Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-27 / 34. szám

A szerényebb horgászok ilyen csukáról álmodoznak Foto: Zd. Kruzinsky Egy öreg horgász tapasztalatai A legízletesebb és legneme­sebb halfajta a süllő. A Duná­ban, a Vágban és a mellék­folyókban egyaránt fellelhető. Annak ellenére, hogy a sport­­horgászok előszeretettel vadász­nak rá, a tekintélyes példányok sem ritkák. Horgászata igen élvezetes, márcsak azért is, mert igen óvatos halfajta — különösen a nagyobb példá­nyok —, s ezért horogra kapni külön élvezet. Védekezés szem­pontjából azonban alulmarad a többi halfajtával szemben, mert komolyabb ellenállást csak a több kilós példányok fejtenek ki. A kisebbek töme­gesen foghatók. A süllő rabló­hal. Rablás közben bámulatos sebességre képes és zsákmá­nyát a többi halakkal szemben a legbiztosabban szerzi meg. A süllő általában a folyóvíz középfolyásában tanyázik. Ott, ahol nem túl sebes az áramlás, de még örvénylő. Legkedvesebb tartózkodási helye a folyófenék közelsége, a kövek, tüskök, víz­bedőlt fatörzsek és alámosott partrészek, mert itt talál mene­déket és innen csap ki hihetet­len sebességgel zsákmányára. Sokszor órákig képes szinte teljes mozdulatlanul várakozni a prédára. . A süllő ívási ideje rendsze­rint március és április hónap. Az elívást követően — április vége és szeptember közepe felé — nagyobb példányokat is ho­rogra lehet kapni. Eredményes halászása az apró halak elvo­nulásáig, általában november végéig lehetséges. A süllő tápláléka és kapási ideje A süllő fő táplálékát a kis­halak képezik, de mindent megeszik, ami él és mozog. Bé­kát, csigát, rákot, apró vízi­állatokat. Zsákmányban nem válogatós. Falánkságára jellem­ző, hogy még a saját fajtáját is felfalja. Kapási ideje tavasszal és ősszel, rendszerint napközben, nyáron pedig a reggeli és dél­utáni időszak. Ezek az időpon­tok azonban az időjárás alaku­lásával eltolódhatnak, amit bi­zonyít az is, hogy nyári zivata­rok alkalmával veszettül kap a süllő. Nyáron nemigen vándo­rol, tehát rendszerint a hor­gászhelyen tanyázik, mégsem akad fejlettebb példány a ho­rogra, Ez a rendkívüli óvatos­ságának tudható be. Éppen ezért a fejlettebb példányok ki­halászásához jó helyzetismeret és szakképzettség szükséges. Mi alkalmas a süllő halászásához A süllő legmegfelelőbb csa­létke a kis csalihal, pergetett, megölt halcsali és a villantó. A nagyobb példányok viszont legbiztosabban élőhalra fogha­tók. A kishalak — csalihalak — kétféleképpen biztosíthatók. Ha a sporthorgász huzamosabb ideig tartózkodik egyhelyben, akkor a kishalak életbenmara­­dásra az erre a célra készült kannák használhatók. A kanná­kat a folyóvízbe eresztjük, de lerögzítjük, nehogy a víz áram­lása elsodorja. Alkalmazhatjuk úgy is, hogy hűvös helyen a parton tartjuk, de akkor gon­doskodni kell a kannában levő víz kicseréléséről. Ez 10 per­cenként történjék. De biztosít­hatjuk a kis halcsalit halászás­­sal is. Ha rövidebb időközök­ben változtatjuk a horgász­helyet, akkor a villantó vagy a megölt csalihal is megteszi. Milyen legyen a horgászbot, zsinór és a horog? Konkrét szabályt felállítani nem lehet. Eddigi tapasztala­taim alapján a merevebb és könnyebb, mintegy 3 méter hosszú horgászbotot ajánlom. Jómagam saját készítményű, ragasztott horgászbotot haszná­lok. Ez jól bevált halászszer­szám. A horgászbot merevségé­re azért van szükség, hogy job­ban érzékeljük a tapogatást, az elakadást, valamint a bevágást. A zsinór megválasztása is egyé­ni ízlés dolga. Véleményem szerint a 25-ös és a 30-as damil a legmegfelelőbb. A horog le­hetőleg hosszúszárú legyen, mert ez akad be legbiztosabban a süllő csontos szájába. Hogy a horog kellő mélységre jus­son, • őlomnehezéket alkalma­zunk. De az ólomnehezék ne legyen könnyű, mert azt elso­dorja a víz