdése előtt melegvizes próbát végeztek, hogy a főmunka idején zökkenőmentes legyen a termelés. Kisebb hiányosságok mégis mutatkoztak a surányi, nyitrai és az ez évben elsőízben beinduló rimaszombati cukorgyárakban, s megjegyezte, hogy a hibákat a fő munka megkezdéséig eltávolítják. Jelenleg még a nyugat-szlovákiai kerület cukorgyárai nem képesek az itt termelt nyersanyag feldolgozására. Szükség lesz arra, hogy a répa egy részét a morvaországi feldolgozó üzemekbe szállítsák. Ez azonban csak idén és jövőre lesz így, mert a rimaszombati üzem mellett, amely szeptember 25-én kezdi a kampányt, 19B8-ban a dunaszerdahelyi cukor­gyárat is beindítják, s nem lesz többé szükség a répa utaztatására. A betakarítás gyorsaságán kívül Szlovákiában, de főleg a nyugat-szlo­vákiai kerület répatermesztő mezőgazdasági üzemeiben a mechanizátorok­­nak és a traktorosoknak arra kell majd törekedniük, hogy a lehető legjobban kihasználják a szállítóeszközöket. A cukorgyárak ideiglenes átvevőhelyein pedig olyan techhnológiára lenne szükség, hogy ne hátrál­tassák a szállítást. Jelenleg sajnos egyetlen szilárd talajú átvevőhely sincs, s az ideiglenes tárolóhelyek technológiai berendezése is nagyon sze­gényes. Az idei répabetakarítás és elszállítás nagyon körültekintő szervezést igényel, mert nem csupán a répáról, hanem a visszaszármaztatott szelet­ről, s annak tartósításáról is gondoskodni keli. Egyáltalán nem lehet közömbös, hogy a termelőüzemek milyen minőségben és mikor kapják a szeletet. A legutóbbi években többször előfordult, hogy a termelők siló­zásra alkalmas szelet helyett trágyát kaptak, s nemegyszer a fagyok be­állta után érkezett meg a szelet. Reméljük, idén ilyen esetek nem lesznek. Tény, hogy nálunk, Szlovákiában a cukorrépa betakarítási, valamint szállítási technológiájának tökéletesítése terén van mit behozni. Hisszük, hogy idén e tekintetben is kellemes meglepetésben lesz részük a jiCínl mozgalom híveinek, (-hai-) Olcsóbb gyártmányokkal Közelebb a fogyasztóhoz — Bizony, nem mindig úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk — jegyezte meg Sipos elvtárs, a szerdahelyi baromfihús-konzervgyár igaz­gatója, amikor a múlt esztendő első felének eredményeiről érdeklődtem. Fél esztendő alatt kétmillió korona volt a ráfizetés. Az ok: drágán ter­meltek, vagyis olyan gyártmányokkal foglalkoztak, amelyek a fogyasztó számára is drágák voltak, ezért nem vásárolták a készítményeket. Idén már másképpen mennek a dolgok. Az első félesztendőt 953 ezer korona tiszta nyereséggel zárták, s csupán annyi történt, hogy beszüntet­ték a nem kifizetődő konzervek készítését. Míg két esztendővel ezelőtt 1000 tonnától nagyobb mennyiségű konzer­­vet adtak piacra, tavaly az árvizes, válságos esztendőben csupán 300 ton­nát. Persze, ez is lényegesen befolyásolta a termelési költség növekedését. A nehezén már túljutottak. Ezt mutatja az idei első félesztendő, s hason­lóan az utána következő hónapok. Ev végéig körülbelül 800 tonna konzervet gyártanak. Olyan konzervezet adnak a fogyasztóknak, amelyek közkedveltek. Készítésüket már piac­kutatás előzte meg. Így került gyártás alá a szarvaskolbász, a baromfi­hurka, a különleges szarvasgulyás — amellyel az üzem aranyérmet nyert — továbbá a baromfivirsli, baromfihús zöldborsóval vagy káposztával stb. De a szarvasgulyáson kívül van az üzemnek más különlegessége is. Ilyen például a kacsa- és a libavér, a vadhús és más konzervek. A felsorolatkon kívül újabb gyártmányokra is javaslatot nyújtottak be, de valahogy késik azok hivatalos jóváhagyása. A konzervgyár vezetői akkor tették a legeredményesebb üzleti lépést, amikor elhatározták, hogy változtatnak az eddigi csomagolási technikán. A dobozok formáját és nagyságát módosították. Az igazgató megjegyzése szerint a jövőben 85—120—185 grammos kon­­zerveket hoznak forgalomba, amelyek olcsók lesznek. Emellett maradnak félkilós, úgynevezett turistakonzervek is, amelyeket lapos, tányérszerfi fémdobozokban hoznak