Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-27 / 34. szám
B alatoni rapfzédia Az első találkozás Egy csitrt lány Akarattyánál kinézett a vonat ablakán. — Nézzétek, a Balaton, jaj de gyönyörű — kiáltott a meglepetés és elragadtatás hangján. Nem ts túlzott, a kép oarázsosan szép. A napsugárban szikrázó hatalmas vízfelület — a nap ezüstpénzekkel hintette be a szélfodrozta hullámokat — felette hófehér bárányfelhők a mennybolt kékjében, a távolban zölddel borított lankás hegyek. Pompás szcenéria. Az első pillanatban az jutott eszembe, amit — bevallom — eddig egy kissé a nemzeti büszkeségből eredő túlzásnak tartottam: tenger — magyar tenger. Ezért most bocsánatot ts kérek. A tenger illúziója majdnem tökéletes. A végte-A füred* szanatórium, ahol Tagore keresett gyógyulást len víz párával tompított tónusát, a táj nyugalmas, mégis megindító hangulata és zeneisége egyszerre tárul eléd. Es a szem megbabonázva tapad rá a tájra, mely rabul ejti. A hatás nem pillanatnyi, nem szűnik, nem halványul, százszor kell újra nézni, mindig új, ezerarcú, olyan, mint az igazi nagy muzsika. A téma ugyanaz, de az alkotóművész lankadatlanul variál, hogy újabb és újabb szépségeket tárjon fel. Miért vonzza a turistákat a Balaton? Ezen a kérdésen töprengtem és töprengek még ma is. Azt hiszem, hogy a természetnek ez a csodálatos rögtönzése csak az egyik ok. De nem az egyedüli. A selymesen simogató, frissítő víz a másik. Hiszen köztudomású, hogy itt mindenki szenvedélyes strandolóvá válik, még olyanok is, akik egyébként csak a fürdőszobára korlátozzák a vízzel való kapcsolatot. Vagy itt van a környezet, amely kulturált, és a legigényesebb turistát is kielégíti. Köröskörül modern, a kor minden kényelmével ellátott szállodák, ízletes ételeket, italokat kínáló, udvarias vendéglátás. Ez sem utolsó vonzerő, de még ez sem minden. Sőt, akad ebben olyasmi is, ami disszonáns és amit a vendégfogó üzleti szellem teremtett és éppen az, ami ezt a szellemet nem a legszimpatikusabb oldaláról mutatta he. Például a rikítóan stilizált „népies" italozók. Van itt fülledt kocsmahangulat. gyertyák az asztalon és az elég kényelmetlen faragott székek. Ezekkel igyekeznek a külföldi, különösen a nyugati vendégek álromantikus elképzelésen aprópénzre felváltani. Azt hiszem, hogy az említett pozitív és negatív vonásokon felül a Balaton-vldék mást ts nyújt. Történelmet, rég múlt századok levegőiét és hangulatát, és erről ts meggyőzően beszél a táj akár magyarnak, akár idegennek. Egy nép küzdelmes életének fejezetei, sorsának borús és derűs fejezetet íródtak itt a hegyek és lankák lapjaira, a nemzeti és kulturális felemelkedés emlékei élnek a nagy víz mellett. Olyan ez a táj, mint egy történelemkönyv, érthető nyelven bizonyít, küzdelmes és győzelmes csatákról tanúskodik. A táj múltja A veszprémi dolomitokban már az ősember kereste a föld kincseit. Ezt bizonyítják a tárnák és a csontból készült szerszámok maradványai. A bronzkorban a luzsicat kultúrkörhöz tartozó nép épített Itt földsáncokkal védett telepeket. A vaskori földvárak még most ts láthatók a tihanyi félszigeten. A XII. században Tibéríus légionáriusai álltak itt őrt, vigyázva Pannónia határaira. A római nagyurak villákat építettek, ők telepítették ide a szőlőt ts, amely ízesebb, illatosabb bort adott, mint a hazat Itáliában. Itt száguldoztak Attila húnjai, jártak itt kelták, longobárdok, avarok, majd az északról érkező Pribina épített várat. Ügy is hívták őt, hogy „blatyinszkí knyaz" — balatoni fejedelem. Az országszerzö Árpádnak és vezéreinek ts kedves volt ez a szép táj, ők birtokoltak itt erdőt és mezőt. Szent István várost és kulturális központot épített ide, Veszprémet. A tihanyi