Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-10 / 36. szám
C ÜRÜ, FEKETE FÜST száll a magasba. Sötét színűre festi az égboltot. Lent a földön is mindent fekete por lep be. A füvön, a fákon, a házakon ott csillog a bányászvidék Jellegzetessége — a fekete szénpor. Maguk a bányászok is feketék. "Ahogy kilépnek a felvonóbél, mindnyájan egyformák. Nehéz lenne őket felismerni. Ilyenkor nincs különbség vájár vagy technikus, mérnök vagy segédmunkás között. Délután két óra. A Fucfk 2. bánya udvarát fekete lavina önti el. A bányászok lavinája ez. Két műszak találkozója. A reggelié és a délutánié. Ekkor jönnek fel a mélyből és szállnak le a tárnákba. Egy pillanatig tart csupán, amíg ezer bányász végigmegy ez udvaron, de a pillanat parányi töredéke alatt óriási erő, megbonthatatlan egység bontakozik ki. A nap meleg sugara élesen arcukba tűz, s ők mélyet lélegezve tolják hátra fejükön kemény sisakjukat — utat engedve a simogató napsugaraknak. Kétszeresen becsülik ők a napfényt. Mert odalent sötét és fekete minden. Két bányász megy el mellettem. Magyarul beszélnek. Megszólítom őket, s ők szép, királyhelmeci tájszólássat válaszolnak. Pár perc alatt egy egész csoport magyar gyűlik össze körülöttem. Sok magyar dolgozik az Ostravakarvinai körzetben. Dél-Szlovákia minden részéről ide hozta őket a lakás, a kenyérkeresés gondja. Mert itt jól lehet keresni. A kétezret havonként hazaküldhetik az asszonykának, hogy otthon aztán szép, nagy családi ház épüljön belőle. Legtöbben csak egyéves brigádmunkára jöttek. De sokszor az egy évből kettő, három, sőt több is lett. Némelyikük már a családját is felhozta. Mert nem élet az úgy, hogy az egyik itt, a másik ott. Igaz, a munkásottho-A fekete arany emberei nők fejedelmi módon gondoskodnak a bányászokról. Tiszta, tágas szobákat, finom, bőséges kosztot kapnak az alkalmazottak. A szórakozási lehetőség is megvan. Könyvtár, televízió áll rendelkezésükre. Színházba és műsoros estékre is gyakran kapnak ingyenjegyeket. De mindez mégsem pótolja a családot. Németh László eredeti foglalkozása autószerelő. Kommunista meggyőződésből jött el egyéves brigádra, mert ha szükség van szénfejtőkre, menni kell. A gyárak, üzemek, iskolák és kórházak naponta várják a csillogó, fekete szenet. Nem állhat le a munka, ha kevés a bányász. A tervet teljesíteni kell. Hát ezért jött ő el, hogy segítsen. Egy évből három lett. Itt tartotta a jó kereset. A másik Németh, az Imre egy emelettel feljebb lakik a havífovi munkásotthonban. Ö Ögyalláről került ide. Most telik le a második éve. A szénfalon dolgozik, mint kézi munkás. De azért a kitanult mesterségének is sokszor hasznát veszi. Villanyszerelőkre itt is szükség van. Meggyesyék azok közé tartoznak, akiknek otthont nyújtott a morva föld. Nyolc éve kerültek fel a Losonc közelében levő Keresztúrról. Az ottani állami gazdaságban dolgoztak mindketten. Aztán úgy döntöttek, olyan helyen telepszenek le, ahol a férj keresetéből is megél a család. Így kerültek Havírovba, de Meggyesyné még most is haza vágyódik. — Nehezen szoktam meg a városi életet. Őszintén mondom, nem is tetszik nekem itt. Hiányzik a falu, a kert, az állatok. Otthon osirkét, kacsát neveltem, egész nap az udvaron voltam. Itt be vagyok zárva a négy fal közé. Igaz, van szép lakásom, jól keres a férjem, de mégis... Otthon két hétre elég volt 500 korona, itt ezer is kevés. Most látom csak, nem minden a pénz. A férjemmel már beszéltünk róla — visszamegyünk Szlovákiába. Haza, Királyhelmeo mellé ... — mondja, s hangja elcsuklik, szeme könnyfátylat ölt. Nagy úr a