Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
Ahalak hipofizálásának^menyei éP’'hipofizálás módszerét német szakemberek dolgozták ki, főleg a ponty ivásának meggyorsítására. Ez az eljárás azóta lényegesen módosult, s más halfajoknál is igyekeznek alkalmazni. A hipofízis mirigyeket halfeldolgozó üzemekben gyűjthetjük össze; acetonoldat segítségével kicsapjuk belőlük a hormont. A hormon hatása a hal izmaiba fecskendezése után mutatkozik meg. Rendszerint a hipofizált pontyokból 36—40 órán belül az ikrák lefejhetők. Látszólag egyszerű a hipofizálás módszere, de ha nem végezzük szakszerűen, kellemetlenül csalódhatunk. Bizonyítéka: az a vita, amely a hipofizálás körül kibontakozott. Nagy lendülettel fogtak hozzá a hipofizáláshoz, de az elért eredmények nem egységesek. Ez természetes is, ha figyelembe vesszük, hogy a hipofizálás nem azonos körülmények között folyik le. Felmerül a kérdés, alkalmazzunk-e nagyobb mértékben a hipofizálást, vagy csupán a természetes ívásra szorítkozzunk? Jelenleg a helyzet olyan, hogy néhol két-három eredménytelen próbálkozás után beszüntették a kísérletezést, máshol pedig már az első próbálkozás is sikert hozott: az anya-pontyok felét letudták mesterségesen ívatni. Olyan gazdaságok is akadtak, ahol 70—80 százalékos eredményt is elértek. Jó eredményekkel alkalmazzák a hipofizálást a Magyar Népköztársaság tógazdaságaiban. Hazánkban a Bratislavai Haltenyésztési Kutató Intézet tapasztalatai szerint a hipofizálás nem vált be. Ennek okát főképp országunk sajátos természeti adottságaiban látják, valamint abban, hogy a halívás vizeinkben más-más időszakban folyik le. A hipofizálás eredményessége sok tényezőtől függ. A legfontosabbak közé tartozik a hormon-adag mennyisége, amelynek meghatározása különös gondot okoz, főképp a nehezebb súlyú anyáknál. Továbbá, lényegesen befolyásolja az anyák ikrájának nem egyforma érettsége, a légnyomás változása és nem utolsó sorban a víz hőmérséklete. Élettani szempontból a hipofizálás mégiscsak erőszakos beavatkozás a hal szervezetébe, s épp ezért megvan az árnyoldala is. Gyakran észleljük a hipofizált anyák elhullását és az életbenmaradottak gyakran alkalmatlanok a továbbtenyésztésre. Ez komoly ökonómiai károsodást jelent. Már kórjelek is fellépnek, mint például az ivarnyílás elzáródása, vagy annak kiesése, melynek következtében a hal ugyancsak elpusztulhat. Az injekció helyén nemegyszer fekély keletkezik. A fejés kedvező időpontját is ki kell tapasztalnunk, mert a korai, erőszakos lefejéssel éretlen ikrát nyerünk, amely megtermékenyülésré nem alkalmas. Ha pedig későn kezdjük a mesterséges ívatást, gátló hatás fellépése által az anyák nem lefejhetők. A pontyok hipofizálásán kívül sikeres volt a süllők, csukák mesterséges ívalása is. A csukák hipofizálása azzal az előnnyel is jár a természetes halastavi ívással szemben, hogy egy-egy tóban egykorú csukaivadék nevelődik, s ezzel lényegesen csökken a kannibalizmus (hogy a néhány nappal idősebb ivadék felfalja a fiatalabbakatJ. A halak hipofizálásával kapcsolatban felmerült nehézségek egyáltalán nem olyan jellegűek, hogy további tapasztalataink alapján ki ne tudnánk küszöbölni, és így a hipofizálás még nagyobb mértékben hozzájárulhat haltenyészetünk fellendítéséhez. Dr. Szabó Sándor, Bratislava Angolna a vizeinkben Hazánkban, különösen az Elba folyó vízrendszerén, már a második világháború előtt is rendszeresen telepítettek angolnát. Újabb telepítések 1954-ben kezdődtek, melynek eredményeként horgászaink 1964-ben már 48 ezer darab angolnát fogtak. Mivel a megnövekedett angolnafogás a horgászok összzsákmányában még mindig csekély szerepet játszik, az 1965. évben 8 millió darabra növelték a kihelyezett pigmentált angolnaivadék számát és célul tűzték ki, hogy az angolna a horgászok összes fogásának 5 százalékára emelkedjék. (hm") Ahol a halászmesterek „teremnek“ Vodtíany-ban négyéves halászati műszaki középiskola működik. Az érettségi vizsgával egybekötött, elméleti és gyakorlati tanulmányok befejeztével szakavatott halgazdák fődúlnak ki az intézet kapuján. