Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-27 / 34. szám
A szerényebb horgászok ilyen csukáról álmodoznak Foto: Zd. Kruzinsky Egy öreg horgász tapasztalatai A legízletesebb és legnemesebb halfajta a süllő. A Dunában, a Vágban és a mellékfolyókban egyaránt fellelhető. Annak ellenére, hogy a sporthorgászok előszeretettel vadásznak rá, a tekintélyes példányok sem ritkák. Horgászata igen élvezetes, márcsak azért is, mert igen óvatos halfajta — különösen a nagyobb példányok —, s ezért horogra kapni külön élvezet. Védekezés szempontjából azonban alulmarad a többi halfajtával szemben, mert komolyabb ellenállást csak a több kilós példányok fejtenek ki. A kisebbek tömegesen foghatók. A süllő rablóhal. Rablás közben bámulatos sebességre képes és zsákmányát a többi halakkal szemben a legbiztosabban szerzi meg. A süllő általában a folyóvíz középfolyásában tanyázik. Ott, ahol nem túl sebes az áramlás, de még örvénylő. Legkedvesebb tartózkodási helye a folyófenék közelsége, a kövek, tüskök, vízbedőlt fatörzsek és alámosott partrészek, mert itt talál menedéket és innen csap ki hihetetlen sebességgel zsákmányára. Sokszor órákig képes szinte teljes mozdulatlanul várakozni a prédára. . A süllő ívási ideje rendszerint március és április hónap. Az elívást követően — április vége és szeptember közepe felé — nagyobb példányokat is horogra lehet kapni. Eredményes halászása az apró halak elvonulásáig, általában november végéig lehetséges. A süllő tápláléka és kapási ideje A süllő fő táplálékát a kishalak képezik, de mindent megeszik, ami él és mozog. Békát, csigát, rákot, apró víziállatokat. Zsákmányban nem válogatós. Falánkságára jellemző, hogy még a saját fajtáját is felfalja. Kapási ideje tavasszal és ősszel, rendszerint napközben, nyáron pedig a reggeli és délutáni időszak. Ezek az időpontok azonban az időjárás alakulásával eltolódhatnak, amit bizonyít az is, hogy nyári zivatarok alkalmával veszettül kap a süllő. Nyáron nemigen vándorol, tehát rendszerint a horgászhelyen tanyázik, mégsem akad fejlettebb példány a horogra, Ez a rendkívüli óvatosságának tudható be. Éppen ezért a fejlettebb példányok kihalászásához jó helyzetismeret és szakképzettség szükséges. Mi alkalmas a süllő halászásához A süllő legmegfelelőbb csalétke a kis csalihal, pergetett, megölt halcsali és a villantó. A nagyobb példányok viszont legbiztosabban élőhalra foghatók. A kishalak — csalihalak — kétféleképpen biztosíthatók. Ha a sporthorgász huzamosabb ideig tartózkodik egyhelyben, akkor a kishalak életbenmaradásra az erre a célra készült kannák használhatók. A kannákat a folyóvízbe eresztjük, de lerögzítjük, nehogy a víz áramlása elsodorja. Alkalmazhatjuk úgy is, hogy hűvös helyen a parton tartjuk, de akkor gondoskodni kell a kannában levő víz kicseréléséről. Ez 10 percenként történjék. De biztosíthatjuk a kis halcsalit halászással is. Ha rövidebb időközökben változtatjuk a horgászhelyet, akkor a villantó vagy a megölt csalihal is megteszi. Milyen legyen a horgászbot, zsinór és a horog? Konkrét szabályt felállítani nem lehet. Eddigi tapasztalataim alapján a merevebb és könnyebb, mintegy 3 méter hosszú horgászbotot ajánlom. Jómagam saját készítményű, ragasztott horgászbotot használok. Ez jól bevált halászszerszám. A horgászbot merevségére azért van szükség, hogy jobban érzékeljük a tapogatást, az elakadást, valamint a bevágást. A zsinór megválasztása is egyéni ízlés dolga. Véleményem szerint a 25-ös és a 30-as damil a legmegfelelőbb. A horog lehetőleg hosszúszárú legyen, mert ez akad be legbiztosabban a süllő csontos szájába. Hogy a horog kellő mélységre jusson, • őlomnehezéket alkalmazunk. De az ólomnehezék ne legyen könnyű, mert azt