Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-03 / 35. szám
Nagykéren csoda történt! A szövetkezet tagjaitól hallottam. Azt Is mondták, hogy csak ilyen jelzővel tudják illetni azt a nagyméretű fejlődést, amelyet az ezerháromszáz hektáron gazdálkodó szövetkezetük az utolsó öt év folyamán elért. Bár meggyőződésből hiszek az emberi munka csodát formáló erejében, mégis a nagykériek állításában kissé kételkedtem. Nehezen hittem, hogy ez a rosszhíréről ismert szövetkezet, amelynek termelése évente alig négy és félmillió koronát eredményezett, s ahol öt évvel ezelőtt a munkaegységekre tervezett nyolc koronáról is gyakran le kellett mondani, érdemleges fejlődésen ment keresztül. Ezúttal azonban, mint az később kiderült, nem volt okom a kételkedésre, mert ebben a községben valóban csodák születtek! Mégpedig olyan csodák, amelyek nem az emberi fantázia torzszülöttei, hanem a mindennapi szorgalmas munka figyelmet érdemlő gyümölcsei. Ez megmutatkozik abban, hogy a szövetkezet termelési eredményei öt év alatt kétszeresére emelkedtek, s így a termelésből származó bevétel már a múlt évben 8 340 000 koronát tett ki. A fejlődést gyorsító fordulat 1961- ben kezdődött. Akkor tudatosította a szövetkezet közössége, hogy valamit feltétlenül tennie kell, mert a termelés alacsony színvonala életkörülményeinek romlásához vezet. Oj vezetőséget választottak, és a közös elnöke Szládecsek Béla lett. Ebben az esetben nem fogtak mellé, mert a vezetőség, amelynek minden tagja szívén viselte a közösség sorsát, aránylag rövid idő alatt rendet teremtett a szövetkezet háza táján. Ésszerű intézkedések Az adott helyzet és a lehetőségek elemzésekor arra a következtetésre jutottak, hogy szövetkezetük egyhelyben topogásának legfőbb oka az állattenyésztési termelés lebecsülése volt. A gazdasági állatok száma ugyan összhangban volt a követelményekkel, de a szövetkezet régi vezetősége éveken keresztül megfeledkezett a jó minőségű takarmányalap biztosításáról, az állatgondozók munkájának rendszeres ellenőrzéséről és szakszerű irányításáról. Vagyis úgy gondolkodott, mint az egyénileg gazdálkodó, maradi klsparaszt: a szövetkezet legfőbb bevételi forrásának a gabonatermesztést tekintette. De ezen a szakaszon sem érték el a feltételezett eredményeket, mert az elhanyagolt állattenyésztés, a túlméretezett kukoricatermesztés, amely a talaj termőerejének fokozatos romlásához vezetett és a lucernatermesztés lebecsülése kedvezőtlenül hatott a gabonafélék hektárhozamának alakulására is. A szövetkezet gazdasági helyzetének megjavítása céljából, tehát az a feladat hárult az új vezetőségre, hogy a túlméretezett mennyiségű és rosszminőségű takarmányt nyújtó silókukorica vetésterületének korlátozásával egyidőben bővítse a fehérjében dús, minőségi takarmány — herefélék és a hüvelyes takarmánynövények — vetésterületét, és így kedvező előfeltételeket teremtsen az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez, és a lucernás vetésforgó kialakítása által a gabonatermesztés színvonalának emelkedéséhez. E feladat megoldása nem volt könynyű. A vezetőség egységes fellépése és szakszerű felvilágosító munkája következményeként azonban sikerült leküzdeni az akadályokat. Alig két év alatt elérték, hogy a lucerna vetésterülete 64 hektárról 200 hektár fölé emelkedett, a hüvelyes takarmánynövények vetésterülete pedig évenként meghaladja a 40 hektárt. Az adott