Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-10 / 36. szám

A baromfi kulso eloskodoi A hanyagul kezelt és piszkos baromfiólakban a külső élősködők gyorsan elszaporodnak és tűrhetetlenné teszik az állatok életét. A tetvek, poloskák, bolhák és rühat? kák sokféle faja szaporodik el a hanyagul kezelt ba­romfiállományon. A TOLLTETVEK Az ővantagokat a fákra Is fel­viszi a baromfi és az élősködők ott a fakéreg alatt húzódnak meg. Övantagirtáskor tehát a baromfihasználta fák kérgét is kaparjuk le. Olykor az ólak közelében levő bokrokon, ná­don stb. telepszenek meg nagy mennyiségben az óvantagok. Itt is irtsuk őket. A külső élősködők közül vé­gül ismerjük meg a RÜH ATKÁKAT — ezeket a legkisebb élősködő rovarokat, amelyek sajnos álta­lánosan elterjedtek. Különösen károsak a lábrühességet (me­szes lábat) előidéző rühatkák, amelyek a házi és a vadon élő madarak lábrészein egyaránt megtelepednek, elszaporodnak, és kóros elváltozásokat okoz­nak. Gyakran látunk egész ba­romfiállományokat, melyek lába az eredetinek kétszeresére is megvastagodott, fehéres és csú­nya. Az állatek nehezen, fájdal­mas benyomást keltve járnak. Könnyen felismerhetjük tehát a lábrühességet. A lábrüh atkái a láb pikke­lyei alá húzódna'k és ott élnek. Izgató hatásukkal gyulladást okoznak, s ettől képződik a szürkésfehér lerakodás, amely idővel valósággal eltorzítja az állatok lábát. Egyenlőtlenül megvastagodik a láb, s a szür­kés megvastagodásokban (kis üregekben) élnek és szaporod­nak a rühatkák. Váladékuk kí­vül egészen száraz, befelé mind nedvesebb. Különösen a láb elülső oldalán vastag a lerako­dás. A lábrühöt a következőkép­pen kezeljük: először a lábon levő lerakódásokat 5 %-os szó­daoldattal vagy káliszappanos (háziszappanos) oldattal puhít­suk meg és óvatosan szedjük le. Majd kenjük be a megszárí­tott lábat rühirtőszerekkel. Er­re a célra a különféle olajok és zsiradékok alkalmasak — többek között az egyszerű és világosszínű kocsikenőcs is. Na­gyon hatásos a kátránnyal tör­ténő bekenés, de ez hosszabb időre elcsúfítja az állatok láb­szárát. A bekenést legalább he­tenként ismételjük meg. A rühatkák kiirtására alapos nagytakarítás szükséges az 61- oan és az udvaron. Minden pisz­kot égessünk el. Nagyon öreg állatokat ne tartsunk meg, mert ezek az élősködők legfőbb ter­jesztői. Figyeljük az állatok lá­bát és mihelyt észleljük a bajt, azonnal lássunk kezeléséhez. Kezeléskor a leszedett váladé­kot mindenkor gondosan gyűjt­sük össze és égessük el. MUSZKA SÁNDOR, Mezőgazdasági Szaktanintézet (Párkány) A vemheskanca-vérsavó A gonadotrop hormonokat tartalmazó vérsavó alkalma­zásával kiváltható az ivar­zás és a juhok megterméke­­nyíthetők az év minden hó­napjában, tehát az anoest­­rus időszakában is. Eltérés azonban megállapítható: a harmadik negyedévben 76,66 százalékban sikerült ivar­zást kiváltani 66,66 százalé­kos megtermékenyüléssel, a második negyedben viszont 22,9 százalék, illetve 14,5 százalék volt az arány. A kezelt állatok tekintetében a szaporaság alakulása: az első negyedévben 145 száza­lék, a másodikban 126 szá­zalék, a harmadikban 132 százalék, a negyedikben 153 százalék, a kontrolloknál a harmadikban 114 százalék, a negyedikben 117 százalék. Bármelyik időszakban szüle­tett bárányok kielégítő sú­lyúak voltak. Veterinarija) Battériás tojótartás Különlegesen jó tulajdon­ságokat mutatnak a kana­dai Shaver tenyészet „Star­­cross“ csibéiből nevelt to­jók, évi 288 tojásos átlag­hozammal. Üzemeinkben a tojóketre­cek előtti etető- és itatóvá­lyú ellátása, valamint a trá­gyaeltávolító szalag műkö­dése automatizált. Az előre­gördülő tojásokat a gyűjtő­­vályúból kézierővel emelik át a gyűjtőkocsira. (Canad. Poultry Rev.) A KUTYA IDOMÍTÁSÁNAK HATÁSA A kutya értelmi képessé­gen alapuló viselkedését és későbbi engedelmességét életének első nyolc hetében lehet nagymértékben befo­lyásolni. Bizonyos fajtát bün­tetésekkel taníthatunk leg­inkább engedelmességre. A nem megfelelő módon alkal­mazott büntetések viszont pszychopathiás jelenségeket váltanak ki, nemcsak egyes szukákban, hanem utódaik­ban is. A tiltó rendelkezé­sekkel szemben követett magatartás tekintetében a genotípusnak szintén nagy a jelentősége. A konstitúció és a felnevelési módszerek tekintetében tapasztalható eltérő magatartást illetően négy különböző fajtájú alom­mal végeztek kísérleteket. A shetlandi juhászkutya egé­szen eltérő