Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-27 / 34. szám
A szarvasvadászat küszöbén úgy elugrik, hogy gyakran észre sem vesszük jelenlétét, míg jó széllel aránylag könynyen a közelébe férkőzhetünk. Az emlősök egyik gazdagon szerteágazó, változatos rendjébe tartoznak a patás állatok. Ide soroljuk háziállatainkon kívül többek között a szarvasféléket is. A szarvasok élettere Európa, Észak-Afrika, Ázsia és Észak- Amerika. Magától értetődik, hogy ezen az óriási területen a különböző természeti és éghajlati viszonyok következtében a szarvas többféle típusa alakult ki. Ilyen többek között az ártéri, a kárpáti, a kaukázusi, az afrikai, a szibériai, a balkáni, a spanyol szarvasforma is. Nagyjából azonban két szarvastípust különböztetünk meg. Éspedig a nemes európai (Cervus elaphus L.) és a kanadai (Cervus canadensis Erxl.) szarvastípust. Az előbbi főleg Európában, a másik pedig Észak-Amerikában és Kelet-Azsiában őshonos. E két típus egyedeinek alakja és agancsa, vagyis külleme feltűnően eltérő. Az európai szarvas agancsa például sokágú, gyakran hármas koronát alkotva, kehely alakjában fejlődik. A kanadai szarvas agancsa pedig aránylag sokkal hosszabb, gyérebb az ágazata, nem alkot koronát és törésszerűén hátrafelé nyúlik. Elvitathatatlan, hogy az európai szarvas alakja kecsesebb, agancsa arányosabb, és az állat megjelenése imponáló. Hazánk területén élő szarvasok, nevezetesen a kárpáti szarvas (Cervus elaphus montanus Bot.), formai átmenetet jelent az ázsiai szarvashoz. Száz év előtt — elődeink elbeszélése szerint — a szarvascsordák a határban legelészve jártak át az egyik erdőből a másikba. Ma már a szarvas csak kisebb csoportokban tanyázik a nagyobb erdőrészlegeken. S amennyiben a szarvas valóban sok gondot okoz az erdészeknek — lerágja a csemetét, agancstisztításkor a fiatalos kérgét sérti —, a múltban az a kérdés merült fel, hogy védhetjük-e a szarvast az erdőnevelés hátrányára. A részrehajlás nélküli válasz a fatermelést részesítette elsőbbségben, ami a szarvas kihalását okozhatta volna. Szerencsére azonban az állami természetvédelem védterületek és rezervátumok létesítésével biztosította a szarvas további létét erdeinkben. A szarvasbika februárban — néha később is — leveti agancsait, melyek helyébe újakat növeszt. Ezeket augusztusban száraz és ripacsos fakérgen tisztítja, illetőleg ledörzsöli róluk a felesleges bőrmaradványokat. Ősszel, főleg októberben harsonahangjával telekürtöli a csendes éjszakákat. Ez a „szarvasbőgés“, vagyis a szarvasok párzásának ideje. A bőgőssel ugyanis a bika maga köré Érdekességek a kinoiógiában 0 VADÁSZ 2 * HALÁSZ toborozza a szarvasteheneket. Ilyenkor elkerülhetetlen a szarvashibák párviada, mert mindig akad olyan ellenfél, amelynek még nem sikerült teheneket összpontosítania. Sok esetben, amíg a címeres szarvasbikák ádáz viadalt vívnak, addig a fiatalabb és gyengébb szarvasbikák megkörnyékezik a szarvas-hárem egyedeit. Ehhez hasonló tapasztalakezik. A szarvastehén pedig éles patáival oltalmazza fiait minden veszélytől. Csak „jó széllel“ közelíthetjük meg. Jó szelünk akkor van, ha a légáramlás a vad felől jön, és nem viszi szagunkat az állat felé. A széláramlás irányát apróra tört száraz falevél, haraszt, nagyon finom por stb. feldobásával is megállapíthatjuk. Legjobb erre a célra az CSERKÉSZÉS Fontos tudnivaló az is, hogy csak csendben haladva pillanthatjuk meg a vadat. Különösen erdőben a szokatlan zajtól — mint például a szeges bakancsnak kőhöz való koccanása — már nagy távolságról „megugrik“. Ha a vadat közelben sejtjük, mozgásunk inkább lesállások sorozata legyen, mint gyors járás. Minden takarást, bokrot, fát stb. ügyesen használjunk ki, és magunkat fedezve közelítsük meg az éber vadat. A vad megközelítését vadász nyelven cserkészésnek nevezik. Cserkészés közben nem lépünk könnyen elroppanó ágra, megcsendülő kőre, recsegő, száraz levélre, hanem igyekszünk minél' csendesebben járni. Használjunk terepbe olvadó ruházatot, mely hasonlít a fatörzs és a lomb színéhez. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a céltudatos természetjárás bizonyos jelenségek, élőlények vagy tárgyak minden apró részleteire kiterjedő észlelését jelenti. Sehol sem találóbb a közmondás: „gyakorlat teszi a mestert“, mint éppen a vadon élő állatok megfigyelésében. S ha már az erdő-mező rejtett titkai, szépségei feltárultak előttünk, mind jobban megszeretjük a természetjárást, és nem tudunk betelni a benne való gyönyörködéssel. M. Gy. érett pöfeteggomba gyűjtése Ha a pöfeteggombát alul megnyomjuk, a felül kiáramló finom spórák jól jelzik a legkisebb széljárás irányát is. Ne feledjük el, ha „rossz széllel“ akarjuk megközelíteni a vadat, tokát csupán természetjárással szerezhetünk. Az igazi természetjárás egyik legnélkülözhetetlenebb feltétele a jó MEGFIGYELŐKÉSZSÉG Megfigyelés és megfigyelés között óriási különbség lehet. Igaz, hogy mindenki megfigyel valamit, de sokan közülünk csak néznek, de nem látnak. A természetet nem kedvelő, felületes ember napokon át járhatja az erdőt-mezőt és nem lát semmi különöset. Míg a másik elgyönyörködik az erdő csendjében, megfigyeli a vad , nyomát, a rejtett vad életét és annak legkisebb életmegnyilvánulását is. < Ha megfigyeljük például a i patás állatok egyik magasabb ( rendű, de még mindig sok ősi ( jelleget viselő tagját, a szarvast, j azt látjuk, hogy a szarvas pa- c tája nem egyéb, mint a gyors 1 futáshoz alkalmazkodott láb- 1 forma, mely nemcsak elősegíti a gyors menekülést, hanem rúgás közben félelmetes fegyver f is. A patán kívül majdnem min- z den lehetősége meg van a védekezésre. Szarvakkal fölfegyverzett fejet, kiváló halló, látó és szagló érzékszerveket, a környezet színeibe beolvadó szőrruhát, hatalmas testalkatot, óriási izomerőt találunk nála. A vadon élő állatok nagy része az embert tartja legnagyobb ellenségének, igyekszik minél észrevétlenebbiil élni és ■ távoltartani magát az embertől. í A szarvas nagyon jámbor, ké- « rődző állat. Az ember elől szalad ugyan, de nem menekül j rémülten, hanem fölényesen, emelt fővel átengedi a teret. Ellenségeivel szemben a j szarvasbika agancsaival véde-A Nemzetközi Kinológiai Társaságot — az FCT-t — 1911-ben alapították. Alapszabályait a német, az osztrák, a belga, a francia és a holland kinológiai szövetségek munkájából leszűrt tapasztalatok alapján állították össze. Az FCI-nek jelenleg 35 állam kutyatenyésztő szövetsége a tagja. A tagok száma csaknem egymillió. Csehszlovákia 1958 óta ismét tagja a világszövetségnek. —♦— Minden Angliába érkező külföldi kutya hat hónapig ebsárlat alatt van. A rendelet ■ azokra az angol kutyákra is i vonatkozik, melyek hosszabb i vagy rövidebb időn át külföl: dön tartózkodtak. Az elvek szigorú betartása következtében Angliában már egy évszázada nem fordult elő veszettség. —+— Az első világháború utáni idők leghíresebb kutya-filmcsillaga az amerikai Rin Tin Tin volt. Német származású juhászkutya, melyet Lee Duncah amerikai katona talált egy német kutyatenyésztő farm romjain s az állatot maga fel is (Folytatás a 3. oldalon.)