lehetőségek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az állattenyésztési termelésük kulcskérdése a tejtermelés lehet. Tapasztalataik azonban arra figyelmeztettek, hogy a minőségi takarmányok termesztésével párhuzamosan nagy haszonhozamú tehénállomány kialakítására Is szükség van. Anyagi támogatás nélkül A nagyhasznú tehénállomány létrehozásának legegyszerűbb módja az lett volna, hogy elismert elődöktől származó üszőket vásárolnak. Igen ám, de miből, amikor a szövetkezet folyószámláján kevés volt a korona? Erre a célra anyagi segítséget sem kaptak. Mit tehettek? Ha tetszett, ha nem — a fejlesztés lassúbb formáját kellett választani. Tehát sok türelmet és szaktudást Igénylő munkával hozzáláttak a saját tehénállományukon belül is létező nagyhasznú egyedek kiválasztásához és ezek utódaiból fokozatosan kialakították azt a tehénállományt, amely ugyan az 1961-es évi állomány létszámához viszonyítva csak 32 darabbal gyarapodott, ennek ellenére a tejtermelésben lényeges fejlődést eredményezett. Mert míg a régi állománytól évenként alig 200 ezer liter tejet értékesítettek, addig idén az értékesítésre kerülő tej meghaladja a 450 ezer litert. Az elért eredmények feletti érdemekben — a vezetőség mellett — osztoznak a lelkiismeretes állatgondozók Is: Száraz Mihály, Száraz Pál és mások, akik már a múltban, mint egyénileg gazdálkodók példás állattenyésztőknek bizonyultak, s akik 1959-től napjainkig becsületes munkával gyarapították a közösség vagyonát. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy évenként körülbelül ötven megfigyelés alatt álló anyától származó üszővel gyarapodott és állandóan Javult a tehénállomány. Az állattenyésztési termelésük másik fontos ágazatát a sertéstenyésztés, főleg a hizlalás képezi. Ezen a termelési szakaszon is ugrásszerű fejlődés tapasztalható, amit legjobban érzékeltet az a körülmény, hogy az öt év előtti 800 ezer korona évi bevételük majdnem duplájára, vagyis egy millió 564 ezer koronára emelkedett. Az említett két ágazat mellett Jelentős helyet foglal még el a kacsatenyésztés, az ezer darab tojót számláló szárnyasok serege, amelytől — a kiskacsák értékesítésével — évi háromszázezer korona bevételre tesznek szert. Növekvő hektárhozamok A pillangós takarmánynövények vetésterületének fokozatos növelésével, vagyis a lucernás vetésforgó kialakításával párhuzamosan emelkedett a gabonafélék hektárhozama is. Az évenként elért eredmények arról tanúskodnak, hogy még a szeszélyes, kedvezőtlen időjárás sem befolyásolja lényegesen a hektárhozamok alakulását, mert azok évenként megközelítőleg két mázsával emelkednek. Az öt év előtti huszonhat mázsás átlaghozam tehát fokozatosan harminchárom mázsára emelkedett. A hitelesség kedvéért meg kell mondani azt is, hogy a lucernás vetésforgó csak egyik tényezőként szerepel a hektárhozamok növekedésében. Ezt jól kiegészíti a traktorosok és a növénytermesztésben dolgozók lelkiismeretes munkájáról tanúskodó korszerű talajművelés, a mfitrágyafélék szükségletszerinti adagolása — beleértve a nitratáció szakszerű alkalmazását is — és a szervestrágya, főleg az istállótrágya gazdaságos alkalmazása. Dojcsán Elek mérnök, a szövetkezet főagronómusa jól irányítja a növénytermesztés komplikált szakaszát. A talaj és a helyi adottságok ismeretében úgy helyezi el a különböző növények termesztését, hogy azok kedvező körülmények közé kerüljenek, és a lehető legnagyobb