Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-03 / 35. szám
Bratislava, 1968. szeptember 3. Ára 1,— KCs XVII. évfolyam, 35. szám. Legyen tanulság Már június elején arról beszélgettek gazdag lesz-e a gabonatermés. Legtöbb helyütt a betakarítást 10—15 napra tervezték, s így minimum szemveszteségre számítottak. S mi lett a valóság? Hosszú, fáradságos aratás. Főleg július második felében a hosszadalmas esőzések megállították a gépeket, s hetekig alig lehetett valamit csinálni. A szövetkezeti dolgozók tehetetlenül nézték a túlérett, hatalmas gabonatáblákat, amelyek ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. Pedig legtöbb szövetkezetben, állami gazdaságban alaposan felkészültek az aratásra. A kombájnok száma is több volt a múltévinél, és a javítást is gondosabban elvégezték. Az északi járásokban a kölcsönös segítséget szintén megszervezték a termelési igazgatóságok. Az igyekezet meg volt és mégis a Dél-Szlovákiában több helyütt még augusztus derekán is aratták a piszkos-szürkés, lekushatt gabonát. Vajon a hideg nyári esők mindenütt egyformán befolyásolták a termés betakarítását? Azt hiszem nem. Közismert, hogy a jó szervezés, a helyes jutalmazási rendszer eredményeként jónéhány gazdaságban július má-odik felében bevégezték az aratást. Viszont az ezekkel szomszédos üzemekben 10—15 nappal vagy még többel is később tettek pontot az aratás végére, holott egyidőben, hasonló mennyiségű géppel kezdték el a fontos betakarítást. Ez az, ami nehezen érthető meg, és itt már nemcsak a rendkívüli időjárást kell okolni, hanem a szervezést is. Marcelházán már július 25-én befejezték az aratást. Igaz, nem restelltek egy két órára sem munkába állni, ha megszikkadt a gabona nem ismertek ünnepet, vasárnapot, ha aratni lehetett. Nagyon jók a kapcsolataik a pilzeni járás egyik szövetkezetével és ezért tőlük is kaptak segítséget. A cseh kombájnosok kitűnő munkát végeztek, mert sokoldalúan gondoskodtak róluk, családtagként törődtek velük s tudatában voltak annak is, hogy a marcelháziak is hasonlóképpen szorgoskodnak majd az ö határukban. A marcelházi szövetkezet elnöke szerint ezért jobb, ha mezőgazdasági üzemek között van meg a közvetlen kapcsolat és nem a termelési igazgatóságok irányítják a kölcsönös segítséget. A marcelháziak — mivel előbb befejezték az aratást, mint a szomszédok — segédkeztek Madáron, Hetényben, a Gyulamajori Állami Gazdaságokban és a távolabb eső Gútára is küldtek kombájnt. A Párkányi Állami Gazdaságban például a kismuzslai részlegen fejezték be elsőnek az aratást. A részlegvezető éjt nappalé téve szervezte a munkát, és ha nem volt nagyobb harmat, a késő esti órákban is kinn dolgoztak a kombájnok. A csallóköziek sem mondtak le a termésről, amikor feltört a talajvíz, elővették a kézikaszát és azzal üzentek hadat az újból garázdálkodó víznek. De ahol gondosak voltak a szervezők, időben kérték az ipari munkások segítségét és azzal is lényegesen megjavították a betakarítást. Sokáig lehetne sorolni a gazdaságok neveit, ahol a rátermett vezetők mindent megtettek az aratás gyors befejezéséért. A példás irányítók nemcsak a vetések szemveszteségére gondoltak, amikor minden percet kihasználtak, hanem a jövőévi termésre is. Az elhúzódó aratás miatt természetesen mindenütt lemaradtak a talajmunkálatok. Ez elsősorban abból eredt, hogy a szalma szanaszéjjel hevert a földeken és a tarlóhántásról szó sem lehetett. Természetesen ott, ahol két héttel előbb learattak, ott ugyanennyi idővel előbb összetakarították a szalmát és megkezdődhetett a talajmunka. A marcelháziak például 35 százalékban búza után búzát vetnek. De több gazdaságban szintén hasonló a helyzet. Ilyen esetben még nagyobb jelentőségű volt a tarlóbuktató nyári szántás. Amikor augusztus elején az említett határban jártunk, már repce alá szántottak. Tanultak a múlt évből, amikor szintén idejében készítették elő a repceföldet, és