Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-10 / 36. szám
Őszi nagytakarítás a baromfiudvarban AZ IDEI NEDVES, esős nyár után elérkeztünk az ősz elejéhez. Mivel október elseje a baromfitenyésztésben az új tenyészév kezdete, már most fel kell készülnünk az 1966—67-es évre. A szeptemberi száraz, meleg napokban okvetlenül végre kell hajtani az őszi nagytakarítást. Most van erre a legmegfelelőbb időjárás, a legjobb alkalom. A nagyobb baromfitelepeken az idei nevelésű állományunk még kint van a vándorólakban, így több tojőházunk, tojócsarnokunk üres, vagy kisebb létszámú tojónak nyújt hajlékot. A háztáji baromfitenyésztésben szintén most lehet könnyebben -elvégezni a segédeszközök, az ólak fertőtlenítését, takarítását, mert a baromfi még több időt tölt a szabadban. Mielőtt a nagytakarításhoz és fertőtlenítéshez hozzáfognánk, első dolgunk legyen az ólak és a segédeszközök kijavítása és rendbehozása. Mindig van roszszul záródó ablak, lehullott vakolat, törött ablaküveg, beázott tetőrész. A fából készült etetővályúkon, állványokon gyakran van javítanivaló. Gondoskodjunk a kifutó, vagy a baromfiudvar kerítésének és oszlopainak javításáról. Ezeket a javításokat azért is érdemes előre elvégezni, hogy a teljesen tiszta, kifertőtlenített ólba, tojóházba idegen személy ne járhasson, ami újabb fertőzés veszélyét jelenti. Valljuk be őszintén, nagyon sokszor vétünk a tisztaság, mint alapvető követelmény ellen. Sokszor csak „elnyagoljuk“ a rendszeres napi, heti takarítást és ha valami betegség vagy vész üti fel a fejét baromfiállományunkban, már későn kapkodunk fűhöz-fához. Pedig menynyivel könnyebb a betegséget tisztasággal, és fertőtlenítéssel megelőzni, mint a meglevőt gyógyítani. Sokévi baromfitenyésztési gyakorlatom idején megtanultam, hogy a nagytömegben tartott baromfi körül minden körülmények között a lehető legnagyobb tisztaságot kell tartani. Ezzel a baromfi egészségét, jó termelőképességét nagyban befolyásolhatjuk. Az őszi nagytakarítást azzal kezdjük, hogy a baromfit a helységből kizárjuk. Minden berendezést, az etetőket, az itatókat, a tojófészkeket kihordjuk, alaposan tisztára kaparjuk, mossuk, majd lehetőleg 35—40 C fokos lúgos vízzel lesúroljuk és napon hagyva megszárítjuk. Az ajtó- és az ablaktokok, szárnyak, kibúvó nyílások, az esetleges beépített ülőrudak lemosása, erős lesúrolása következik. Az ólak tégla vagy beton padlózatát vízzel feláztatjuk, felkaparjuk az összegyűlt trágyát, a szemetet összesöpörjük és talicskában azonnal a gyűjtőhelyre visszük. Azokban az ólakban, ahol föld vagy agyagpadló van, tanácsos a földet 4—5 cm vastagságban kihordani és helyét teljesen tiszta földdel (onnan, ahol még a baromfi nem járt] ugyanolyan vastagon feltölteni s ezt alaposan letaposni, ledöngölni. Ha az elmúlt, vagy az idei tenyészévben a baromfiállományunkat fertőző betegség tizedelte meg, úgy minden körülmények között a padlózat földjét 5—6 cm vastagságban ki kell cserélni. Ha az 61 belsejéből minden piszkot, szemetet kihordtunk, úgy az ól környékén is végezzünk alapos takarítást. Ha ezzel a munkával végeztünk, az ól mennyezetét, oldalfalait, padlózatát frissen oltott mésztejjel meszeljük ki, melybe előzőleg 3—4 °/o-os klőrlúgot kevertünk. Ma már legtöbb helyen a meszelést, fertőtlenítést magasnyomású permetező-készülékkel végzik. Ezzel alaposabb munkát végezhetünk, hiszen a ködszerűen szálló permet az ól minden résébe, repedésébe jól bejut. Az ülőrudak és a csapófészkek még a legtöbb helyen fából vannak. Ezeket az alapos tisztítás után jól súroljuk le, erősebb lúgos vízzel, majd megszáradásuk után gázolajjal (naftával) kenjük be. Ez az „olajos“ kezelés aztán végleg megöli a fa anyagában levő repedésekben, hasadásokban megbúvó atkákat, tetveket és baromfi óvantagekat. Ezek a külső élősködők jelentős kárt okoznak, tojó tyúkjaink termelését hihetetlenül leronthatják, s a növendékállataink