Benedekrendt Apátságot 1055- ben építették az Arpádházt királyok. A középkorban várak koronázták a hegycsúcsokat, védelmül a tatár, majd a török hódítók ellen. Ezeket a várakat a Rákóczi felkelés után romboltatta le a Habsburg császár féktelen dühében. A legújabb történelemből ts leckét ad a Balaton. Itt húzódott a Httlerhorda utolsó magyarországi védővonala, a Balatontól egészen a Velencei tóig, amíg Malinovszkt marsall seregének csapásai alatt futásra nem kényszerült. Napjaink történelmét már a nép írja a Balaton partjára. A szakszervezeti nyaralók, üdülőközpontok, sport- és kulturális létesítmények egész sora jelzi a történelem nagy változását a magyar tengerparton. Ök is szerették a Balatont De mindezt vagy hasonlókat el lehetne mondani más országok, más vidékeiről is, hiszen a történelem zajlása máshol sem volt kevésbé változatos. Van azonban valami, ami kincses tájjá teszi ezt a földdarabot a mat magyar számára és az idegennek is sok érdekeset mond. Ez pedig a táj sokévszázados, eleven kapcsolata a kulturális felemelkedés történetével. így beszélhetnénk a keszthelyi Helikonról, ahol a felvilágosult, nemzetébresztö írók esküdtek össze a maradiság és a szellemi nyomor megszüntetéséért. Említhetnénk az első kőszínházat, amelyben először szólalt meg a nép nyelvén a dráma, emlékezhetnénk az írókról, művészekről akiket Tihany, Badacsony tája ihletett, az építészeti emlékek A Tölgyfa csárda soráról, egyszóval sok mindenről, amiről nem riportot, de még könyvet írnt ts kevés lenne. Mindezek helyett inkább megtnvltálom az olvasót Balatonfüredre. Tekintse meg mtndenekelőtt Jókat Mór múzeumnak berendezett lakóházát, ahol a varázsszavú mesemondó többek közt legkedvesebb regényét, az Aranyembert írta. Még láthatja íróasztalát, kedvelt könyveit, lúdtoll pennáját, karosszékét, fényképeit. Öt szoba és két veranda tele irodalomtörténeti emlékekkel, írásszeretö ember számára kegyeletes kincsekkel. Az emlékezésnek ebben a hangulatában sétáljon egyet a virágokkal hímzett, árnyas parkban, álljon meg egy pillanatra Kisfaluéi Sándor szobra előtt. Nem messze tőle magaslik Egy balatonfüredi nyaraló modern árkádjai Széchenyi bronialajcja ts néhány lépésnyire pihenjen meg egy pillanatra egy lombos hársfa alatt. Emlékezetes ez a fa, Rablndranáth Tagore ültette 1926-ban. Alatta emléktábla, amelyen a nagy költő sorai váltanak a szeretettől, amit a táj iránt érzett: Ha nem vagyok többé a földön Susogtasd tavasszal megújuló leveled Az erre vándorlók felett A költő szeretett, amíg élt. Érdemes ezt felidézni azért ts, nert éppen huszonöt éve halt meg a költőóriás, az emberi lélek mélységeinek kutatója. Száz kötetet hagyott az utókorra, száz kötet múlhatatlan szépséget, emberszeretetet. Itt gyógyította beteg szívét a gyógyintézetben, és e csodás víz, de talán még inkább a természet, a táj szívnyugtató harmóniája meg ts gyógyította. Még tizenöt évig élt azután és alkotott, önfeledten osztva lángelméje kincseit. Az angol gyarmati börtönben megrokkant szívnek még tizenöt év haladékot adott a Balaton csodatevő ereje, amely ezért helyet érdemel az egyetemes irodalomtörténet lapjain. • • • A Balatonról akartam írnt, de azt hiszem, úgy jártam, mint a farigcsáló kisgyerek, akt nem tudja, mi formálódik majd ki a bicskája alól. De azt hiszem mégis elmondtam, ha nem is azt, hogy mtért szép a Balaton, de legalább azt, hogy én mit szeretek benne. PERL ELEMÉR Neonfényes magyar csárdák KÖNYVESPOLC Harold Lamb: Világhódító Nagy Sándor Életrajzi regény Alskszandrosz Üstökösszerű életpályájáról. Fgy álmodozó, ifjú, makedón királyfi, Arisztóteles tanítványa elindul, hogy felfedezze és meghódítsa az ismert és ismeretlen világot és tettei