Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-03 / 35. szám

A Mintegy 100 asszony dolgozik a marcelházi kertészetben, iKiváló zöldség-'; i termelők ; ’ A váradt szövetkezet évről-évre' fejlődik, és szebb eredményeket1 ’ér el. A munkaegység értéke húsz1 1korona, előlegként a tagok ttzen-1 [négyet kapnak. Az egy hektárra' eső jövedelem az elmúlt két-há-{ ’.rom évben jelentősen megnöveke-{ \dett. Tavaly már meghaladta a, Ihatezer koronát, s az idén, ha, Iminden jól megy, ugrásszerű jej-, ylődést érnek el. Összegezve: a kö-( ilös eredményét nem rosszak. Az i \előfeltételeik ismeretében azonban' i bátran állítom, hogy jobbak is1 Mehetnének. 1 > — Ami késik, nem múlik! —1 • vélekedik Pápes János, az elnök. ’ ’ — Miben bízik? ' — Hát akikben eddig is, az' 1 emberekben! | Nagy szó ez, de van alapja. A váradi EFSZ tagsága ugyanis, .erősen megváltozott és érzi, hogy, yCsak jó munkával viheti többre., (No meg az olyan testestől-lelkes-, Itői a közösnek élő emberekkel,i I mint a Nyítral Mezőgazdasági FŐ-< iskoláról két évvel ezelőtt hozzá-1 I juk került Varsányi György agro-J \nómus. i • „Ki ez az ember?" — próbáltam’ >megformálni profilját, míg a tizen-' ’öt hektáros kertészet felé röpített1 1motorjával. A sok jó tulajdonsát gát hosszadalmas volna felsorolni,j ’ezért csak azt említem meg, hogy jó szakember és jó férj. S hogy. .tudását érvényesíthesse, megta-( (dúlt magyarul is. ( i — E nélkül — mondta — nem, Itudnám megértetni magam az, ytttent emberekkel, akik valósággal\ teszik a munkát. Öröm köztük élntt i és dolgozni. < ’ Eddig minden tanácsát megfő-’ >gadták. Nem bánták meg! Már' ’hogy is bánták volna, amikor a' • növénytermesztésben majdnem ’ ’minden terményből rekordtermést' ['érnek el. Bizonyításképpen csak' 'néhány példát említek: korai búr-* tgonyából száznegyven, repcéből. Iharminchat mázsás termést toka-, !rítottak be. Jó eredmények vannak( i<z kertészetben is. j , — Hektáronként — mondta Kal-y ' Imancal Mihály főkertész — többi ’(mint ötvenezer koronás Jövedel-t {)münk van, s ezt az idén, hacsak t • (jeget vagy más elemi csapást nem’ Ikapunk, jóval túl szárnyaljuk...’ (> A kertészetben hat hektáron' ,•zöldpaprikát, négyen paradicsom (’ mot, hármon uborkát és kettőn’ (’vöröshagymát, karfiolt, káposztát,* y’dinnyét stb. termelnek. Nagy* (’gonddal és hozzáértéssel. A Brati-. i’slavában megrendezett első össz­­( szlovákiai zöldség- és virágkiállí-\ itáson elismerő oklevelet kapott , ’ ^paprikájáért a szövetkezet. A ta-( ’yvalyt járási kiállításon pedig má-( (l sodik díjat nyert, a bemutatott | 1 (Zöldségért. (kezes] i ENNYIT ER AZ EMBER? AHOGY AZ AUTÓBUSZ kiér az erdő­ből, csodálatos látvány tárul az utazó elé. A begyekkel, dombokkal övezett völgyben két tó vize tükrözi vissza a Szoroskő meredek oldalait. A tavon parányi fehér foltok úszkálnak. Dgy lepik el a tó kék vizét, mintha se­lyemanyagból készült pettyes kendő takarná. A körtvélyesi (rozsnyói járás) szö­vetkezet tulajdona ez a látványnak is kellemes terület. Három éve fejezték be a gát épitését, azzal a céllal, hogy háromféleképpen használják majd ki a tó vizét. Elsősorban a környező domboldalokon levő növények