hektárhozamot adják. Nagy gondot fordít — a vezetőség többi tagjával való egyetértésben — arra is, hogy az istállótrágya tápértékének csökkenését megakadályozza. Nagy jelentőséget tulajdonít a trágyakezelő csoport munkájának, amely gondoskodik arról, hogy a kitermelt istállótrágya — részben a tágas gazdasági udvar peremén, részben pedig a trágyát igénylő földek szélén — szakszerűen gondozott, hatalmas szarvasokban érjen és tökéletesedjen mindaddig, míg a tervezett területek trágyázására sor kerül. A gazdagodás űj gondok forrása Természetes, hogy a termelési eredmények növekedése a szövetkezeti vagyon gyarapodását és a tagok életszínvonalának emelkedését eredményezte. A munkaegység értéke, amely öt évvel ezelőtt csak nyolc korona volt, az utóbbi években 20 koronára emelkedett. Érthető tehát, hogy ma már azok közül is sokan visszatérnek és visszatérnének, akik a volt, gyenge szövetkezetnek hátatfordítottak. Ez a körülmény pedig komoly gondot okoz a szövetkezet vezetőségének. A gondot lényegében az okozza, hogy az állandó dolgozók számának növekedésével nincs összhangban az élő munkára eső jövedelem emelkedésének üteme. A múlt évben például — az előző évhez viszonyítva — harminckét állandó dolgozóval emelkedett a létszám. Ennek következményeként a munkaegység értéke két koronával csökkent annak ellenére, hogy a tagok javadalmazásának összege 178 ezer koronával emelkedett. Ez a körülmény, valamint az, hogy a kisebb létszámú tagság is időben megbirkózott a munkákkal, arra figyelmeztette a szövetkezet vezetőségét, hogy náluk nem munkaerőhiány, hanem munkaerőfelesleg van. Ezért az a gondolat foglalkoztatja őket, hogy a jövőben nem engedhetik meg az állandó dolgozók létszámának emelkedését, mert az törvényszerűen az egész tagság jövedelmének és életszínvonalának csökkenéséhez vezetne. Vannak más jellegű gondjaik is. Olyanok, amelyek a múltban, a felfelé ívelés Időszakának kezdetén nem foglalkoztatták a szövetkezet vezetőségét. Elegük van már a sárból és a gépek élettartamét rövidítő rossz utakból. Változtatni, javítani szeretnének a helyzeten. Annyira persze még nem gazdagok, hogy saját erejükből, vagyis hitel igénylése nélkül oldják meg e kérdést. Sok pénz kell új gépek vásárlására és nagy beruházást igényelnek a különböző építkezések is. Az Idén például korszerű istállót építenek nővendékmarhák részére, amely előreláthatólag háromnegyed millió koronába kerül. Az utak építéséhez tehát hosszúlejáratú kölcsönre lenne szükségük, de bizony hiába kopogtatnak az illetékes szervek ajtaján. Sajnos, ez esetben nehezen találnak megoldást. Lehet azonban, hogy csak egyelőre látszik e kérdés megoldhatatlannak. S persze a szövetkezet sok problémát megoldó vezetősége és szorgalmas tagsága is biztosíték arra, hogy Jövedelmük gyarapodásának nyomán fokozatosan javulnak a gazdaságot behálózó útjaik is. Es amit nem lehet megérteni Szomorú a kacsasereg, mert nem mehal a tóra, Általános jelenség, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetek szomszédságában teljesen megszűnt a kisparaszti, egyéni gazdálkodás. Nagykéren, ahol mint az eredmények Is mutatják, példásan gazdálkodó szövetkezet van, meglepetésre mégis szépszámú egyéni gazdaságot találunk. Még mindig negyvenhét család erőlködik, összesen 130 hektárnyi területen és az elavult termelési módszereivel igyekszik versenyt futni a gyorsan fejlődő szövetkezettel. Ügy hiszem