áramlása. Viszont túl nehéz se legyen, mert az meg hamar elakad. Legalkal­masabb a 10—30 grammos ólomnehezék. A horog és a buktató közé mintegy 10 cm hosszúságú acéldrótot ajánlatos beiktatni, hogy a süllő a zsi­nórt meg ne sértse, illetve át ne harapja. Bevágás és fárasztás A bevágás többféleképpen le­hetséges. De sohsem ajánlatos hirtelen rántani, hanem foko­zódó erősségű, húzással kezdő­dő fárasztással. Tapogatásnál néhány másodpercnyi várako­zás ajánlatos, míg a pergetés­­nél azonnali cselekvésre van szükség. A horogra akadt süllő fárasz­­tása nem okoz különösebb gon­dot, mert a kisebb példányok alig védekeznek. Éppen ezért helytelen, hogy a sok sporthor­gász a bevágás után azonnal igyekszik kiemelni. Pedig ez nem ajánlatos, mert a még ele­ven és élénk süllő a vízszín közelébe jutva gyakran elme­rül. Ez abból adódik, hogy a süllő a vízszín közelébe érve megrázza a fejét, s ilyenkor kifordul szájából a horog. Aján­latos tehát néhány percig fá­rasztani a kisebb példányokat is. A nagy példányok fárasz­­tása már komolyabb követel­ményt Igényel. És addig kell folytatni, míg nem érezzük, hogy a horgon levő süllő már megadta magát. A süllő szákolása is körül­ményesebb, mint a többi halé. A süllő merev testű és arányos felépítésű hal. Majdnem egész testhosszában egyforma súlyú. Éppen ezért a szákolást úgy végezzük, hogy a szákot a fej­től a farka felé húzzuk rá, de nagyon ügyeljünk arra, hogy a hal orra, vagy a szájából kiálló horog a szákban el ne akadjon. A süllő kézzel is kiemelhető, mivel a teste nem nagyon csú­szós, nyálkás. A kifáradt süllőt a nyaka táján fogjuk meg és emeljük ki a vízből. Néhány jótanács Mielőtt horgászútra indul­nánk, győződjünk meg arról, hogy horgászfelszerelésünk tö­kéletes-e! Mindent készítsünk elő és csomagoljunk össze, ne­hogy a vízparton érjen bennün­ket meglepetés. A horgászhely kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy horgásztársunkat ne za­varjuk. Legyünk csendben és viselkedjünk sportemberhez méltóan. Mielőtt bevetnénk a vízbe a horgokat, minden kel­léket készítsünk elő és úgy te­gyük le, hogy minden eshető­ségre kéznél legyen. Nem árt, ha közelben tartózkodik valaki, mert sohasem lehet tudni, mi­kor lesz segítségre szükségünk. Andriskin József, Komárom Tessék megpróbálni A sügér a süllő legközelebbi rokona. Zömök testű, apró pik­­kelyű, nagy szájú ragadozó, mely nem nő ugyan nagyra, de ízletes húsú, és kitűnő szóra­kozást nyújt a horgászatra. Vízinövényzettel benőtt holt­ágakban, csatornákban egy-egy helyen tömegesen tanyázik és lesi az apró halivadékot, rova­rokat. Legegyszerűbb könnyű keszegező felszereléssel hor­gászni, csak nagyobb, hosszú szárú horgot kössünk fel. így is lesz dolga a csőrös fogónak, mert a sügér nagyon falánk, és legtöbbször mélyen lenyeli a horgot. Nem szükséges túl kicsi úszót használni, aki sze­reti a táncoló úszó keltette hullámokat, aki élvezi az alá­­meriilő piros úszó libegő moz­gását, használjon bátran diónyi úszót; a sügér nem ijedős hal. Csalinak felkínálhatunk gilisz­tát, vagdalt húst, vagy a hely­színen fogott keszeg darabjait. Legyünk óvatosak, ha kézbe vesszük a sügért, mert hátuszo­nya és kopoltyúfedő lemezei is szúrósak, szúrásuk égető fáj­dalmat okoz. Nagyon kellemetlen a tisztí­tása, mert apró pikkelyei nem egykönnyen választhatók le gazdájáról. A sügérhorgászok között azonban nincs egy sem, aki meg ne enné ezt a finom halat. Azt mondják, tisztítani is tudni kell. Mártsuk a sügért pár pilla­natig forró vízbe, majd fek­tessük egy deszkára, szájá­ba dugjunk egy fakanál nye­let, hüvelykujjunkkal szo­rítsuk le a hal fejét és kés­sel lekaparhatjuk a pikke­lyeket. Tessék megpróbálni, mind a horgászata, mind a húsa kiváló élvezetet nyújt. G. VADASZ 7 *HAIASZ '

Next

/
Thumbnails
Contents