elsodorja a víz áramlása. Viszont túl nehéz se legyen, mert az meg hamar elakad. Legalkalmasabb a 10—30 grammos ólomnehezék. A horog és a buktató közé mintegy 10 cm hosszúságú acéldrótot ajánlatos beiktatni, hogy a süllő a zsinórt meg ne sértse, illetve át ne harapja. Bevágás és fárasztás A bevágás többféleképpen lehetséges. De sohsem ajánlatos hirtelen rántani, hanem fokozódó erősségű, húzással kezdődő fárasztással. Tapogatásnál néhány másodpercnyi várakozás ajánlatos, míg a pergetésnél azonnali cselekvésre van szükség. A horogra akadt süllő fárasztása nem okoz különösebb gondot, mert a kisebb példányok alig védekeznek. Éppen ezért helytelen, hogy a sok sporthorgász a bevágás után azonnal igyekszik kiemelni. Pedig ez nem ajánlatos, mert a még eleven és élénk süllő a vízszín közelébe jutva gyakran elmerül. Ez abból adódik, hogy a süllő a vízszín közelébe érve megrázza a fejét, s ilyenkor kifordul szájából a horog. Ajánlatos tehát néhány percig fárasztani a kisebb példányokat is. A nagy példányok fárasztása már komolyabb követelményt Igényel. És addig kell folytatni, míg nem érezzük, hogy a horgon levő süllő már megadta magát. A süllő szákolása is körülményesebb, mint a többi halé. A süllő merev testű és arányos felépítésű hal. Majdnem egész testhosszában egyforma súlyú. Éppen ezért a szákolást úgy végezzük, hogy a szákot a fejtől a farka felé húzzuk rá, de nagyon ügyeljünk arra, hogy a hal orra, vagy a szájából kiálló horog a szákban el ne akadjon. A süllő kézzel is kiemelhető, mivel a teste nem nagyon csúszós, nyálkás. A kifáradt süllőt a nyaka táján fogjuk meg és emeljük ki a vízből. Néhány jótanács Mielőtt horgászútra indulnánk, győződjünk meg arról, hogy horgászfelszerelésünk tökéletes-e! Mindent készítsünk elő és csomagoljunk össze, nehogy a vízparton érjen bennünket meglepetés. A horgászhely kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy horgásztársunkat ne zavarjuk. Legyünk csendben és viselkedjünk sportemberhez méltóan. Mielőtt bevetnénk a vízbe a horgokat, minden kelléket készítsünk elő és úgy tegyük le, hogy minden eshetőségre kéznél legyen. Nem árt, ha közelben tartózkodik valaki, mert sohasem lehet tudni, mikor lesz segítségre szükségünk. Andriskin József, Komárom Tessék megpróbálni A sügér a süllő legközelebbi rokona. Zömök testű, apró pikkelyű, nagy szájú ragadozó, mely nem nő ugyan nagyra, de ízletes húsú, és kitűnő szórakozást nyújt a horgászatra. Vízinövényzettel benőtt holtágakban, csatornákban egy-egy helyen tömegesen tanyázik és lesi az apró halivadékot, rovarokat. Legegyszerűbb könnyű keszegező felszereléssel horgászni, csak nagyobb, hosszú szárú horgot kössünk fel. így is lesz dolga a csőrös fogónak, mert a sügér nagyon falánk, és legtöbbször mélyen lenyeli a horgot. Nem szükséges túl kicsi úszót használni, aki szereti a táncoló úszó keltette hullámokat, aki élvezi az alámeriilő piros úszó libegő mozgását, használjon bátran diónyi úszót; a sügér nem ijedős hal. Csalinak felkínálhatunk gilisztát, vagdalt húst, vagy a helyszínen fogott keszeg darabjait. Legyünk óvatosak, ha kézbe vesszük a sügért, mert hátuszonya és kopoltyúfedő lemezei is szúrósak, szúrásuk égető fájdalmat okoz. Nagyon kellemetlen a tisztítása, mert apró pikkelyei nem egykönnyen választhatók le gazdájáról. A sügérhorgászok között azonban nincs egy sem, aki meg ne enné ezt a finom halat. Azt mondják, tisztítani is tudni kell. Mártsuk a sügért pár pillanatig forró vízbe, majd fektessük egy deszkára, szájába dugjunk egy fakanál nyelet, hüvelykujjunkkal szorítsuk le a hal fejét és késsel lekaparhatjuk a pikkelyeket. Tessék megpróbálni, mind a horgászata, mind a húsa kiváló élvezetet nyújt. G. VADASZ 7 *HAIASZ '
