Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-09 / 27. szám
Bratislava, 1966. július 9. Ára 1,— Kcs XVII. évfolyam, 27. szám. I Szakmelléklet: „Gyümölcs-Zöldség-Virág11 • • • Közöljük: !; Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát jj Közelebb a A mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszere érvényesítésével párhuzamosan mind több szó esik közéletünk demokratizálásáról, a nemzeti bizottságok szerepéről és tevékenységéről. Nem véletlenül került az érdeklődés középpontjába ez a kérdés. Hiszen éppen a gazdaságirányítás megjavításának szándéka nyitott utat a nemzeti bizottságok jogkörének bővítése előtt, ébresztett fokozottabb érdeklődést munkájuk iránt. A közelmúltban lezajlott pártkongresszus megjelölte az irányt, mely úton kell haladniok képviseleti szerveinknek a szocialista társadalom továbbfejlesztésében. Az alkotószellemű vita azonban még korántsem zárult le. Falvakon, járási és kerületi szinten továbbra is kutatják, keresik a hatékonyabb gazdaságszervező-nevelőmunka lehetőségeit, legjobban járható utalt. Egy azonban már bizonyos, hogy az államhatalom helyi képviselőinek, a nemzeti bizottságoknak, jelentősen növekszik a szerepük, gyarapodik tennivalójuk, gondjuk és felelősségük. A kongresszus határozatai egyértelműen kifejezik azt az igényt, hogy a nemzeti bizottságok az eddiginél sokkal szélesebb alapokon biztosítsák a közvélemény beleszólásának jogát az országos jellegű problémákba. A szocialista demokrácia kiteljesedése érdekében mind több polgárt vonjanak be a közügyek intézésébe. A több szem többet lát, és a több fej többet tud alapon érvényesített irányítási rendszer csak növeli a nemzeti bizottságok tekintélyét, szilárdítja a választópolgárok bizalmát képviselőink iránt. A szocialista demokrácia megszilárdításának fontos feltétele, hogy a nemzeti bizottságok messzemenően igyekezzenek kielégíteni a lakosság mindennapi igényeit, az egyének érdekeit hangolják össze a társadalom érdekeivel. Az új gazdaságirányítás bevezetését kísérő vitában ezért is kerülnek mind többször szóba a nemzeti bizottságok, ezért vetődik rájuk mind gyakrabban a lakosok tekintete. A városokban és a falvakban élő embert a népgazdaság irányítási rendszerének érvényesítésekor nemcsak az érdekli, miként változik munkahelyén az anyagi és az erkölcsi érdekeltsége, milyen ütemben fejlődik a néptömegekhez gazdaság. Érdekli az is, mennyiért vásárolhat a boltokban, mikor jut lakáshoz, hol tanulhat tovább a fia, leánya, javul-e a közlekedés, mikor lesz tiszta a városok levegője. Alkotmányadta jogánál fogva e kérdésekre — mint az ország sorsáért felelős állampolgár — a nemzeti bizottságoktól várja a kielégítő választ. Népviseleti szerveink a hasonló tartalmú kérdésekre a múltban nem válaszolhattak egyértelműen, mert rendszerint hatásköri problémák vetettek ennek gátat. Éppen ezért nem csupán a nemzeti bizottságok képviselőiben, dolgozóiban van a hiba, amikor a számon kérjük tőlük, hogy még nem valósult meg a maga teljében a nemzeti bizottságok tömegkapcsolata. Az új gazdaságirányítási rendszer a nemzeti bizottságok gazdasági hatáskörének bővítésével széles lehetőségeket biztosít a polgárokkal való szorosabb kapcsolat kiépítésére, igényeik kielégítésére. A helyi és a járási nemzeti bizottságok állnak legközelebb a tömegekhez, ők ismerik tehát a legjobban a megoldásra váró szolgáltatási, kulturális, szociális igényeket, ők a legalkalmasabbak és leghivatottabbak arra, hogy a helyi erő- és anyagforrásokat a környezet fejlesztésére, a dolgozók óhajának teljesítésére messzemenően kihasználják. A faluszépítés eddigi eredményei tanúskodnak a legjobban arról, hogy a nemzeti bizottságok szélesebbre szabott jogköre, nagyabb önállósága miként teszi hatékonyabbá munkájukat. Bíztatásuk eredményeképpen a lakosság öntevékeny munkával utak, művelődési otthonok és más közhasznú berendezések sokaságát építette fel s a befektetett koronák a társadalmi munkában országszerte milliókká hatványozódtak. Nemzeti bizottságaink, melyek működésük során sok szép eredményt mutathatnak fel, államháztartásunk gondos gazdáinak bizonyultak. Választóiktól kapott megbízatásuk alapján ezótán még szívesebben és örömmel