főleg ennek eredményeként könyvelhető el, hogy 20 mázsás hektárhozamot értek el. A nehéz, küzdelmes, elhúzódó nyári betakarítás mindenütt megköveteli a talajmunkák meggyorsítását. Itt újból a jó szervezés, az anyagi érdekeltség segíthet. Ha azokban a mezőgazdasági üzemekben szükség van a hoszszabbított és kettős műszakra, ahol még július végéig elvégezték az aratást, kétszeresn fontos az ott, ahol még augusztus derekán is állott a gabona. Azért is sürgős a szántás, mert senki sem tudja megjósolni, milyen lesz az időjárás szeptemberben és októberben. Lényeges hát, hogy a nyárutót, őszelőt a mezőgazdasági munka szempontjából maximálisan kihasználják az üzemek. Az elmúlt két nyár, amely alapos leckét adott, csak arra figyelmezteti a mezőgazdaságban tevékenykedőket, hogy minden perc drága, sürgősek a tennivalók. Legyen tanulság a sok jó példa, hogy a gondos szervezés az emberi akaraterő, a jó viszony a közöshöz, a helyes anyagi serkentés még a legrosszabb időjárás esetén is elősegíti a munkák menetét. Ez lényegesen fontos ebben az időszakban, amikor a jövő évi termés alapjait teremtjük meg a mezőgazdasági üzemekben. Szeptember 3-4-én Nyitrán, az első össz-szlovákiai aratási ünnepélyen kellemesen szórakozhat, mert: + a Kultúra és Pihenés Parkjában gyönyörködhet az élvonalbeli népművészeti együttesek fellépésében; MEGTEKINTHETI: + a mezőgazdasági gépek szlovákiai kiállítását; + a gyümölcs, zöldség és a kisállattenyésztők kiállítását; + szövetkezetek melléktermelésének kiállítását; + a traktorosok szántóversenyét; 4- az akrobata mutatványokkal párosuló lóversenyt. + Repülőgépről is megszemlélheti a várost és környékét. I S ha szerencséje lesz, nyerhet a tombolán; 4- A közismert vásárvárosban ízlésének megfelelő szükségleti cikkeket vásárolhat! JÖJJÖN NYITRÄRA! Volt, van, lesz SZEPTEMBER ELSEJÉN megtelik & a világ vidám nevetéssel. Az 'áradó jókedv bizseregve hömpölyög végig mindenütt — vonaton, autóbuszon, utcákon, tereken ... Mígnem aztán mindenkit magával ragad, fiatalt, öreget egyaránt. S tulajdonképpen mi adja e nap csodálatos varázsát, forró légkörét?... Tán a hirtelen feltoluló emlékek özöne? A mindent elárasztó „tavaszi“ tarkaság?... Ha visszaemlékezem diákéveimre, szeptember elseje elsősorban a fogadalomtételek áhitatos ünnepe volt. Az önfeledt tervezgetés, a továbblépés napja. Es ezt fokozta a viszontlátás öröme, jó cimborák diákos hátbaveregetése. Es most? Hány éve is, hogy utoljára? ... Régen volt? Nem, nem is volt még olyan régen, mintha csak tegnap . .. S amíg emlékeim között kutatok, valami megfoghatatlan erő ágaskodik bennem, lázas tettvágy lendíti lépteimet, az újrakezdés, a „mindent elölről" mámora szakad rám. S egyszeresük azon kapom magamat, hogy só-Üdvözöljük AZ ELSŐ NYITRAI ÖSSZ-SZLOVÁKIAI ARATÁSI ÜNNEPÉLY RÉSZTVEVŐIT! Három falu gazdája ELŐSZÖR POZSONYBAN találkoztam Koleszár Jánossal. Akkor diák, a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola egyéves hallgatója volt. Éppen tanulmányúton voltak Szlovákia nevezetesebb mezőgazdasági üzemeiben. Néhány szót váltottunk, — s már azokból Is meggyőződtem, hogy mezőgazdaságunk egyik szilárd pillérével van dolgom, aki optimizmussal tekint a szocialista mezőgazdaság jövője felé. Azóta immár három év telt el. Kíváncsi voltam, vajon mennyire állta meg helyét az életben, a nagyüzemi mezőgazdaságban. Felkerestem tehát jelenlegi munkahelyén, a újbódvai szövetkezetben (kassai járás), ahol a2 EFSZ elnöki tisztségét tölti be. Igaz, sokat kellett várnom, míg végül beszélhettem vele. Ugyanis jelenleg három község: Tornaújfalu, Vendégi és Horváthy szövetkezetét irányítja, melyek 1963-ban egyesültek. — Ne haragudjon, de sokszor annyi időm sincs, hogy nyugodtan megebédeljek — mondja, amikor letelepedtünk. — Nos, sikerült-e valamit megvalósítani az iskolában tanultakból? — érdeklődöm. — Azt hiszem igen, bár kézzel fogható eredményeket