nyomán megváltozik az emberiség civilizációjának arculata. Nagy Sándor alakja egészen kivételes helyet foglal el az emberiség történelmében. Hatalmas birodalmakat hódított meg és katonai géniuszát huszonhárom évszázad sem tudta elhomályosítani. (374 oldal, kötve Kcs 23,—) Ford Madox Ford: A jó katona Ford Madox Ford (1873—1939) angol író müvének eredetileg „A világ legszomorúbb története“ címet adta. És nem hiába. Hőse, egy módfelett derék ember, önmaga és mások pusztulását okozza lelki alkatával, azzal, hogy bár erényes férfiú, éppen az a legfőbb, az álhatatosság adatott meg neki. (Ara Kös 14,50) Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Gárdonyi Géza történelmi regényében Zéta, a művelt görög ifjú — aki Prikszosz rétor házában nevelkedett — szerelmét írja le Ernő kéhez, a hun főür lányához. Zéta szerelme kedvéért hunná lesz, rabszolgaságot vállal, sőt a katalaunumi csatában is részt vesz. Zétán keresztül ismeri meg az olvasó a nomád hunok életmódját, ő meséli el a hun katalaunumi véres csatát. A szerelmi regény hátterében a hun birodalom tündöklését és bukását ábrázolja az író. (288 oldal, Kös 18,50) © Peter Weiss, a Svédországban élő német drámaíró, színdarabot írt egy portugál kolóniának, Angolának a társadalmi állapotairól. A darabhoz Bengt-Arnemln svéd komponista készítette a zenei betéteket. A drámát a jövő év elején mutatják be Stockholmban. d* Az amerikai Columbus város (Ohio állam) Szépművészeti Múzeumából ismeretlen tettesek ellopták Cézanne ..Kertben" című olajfestményét. (9 Rácz Olivér „Egyszerű ügy“ című könyvéből kétezer példányt Magyarországra szállított a Kelet-Szlovákiai Kiadó, a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében. (tá) ® A Kelet-Szlovákiai Galéria igazgatósága Bauer Szilárd kassai festőművész gyűjteményes — egész életművét felölelő — kiállítását készíti elő. A korán elhúnyt kassai festőművész a keletszlovákiai expresszionista festészet kiemelkedő alakja. (tá) ® Századunk tizenegy kitűnő festője készített közös művet Francia országban. A társszerzők között szerepel a többi között Picasso, Chagal és Dali. A szokatlan festményt több francia városban ki fogják állítani, majd New Yorkban jótékonycélra elárverezik. A Barlcska, a Dabrők'a, a Hortobágyi. a Rétes Csárda. . Már e patinás nevek említésekor kedves emlékek villannak fel és felejthetetlen jó ízekre emlékezik az utazó. Az útszáli csárda ma is kedves pihenőhelye az országot járó embernek. Némelyik csárda kívülről ugyan még a régi, zsúfödeles, belülről azonban már a XX. századot képviselt. A söntésben a kármentő helyett hűtőpult ékeskedik. A kocsmárosné pedig, a legújabb divat szerint, magasra tupírozva hordja bronzvörös haját. Az ivószobában a kecskelábú asztalok, az öreg falakon a népi motívumos cseréptányérok és a háziszőttesek — az egykori csárda múltjára emlékeztetik a vendéget. A cigány vonójából szépen száll a dal, messzire hallik a csárdabeli ének a csillagos nyári éjszakában. A kései utazó egy új határbeli csárdában idézi a múltat, amikor a népmese szerint a gazda elment a vásárra és napokig nem érkezett meg. Már mindent gondolt: talán elveszítette a pénzét és felkötötte magát egy útszélí fára. Igencsak nekibúsult, amikor megvitték a hírt, urának nincsen semmi baja „Ott van a Pipa-csárdában, — Ott iszik, táncol bújában ..." Emberének tehát nem történt semmi baja, valószínű, hogy csak a pénze úszott el a vásáron s ezért ivott bújában csárdában, és megszületett a népdal: „Egy cseppet se siessünk, Itt a csárda, etessünk, Csárda mellett jó forrás, Itt esik jó itatás ...