Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-03 / 35. szám

Amint a múlt hónapi szá­munkban írtuk, a szőlő szelek­tálását legkésőbb szeptember hó első telében be kell fejez­nünk. A szelektálás abban az esetben is fontos, ha nem szá­mítunk a szőlő szaporítására. Ilyen esetben megjelöljük a nem termő, Illetve veszélyes vírusbetegségekkel megtáma­dott tőkéket és ezeket eltávo­lítjuk. A szeptemberben gyakran előforduló viharok esetén szük­séges a viharok után a kidön­­tött karókat helyreállítani, a letépett hajtásokat ismét fel­­kötözní, illetve a földtől a tő­kéket, fürtöket megszabadítani. A permetezés idősebb sző­lőkben már nem szükséges. Az 1—2 éves szőlősökben azonban a permetezést folytatjuk 1,25 %-os Kuprikollal, illetve 1,5— 2 %-os bordóllével. Ezzel elér­jük, hogy a peronoszpóra által nem megtámadott vesszők to­vábbra is megtartják növeke­dő-képességüket, és ezáltal job­ban beérnek. A hó második felében gyo­­mosodás esetén elvégezhetjük még az utolsó, úgynevezett tisztító kapálást. Ennek sok előnye van. Egyrészt elősegíti a szőlő beérését, a cukortarta­lom növekedését. Csökkenti a rethadás veszélyét, és nem utolsó sorban előnyös a szüre­telésnél is ha gyomtalan a sző­lőkért, mert megkönnyíti a szedést, s csökkenti a veszte­séget. Szeptemberben már megkezd­jük a szüretet. Nagyon lénye­ges, hogy a szüret Idejét he­lyesen állapítsuk meg. Fontos, hogy a szőlőt teljesen érett állapotban szüreteljük. Ezt ak­kor érjük el, ha az érettséget meghatározó cukortartalom már nem növekszik. Ennek megha­tározására ajánlatos próba­­cukorméréseket végezni. Az érett szőlő jellegzetes jelel: a bogyók színe megfelel a sző­lőfajta jellegzetes színének, hú­sa puha, héja áttetsző, a ko­­csányok bámulni kezdenek, a bogyók leve sűrű és a magvak könnyen elválnak a belső hú­sos résztől. A szőlő fajta szerint különböző időpontban érik. A csemegeszőlőt nem szedjük túlérett állapotban, de nem is félig éretten. A helyes időpont akkor van, amikor a bogyók kiszínesednek és puhák. Szállí­tásra szánt szőlőt mindig szá­raz állapotban szedjük. Szedés­nél a fürt szárát fogjuk meg, nehogy a bogyókról a hamvas viaszréteget letöröljük. A hibás szemeket ollóval kivagdossuk. Borkészítésre a szőlőt rend­szerint teljes érésben szedjük, mert akkor a cukortartalom a legmagasabb, s az illat és za­matanyagok is teljesen kifej­lődnek. Ezek adják meg a bor jellegét és ízét. Nem ajánlatos azonban a korai fajták szüre­telésével kivárni a későbbérő fajtákat, mert rendszerint rom­lásnak Indulnak, s nagy vesz­teségek keletkeznek. Ezért időnként úgy osztjuk be, hogy az egyes fajtákat időben szü­retelhessük. Szőlőiskolában a hónap elején elvégezzük a léggyökerek másodszori eltá­volítását és egyúttal kitakar­juk az oltványokat olyképpen, hogy felső részüket (4—5 cm) szabadon hagyjuk, hogy a fa­rész jól beérjen. Természetesen folytatjuk a talajápolást, gyom­talanítást és a rendszeres per­metezést, nehogy a peronosz­­pőra akadályozza a hajtások növését s így a beérést Is. A szőlőiskolát ajánlatos év­ről évre más helyre helyezni. Az újonnan kiszemelt terüle­tet (a jövő évre) szeptember­ben rigoliroztassuk meg. Az alanyszőlőkben fontos a rendszeres talajápo­lás, a mellékhajtások eltávolí­tása, és a vesszők kikötözése. A hajtások végét 4 méteren felül megrövidíthetjük, hogy a beérést elősegítsük. MUSTMÉRŐ Használjuk a must foko­lásához, amely a must érté­két és benne levő cukor­­tartalmát szabja meg. A must mérő higabb mustban mélyebbre merül, mint sű­rűbb — édesebb mustban. A felső keskeny üvegcső be­osztásán olvassuk le a must­fokot. Ha még bor van a pincében, ezt harmadszor lefejthetjük — a levegő érintése nélkül. A pincegazdaságban legfon­tosabb tényező a tisztaság. Ez minden jó eredménynek az alapköve és fordítva, a tiszta­sági követelmények be nem tar­tása majdnem minden hiba, bőrbetegség okozója. Ezért hangsúlyozom, hogy a pince­­helyiségek,' épületek elmulasz­tott takarítását haladéktalanul pótoljuk. Alapos javítási és rendbehozási munkák után a helyiségeket kénezzük ki! Rá­nézés előtt a kivezetőnyílásokat tömjük el. Utána másod- vagy harmadnapra alaposan szellőz­tessünk ki. A szőlőfeldolgozó­gépeket hozzuk rendbe, fém­alkatrészeiket rozsdamentesít­sük, faalkatrészeiket pedig sú­roljuk le. Ezután próbáljuk ki működésüket, hogy üzemképe­sek legyenek. A különféle edényeket és csöveket először hideg, majd forró vízzel mossuk ki. Az egészséges hordókat hi­deg vízzel alaposan kiöblítjük, a vizet kicsorgatjuk, s ha szük­séges akkor kigőzöljük. A gő­zöléshez közönséges burgonya­­füllesztő-gépeket használunk. Gőzölés előtt okvetlenül hideg vízzel alaposan kiöblítjük, majd láncot vagy más olyan anyagot teszünk a hordóba, amely a pörgetésnél alaposan lesúrolja a belső falakat. Az erősen pe­nészes hordót szétszedjük, szá­raz kefével kisúroljuk, azután előzőleg hideg, majd forró víz­zel, végül szódás vízzel kimos­suk, majd alaposan kiöblítjük. Ajánlatos ezek után a hordót kigőzöini. Az új hordók helyes előké­szítése különösen fontos teen­dő, nehogy a bor faízű, színte­len, vagy egészségtelen legyen. Az előkészítése áztatásból, gő­zölésből, forró szódás kezelés-SZÖLÉSZEK ÉS BORKEDVELŐK FIGYELMÉBE Megtekintésre érdemes állam dó kiállítás nyílt meg Brattsla­­vában, a volt Apponyi-palota boltíves helyiségeiben (Radniő­­ná ulica 1., az ún régi város-. háza mellettf. A gazdag gyűj­­teményt tartalmazó kiállítás két tagozatra oszlik: szőlészetire és borászatira. Nem véletlen, hogy a tanul­ságos, múzeum jellegű kiállí­tás helyéül a Duna menti ős­régi várost és annak patinás, bolthajtásos épületét választot­ták. A városkörnyéki szőlőter­mesztés ugyanis visszavezethe­tő a régi rómaiakra, akiknek XIV. és XV. légiója az egykori Posoniumban állomásozott. Pro­­bus római császár pedig Gal­liából és Salermóból hozatott ide venyigéket, amelyek termé­keny talajra találtak a Kis- Kárpátok nyúlványain. Szent István király sem vethette meg a nemes nedűt, mert szőlőker­teket adományozott az akkori várispánnak a borászat fellen­dítésére. Ortvay és Portisch történészek szerint a középkor­ban nagyobb értéke volt egy közepes kiterjedésű szőlőkert­nek, mint egy pozsonyi bérház­nak! Az elterjedt szőlészetre utalnak különben a peremváros német nyelvű dűlőnevet, ame­lyek többnyire a „bor" és a yjzőlö" szóösszetételeiből szár­maznak. Végül pedig a német Pressburg elnevezés alighanem a Presse, vagyis sajtoló, bor­sajtoló fogalmából ered. További történelmi, de egy­úttal szőlészeti és borászati szakismeretekre tehetünk szert, ha megtekintjük az említett kiállítást. KOZICS EDE bői, forrázásból, majd ismét hidegvizes áztatásból, kiszik­kasztásból és végül kénezésből áll. A szüret előtti időben szerez­zünk be fejélesztőt. Ez kapható a következő címen: Vyskumny ústav vinohradnícky a vinársky, Bratislava, Matúsková 21. A must feldolgozásával a kö­vetkező számban foglalkozunk majfl részletesen. VANEK GÁSPÁR mérnök A borfeldolgozó üzem hatalmas hordói készenlétben várják a szüretet

Next

/
Thumbnails
Contents