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakon kívül hidrobiológiát, tógazdálkodást, tavi- és folyami halászatot, pisztrángtelepítést és víziszárnyas-tenyésztést, vízgazdálkodást, földméréstant és gépesítést, könyvelést, és politikai gazdaságtant, valamint a haltenyésztés szervezését tanulják a növendékek. A nem kőtelező tantárgyak közül elsajátíthatják idegen nyelvek ismeretét, a gépírást, a különböző sportágazatokat és a gépjárművek vezetését. Az intézet vezetősége gondot fordít arra, hogy a diákok már a kezdet kezdetétől gyakorlati ismeretekkel párosítsák elméleti tudásukat. Gyakorlati képzést a diákok egyrészt a célirányos tantárgyak tanulása által, másrészt a közös és egyéni gyakorlat keretében nyernek. Ezt a gyakorlati kiképzést közvetlenül összehangolják az egyes tantárgyak szakszerű oktatásával. A növendékek munkahelyéül a szaktanintézetek és az iskolai kísérleti halastavak szolgálnák. Mi mindent tanulnak tehát a fövő halgazdái? Elsajátítják a laboratóriumi munkát, a víz- és talajmintavételt és elemzést, a planktonok és bentoszok sokrétű fajtáinak megkülömböztetését, a mikroszkóp kezelését, a hatlak és élősdiek boncolását, Kivizsgálását, a gyógyfürdők elkészítését, antibiotikumos oltást és mesterséges ívatók létesítését. Ugyancsak megismerkednek a mesterséges ívatás technikájával, az ikrák gondozásával és elszállításuk előkészítésével, kifogják és megszámlálják a halrekeszek tartalmát, elemzik a haleleségmintákat, megismerik a különféle hálók, varsák, horgok válfajait, halastavakat terveznek saját felméréseik alapján és ismereteket szereznek a halfogás gépesítése terén. Célirányos tanulmányuk befejeztével nemcsak az iskola kísérleti halgazdaságának mesterévé válnak a növendékek, hanem egyúttal elsajátítják a szocialista nagyüzemi halgazdálkodás szervezését és irányítását. Az intézet kísérleti halgazdasági telepe 1771 hektár kiterjedésű, ebből 1586 hektár a halastó és két folyami körzet vízfelülete. A Zlaty potok pisztrángozó, Blatnice pedig pisztrángmentes körzet. Félévenként egyszer minden évfolyam növendékei kétheti gyakorlati oktatásban részesülnek ezeken a telepeken, hogy elsajátítsák a halászat és halgazdálkodás minden csínját-bínját. J. EGERT mérnök Ez lett a vesztünk ... Zd. Kruzinsky felvétele Hol,s mivel horgászunk harcsára? A kora reggeli órákban eredményesen horgászhatunk harcsákra villantóval, mégpedig a felszíni rétegekben. Ha megfigyeltük azokat a helyeket, ahol napkeltekor a harcsák felemelkednek a víz színére, s nagy loccsanással fordulnak át, ott a villantó néha meglepő sikereket hozhat, de csak a hajnali percekben. Később, ha viílantózunk, mélyen, szinte a meder fenekét kotorva keríthetjük horogra a bajuszosokat. Sokszor meredek partok mentén mélyre engedett úszós készséggel is eredményesen horgászhatunk rá, ha szeretjük a leső, egy helyben ülő horgászatot. Csalizzunk lótetűvel, harmatgilisztával, vagy ha csak tehetjük, élő kishallal. Talán az utóbbi a legeredményesebb, igaz a legkörülményesebb is a csalihal befogása és élve tartása miatt. Az utóbbi években a harcsahorgászok mindinkább a háromágú horgokat alkalmazzák, mert nagyobb az akadási lehetőségük. Akinek nincs csónakja, keresse fel a partok menti mélyvizeket, köves partrészeket, árterületi kifolyókat, szivattyútelepek környékét, akinek pedig csónakja van, nagyon jól felhasználhatja. Az ilyen elöntött bozótos, bokros part mentén, még ha csekély homokzátonyos partszakaszt borít is a víz, meglépő eredmények születnek. Ilyen helyen a horgász azonban ki van téve annak, hogy méreten aluli „kölyökharcsák" rabolnak sorozatosan horgára. Ha ilyen helyre akad az ember, jobb továbbállni, mint tönkretenni a sokszor verejtékes munka árán megszerzett csalit. —msz— vadasz'” Z * HALASZ 3
