Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-03 / 35. szám
4 LASSAN KÉT EVE, hogy teivíz idején meglátogattam munkahelyén Lupták bácsit a „lohóti remetét“. Akkor adtam ezt a kiegészítő jelzőt a Bálványi Magtermelő Állami Gazdaság tulajdonában levő faiskola vezetőjének. Bizony azóta már sok víz folyt le a Dunán és — sajnos — Csallóköz termő rónáira is jutott éppen elég a mögöttünk hagyott feledhetetlen évben. Akkori beszélgetésünk alkalmával sok érdekeset mondott a faiskolában kifejtett munkájáról. Latolgatta az elmúlt évek eredményeit, és fiatalos lelkesedéssel beszéli azokról a tervekről, amelyek alapján 100—110 ezer facsemetét akart kitermelni évente a rábízott területen. Az árvíz egy csapásra meghiúsította terveit, tönkretette többéves munkájának eredményét. Kíváncsi voltam, hogy a Duna visszavonulása Után — egy röpke évvel később — milyen kép fogad a faiskolában. Főként azonban Lupták bácsi érdekelt. Vajon nem törték-e össze akkori lelkesedését, munkakedvét a hömpölygő áradat piszkos hullámai? A lohőti faiskola szélén múltat idéző szomorú látvány fogadott. Az összekötő út szélét az árvíz után kiszedett fácskák ezrei szegélyezik. Holtan fekszenek ott, csak a rajtuk felfutó zöld repkény hoz némi életet a „fatemetőbe“. Mint később megtudtam 35 ezer facsemete került volna már tavaly kitermelésre, s további 160 ezernél csak 1—2 év hiányzott a teljes felneveléshez, nem beszélve arról a 300 ezer magoncról, amely újabb nemes fajták alanyát képezte volna. Nagy kár ez, majdnem fél évtizedes szorgos emberi munka vált Itt semmivé. Ennek ellenére Lupták elvtárs és segítőtársa Fekete György gyümölcsész nem veszítették el munkakedvüket. Megérkezésem után örömmel kalauzoltak azon a 6 hektáron, amelyiken újra megalapozták faiskolájuk jövőjét. Szorgos leánykezek — 13 állandó és 12 alkalmi munkás — szemezték éppen azokat az alanyokat, amelyeket Oszor, Veselé, Galánta és Ausztria alanyszaporító faiskoláiból kaptak. — Milyen alanyok állnak rendelkezésükre a faiskola idei felújításához? — kérdeztem Lupták elvtársat, aki féltő gonddal ügyel a részben még kezdő alkalmazottainak munkájára. — 20 ezer vadalma, ugyanannyi típusalany, 2600 körte, 32 ezer kajszi, 8 ezer keserűmandula és körülbelül 4100 különféle szilvaalany áll rendelkezésünkre. Mint további beszélgetésünkből kiderült, főleg körzetesítésre javasolt fajtákat szaporítanak. Almából ilyen fajtaösszetételben: Jonathán 60 %, Starking 10 °/o, Golden Delicious és Red Delicious 5—5 %, James Grieve 5 %, Boskoopi piros 5 %, míg a többiben Sudétai renet és Tüköralma kerül felnevelésre. Körtéből viszont a Clapp kedveltje és a Solaner képviselik majd a korai, Bőse kobakja és a Hardy vajkörte a középkorai érésű fajokat. A téliekből Madame Verté, Párizs leánya (Comtesse de Paris) kerül a kiválasztott fajok közé. Kajsziból 60 °/o a Magyar legjobb 20—20 %-ban pedig a Rakovszky kajszi és Késői rózsabarack lesz képviselve. A szilvákból viszont a kitűnő zamaíú Besztercei muskotály, Althann és a Nagy zöld ringló. Cseresznye-alanyokat eddig nem tudtak szerezni. — További tervei? — érdeklődöm a galambősz hajú szakembertől. — Terveink nem változtak. Az árvíz csak késleltette megvalósításukat. Szeretnénk, ha Motto: Az árvíz nem húzta keresztül, csak késlelteti terveink megvalósítását... Lupták bácsinál pár év múlva — a bogyósgyümölcsűeken kívül — 120 ezer facsemetét tudnánk évente értékesíteni. Természetesen a rendelkezésünkre álló 52 ha területet még szükséges lesz hússzal kibővíteni, hogy helyesen alkalmazhassuk a hároméves vetésforgónkat. További fontos lépés lesz anyafa-telepünk megalapozása, hogy a szükséges szemző- és oltőveszszőkért ne kelljen ismét minden évben bejárni sok más faiskolát. Sajnos, az idén ezt még nem kerülhettük el. Nagy előnye lesz majd faiskolánknak ez a nélkülözhetetlen telep. A jövőben az egyes gyümölcsfajták a bogyósgyümölcsűeken kívül körülbelül ilyen százalékarányban kerülnek majd évente kitermelésre: Kajszi 25 %, alma 20 %, körte 10 °/o, meggy 