Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-10 / 36. szám
A baromfi kulso eloskodoi A hanyagul kezelt és piszkos baromfiólakban a külső élősködők gyorsan elszaporodnak és tűrhetetlenné teszik az állatok életét. A tetvek, poloskák, bolhák és rühat? kák sokféle faja szaporodik el a hanyagul kezelt baromfiállományon. A TOLLTETVEK Az ővantagokat a fákra Is felviszi a baromfi és az élősködők ott a fakéreg alatt húzódnak meg. Övantagirtáskor tehát a baromfihasználta fák kérgét is kaparjuk le. Olykor az ólak közelében levő bokrokon, nádon stb. telepszenek meg nagy mennyiségben az óvantagok. Itt is irtsuk őket. A külső élősködők közül végül ismerjük meg a RÜH ATKÁKAT — ezeket a legkisebb élősködő rovarokat, amelyek sajnos általánosan elterjedtek. Különösen károsak a lábrühességet (meszes lábat) előidéző rühatkák, amelyek a házi és a vadon élő madarak lábrészein egyaránt megtelepednek, elszaporodnak, és kóros elváltozásokat okoznak. Gyakran látunk egész baromfiállományokat, melyek lába az eredetinek kétszeresére is megvastagodott, fehéres és csúnya. Az állatek nehezen, fájdalmas benyomást keltve járnak. Könnyen felismerhetjük tehát a lábrühességet. A lábrüh atkái a láb pikkelyei alá húzódna'k és ott élnek. Izgató hatásukkal gyulladást okoznak, s ettől képződik a szürkésfehér lerakodás, amely idővel valósággal eltorzítja az állatok lábát. Egyenlőtlenül megvastagodik a láb, s a szürkés megvastagodásokban (kis üregekben) élnek és szaporodnak a rühatkák. Váladékuk kívül egészen száraz, befelé mind nedvesebb. Különösen a láb elülső oldalán vastag a lerakodás. A lábrühöt a következőképpen kezeljük: először a lábon levő lerakódásokat 5 %-os szódaoldattal vagy káliszappanos (háziszappanos) oldattal puhítsuk meg és óvatosan szedjük le. Majd kenjük be a megszárított lábat rühirtőszerekkel. Erre a célra a különféle olajok és zsiradékok alkalmasak — többek között az egyszerű és világosszínű kocsikenőcs is. Nagyon hatásos a kátránnyal történő bekenés, de ez hosszabb időre elcsúfítja az állatok lábszárát. A bekenést legalább hetenként ismételjük meg. A rühatkák kiirtására alapos nagytakarítás szükséges az 61- oan és az udvaron. Minden piszkot égessünk el. Nagyon öreg állatokat ne tartsunk meg, mert ezek az élősködők legfőbb terjesztői. Figyeljük az állatok lábát és mihelyt észleljük a bajt, azonnal lássunk kezeléséhez. Kezeléskor a leszedett váladékot mindenkor gondosan gyűjtsük össze és égessük el. MUSZKA SÁNDOR, Mezőgazdasági Szaktanintézet (Párkány) A vemheskanca-vérsavó A gonadotrop hormonokat tartalmazó vérsavó alkalmazásával kiváltható az ivarzás és a juhok megtermékenyíthetők az év minden hónapjában, tehát az anoestrus időszakában is. Eltérés azonban megállapítható: a harmadik negyedévben 76,66 százalékban sikerült ivarzást kiváltani 66,66 százalékos megtermékenyüléssel, a második negyedben viszont 22,9 százalék, illetve 14,5 százalék volt az arány. A kezelt állatok tekintetében a szaporaság alakulása: az első negyedévben 145 százalék, a másodikban 126 százalék, a harmadikban 132 százalék, a negyedikben 153 százalék, a kontrolloknál a harmadikban 114 százalék, a negyedikben 117 százalék. Bármelyik időszakban született bárányok kielégítő súlyúak voltak. Veterinarija) Battériás tojótartás Különlegesen jó tulajdonságokat mutatnak a kanadai Shaver tenyészet „Starcross“ csibéiből nevelt tojók, évi 288 tojásos átlaghozammal. Üzemeinkben a tojóketrecek előtti etető- és itatóvályú ellátása, valamint a trágyaeltávolító szalag működése automatizált. Az előregördülő tojásokat a gyűjtővályúból kézierővel emelik át a gyűjtőkocsira. (Canad. Poultry Rev.) A KUTYA IDOMÍTÁSÁNAK HATÁSA A kutya értelmi képességen alapuló viselkedését és későbbi engedelmességét életének első nyolc hetében lehet nagymértékben befolyásolni. Bizonyos fajtát büntetésekkel taníthatunk leginkább engedelmességre. A nem megfelelő módon alkalmazott büntetések viszont pszychopathiás jelenségeket váltanak ki, nemcsak egyes szukákban, hanem utódaikban is. A tiltó rendelkezésekkel szemben követett magatartás tekintetében a genotípusnak szintén nagy a jelentősége. A konstitúció és a felnevelési módszerek tekintetében tapasztalható eltérő magatartást illetően négy különböző fajtájú alommal végeztek kísérleteket. A shetlandi juhászkutya