“ A népdalokban csodálatosan tükröződik a pásztorvllág hangulata, a nép lelkivilága. A pásztorok hosszú pusztai szolgálat közben betértek az útszéli csárdába, mint ahogvan a bihari gulyás, aki még gyermekkoromban is ívy dalolt büszkén: „Gulyás vagyok még az apám sem volt más, Nyakamban van szíjostorom, tarisznyám. Birodalmom, merre a két szemem lát: Meghódítom ezt az Alsó-Indiát... Felülök a fakó lovam hátára, Elvisz engem a Nagyaradi Csárdába .. " Ahány csárda, annyi igaz és kitalált történet, annyi mese, anekdóta. A messze földön híres csárdákról még ma is száll a nóta, mint a kondorosiról, a hortobágyiról és az ágotairól, amely Püspökladány és Karcag között, a hajdani pest-debreceni országút mellett, egy halom oldalában állt. Állítólag Rózsa Sándor kedvenc rejtekhelye volt. A megsárgult írások érdekességként említik, hogy pontosan a mestergerendája alatt húzódott el az egykori Hajdú és Jász-Nagykun Szolnok megye határa. Sokat tanyázott itt Sós Pista, neves hortobágyi betyár, akit Barca Dani hajdúsági zsandár üldözött. De Barca soha se tudta elfogni Sós Pistát, mert az egyszerűen az ivó túlsó, Szolnok megyei részébe ment át és nyugodtan tovább mulatozott. (Az akkori törvény értelmében itt már nem foghatta el a hajdúsági csendbiztos.) Még a nóta is szól róla: „Dombon van az Ágotái Csárda, Derék betyárlegények hasznára, Várja őket kancsó bor, vacsora, Szép csárdásáé két ölelő karja." Én még láttam a csárdát, 1935-ben bontották le. Pincéjében harminc emberi csontvázat találtak elásva. Leltek még ott három kést, és néhány József császár-korabeli pénzdarabot is. Vezsenynél, a Tisza kanyarulatánál állt a Hajlati Csárda, amelyben az 1850-es években Pápai Mihály mérte a bort. Pápai valahogyan összeszólalkozott a betyárokkal, akik bosszúból egy éjszaka kiirtották családját. Erről a gyászos esetről egy gyönyörű ballada maradt fönn. Ha már a régi csárdákról szól a krónika, említsük meg a bugaci Zöldhalom Csárdát, a vásárhelyi Hámszárítót, Szolnoknál a Szanda, a túri határban a Varas Csárdát, ahonnan Rózsa Sándor beüzent a túri bírónak, hogy elköti a plsztra lovát még akkor is, ha két zsandár ül rajta ... És elkötötte ... A három város — Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd — között, távol minden forgalomtól, még mr. is áll a Kutyakaparó, amelyről Petőfi Sándor egyik gyönyörű szép versében így énekel: „Kívül-belül szomorú csárda et A Kutyakaparó Ehen-szomjan szokott ttt maradni A jámbor utazó .. A régi falak között ma sem lehet mást kapni, mint pár pohár fröccsöt. A költő emlékét azonban annál inkább ápolják. Egy csattos könyvbe írhatja be nevét az erre utazó idegen. A mai pusztai csárdák legtöbbje modern, hangulatos kiskocsma. Hogy milyen egy mai csárda, álljon itt a balatonfüredi Baricska Csárda rövid leírása. A népművészeti bútorokkal berendezett pince, a balatoni pincék hangulatát idézi. Jellegzetes borokat — mint a Szürkebarát, — ihat itt a venj dég. A szabad tűzhelyen gulyás fő, lacipecsenye sül és különböző halételeket szolgálnak fel a pincérek. Cigányzene szól és a pince előtti teraszon ülőket körös-körül szőlő veszi körül... Csodálatos a kilátás a füredi öbölre és a tihanyi félszigetre. S bizony, amikor a jókedv tetőpontra. hág, még ma is elhangzik az a régi népdal, hogy ... „Hozz bort kocsmárosné, Megadom az árát! Ha én meg nem adom, Megadja galambom ... Hozz bort kocsmárosné, Adós leszek érte, Majd elmegyek Csáthra, Lovat lopok érte ... Lovat ugyan már nem lopnak, mert nem lóháton Járnak a mai emberek, meg aztán megcsappant a lovak száma is, inkább autón, motorkerékpáron utaznak. És ha nem is várja őket a kocsmárosné „ölelő két karral“, de azért Jő bort és persze feketekávét mérnek a neonfényes homlokzatú útszéll csárdákban ... GÁLI SÁNDOR (Budapest? SZABAD FÖLDMŰVES 7 1986. augusztus 27.