honvágy! Jaj annak, akit gyötörni kezdi A gyerekek már nem érzik e szívettépő fájdalmat. Ok itt nevelkedtek fel, itt vannak barátjaik, játszótársaik. Szépen beszélnek csehül, de azért a magyar nyelvet sem felejtették el. Nyolc év alatt Meggyesyné is elsajátította a cseh nyelvet. — Pedig amikor ide jöttünk, semmit sem tudtam csehül. Az önkiszolgáló üzletekbe jártam vásárolni. Ott nem kellett beszélni. A hentesnél mindig mutogattam, mert nem tudtam megmondani, melyik húsból kérek. Most már könnyebb — de ezért mégsem tudom egészen megszokni. A fiatalokat gyakran vonzza ide az országlátás vágya, a jó kereset. De vannak, akik szükségmegoldásként jöttek el az egyéves brigádra. Meglepően sok érettségizett magyar fiatallal találkoztam. Mindegyik előtt meghatározott cél áll. Legtöbben közülük főiskolára szeretnének bejutni. Az egy év nemcsak arra jó, hogy megszerzik a kötelező egyéves gyakorlatot, hanem jó pénzt is keresnek, s így legalább nem kell a szülőkre támaszkodniuk. C z é n e Pál is azon havífovi magyar fiatalok közé tartozik, akik a fekete arany között szövik terveiket. Amíg a csille megtelik értékes, csillogó szénnel, az ábrándok színes útjain messze száll képzeletük. Ot Galántára, Pozsonyba viszik gondolatai. Azokhoz az emberekhez, akik felnevelték, de akik mégsem tudták édesszülőkként átvezetni a kamaszkor tomboló viharán. Barna, meleg szeméből kiérezni az egyedüllét, az édesanya szeretetének hiányát. Már másodszor jött el ide. Először mint ifjú, heves dacból. Ám a fölény hamar elszállt, maradt a lelkiismeretfurdalás és a kötelességérzés tudata. Visszament Galántára — leérettségizett. Azt hitte, hogy most már sima út vezet gyermekkori vágyának teljesüléséhez — a fogorvosi diplomához. Nagyot csalódott. Nem jutott be a főiskolára. Most megint itt van — a bányában. A reményt nem adta fel. Ha idén nem is, jövőre bizonyára szerencséje lesz. Fő az akarat és kitartás. S neki ebből elég sok van. Rendíthetetlenül, erősen harcol kitűzött életcéljáért. Bizonyára el is éri. A bányászok érdes keze nehéz, fárasztó munkáról tanúskodik. Mert a szén végtelenül önző — milliónyi verejtékcseppet, erőt, sokszor emberi életet követel. Ezért különösen becsüljük a fényt árasztó, családi otthonokat melegítő, fekete arany bányászait. H. Zsebik Sarolta KÉT ISKOLAAVATO Az évek egyik legszebb ünnepén, a tanévnyitón már rég elhangzottak a köszöntők és azóta a diákok már naponta látogatják az iskolákat. De akadnak olyan faluk is, ahol a gyerekek kétszeres örömmel lépik át az iskolák kapuit. Ilyenek többek közt az aranykalásziak és a farnadiak. A múlt hét szombatján a két községben két iskolát avattak. Az egyik, bár nem nagyméretű, mégis korszerű, a másik modern is, hatalmas is. De az öröm egyforma, mert a régit új váltja fel. Eltűnik az olajos padló és helyébe simára csiszolt parketten lépegetnek a tudomány jegyesei. a falu fejlődését?! Mindannyiunk közös érdeke az iskola, hisz a mi gyerekeink tanulnak majd benne. Dávid Ferenc, a helyi nemzeti bizottság titkára pedig megjegyezte, hogy az iskola talán egy fél évvel is hamarabb elkészülhetett volna, ha nem kezdik meg a szolgáltatások házának építését. Mert Aranykalászon ez is van. Mégpedig nem akármilyen. Kielégíti a lakosság igényeit. Meg a kultúrházat is rendbehozták 60 ezer koronás költséggel. 