forgalomba, s a turisták pár napon keresztül ezeket a dobozokat ételek melegítésére is felhasználhatják. (H. I.) A garantált súlygyarapodás túltel­jesítése Idén problémát is hozott, — mégpedig a többtermelésért járó pré­mium körül voltak viták. A termény­forgalmi a túlteljesítésért 472 ezer 385 koronát számlázott a termelők­nek, másoldalon pedig 274 ezer 830 koronát fizetett egyes gazdaságoknak a garantált súlygyarapodás el nem éréséért. Egyes gazdaságok a szerződés elle­nére sem térítik a többtermelésért járó prémiumot. Mégpedig azért nem, mert 1 kg sertéshús termelése nagy közvetlen költséggel Jár. Mint isme­retes, a mezőgazdasági üzemeknek minden túlteljesített kiló húsért öt korona prémiumot kellene fizetniük, azonban 1 kg súlygyarapodásra 6—7 koronát fordítanak, de akad olyan üzem is, ahol ennél is többet. A ki­lónkénti 11 koronás értékesítési ár mellett a termelőnek vagy semmi haszna nincs a súlygyarapodás túltel­jesítéséből, vagy pedig a túlteljesítés teljes összegét kénytelen átadni a keverék szállítójának, s ha a kilón­kénti termelési költség meghaladja a 6 koronát, abban az esetben a mező­­gazdasági üzem egyenesen ráfizet a garantált súlygyarapodás túlteljesíté­sére. Ezek zavaró hatással lehetnek a sertéshizlalás eddig legtökéletesebb módszerére, ami arra figyelmeztet, hogy kiutat kellene keresni, olyan kiutat, hogy a termelő, de a keverék szállítója is elégedett legyen. E. Sebensky (Ekonomika 8/66). Félmilliós kár gondatlanságból MINT ISMERETES, a lévai Járásban a Perec patak mentén öntözőművet építenek, amely a jövőben nagy be­folyással lesz a környező mezőgazda­­sági üzemek növénytermesztésének hatékonyabbá tételében. Az építkezés költségeit állami alapokból fedezik. A Bratislavában székelő mezőgazda­­sági beruházási szerv felügyelete mellett építkeznek. A kivitelezéssel megbízott szervezet és a vele együtt­működő építési vállalatok úgy vélték, hogy ha állami alapokból történik az építkezés, úgy nem felelnek a mező­­gazdasági üzemeknek okozott káro­kért. A tévesen értelmezett felsőbb­rendű jogaik gyakorlati érvényesítése közben jelentős károkat okoztak a Stary Tekov-i, a Hronské KIaőany-1, az Alsó- és Felső Szecse-i, a nagyodi szövetkezeteknek, valamint a Lévai Magnemesító Állami Gazdaságnak. A károkat a gazdasági törvények értelmében meg kellett téríteniök, amelyeket a Földművelésügyi Minisz­térium 6/84-es törvényerejű rendelete alapján állapítottak meg. A kár meg­térítését elkerülhették volna, ha elő­zőleg megegyeznek a termelőkkel, hogy a kijelölt területeket az építke­zés befejezéséig hagyják üresen. De nem így történt. Nem tartották érde­mesnek a termelőkkel való érteke­zést. Ezenkívül a kivitelező ős az épí­tő vállalatok azt a hibát is elkövet­ték, hogy nem tartották be a munká­latok előre meghatározott tervét. Így például a Stary Tekov-i szövetkezet területén már 1964-ben be kellett vol­na fejezniük a munkát, s még most sem készítették el teljesen az öntöző­művet. Az építők eljárása helytelennek bi­zonyult, s a károsult felek ezért indí­tottak velük szemben térítési keresle­tet. A döntőbizottság úgy határozott, hogy a Stary Tekov-i szövetkezetnek 82 953, a Hronské Klaőany-nak 34 860, az alsószecseinek 143 106, a felsősze­­cseinek 84 262, a Lévai Magnemesftő Állami Gazdaságnak pedig 139 054 ko­rona kártérítést kell fizetniük. Ha a kivitelező a mezőgazdasági üzemeket vele egyenlő partnereknek tekintette volna, s nem sérti meg az Idevágó rendelkezéseket, akkor elke­rülhette volna a károk térítését. Vég­tére is tudomásul kell venni, hogy a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok a velük együtt működő vállala­tokkal már egyenlő partnerekké vál­tak, s szükség esetén élnek ezen jo­gaikkal. Aki ezt nem tartja tisztelet­ben, bizony a jövőben is a saját kárán tanulja meg, hogy valamikori felsőbb­rendűségének már beharangoztak. P. Paulícek okleveles jogász, állami döntőbíró Traktoros fűkaszáló lejtős területre

Next

/
Thumbnails
Contents