vállalkoznak újabb országépítő tettekre, annál is inkább, mert pártunk nagyobb önállóságot, szélesebb jogkört biztosít kezdeményezésükhöz. Népképviseleti szerveink fontos társadalmi tevékenységük közepette így jutnak közelebb a bennük bízó tömegekhez. Kombájnosok nyomában Az eget még vastag felhőpárnák takarják, csak Itt-ott bújik elő néhány bátortalan napsugár. A gyorsvonat robogva nyeli a kilométereket a sárguló gabonatáblák között, de Bratislavától Ipolyságig egy lelket sem látni rajtuk. A kiadós eső után csak a növényeket ápolja ezer meg ezer földműves. Ilyen idő után az ember álmodni sem mer arról, hogy valahol meginduljon az aratás. Ám amint Pereszlény mellett kitekintek a döcögő vonat ablakán, egyszerre két kombájnt is látok. Itt tehát az alkalom, ki kell valahogy jutni a gabonatáblára. Szerencsére Ipolyságon találkozom Lendvai Jánossal, a helyi állami gazdaság vezetőjével. Kisvártatva pedig berobog Spanyár István mechanizátor egy dzsipp-terepjárón. Nem sokat gondolkozunk, nekivágunk a határnak. Amint Hangyás felé igyekszünk, látjuk, hogy a repceszalma már kazalban van. Kicsit furcsa ez abban a gazdaságban, ahol a mült évben még munkaerőhiánnyal küzdöttek. Amikor erre terelődik a szó, Lendvai elvtárs mosolyogva mondja: — Korán kell kelni, ennyi az egész. Akkor megy a munka is. Az Ipolyságiak az idén bizony korán keltek. Mégpedig nemcsak aratás idején. A rétifüvet például már május 15-én megkezdték kaszálni és az utolsó szálig lesilózták. A hereszénát viszont mind kazlakba hordták és ventillátorokkal szárították. így van elég szálastakarmányuk és jó minőségű silójuk is. A növényápolással is jól állnak. A cukorrépa már most 400 mázsás hek'árho’amot t 'ér. Gyorsabban végezhették az egyelést, mert egycsírás vetőmagot szórtak a földbe. Igaz, egy kicsit többet az előírtnál, — hektáronként 11 kg-ot — de a hiányos kelés miatt nem kellett kiszántani egy árat sem. Ügyesen végezték el a repcearatást is. Az előzetes beszélgetés alkalmával Tóth László ökonőmus elárulta, hogy a repcét a felvásárló üzemnél elsőnek szárították és hektáronként 23,08 mázsát adták el. A terepszemle alkalmából mindenütt gyors és jő minőségű munkát látunk és alapos felkészülést. A betonlapokkal ellátott fedett gabonaszárítók is már csak az első gabonaszemekre várnak. Láthatóan jókedvű a gazdaság vezetője is. — Idén nem félünk az aratástól. Nem úgy mint a múlt évben, amikor főleg csak kévekötő-aratógépekkel és elavult cséplőgépekkel bajlódtunk. Igazgatósági méretben is nagyot változott a helyzet. Végre hozzáfogtak a komolyabb gépesítéshez. Spanyár elvtárs szerint a nyolc kombájn — amiből a legtöbb új — 1300 hektár gabonának indul, a 13 kévekötő aratógép pedig 300 hektárt arat. Elégedett a gépek javításával is. Közben átvágunk az Ipolyon és a 30 fokos hőségben megérkezünk az árpatáblára. — Tyű, az áldóját, ezek megszöktek! — kiált fel Lendvai. Bizony, mire odaértünk, a két kombájn már másik táblára vándorolt. Kiugrunk a dzsipből a legközelebbibúzatábla mellett és vizsgálódunk. Pár nap kérdése, ebben is dolgozhata kombájn. — Egyszerre érik meg minden ga-bona — állapítja meg a mechanizátor. — Mi lesz itt pár nap múlva?!... Hemlik János, az Ipolysági ÁG legjobb kombájnosa munka közben Sok kanyargós út után akácfákkal övezett táblába találunk rá Pél Mihály „újonc-kombájnosra“. Épp a géppel bajlódik. Nem önti a magot a pótkocsiba. — Talán jó lenne melléd adni a tapasztaltabb Turányit — szól a mechanizátor. Amaz hevesen tiltakozik. — Én nem hagyom ott a Jani bácsitl Mi már összeszoktunk! Pálnak sem nagyon tetszik a párosítás, inkább igyekszik helyrehozni a hibát és úgy elindul a kombájnjával, hogy porzik a gabonatábla utána. Mi pedig Jani bácsi felkeresésére indulunk. Felbúg a dzsípp, gázol a feneketlen sárban, de helytáll. Jónéhényszor körülnézünk, amíg a hatalmas rozstábla egyik hajlásából kibukkan a kombájn eleje. Ámint Hemlik János hozzánk ér, kissé ugratja őt a mechanizátor. — No János, aztán egyenes-e a rendláb? — Ha én húzom, megnézhetik. — Olyan, mint a zsinór, — hagyja rá a mechanizátor. Erre már a kombájnos is megnyugszik, jobbkedvű. Szereti a jó munkát. Ha kell, éjjel-nappal dolgozik. A múlt évben például 2M—330-as