'Újabban irányt vettek a politechnikai műhely befejezésére és az utak aszfaltozására. Mennyi akaraterő, energia lakozik ezekben az emberekben! Igaz, csakis úgy mehet jől a munka, ha mindenki megteszi a magáét. Kovács Péter igazgatőtanító maga is 200 órát dolgozott le társadalmi munkában. A nőbizottság 800, a Vöröskereszt 800, a CSISZ 1200, a helyi sportegyesület pedig 1500 órát dolgozott. Az összefogás meghozta a gyümölcsét. Farnadon Aranykalászon Az egyesült Aranykalász községben már á reggeli órákban nagy volt a sürgés-forgás. Nagy Péter, a helyi nemzeti bizottság elnöke szorgalmasan készítette az ünnepi beszédet. A szép szavak közé odakerültek azok az adatok is, amelyek a falu lakóinak igyekezetéről szólnak. Mert nem kis dologról van szó. A helyi nemzeti bizottság már 1964-ben foglalkozott az iskola kérdésével. A akkori plénumülésen nagyon kevesen bíztak a sikerben, mert az állam csak párszázezer koronás segítséget ígért. De a bátrabbak nem torpantak meg. Ádám Éva napján a helyi nemzeti bizottság elhatározta az iskola építését és Szilveszterkor a falu vezetősége a lakósok segítségével lerakta az alapokat. Tizenhat hónapon keresztül folyt a munka lankadatlanul. Az elnök elsősorban a kőműveseket dicséri, Spáczel Gusztáv csoportvezetővel az élen. Az utóbbi napokban bizony még villanyfénynél is dolgoztak. Amikor Miklós István a járási nemzeti bizottság elnöke és a jelenlevők átlépték az iskola küszöbét, bizony elérzékenyültek. Az ünnepi beszéd elhangzása után pedig többízben is szóbakerült, hogyan született meg ez a gyönyörű tantermekkel, óvodával rendelkező épület. A járási nemzeti bizottság elnöke így fogalmazta meg a választ: — Az Aranykalászi Helyi Nemzeti Bizottság, a szövetkezet vezetősége, a társadalmi szervezetek egyesülete olyan jól együttműködnek, hogy erre alig akad példa a járásban. Miklósi elvtárs egy cseppet sem túlzott. Valóban, az öszszefogás gyümölcsét látjuk mindenütt. Az iskolára az állam csak 457 ezer koronát adott, a többit a szövetkezet és a lakosság fedezte. A számítások szerint a szövetkezet 58 ezer korona értékű szállítóműnkét és 15 000 korona értékű gépi segítséget nyújtott. Amikor valaki tréfásan megjegyezte Vass Ferenc elvtársnak, a szövetkezet elnökének, hogy nem sokalja-e, mosolyogva mondotta: — Én is a nemzeti bizottság képviselője vagyok. Hogy festene a dolog, ha szégyenben maradnék, nem segíteném Hasonló körülmények között, társadalmi munkával épült a famadi iskola is. Amikor odaértünk, már gyülekeztek a virágcsokrokat szorongató, pionírkendős kislányok, kisfiúk. Egy fél évvel ezelőtt még bizony Mészáros Imre az iskola igazgatója sem remélte, hogy a tervezett határidő előtt, három hónappal előbb mondhatja el ünnepi beszédét. Amikor a szövetkezet segítségéről beszélt, bizony elérzékenyülve köszönte meg önfeláldozó munkájukat. Bár a szövetkezet vezetősége elég sok gonddal-bajjal küzdött, mégis a legnagyobb dologidőben is 24 állandó munkaerőt biztosított az iskola építésére. Sztreda László pénzben 230 ezer koronára becsüli a szövetkezet által nyújtott munkák értékét. Sok-sok téglát kellett megfogni, amíg sor került arra, hogy Benőik Milan, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnöke elvághatta az iskola bejáratát elzáró szalagot. Ott volt a többi felnőttel együtt Sztreda Józsi bácsi, a volt vöröskatona, akinek unokái is ott szorongtak a tömegben. Visszagondolt a régi, korszerűtlen iskolára, ahol csak hat elemit végeztek. Azóta nagyot fordult a világ kereke Farnadon is, hisz fia kitüntetéssel tette le az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskolán az érettségit. Unokája is nemrég érettségizett és milyen szépen hangzik az, hogy az egységes földművesszövetkezetben, amelynek az élén Biricz Ernő áll, már 18 érettségizett dolgozik, s ketten rövidesen befejezik