öntö­zésére, azonkívül hal és kacsatenyész­tésre. Nem utolsó sorban a kellemes környezet szórakozást, pihenést is nyújt a turistáknak. Az előző két év próbálkozással, kí­sérletezéssel telt el. Mérlegelték mi lenne a legalkalmasabb, legkifize­­tőbb. Mert csak úgy érdemes valami­hez hozzáfogni, ha nyereséget ígér. Tavaly csak 600 darab párnapos kacsát vásároltak, mivel nem tudták, mennyire felel meg a kacsáknak a magaslati levegő, a friss forrásvíz. Am az évvégi kimutatás azt bizonyí­totta, érdemes foglalkozni vele. A hat­száz darab kacsa 4600 koronát jöve­delmezett a szövetkezetnek. Nem sok pénz ez, de arra elég, hogy bizony­ságot adjon — érdemes foglalkozni a kacsatenyésztéssel. Idén 4000 pihés, sárga jószág került a szövetkezetbe. Ezzel már több lett a munka, növekedtek a kiadások is. Két asszony naponként váltakozva, reggel hattól este hatig gondozza és eteti őket. Mondhatnánk könnyen te­lik nekik a nap, hiszen a gondozás nem nehéz munka, éppeH asszonynak való. Csakhogy a valóságban nem így van áml Ezek az asszonyok kemé­nyen, verejtékükkel fizetnek meg a két munkaegységért, jobbanmondva a tizenhat koronáért. Ugyanis a kon­centrált takarmányokon kívüli eledelt maguknak kell elkészíteniük. Jófor­mán reggeltől estig a szecskavágó mellett hajolnak, kézzel hajtják s vág­ják a lóherét. Ennyi kacsának renge­teg zöldre van szüksége, s bizony estére a fáradtságtól alig bírnak haza menni. S mindez miért? — mert hat­száz méter távolságtól kellene elve­zetni a villanyt, s nincs kinek. A szö­vetkezet takarékoskodik, nem akar „fölösleges" kiadásokat. Ez mind he­lyénvaló lenne, ha nem a tagok ere­jén, az emberek egészségén takaré­koskodnának, hanem ott, ahol való­ban értékek mennek kórba! Legnagyobb érték az ember. Külö­nösen ott kell jól megbecsülni, ahol napról-napra csökken a munkaerők száma. S ez Körtvélyesen is fennáll. Nem engedhetik meg tehát a vezetők, hogy ilyen módon fecséreljék az em­berek erejét, egészségét. Az igaz, hogy kevés a kétezer ka­csa egy gondozóra. Nagyüzemi gaz­dálkodással egyszerannyit, sőt többet is gondozhat egy személy. De azzal még sem lehet érvelni, hogy ha ott van egész nap, akkor elhajthatja a szecskavágót! Minek dolgoztatják őket holt fáradtra, amikor a villanyszecska, vágó percek alatt elvégezheti azt, ami nekik egésznapos munkát ad? £s ha költségesnek látják a villany bevezetését, miért nem lehetne na-Tamás Jánosné gondozónő Kovács Dániel zootechnikussal vitatkozik. GOMBA valóban kis falu, mind­össze négyszázötvenhat lakosa van és hetvenhét háza. A lakosok kilencven­öt százaléka az állami gazdaságban dolgozik, még maga a HNB elnöke, Bartal Imre is... S nem mondhat­nám, hogy ez előnyös! Így a HNB elnöke függő viszonyban van az álla­mi gazdaság vezetőségével szemben! S ezek után bizony sokszor ferde szemmel néztek rá, ha valamilyen gyűlésre ment a járásra, vagy a falu hivatalos ügyeinek intézése miatt kellett eljönnie a munkából. De amint mondja, az utóbbi időben kissé javult a helyzet!... Reméljük, hogy továbbra is javulni fog! ☆ A HNB meglátogatása után látogat­tunk ki a baromfitelepre, és csodál­kozva tapasztaltuk, milyen szép hely­re tették, közvetlenül a kastély