kombájnjával 145 hektárt aratott le. Most többet akar... A dzsippel újra Ipolyság felé vesszük az Irányt. Midenfelé gyorsan érő, sárguló gabonatáblákat látunk. Az izzó nap szinte órák alatt szárítja a földet, ezért a dombosabb, homokosabb táblákon a nagy eső után is dolgozhattak az Ipolysági Állami Gazdaságban. Igaz, résen voltak. Egy percet sem mulasztottak, amikor megállapították, hogy indulhat a kombájn. Bállá József BÍZTATÓ HOZAMOK ■ A múlt évhez viszonyítva 46 700 hektárral többet aratunk ■ Meg kell gyorsítani a szálastakarmányok begyűjtését ■ jó a gépi felkészültség ■ Magasak a hektárhozamok, kevés a raktár ■ A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal illetékes bizottsága foglalkozott az aratás előtti és aratási munkákkal. Tibor Bohdanovsky, a mezőgazdasági megbízott helyettese, bevezető beszédében leszögezte, hogy jól halad a növényápolás, a mezőgazdasági üzemek a keverékek után idejében elvetették a másodnövényeket. A legtöbb mezőgazdasági üzemben például az újburgonya után már bújik a silókukorica. Nagyon jó hereszénatermést takarítottunk be, ezzel szemben elmarad a széna begyűjtése, mert még mintegy 10 ezer hektárról kell betakarítani. Vendelin Péter főagronómus becslése szerint a gabonafélék idén nagyon jó hektárhozamot adnak. A termés járásonként változik, de a begyűjtött mennyiség már csak azért is jóval több lesz, mint a múlt évben, mert 46 700 hektárral többet aratunk. Janeöka Milan, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főagronómusa szerint Kolozsnémán 34, Komáromban 34,5, Nemesócsán pedig 40 mázsás hektárhozamot adott az őszi árpa. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a mezőgazdasági üzemek gépi felkészültsége lényegesen jobb, mint a múlt évben. Viszont a déli részekben igy Is hamarosan 737 kombájnt kell áthelyezni, hogy a gyorsan érő gabona idejében a raktárakba kerüljön. Jozef Báláz, a Területi Felvásárló Üzem igazgatója megemlítette, hogy mintegy 17 ezer tonna gabonát nem tudunk elhelyezni a raktárakba, ezért a javaslatok szerint helyes lesz, ha a mezőgazdasági üzemek a szárítás céljára készített betonlapokon ponyvával födve tárolják átmeneti időre a gabona egy részét. A bizottság a jelentésekből megállapította, hogy Szlovákia déli részében mindenütt megindult az aratás, és ha az idő kedvez, rövid idő alatt be is fejeződik. -b-A pénz beszél A dombok mögül sejtett érkezését a Nap. Fel-felbukkanó sugarat pajkos könnyedséggel siklónak át a szőkébe borult határ felett. A hullámzó árpatenger lassan már kasza alá érik. A reggelt szellő úgy Játszik benne, mint vásott gyerek. Maga előtt hömpölygeti, felborzolja, majd visszafelé terelt. Amerre csak a szem ellát, mindenütt kincset érő határ. A szövetkezet dolgozói szapora léptekkel a lucernások felé Igyekszenek. Most itt van a legnagyobb szükség rájuk. Harminchét hektár vöröshere vár kazalozásra. A vasúton túl pedig petrencéznl kell 30 hektárt. Nem kell nógatni az embereket. Mindenki tudja kötelességét. Az elmúlt évek hibáiból okultak és most igyekeznek, hogy a takarmányok időben és jó minőségben kerüljenek kazalba. — Vajon mi az oka a nagy igyekezetnek? — kérdem Dóka Ernő elnöktől. — Nincsen ebben semmi ördöngösség. Csupán anyagilag érdekeltté tettük a dolgozókat. Ez abban rejlik, hogy minden rendesen bekazalozott $s lefödött kazal után 500 korona külön prémiumot fizet a szövetkezet. Ezt az összeget az a csoport kapja, amelyik a kérdéses szakaszon dolgozik. Erre az összegre nem kell várni a dolgozóknak a bérfizetés napjáig, mert azonnal megkapják, illetve kifizetik nekik. Egy bizottság felülbírálja a végzett munkát és amennyiben az megfelel a követelményeknek, a megállapított összeg a dolgozók zsebébe vándorol. Ezt a módszert egyéb munkák végzésénél is alkalmazzuk és bátran állíthatom, hogy serkentő hatása van. Az előző évekhez viszonyítva jelentős mértékben megszilárdult a munkafegyelem a zselízt szövetkezetben. Ezt tapasztaltam a dolgozókkal folytatott beszélgetések során. Majdnem kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy ez évben rendkívüli jó takarmánytermés van. De szükség is van rá. Főleg most, hogy a szövetkezet átállott a szarvasmarha-hizlalásra. ANDRISÉIN JÓZSEF