a főiskolát. Nem csoda, ha mindenki megilletődött, amikor végigjárta a termeket. Ki látott falun valamikor ilyen iskolát? A tágas tantermek egyikébe még gázcsapokat is szereltek, hogy a diákok a kémiai kísérleteket a gyakorlatban is elvégezhessék. Négyszáz diák tanul majd itt, 24 tanerő segítségével. A hatalmas főépület mellett ott van a korszerű tornaterem, étterem és a tanitólakások is. Azt mondhatnánk, hogy a tudomány komplex fellegvára ez. Itt bizony minden lehetőség megvan a tanulásra. Most már csak a jelszót kell betartani: „Aki tanul, hasznát fogja venni!“ A két avatőn elhangzottak az ünnepi beszédek, megnyíltak a tantermek és azóta a tudást szomjazó diákok szorgalmasan tanulnak a korszerű iskolákban. Bállá József A kis Rima völgyét nemrég még barázdák osztották. Vékony földsávok bontották a végtelennek tűnő határt. így volt ez Dobócán is. Az idő azonban gyökeres változást hozott, összeszántódtak a barázdák, mezsgyétlen a határ. Közösen vetnek, szántanak s takarítják be munkájuk gyümölcsét. Jubiláló A dobócai szövetkezet dolgozói az elsők között fejezték be a gabonabetakarítást a rimaszombati járásban. Bár a közös gazdaság fejlődése lassú volt, alapjaiban egyre jobban erősödik. A tagság, Bodnár Jánossal, a szövetkezet elnökével az élen, reménykedve tekinthet a jövőbe, mivel anyagilag és erkölcsileg a járás legjobb szövetkezetei közé tartoznak. Elismerő taps csendült fel a jubileumi esten, amikor a szövetkezet asszonyai átvették a közös ajándékát, melyről a vezetőség gondoskodott. Kijut az elismerésből a traktorosoknak is, mert éjt nappallá téve munkálkodnak égési éven át, ha a szükség megkívánja. Minden elismerést megérdemelnek a nyugdíjasok, az iparban dolgozók, a védnökségi üzem és a fiatalok, akik főleg a csúcsmunkák idején siettek a szövetkezet segítségére. Kitettek magukért a fiatalok, főleg aratás idején. Viszont a szövetkezet sem volt szűkmarkú. A fiatal labdarúgó csapatnak 1500 korona anyagi támogatást nyújtott. Tehát, a szövetkezet érdeme, hogy újból rúgják a bőrlabdát a sportpályán. szövetkezet A dobócaiak bizakodnak és dolgoznak. Az elmúlt évtized tapasztalataiból kiindulva új célokat tűznek maguk elé, hogy nagyobb legyen a mindennapi kenyér, amit verejtékes munkával termelnek ki a rimavölgyi földből. Az ilyen akarat, összefogás és szorgalom mellett bizonyára a további jó eredmények sem maradnak el. Szmuda József, Dobóca Teljes gőzzel dolgoznak A zöldségtermés az idei kedvezőtlen időjárás ellenére is jó volt, és a konzervgyári nyersanyagok felvásárlása jelenleg az egész országban tervszerűen folyik. A borsó felvásárlását 110 százalékra teljesítették, s a zöldbab felvásárlási tervével is gyorsan haladnak. A meggyen kívül vala nennyi gyümölcsféleség felvásárlási tervét 100 százalékon felül teljesítették az üzemek, a fekete áfonya felvásárlását pedig 160 százalékra Mivel a cseresznye nagy százaléka férges volt, többnyire folyékony félkész termékké dolgozták fel Kirsch-párlat készítése céljából. E termék iránt főleg a külföldiek mutatnak érdeklődést. Az idén konzervgyáraink néhány újdonsággal lepik meg a fogyasztókat. A készételek sorát sampion-pudinggal, sertéskarajjal, és natúrszelettel — melyet szintén sampiongombával készítenek — bővítik. A húsételek körítésekénl babsalátát is vásárolhatnak az idén. A babsaláta tartalmaz még zellert, sárgarépát, vöröshagymát és sterilizált uborkát. Kaphatunk az üzeletekben különböző kompotokat is szép külsejű poharakban és tálacskákban. Cukorbetegek számára 12 féle kompótot készítettek, alacsony kalóriaértékkel.