növekedését, ellenátlőképességüket is nagyban befolyásolhatják. Itt említem meg, hogy a baromfiól, a tojóház farészeit, melyen a baromfi sokat tartózkodik, ülőrudakat, fészket 2 hónaponként gázolajjal kenjük be. A tojófészket legalább havonta hintsük be DDT-porral. Az újonnan épült tojóházakba már mindenütt megtalálhatjuk az ülőrudak alatt a trágyaaknát. Ezeket a trágyaaknákat méreteihez képest évente egyszer, vagy többször kell kiüríteni. Ezek az elzárt trágyaaknák kitűnő szolgálatot tesznek a modern tojóházakban, mert kizárják annak a lehetőségét, hogy a tyúkok a bélsárban (trágyában) kaparásszanak. Így a belső bélférgekkel, élősdiekkel nem tudják magukat olyan könnyen megfertőzni. A trágyaaknában levő régi és friss baromfitrágya megbolygatása esetén igen erős csípős szagot terjeszt. Ezért a ki trágyázást legjobb akkor végezni, amikor a tojőházban nincs baromfi, vagy csökkentett létszámú az állomány. A kitakarított trágyaaknát erősebb fertőtlenítő oldattal mossuk ki, utána törött vagy pormésszel, fél centiméternyi vastagságban hintsük fel annak alját. A vizes kövön a mészpor azonnal feloldódik és kitűnően fertőtlenít. A kiszárított trágyaakna aljára 3—4 cm-nyi vastagságban fűrészport vagy gyaluforgácsot tegyünk, mert ez nagyon jól felszívja a nedvességet. A tenyészidő alatt a szükséghez képest, havonta többször is hintsük a trágyaaknába összegyűlt trágyára szuperfoszfátot. Ezzel megakadályozzuk, hogy a trágya kigőzölgése rontsa a tojőház levegőjét. Négyzetméterenként 50 dkg szemcsés vagy por alakú szuperfoszfátot hint-Qi'ínlf Q7Ót Ahol kifutókba jár az állomány, ott a kifutókat is fertőtleníteni és takarítani kell. A fűnélküli, kopasz kifutókat kiseprésük után, ha van rá mód, ássuk fel és vessük be fűmagkeverékkel, vagy hintsük 1 fel azokat is mészporral, és utána öntözzük meg. A füves kifutókat jól gereblyézzük meg, s a szemét felseprése és elhordása után négyzetméterenként 25— 35 dkg szuperfoszfáttal hintsük be. Az ilyen alapos őszi nagytakarítás után, bátran tehetjük a vándorólakba nevelt idei jércéinket a tojóházba, mert nem kell félni, hogy valami régi, lappangó fertőzés majd komoly veszteségeket okoz. Péterfalvl László, Nyitra Préselt répaszelet kacsáknak Ismeretes, hogy a kacsák levágásra történő átadás előtti, rövid ideig tartó hizlalása (10—12 nap] jelentős súlynövekedést biztosít, és javítja a vágóárú minőségét. A hizlalás eredményessége és gazdaságossága sokban függ az állatok tartásának és takarmányozásának körülményeitől, elsősorban attól, hogy milyen mértékben használunk fel olcsó, helyileg termesztett takarmányokat. \ A Kazeh Mezőgazdasági Tudományos Akadémia Állattenyésztési Intézete az „Október“ kolhoz baromfitenyésztő farmján kísérletet végzett préselt répaszeletnek a takarmánykeverékben való felhasználására. Két — kísérleti és kontroll — csoport kacsát állítottak be, 2 A 12 nap alatt a kacsák egyedenként a következő takarmányokat kapták: árpa 1520 g, kukorica 1500 g, korpa 200 g, lucernaliszt 75 g, só 15 g. A kísérleti csoportban ezen kívül 950 g friss (3 napnál nem tovább állott) préselt répaszeletet adtak. Beállításkor a kísérleti állatok átlagos súlya 1775 g, — a kontrolioké pedig 1835 g volt, a kísérlet végén a súly adott sorrendben: 2400 és 2370 g volt. Egy kg feletetett préselt répaszeletre 100 g többletsúlygyarapodás jutott. A kísérlet kedvező tapasztalatai alapján ajánlani lehet a kacsák hizlalásában naponta és egyedenként 90—10Q g préselt fépaszelet etetését. így javul a .súlygyarapodás és a hús minősége is. Koviflko D. A. (Pticevodsztvo) (400-at csoportonként) 58 napos korban. Az állatokat félig nyitott baromfiistálló két szomszédos részében helyezték el, 6 állatot 1 m2 padlóterületre. Takarmányozásuk egyforma volt, kivéve azt, hogy a kísérleti csoport kiegészítésképpen préselt répaszeletet Is kapott. A takarmányt nagyrészt nedves keverék formájában adták.