aligha tudok felmutatni. A szövetkezeti kollektíva kialakítása, a szövetkezeti demokrá+» «» «» ■»» ♦» ♦» ♦» ■*< várogva álldogálok az iskolaudvar kerítésénél, én a kitagadott, s hirtelen úgy érzem, mintha valami nagy vétségért, jóvátehetetlen csínyért kU tiltottak volna. De csak egy pillanatig, aztán feloldódik a torkomba csomósodott keserűség, de hiszen ... Már csak három év! Három év és... Igen, visszanyertem jogaimat. Vajon milyen érzés lesz?... Megfogom a kezét, az úton majd csendben, tapintatosan magyarázgatok neki... Na, igen ... természetesen ... te most már nagy fiú lettél, látod először mész iskolába, de itt ám rendesen kell viselkedned, bizony... és szót kell fogadnod a tanító néninek, az osztályban szépen, csendesen kell ülnöd, és jelentkezni kell, ha mondani akarsz valamit... aztán nehogy sírj nekem, ha itt maradsz, hisz délben eljövök érted ... a tízóraidat kint edd meg az udvaron, de ne csak a pástétomot nyald le a kenyérről, te már nagy fiú vagy. Es jól oda kell figyelni, mit mond a tanító néni, nehogy elfelejtsd ... Hát így, valahogyan így érkezünk el az iskoláig, s ahogy magával ragad bennünket is a vidám, csilingelő nevetés, amikor elkeveredünk az iskolaudvar nyüzsgő tarkaságában, akkor talán ... bizonyára megint, legalább egy kicsit, én is diák lehetek.., t(P. I.) cia elmélyítése mindenesetre az iskolában tanultak gyümölcse. — Nehezebb az egyesült szövetkezetben? — Őszintén szólva kissé féltem a feladatoktól, amikor a technikum befejezése után a járási pártbizottság felkért, hogy vállaljam el a három község határából alakított szövetkezet vezetését. Nem is a gazdaságtól, az 1500 ha-ra növekedett földterülettől tartottam, hanem a három község viszálykodásától, a nem titkolt elégedetlenségtől. Ugyanis az egyik szövetkezet a „házasság“ előtt jobb volt, mint a másik. Az újonmn megalakult, a három községből kombinált pártszervezet vezetőségének a segítségével azonban sikerült megteremtenem egy jó és szilárd szövetkezeti közösséget, illetve már 1964-ben, az összpontosítás első éve után átlag 12 koronás előleget fizettünk ki munkaegységenként, ami az előbbi évekhez viszonyítva eredmény volt. — Mi a helyzet jelenleg? — Ez év első felére teljes mértékben likvidáltuk a beteg teheneket, illetve a szövetkezet valamennyi községében felszámoltuk a tbc-s állatállományt. Ez utóbbit éppen a technikumban kidolgozott diplomamunkám alapján sikerült megvalósítanunk. Ugyancsak 1964-től már sikerült elérnünk azt, hogy minden mutatóban teljesítjük a szerződéses eladási tervet. Az első félévi tervet például 105 százalékra teljesítettük. A növénytermesztésben a jó közepes arányt (búzából 24 q-t, árpából 25 q-t érünk el hektáronként, tehát egy-két mázsával a tervezetten alul tartjuk), bár cukorrépából volt már 520 mázsás átlag hektárhozamunk Is. Szövetkezetünk felfelé ívelését legjobban az tükrözi vissza, hogy a vendégi részlegről már nem a mésztelepre járnak dolgozni, hanem a szövetkezetbe. 1963 előtt a vendégi EFSZ-ben alig volt egy-két fiatal munkaerő. — Mik a további tervei, elgondolásai a szövetkezet fejlesztésével kapcsolatban? — Jelenleg egy, a három község határának megfelelő vetésforgón dolgozunk. A közeljövőben, illetve már ez év folyamán megkezdjük a Bódva folyó rendezése által nyert rétek legelősítését (kb. 130 ha), ahol a tehenek részére szakaszos legeltetést akarunk biztosítani. Azonkívül szeretnénk barackkal befásítani az újfalusi és a horváti hegyoldalt (kb. 20 ha). Egyik legfontosabb távlati tervünk viszont a talaj vadvizének a lecsapolása, amit csaknem 150 ha-on kell rövidesen elvégeznünk, ha az említett területen egyáltalán termést akarunk. Koleszár János elvtárs, az 'Ojbódval Egységes Földműves Szövetkezet elnöke tehát gondol a szövetkezet fejlesztésére, mindhárom község lövőjére, Kertész Pál ' ■ ■ .' . mm v . mmm ■■■ V- ■* ‘ . * • A mezőgazdasági dolgozók hetilapja