park­jába, gyönyörű gyümölcsfák közé!... Ebben a szép környezetben talán in­kább emberek lakhatnának, mint ezek a szárnyasok! Jelenleg tizenegyen dolgoznak a baromfitelepen, főként leányok és né-Nehéz a kertészeknek Harc az idővel. Talán fgy lehetne jellemezni az idei évet a mezőgazdaság­ban. A jelenlegi időszakban Marcelházán a legtöbb gondja a két kertész­nek van. Az első csoport vezetőjének, Molnár Ferencnek sokszor húzódik ráncba a homloka, mert a legnagyobb igyekezett mellett sem mennek rendjén a dolgok. Pedig a kitűzött tervük hektáronként közel 50 000 ko­rona, és ezért jelentős mennyiségű árut kell kitermelni. Nemrégiben a paradicsomszüret kellős közepén, szorgoskezű asszonyok hajlongtak reggeltől alkonyatig a végeláthatatlan paradicsomtáblákon, és gyorsan teltek a szállítóládák. A mennyiséggel így hát nincs hiba. De a minőséggel igen. Az állandó esőzésektől megreped a paradicsom, s jó­formán semmit sem vettek át elsőosztályúnak. Ezáltal jelentős összegtől estek el, méghozzá saját hibájukon kívül. A kertész szerint a felvásárlók is tekintettel lehetnének az időjárásra, és nem kellene olyan szigorú mércét alkalmazni. A paprika Marcelházán sem hozza meg a várt eredményt. Bár könnyű, homokos talajonvan a kertészet, mégis sokhelyütt állt a víz és ez nagyon meglátszik a termésen. Ezek és hasonló gondok emésztik a jó szakembert, aki eddig minden évben magasan túlteljesítette a tervét. Most is mindent megtettek, de a nemvárt vendég alaposan keresztül húzta számításukat. Ezért a tapasztalt kertész nézete az, hogy inkább öntözni kelljen, mintsem a sok eső tönkre­tegye a zöldséget. (—tt—) hány fiatalasszony. Balogh Rozália tizenhat éves és első éve dolgozik, körülbelül ezer koronát keres havon­ta. A CSISZ elnöke, Akinsin Zsuzsika elmondja, hogy nagyon kevés a sza­bad idejük. Reggeltől késő délutánig dolgoznak, és csak minden harmadik vasárnapjuk szabad. Tehát a szabad szombatról itt még szó sincsen ... Csekély kárpótlásnak tartom, hogy minden dolgozó kap itt tíz ár földet. A fiataloknak sokkal több szabad idő kellene! Most egy csinos fiatalasszonyt kér­deztünk meg, hogyan tudja elvégezni annyi elfoglaltság után még az ott­honi munkát is? — Mi, asszonyok, csak minden más­nap dolgozunk, s így aztán keveseb­bet is keresünk, mint a leányok, mindössze ötszázötven koronát — mondja Fekete Valéria. — És érdemes dolgozni ennyi pén­zért? — Érdemes. A férjem jól keres, sertésgondoző itt az állami gazdaság­ban. Ő körülbelül ezernyolcszáz— ezerkilencszáz koronát kap havonta. Lakásproblémánk nincsen, mert az ál­lami gazdaságtól kaptunk szép, két­szobás lakást... ☆ Leiner Sándort, a CSEMADOK elnö­két kerestük fel... Éppen most jött haza munkából, de azért kedvesen fogad bennünket. Elmondja, hogy Gombán hatvan tagja van a CSEMA­­DOK-nak, minden hónapban tartanak gyűlést. Minden évben betanultak egy-egy színdarabot. ponta a gazdasági udvarról kihordani a szecskára vágott lóherét? Vagy talán ez is költséges lenne? Hiszen a lekaszált lóherét úgy is oda kell vinni! A takarmányozóknak csak fél­órái munkatöbbletet adna csupán, ha szecskázva szállítanák a lóherét. Apróságnak tűnő csekélységek ezek, mégis