5 %, őszi barack 20 %, dió 10 %, cseresznye 5 °/o, szilva és ringló 5 o/o. Lupták bácsi rendszeresen végez kísérleti munkát, főleg ami az egyes betegségek és gyümölcsfakártevők biológiai sajátosságait illeti. Nemrégiben végezte be megfigyeléseinek és kísérleteinek sorozatát a pajzstetű és almamoly kártéte- \ lével, és az ellene való véde- ' kezéssel kapcsolatban. Most a levélfodrosodás és a monília tanulmányozására összpontosítja figyelmét. Amint szűkszavú és tartózkodó tájékoztatásából kitűnik, olyan módszereket tanulmányoz, hogy talajtechnikai eljárásokkal, permetezés nélkül fs meggyógyítsa őszibárackfáit a levélfodrosodás kártételétől. Eddigi kísérletei biztatóak. Mint érdekességet megemlítette, hogy a védett területen, ahol a víznek nem volt semmi mozgása, a fák 99 százalékban kipusztultak, míg az ártéri területen a veszteség szerinte csak 5—7 °/o-os. Itt is főleg azok a fák maradtak egészségesek, amelyek magas törzsüknél fogva koronájuk levélzetével az elárasztásuk ideje alatt is szabadon asszimilálódhattak. Az áradásnak legjobban a körte- és a diófák álltak ellen, ezek pusztulási százalékaránya volt a legkisebb körzetében. Az árvizet a Jonathánok nagyon megsínylették, mivel az elárasztással kapcsolatban és vele egyidejűleg nagyon elterjedt a lisztharmat. Szerinte most is, amikor pár napra a hullámtér és vele együtt az almafák is víz alá kerültek, helyes lenne őket permetezni pontonokra vagy tutajokra szerelt permetezőgépekkel. Amikor elbúcsüztam az idős gyümölcskertésztől sok sikert kívántam álmaik, terveik megvalósításához, hiszen a nyugatszlovákiai kerületben tervezett 9 faiskola közül nekik kell majd ellátniuk egészséges facsemetékkel a komáromi, érsekújvári és részben a nyitrai járást is. Erre legfőbb biztosíték Lupták bácsi fiatalos munkabírása és több évtizedes gyakorlati tapasztalatai. Juhász Árpád Veröíénves nyárutót várnak Messze környéken is híres bornak ismerték a szentpéterit. Volt azonban egy időszak, amikor olyannyira elhanyagolták az utántelepítést és a szőlőtáblák gondozását, hogy csak a híre maradt meg a kitűnő zamatú szentpéteri bornak. A közös gazdaság irányítói vetettek véget ennek az áldatlan állapotnak, s egy évtizeddel ezelőtt nagyarányú telepítési tervet dolgoztak ki. Az elgondolást tett követte, s ma már a közben nevet változtatott falu szövetkezete újból a környék legjelentősebb szőlőtermelő gazdasága. Alsópéteren a szőlészetet egy fiatal mérnök és a nagy gyakorlattal rendelkező Németh András irányítja. Éppen ezért gyakran száll vitába az elmélet a gyakorlattal és ki-ki a maga módján védi az igazát. Vannak, akik azt hiszik, haragszik egymásra a két ember. Ez nem igaz, hiszen a vita nem a tudás, hozzáértés fitogtatása miatt folyik, hanem az eredményesebb szőlőtermesztés érdekében. Az idei év az alsópéteri szőlészetben is ismét nehéz évet jelent. Különösen a permetezés okozott gondot a csapadékos időben. Még szerencse, hogy az elmúlt évben vásároltak egy bolgár gyártmányú univerzális traktort, és ezzel permetezték a szőlőtáblák egy részét. Zsilák János hozzáértő traktoros naponta közel két hektárt permetez meg vele. Eddig 24 hektáron négyszer végezte már el a fontos növényvédelmi munkát. Zsilák dicséri a gépet, mivel a sürgető munkák idején sok ember feladatát elvégezte. De azért nincsen teljesen megelégedve vele, kicsinek tartja a szórófejen levő nyílásokat. Ha lassan megy, akkor még elég dúsan kapnak permetlevet a tőkék, ám ha egy kicsit gyorsít, akkor már nem végez tökéletes munkát. A négyszeri permetezéshez jő összetételű permetlét használtak, amit az igazol a legjobban, hogy a peronoszpóra veszély alig észlelhető, tgy a veterán vincellér bizakodóan várja a szüretet. Jő közepes lesz a termés, ha az időjárás kedvez. Ezért kémleli naponként az égboltot Németh András. Türelmetlenül várja már a száraz nyárutót, amely a magas cukortartalom, s így természetesen a több jövedelem ás a minőségi borok alfája és ómegája is. • TÖTH DEZSŐ Zsilák János permetezés közben