ideje lenne már megérteni: hiábavaló az erőlködés, mert a verseny mér régen eldőlt, és abból a szövetkezeti termelés került ki győztesen. Az is bebizonyosodott, hogy a falu boldogulásához vezető út Nagykéren is a szövetkezeten keresztül vezet. Talán többet kellene tenniük a szövetkezeti termelés nagykéri híveinek azért, hogy ezt az igazságot a kívülállók is mielőbb megértsék. PATHŰ KAROLY A gazdag termés betakarítása után örömünnepet ül a nagykéri szövetke« zet tagsága. Hasznos szolgáltatásokkal segítik a termelést Az utóbbi időben a mezőgazdasági üzemekkel együttműködő különféle szolgáltatásokat nyújtó vállalatok szoros kapcsolatba lépnek partnereikkel. Nem egyszer maguk kínálják szolgálatkészségüket. Ennek természetesen jó néhány oka van. A közelmúltban többször hallottuk a termelőktől és a terményfeldolgozóktól, hogy közvetítő szerv nélkül szeretnék felvenni egymással a kapcsolatot. Kétségtelen, ennek sok előnye lenne, de az is bizonyos, hogy egyes terményforgalmi vállalatok is arra törekednek, hogy a felvásárláson kívül bizonyos mértékben komplex szolgáltatást, azaz tényleges segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági termelőüzemeknek. S ha továbbra is létezni akarnak, bizony nagy szükségük lesz az új módszer merész alkalmazására. A komplex szolgáltatások terén a legeredményesebb tevékenységet a szerdahelyi, komáromi és a nyitrai járásokban fejtik ki. Az utóbbi időben azonban a lévai járás is ebben az irányban fejlődik. A napokban a Nyitrai járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság vezetője jazef Kristofiéin mezőgazdasági mérnök felvázolta, hogy a járás terményforgalmi vállalata merre tart a szolgáltatások terén. Nem véletlen, hogy első helyen említette a takarmánytermelékek ipari gyártását és az ezzel szorosan összefüggő sertéshizlalást szavatolt súlygyarapodással. E módszert kezdetben 20 mezőgazdasági üzemben vezették be, illetve kötöttek szerződést. A terményforgalmi kötelezte magát, hogy saját szállítóeszközeivel a szerződésben megjelölt helyre (a meghatározott időben) viszi a keveréket s biztosítja a megegyezés szerinti súlyszaporulatot, ha a mezőgazdasági üzemek betartják az előírt termelési technológiát. (Ezen a téren a dunaszerdahelyiek már jóval messzebb jutottak.) A nyitraiak azonban tovább fejlesztik e módszert, és a közeljövőben 80 mezőgazdasági üzemre kiterjesztik a sertéshizlalást, garantált súlygyarapodással. Egyelőre azért nem vezethették be szélesebb körben, mert a keverék csak 20 gazdaságnak elegendő. A jelenleg üzemelő, nem éppen korszerűnek mondható öt keverő 20 vagon abrakkeveréket gyárt különböző összetételben, állatcsoportok szerint. Verebélyen egy nagy teljesítőképességű, korszerű keverőüzemet építenek, amelynek napi teljesítménye 20 vagon körül lesz, s előreláthatólag a következő esztendő elején indítják be. Ezen kívül fokozatosan a többi keverőmalmokat is korszerűsítik, s a jövőben raktározásra is gyárthatnak. Az így nyert készletet részben a terményforgalmi, részben pedig a mezőgazdasági üzemek raktáraiban tárolhatják. Így üzemzavar esetén sem lehet keverékhiány. Mi a különbség az iparilag előállított takarmánykeverék és a föl nem dolgozott abrak (árpadara, kukoricadara, stb.) közt? Az, hogy míg az iparilag gyártott keverékek a súlygyarapodást elősegítő legideálisabb öszszetételben készülnek, addig az iparilag föl nem dolgozott abrak, tápanyagban