magatartást ta­núsított ugyanolyan vizsgáló módszerrel szemben, mint pl. a drótszőrű foxterrier, illetőleg a másik két kutya­fajta. (Nord. Vet. Med.) a bőrön végbemenő folytonos mászkálásukkal izgatják az ál latokat. Mivel csak rágőszer veik vannak, így a különféle tollrészeket és levált bőrrésze két fogyasztják. Különösebt kárt tehát nem okoznak az ál latokban, de a tollak elrágásá val elcsúfítják és folyton nyug talanítják őket. Petéiket a tol lak tövébe rakják, ahol fehéres csomókat alkotnak. Mintegy 10 nap alatt a peték kikelnek és a kis lárvák több­szöri vedlés útján olyan gyor­san fejlődnek, hogy mintegy 20 napos korban már ők is ivar­érettek. Hihetetlen gyorsaság­gal szaporodnak el, különösen a rosszul tartott és lesoványo­dott állatokon. Természetes keltetéskor gyak­ran a kottástól tetvesednek meg a kiscsirkék, tehát ezeket tart­suk tisztán. Ültetés előtt vizs­gáljuk át a kotló testét, és ha tetves, dörzsöljük jól be fa­hamuval. Tegyünk a kotlósfé­­szek aljába is fahamut, esetleg szárított diófa- vagy páfrány­levelet. A kotlők helyiségében tart­sunk porfürdőt. Általában vala­mennyi baromfinak legyünk se­gítségére jó, száraz és állandó tetvek elleni porfürdőkkel. A porfürdőket tartsuk védett he­lyen, télen például bent az ól­ban s a fürdő homokjába te­­günk legalább 5 % kénvirág­port és fahamut. Ha állataink és különösen kotlóink nagyon eltetvesedtek, vegyük őket egyenként kézbe, tetvesebb test­részeiket szórjuk be fluórnát­­rium-porral és ezt dörzsöljük jól szét a tollak alatt. Az egé­szen fiatal állatokat és a fel-1 nőtt állatok szemetáját fluőr­­nátrium porral ne kezeljük, mert maró hatású. Jók a pire­­thrum és a kéntartalmú porok is. Az irtást néhány hét múlva újból Ismételjük meg, hogy a petékből közben kikelt tetvek is elpusztuljanak. Egyszeri ke­zelés nem elegendő, mert a pe­ték életben maradnak. A TOLLATKÄK a baromfi tollát és bőrét pusz­títják. A bőrön elváltozást, ko­paszodást és korpásodást okoz­nak. Rágásuk következtében a tollszárak zászlóján hézagok keletkeznek. Védekezésképpen igen ered­ményes az előbb említett 5 szá­zalékos fluórnátriumos, lan­­gyosvlzes fürösztés többszöri megismétlése. AZ OVANTAGFÉLÉK s (tyúkpoloskák)- a tetveknél is veszedelmeseb­- bek. Ezek a kullancsokhoz ha- 3 sonlóan, nagytestű, vérszívó- élősködők. Nappal ezek az at­­j kák rendszerint meghúzódnak- az 61 repedéseiben, de éjjel el­- lepik a pihenésre térő állato­- kát. Egyszer csak azt vesszük- észre, hogy az állatok nem 3 akarnak az ólba menni aludni, mert ott az óvantagok éhes ha­­c da várja őket. Ha kézbe veszünk egy óvan­- tagos tyúkot, azt látjuk, hogy i az állat mellén, nyakán és- szárnyalján az óvantaglárvák és- fiatal (1—6-napos) óvantagok a l bőrbe fúródva élnek. Nagyon- sok vért szívnak el az állatok­ból és emellett rettenetesen kí­- nozzák, gyötrik őket. Á nagy ! tömegben fellépő, feketés-vörö­■ ses-barna, kölesnagyságú óvan­■ tagokat könnyen felismerjük. i Az óvantaggal súlyosabban ■ fertőzött állatok lesoványod­- nak, vérszegényekké válnak, a ; tyúkok pedig nem tojnak. Rit­• kábban még bénulást is észlel­hetünk az óvantagok mirigy­• váladékának hatására. Ezenkí­vül álomkórt és egyéb fertőző betegségeket terjesztenek. i Az ővantagokat a következő­képpen irthatjuk: a baromfit egyenként fluórnátriummal, py­­rethrum- vagy kénporral kezel­jük és tiszta ólba tesszük. A fertőzött ólat pedig alaposan tisztítsuk meg az óvantagoktól. . Ha vakolt az ól, repedéseit ké­­: nézés után tapasszuk simára, . és az ólban levő felszerelést forró vízzel mossuk meg, de vi­­: gyázzunk, hogy az ővantagokat széjjel ne szórjuk. Az 61 hulla­dékait alaposan seperjük össze és dobjuk tűzbe. Ha faólat lep­tek el az óvantagok, minthogy a fa repedéseit betömni és el­zárni teljesen nem tudjuk, ta­karítsunk alaposan össze min­dent, zárjuk jól be az ajtót és az ablakokat, a nyílásokat is tömjük be agyaggal, ruhával, vagy papírral és az ólban köb­méterenként legalább 60 gramm kénport égessünk el, s hagyjuk az ólat 5—6 órán keresztül kén­füstben. Ugyanígy kénezzük ki a téglaólakat is, a repedések bevakolása előtt. Ismételjük meg többször is a kénezést, hogy az újabban kifejlődött ővantagokat is elpusztítsuk. A jobb faólakat érdemes belülről simára vakolni, ezzel elejét vesszük az óvantagok elterje­désének. Ha pedig az 61 hasz­navehetetlen, teljesen rossz, égessük eL

Next

/
Thumbnails
Contents