embereket tesznek tönk­re, vagy kímélnek meg. Nem szabad tehát elnézni felette. A kacsatenyész­tésnek itt nagy jövője van. Ahogy nagyjából összeszámoltuk — tiszta képet csak a kacsák eladása után Még fiatal ember, de már öreg kul­­túrmunkás. Katonaság előtt a CSISZ elnöke volt, és most második éve tölti be az elnöki tisztséget a CSE­­MADOK-ban. Nagyon kevés a szabad ideje, mert tanácstag és az iskolai bizottság el­nöke is! Kissé sok ennyi funkció egy ember­nek, még akkor is, ha olyan fiatal, mint Leiner Sándor! Hiszen családos ember, csinos felesége és szép kisfia van... Bizonyára velük is többet szeretne foglalkozni! ☆ Pongrácz Dénes, az iskola igazgató­ja elmondja, hogy az iskola felszere­lése bizony még hiányos. — S hogyan pótolják ezeket a hiá­nyokat? — Minden évben betanulunk vala­milyen színdarabot és a bevételből veszünk valamit az iskolának. Negy­vennyolc diákunk van és mondha­tom, hogy szép eredményeket érünk el velük ... Szünetben kirándulni já­runk, a nagyszünetben pedig tábo­rozni megyünk. Ez már hagyományos­sá vált nálunk ... És Pongrácz Dénes csak beszél­­beszél, látszik, hogy szívügye az isko­la, pedig nemcsak az iskola igazgató­ja, hanem a helyi pártszervezet elnö­ke is... S közben szerényen meg­jegyzi: — Nem vagyok én jó tanító, csak amolyan közepes!. Ha minden tanító ilyen „közepes" lennel Közben az idő eltelt, észre sem vet­tük, hogyan... Le is késnénk az utol­só vonatot, de a két motorkerékpár még idejében kirepít bennünket az úszori állomásra. N. László Endre nyernek — idén már 25 000 korona tiszta jövedelmet nyújt a kacsate­nyésztés. A feltételek meg vannak, tehát jövőre akár tízezerre is bővít­hetik a kacsák számát. Ez hetvenezer korona jövedelmet hozhat. S ennyi pénznél, ilyen perspektívákkal igazán nem fukarkodhatnak a szövetkezeti tagok, a gondozók egészségének ro­vására. Vagy talán csak annyit ér az ember, mint egy szerkezet, ha elrom­lik kidobjuk? Aligha. S éppen azért, addig kíméljük őket, amíg nem késői H. ZSEBIK SAROLTA Ahol a fiatal szakemberek érvényesülnek Köszönet távolról Emilia Tichá, sertésgondozónő a nyitrai járás mojmirovcet EFSZ- ében dolgozik. Már több mint há­rom éve végzi ezt a munkát és ez alatt az idő alatt többször ért el kitűnő helyezést a szocialista munkaversenyben. Tavaly például a harmadik negyedévben megkap­ta a járás legjobb sertésgondozója címet, mivel 18,23 malacot válasz­tott el anyasertésként és az egész évi malacelválasztása 19,56 volt. Szép eredményeiért a miniszté­rium a „szocialista mezőgazdaság építője" címmel tüntette ki. Nem­sokkal később átköltözött lányá­hoz Chrudimba, ahol mint borjú­­gondozó kezdett dolgozni. Közben a Nyitrai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója Jozef Kristofiőin mérnök ünnepé­lyes gyűlést hívott össze, melynek keretében megjutalmazták a járás 14 legjobb dolgozóját, akik mi­niszteri és állami kitüntetésben részesültek. Emília Tichá azonban már nem vehetett részt az ünne­pélyen. Ezért egy köszönőlevél kíséretében küldték az 1000 koro­nás jutalmat Csehországba. Néhány nap múlva levél érke­zett Chrudimból a termelési igaz­gatóságra. Nem várták, de ennek ellenére nagy örömet