eléggé szélsőséges s egy egységnyi mennyiségtől nem nyújt olyan súlyszaporulatot, mint az ipari keverék. E szerint tápanyagpazarlás áll be. A Nyitrai járási Terményforgalmi Vállalat további hasznos szolgáltatása, hogy a vágóállatokat az istállókban vásárolják fel, és saját tehergépkocsijaikon szállítják el. Kétségkívül ez is komoly segítség a mezőgazdasági üzemeknek, különösen abban az időben, amikor saját járműveikre á növénytermesztési vagy betakarítási csúcsmunkáknál nagy szükségük van. A téli időszakban azonban maguk is szerződést köthetnek az állatok elszállítására, megfelelő fuvardíj mellett. Nagyon hasznos szolgáltatás lesz a járásban a műtrágyakeverő üzemrészlegek kiépítése is. A műtrágyákat olyan arányban, azaz olyan recept szerint keverik majd, amilyen (NPK) összetételben a mezőgazdasági üzemek a talajok és a növényféleségek igényei szerint rendelik meg. Az ipari trágyákat a terményforgalmi szállítja majd a gazdaságokba. Összehangolt terveket készítenek az állatok és a műtrágyák szállítására, hogy minél kevesebb legyen az üres járat. Ilyen üzemrészleget ugyancsak Verebély körzetében építenek, de ezen kívül az elkövetkező 2—3 esztendőben Nyitraivánkán egy teljesen új, korszerű mütrágyagranuláló üzemrészleget helyeznek majd üzembe, amely képes lesz a legigényesebb követelmények kielégítésére is. A terményforgalmi — nagyon helyesen — arra is érzékenyen reagált, hogy a járásban igen nagy a savanyú kémhatású mezőgazdasági terület. Meglátogatták a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat, fölkínálták segítségüket a talajok meszezésére. jelenleg magas légnyomású tartálykocsikkal szállítják a pormeszet a határba. Ügy tervezik, hogy a jövőben hasonló módon juttatják az ipari trágyákat is a gazdaságokba. jelenleg körülbelül 20 mezőgazdasági üzemet ölelnek fel, de rövidesen szélesebb körben bevezetik ezt a szolgáltatást is. A Nyitrai Járási Terményforgalmi Vállalat így kíván hozzájárulni a Járás mezőgazdasági termelésének fellendítéséhez. S hogy milyen lesz ez a fejlődés, sem a mezőgazdasági üzemeknek, sem a terményforgalmi vállalatnak, sem pedig társadalmunknak nem közömbös. —hai— Szeptember havában begyűjtésre alkalmas gyógynövények közül a következőket vásárolják fel: A nagy bojtorján gyökerét a növény virágzása előtt. Szárítás előtt hosszában felhasítjuk a gyökeret, az üregeseket eltávolítjuk. Helyenként koldustetű, bogáncs, laboda és nagy lapu néven Is ismerik. Nem üreges gyökeréért 9 koronát fizetnek kgonként, szárított állapotban. Vidékenként más-más néven szerepel a mezei katáng: katángkóró, kattangóré, cikória, kávé katáng, mennyei lajtorja, napra forduló, napkövető. Nem feketedő gyökerének kilójáért 10,50 koronát fizetnek a felvásárló szervek. Nedves réteken találjuk a macskagyökönke Baidrián-gyökér, terjékfü vagy római nárdus néven Is emlegetett mezei macskagyökeret. Fehér vagy rózsaszínű virágai kellemes vanília illatúak. A földtől jól megtisztított gyökértörzséért, amely frissen kiásott állapotban kellemetlen szagú, 28 koronát adnak kilónként, szárított állapotban. Nemcsak undorító szagú, hanem mérgező hatású gyógynövény a homokos talajon előforduló csattanó maszlag, vagy maszlagos rendőszlrom, bariska, csodafű, dögfű, tövisalma vagy pocafű. A fentiektől eltérően csupán egészséges leveleit vásárolják fel 9,20 koronáért. (K. E.) SZABAD FÖ! AMOVES 1966. szeptember 3. Gyógynövények 5