egészen eltérő magatartást tanúsított ugyanolyan vizsgáló módszerrel szemben, mint pl. a drótszőrű foxterrier, illetőleg a másik két kutyafajta. (Nord. Vet. Med.) a bőrön végbemenő folytonos mászkálásukkal izgatják az ál latokat. Mivel csak rágőszer veik vannak, így a különféle tollrészeket és levált bőrrésze két fogyasztják. Különösebt kárt tehát nem okoznak az ál latokban, de a tollak elrágásá val elcsúfítják és folyton nyug talanítják őket. Petéiket a tol lak tövébe rakják, ahol fehéres csomókat alkotnak. Mintegy 10 nap alatt a peték kikelnek és a kis lárvák többszöri vedlés útján olyan gyorsan fejlődnek, hogy mintegy 20 napos korban már ők is ivarérettek. Hihetetlen gyorsasággal szaporodnak el, különösen a rosszul tartott és lesoványodott állatokon. Természetes keltetéskor gyakran a kottástól tetvesednek meg a kiscsirkék, tehát ezeket tartsuk tisztán. Ültetés előtt vizsgáljuk át a kotló testét, és ha tetves, dörzsöljük jól be fahamuval. Tegyünk a kotlósfészek aljába is fahamut, esetleg szárított diófa- vagy páfránylevelet. A kotlők helyiségében tartsunk porfürdőt. Általában valamennyi baromfinak legyünk segítségére jó, száraz és állandó tetvek elleni porfürdőkkel. A porfürdőket tartsuk védett helyen, télen például bent az ólban s a fürdő homokjába tegünk legalább 5 % kénvirágport és fahamut. Ha állataink és különösen kotlóink nagyon eltetvesedtek, vegyük őket egyenként kézbe, tetvesebb testrészeiket szórjuk be fluórnátrium-porral és ezt dörzsöljük jól szét a tollak alatt. Az egészen fiatal állatokat és a fel-1 nőtt állatok szemetáját fluőrnátrium porral ne kezeljük, mert maró hatású. Jók a pirethrum és a kéntartalmú porok is. Az irtást néhány hét múlva újból Ismételjük meg, hogy a petékből közben kikelt tetvek is elpusztuljanak. Egyszeri kezelés nem elegendő, mert a peték életben maradnak. A TOLLATKÄK a baromfi tollát és bőrét pusztítják. A bőrön elváltozást, kopaszodást és korpásodást okoznak. Rágásuk következtében a tollszárak zászlóján hézagok keletkeznek. Védekezésképpen igen eredményes az előbb említett 5 százalékos fluórnátriumos, langyosvlzes fürösztés többszöri megismétlése. AZ OVANTAGFÉLÉK s (tyúkpoloskák)- a tetveknél is veszedelmeseb- bek. Ezek a kullancsokhoz ha- 3 sonlóan, nagytestű, vérszívó- élősködők. Nappal ezek az atj kák rendszerint meghúzódnak- az 61 repedéseiben, de éjjel el- lepik a pihenésre térő állato- kát. Egyszer csak azt vesszük- észre, hogy az állatok nem 3 akarnak az ólba menni aludni, mert ott az óvantagok éhes hac da várja őket. Ha kézbe veszünk egy óvan- tagos tyúkot, azt látjuk, hogy i az állat mellén, nyakán és- szárnyalján az óvantaglárvák és- fiatal (1—6-napos) óvantagok a l bőrbe fúródva élnek. Nagyon- sok vért szívnak el az állatokból és emellett rettenetesen kí- nozzák, gyötrik őket. Á nagy ! tömegben fellépő, feketés-vörö■ ses-barna, kölesnagyságú óvan■ tagokat könnyen felismerjük. i Az óvantaggal súlyosabban ■ fertőzött állatok lesoványod- nak, vérszegényekké válnak, a ; tyúkok pedig nem tojnak. Rit• kábban még bénulást is észlelhetünk az óvantagok mirigy• váladékának hatására. Ezenkívül álomkórt és egyéb fertőző betegségeket terjesztenek. i Az ővantagokat a következőképpen irthatjuk: a baromfit egyenként fluórnátriummal, pyrethrum- vagy kénporral kezeljük és tiszta ólba tesszük. A fertőzött ólat pedig alaposan tisztítsuk meg az óvantagoktól. . Ha vakolt az ól, repedéseit ké: nézés után tapasszuk simára, . és az ólban levő felszerelést forró vízzel mossuk meg, de vi: gyázzunk, hogy az ővantagokat széjjel ne szórjuk. Az 61 hulladékait alaposan seperjük össze és dobjuk tűzbe. Ha faólat leptek el az óvantagok, minthogy a fa repedéseit betömni és elzárni teljesen nem tudjuk, takarítsunk alaposan össze mindent, zárjuk jól be az ajtót és az ablakokat, a nyílásokat is tömjük be agyaggal, ruhával, vagy papírral és az ólban köbméterenként legalább 60 gramm kénport égessünk el, s hagyjuk az ólat 5—6 órán keresztül kénfüstben. Ugyanígy kénezzük ki a téglaólakat is, a repedések bevakolása előtt. Ismételjük meg többször is a kénezést, hogy az újabban kifejlődött ővantagokat is elpusztítsuk. A jobb faólakat érdemes belülről simára vakolni, ezzel elejét vesszük az óvantagok elterjedésének. Ha pedig az 61 hasznavehetetlen, teljesen rossz, égessük eL