okozott. Á levélben ez állt: „Nagyon megörvendeztetett leve­lük. Boldog vagyok, hogy munká­mat ilyen nagyra értékelték. Kö­szönöm a küldött jutalmat és ígé­rem, hogy új munkahelyemen is olyan jól fogok dolgozni, mint a mojmirovcei EFSZ-ben. Emilia Tichá Gyakran halljuk manapság utazás közben, rádióban, a tv mezőgazdasági és ifjúsági adásaiban, no meg olvas­hatjuk is a sajtó hasábjain, hogy a fiatal mezőgazdasági szakkádereknek nincsen jövőjük. Igaz, senkit se fo­gadnak tárt karokkal a szövetkezet irodájában, vagy az állami gazdaság igazgatóságán, de mégsem mondhat­juk, hogy aki dolgozni, tevékenyked­ni akar, annak sorompót tesznek az útjába. Legalább is általánosítani nem lehet. A fiatal szakember ügyes­ségén, leleményességén múlik, ho­gyan tud bekapcsolódni a nagyüzemi termelés irányításába. A LÉTRA ALSO FOKÄN Az a mezőgazdasági technikumot végzett zootechnikus és agronómus, aki csak csoportvezetői beosztást ka­pott, becsülje meg munkakörét, bizo­nyítsa be, hogy jó munkájával maga­sabb funkciót is kiérdemel. A gya­korlati szakemberektől sokszor egy­két év alatt többet lehet tanulni, mint négy év alatt a mezőgazdasági iskolában. Száz szónak is egy a v*ge: a mezőgazdasági iskolát végzettnek úgymond, a létra alsó fokán kell kezdeni. Ez így helyes... i Amikor elbeszélgette* Kovács Jó­zseffel, nem szégyellte bevallani: Bartha Dezső főagronómus nélkül aligha vitte volna sokra. A 34 éves szakember így vélekedik Kovácsról, aki 23 esztendős: — Nagyra becsüljük szorgalmát. Az utasításokat mindig végrehajtja, ezért bízik benne a vezetőség és a tagság egyaránt. Elméleti ismereteit kezdi összekötni a gyakorlattal. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet nö­vénytermesztése jó kezekbe kerül. DODI NEM FÜTAMODOTT MEG a szövetkezetből. Ezt jórészt szakmai felkészültsége, az emberekhez való jő viszonya, másrészt a közös gazdaság vezetői türelmének, megértésének köszönheti. Bár így lenne ez más szövetkezetben is. Sajnos, a fiatalok nem egyszer rosszat sejtenek, s jo­gosan, mert legtöbb esetben felüti fejét a „funkcióféltés“ nevű ragályos betegség, a gáncsoskodás... Ügy lenne helyénvaló, ha az Ilyen szövet­kezeteknek a száma a lehető legki­sebbre zsugorodna...! Belányi János (Ipolyszakállas) ÉLŰ PÉLDA Kovács József 1962-ben érettsé­gizett az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumban. Az iskola haza, Ipoly­­szakállasra irányí­totta. Már ekkor állandósult a szö­vetkezet vezetősé­gének káderkiegé­szítése. A helyi jártszervezet és a szövetkezet hig­gadt vezetői Kovács Józsefet maguk közé fogadták. Dódi, aki alig múlt 18 éves, csoportvezető lett. A dicső­ség nem szállt a fejébe. Bízott az smberekben, akikhez jó viszonya volt. Reggel öttől késő estig a magtárban, i cséplőgép mellett, a kazalok közt forgolódott. Télen? A tervkészítéssel foglalkozott. A katonai szolgálat le­­foltése után szövetkezete a járás legjobbjai közé küzdötte fel magát, négis örömmel fogadták körükbe. A szövetkezet szilárd jutalmazást vezetett be. Dódi is megkapja az 1600 koronát havonta, gabonát maximális áron kap, s háztáji főidet is juttattak neki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents