Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-10 / 36. szám
Növendeknyulak tenyészkiválasztása Házinyúltenyésztésünk további fejlődésének érdekei megkívánják a tenyésztők fokozott gondoskodását, főleg ami az állomány növendéknyulakkal történő feltöltését Illeti. A sikeres tenyésztés alapja az egészséges tenyészállat. Hasonlóképpen mint a többi tenyésztői szakaszon, a házinyúltenyésztés vonalán is szükséges a tenyésztörzsek állandó, szabályos felújítása fiatal állatokkal, miközben az állomány csökkenő teljesítményű, elöregedett egyedeit fokozatosan ki kell selejtezni. Számos tenyésztő a növendék tenyésznyulak kiválasztásakor kizárólag a küllemet veszi figyelembe, ahogyan ezt az érvényben levő szabvány előírja. Ez azonban — tekintettel a házinyúltenyésztés mai jelentőségére — nem elég, mivel bennünket a termelékenység is érdekel, nevezetesen a hústermelést és a gereznaminőséget illetően. Bizonyos, hogy első helyen manapság is a küllemi jelek állnak, s amennyiben színes házinyulakról van szó, szőrzetük színe, esetleg rajzolata is (a cseh tarka, az óriás tarka, a japán nyúl, a hollandi nyúl és mások). Minden tenyésztő egy-két éven belül alaposan megismeri tenyésznyulainak öszszes Jé és rossz tulajdonságait. Pontosan tudja, hogy melyik anyaállat egy alomból hány fiókát nevel fel és ezek milyen minőségűek. Mindenekelőtt a nagy alomszámot nyújtó anyanyulakat kell figyelemmel kísérni, melyek fiókáinak súlygyarapodása egyenletes és növekedése a szoptatás időszakában gyors. Ez az anyaállat jó tejleadásának jele, amely tulajdonság öröklődő, amiért is az ilyen anyák utódai közül választunk tenyészállatokat. Kiválasztáskor a tenyésztő a szőrzet minőségét is kövesse figyelemmel, anyánál és növendékállatnál egyaránt. Ma már fontosnak tartjuk, hogy a lehető legjobb minőségű nyúlgereznával lássuk el iparunkat. Ezt a célt csakis a következetes kiválasztással érhetjük el. Tehát a szabvány-tulajdonságokat összehangoljuk a jóminőségű gereznaszükséglettel. Az utóbbi időben világviszonylatban is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nyúlhúsfegyasztásnak mind ökonómiai, mind pedig dietetikai szempontból. Számos államban tekintetbe veszik már a kistestfi fajták húsosságát, amelyeket ezidáig csupán mint sportfajtákat értékeltek. Annál következetesebben szükséges ezt az elvet a középnagy testű és a nagytestű fajtáknál érvényesíteni. Ha tehát a növendéknyúl küllemén, melyet tenyésztésbe kívánok állítani, először a szabvány előírta tulajdonságokat, a szülők termelékenységét és a szőrzet minőségét veszem alapul, azután a kiválasztáskor figyelembe kell vennem a húsosságot is, vagyis a testalkat minden részén jól és egyenletesen kifejlődött izomzatot. Az a cél, hogy az elülső vállszélesség és a hátsó farszélesség között ne legyen jelentősebb különbség. Ez igen kifejezően tapasztalható az újonnan kialakított, határozottan hústípusú fajtáknál, amilyen pl. az újzélandi, a fehér hollandi, a fehér dán és a kaliforniai házinyúl. Testük telt, henger alakú, széles elülső testrésszel, amely a hátsó combrész szélességének felel meg. Számos államban az ilyen típusú testalkathoz igyekeznek közelebb vinni a régebbi hústipusú fajtákat is. Az NDK tenyésztői ezirányban igen szép eredményeket értek el, főképpen a francia ezüst, a bécsi kékszemű fehér és a bécsi kék nyúlfajtákkal. Ezen felsorolt nyulaik egyenlő társként veszik fel a versenyt az említett új nyúlfajtákkal. Ezt az állítást bizonyíthatják azok a hazai tenyésztőink, akik az NDK-ból az elmúlt évben lebonyolított házinyúl tenyészállat behozatal során a kérdéses fajták birtokába jutottak. Tekintettel a jelenleg fennálló követelményekre, tenyésztésbe csakis olyan növendéknyulakat állítsunk, amelyek a többi kívánalmakon felül hústermelésre kiválóan alkalmasak. Talán említeni sem kell, hogy az egészségi szempont szintén jelentős szerepet játszik. Mielőtt végleg eldöntjük a növendéknyulak tenyésztésbe sorolását, ürüléküket küldjük kokcidiózis vizsgálatra, s az állatokat egészségügyi szakértővel vizsgáltassuk meg. Amennyiben a kiválasztott állatok az összes követelményeknek megfelelnek, reménnyel tekinhetünk az elkövetkező nyúltenyésztési eredmények elébe. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója Pecsenyelibák expressz hizlalása A világpiac legújabb húsárufélesége a fiatalkorban hizlalásra fogott pecsenyeliba. Előállítását azok a piacok szorgalmazzák elsősorban, ahol a könnyen emészthető, zsírtalan húsokat és a finom libamájat igénylik a vásárlók. Jelentőségét fokozza az a tény is, hogy az új technológiával előállított pecsenyelibák mája is jóval nagyobb, mint a hagyományos módszerrel nevelt, azonoskorú libák mája Köztudomású, hogy a libát a kikelést követő időszakban néhánynapos bent tartás után a libalegelőre hajtják és a napi élelemnek jelentős százalékát a fű képezi. Szükséges azonban egy bizony mennyiségű szemes eleség is. Ha a libalegelőre, a gondozásra, és a szeptember végéig feletetett takarmányra jutó költségeket összeadjuk, jelentős önköltség mutatkozik. A hagyományos libaneveléstől való eltérést jelent tehát a pecsenyelibák nevelése, előállítása azáltal, hogy a növendéklibákat 10 hetes korukban hízóba fogják. A tömést 4 hétig végzik, de ha a libák bírják, akkor S hétig is tömik őket. Ezáltal nagyobb a vágósúly és a máj is. Ugyanis nagy máj csak ott várható, ahol a tömés legalább 4 hétig tart. Nem kell tehát bővebben magyarázni, hogy ezzel a technológiával a libák 14—15 hét alatt elérik azt a súlyt, amit a világpiac követel. Ezzel szemben a hagyományos módszerrel tartott és az őszi hónapokban hízásra fogott libák önköltsége lényegesen nagyobb, mert 3,5—4 hónap helyett általában 6—8 hónapig kell a libákat tartani, illetve etetni és hizlalni. A hízóba állított tehát expressz hizlalásba fogott 10 hetes növendéklibák átlagosan 4,2 kg súlyúak. A 4 hétig tartó tömés után a libák átlagsúlya 7,5—8 kg között van, tehát az csaknem megkétszereződik. A növendéklibák expressz hizlalása során a máj nagysága a tömés idejének és a betömött takarmány mennyiségének a függvénye. A módszer alkalmazása még háztáji méretekben is indokolt, mert a libatartás idejét és költségeit lényegesen csökkenteni lehet és finom húshoz és májhoz juthatunk kisebb ráfordítással, kevesebb takarmány felhasználással. Ez viszont igen lényeges tényező a gazdaságosság tekintetében. Szikora András, (Bp.)
