Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-27 / 34. szám
fZERKESOTOSSGÜNK Eaívannégy Bszén tanulmányi kirándulást szervetett Csehország néhány mezőgazdasági üzemébe. Erre az útra többnyire a gyöngébben gazdálkodó i néhány élenjáró közös gazdaság vezetőjét Invitáltuk meg. Az elnököknek, zootechnlkusoknak, agronómusoknak, csoportvezetőknek, kertészeknek módjukban állt lemérni, hol tart szövetkezetük a fejlődésben, a vendéglátókéhoz viszonyítva. Különösen a tagokról való messzemenő gondoskodás és az otthonosabb, kulturáltabb munkakörnyezet tűnt vagy félszázunk szemébe. Sokan közülünk akarva-nemakarva vitába elegyedtek, véleményeket rögtönöztek, s fogadkoztak, hogy majd otthon ... Egy percig sem volt kétséges: a tanulmányút elérte célját. A hírneves nyárasdi szövetkezet főállattenyésztője, Forró Géza Ilyen végkövetkeztetésre Jutott: — Sok hasznosat, Jót láttunk, amiből tanulhattunk. De rosszat Is... A Jó tapasztalatokat majd otthon hasznosítjuk s a rosszat mellőzzük. Mert csak Javára lehet a tagságnak, ha szövetkezeti klubot és szociális helyiséget létesítünk a Csehországban látottak alapján. Lassan már két esztendeje, hogy e szavak elhangzottak. Gondoltunk egyet: Illene már szétnézni Nyárasdon, mit is valósítottak meg az ígéretből. SZÉKHÁZNÉZÖBEN Friss malterszagot lenget a nyári szellő. Amint a tágas, nagy gazdasági udvart megközelítjük, a befejezés előtt álló, csinos, egyemeletes épület szinte magára parancsolja a tekintetet. A meglepetések egész sora ragad magával. Ritkán éri az embert Ilyen kellemes meglepetés. Hát ez Jóval több a csehországi igéretnéll Hevenyében Tóth Ernőt, a szövetkezet 17 tagú építőcsoportjának vezetőjét kerítjük elő. Örömmel s dagadó büszkeséggel újságolja: — Ha minden Jól megy, szeptember elsejére készen lesz. Megihatjuk rá az áldomást. A csempézőket várjuk, hogy ezt a munkát minél előbb elvégezzék, s csinálhassuk a dolgunkat. Közben' megtudom, hogy az egész építkezésre a szociális alapból 100 ezer koronát s a klubhelyiség berendezésére 63 ezer koronát fordítanak. — Fönt az emeleten lesznek az lro-Sg embernevelés ű} eszküzeit teremtik' ftieg > jfBlgtl alap célszerfl és gazdaságos felhasználásával Mintagazdasági udvar a nyárasdi dák — folytatja magyarázatát az épltőcsoport vezetője —, s alul pedig a klub, a könyvtár, a konyha. A pincében kap helyet az irattár, meg a mosoda. Kíváncsiságomat felcsigázta az utóbbi. —Mi a fitty-fenének ide mosoda? — Minek? Hát azért, hogy a nyolcvannégy állatgondozó hetente kétszer tiszta ruhát válthasson. Két öltöny munkaruhája lesz itt a gondozóknak, s két pár gumicsizma. Ha már a ruha fehér lesz, csizmából is fehéret szeretnénk. Ez aztán az elegáncia, ügye? — Megérdemelten kapják — nyugtázom helyeslőén —, hiszen a nyárasdi szövetkezetét főleg állattenyésztése tette jóhírűvé. S ez nem kis mértékben a hozzáértésnek, a szorgalomnak köszönhető. Kísérőm a székházhoz ragasztott földszintes épületrészbe kalauzol. Trécselő asszonyok hangjára fülelek. Ám a kezük szaporán Jár: meszelnek. — Nézze, itt lesz az öltöző — vezet egy nagy, tágas helyiségbe Tóth elvtárs. — Minden állatgondozó külön szekrénnyel rendelkezik majd. Amott láthatja a zuhanyozók helyét s a lefolyót. Persze, az állatgondozók között nők is vannak. — Azokra is gondoltunk. Külön helyiséget kapnak, hogy a kíváncsi férfiszemek elől rejtve legyenek. Még csízmamosóra is kiterjed a figyelmük, aemly ott lesz nyomban a bejáratnál. így azt a nagyon kevés sarat sem hordják majd be az épületbe, ami esős időben szinte elkerülhetetlen. Émelygős ízt érez ilyenkor az olvasó a szájában, s felteszi a kérdést: „Látott-e már ez az újságíró gazdasági udvart? Mondja a ...“ Vagy efféle kijelentést tesz: „Hiszi a pici ...“ Tisztelt olvasói A „nagyon kevés“ szó még véletlenül sem sajtóhiba! Még akkor sem, ha némely szövetkezet gazdasági udvarában eső után a lánctalpas traktor alig győzi a kátyúba rekedt erőgépeket kivontain!. ASZFALTUTAK AZ UDVARBAN? Igen! Aszfaltutak kötik össze itt a gazdasági épületeket egymással. Ez is furcsán hangzik a nyakig-sárhoz szokott szövetkezeti tagoknak. Pedig a két és fél kilométernyit kitevő aszfaltburkolatú út kézzel tapintható, lábbal taposható valóság. dolkozni, majdpedig tenni valamit. Merthogy a központifűtéses székház elejét parkosítják, az egész gazdasági udvart bekerítik időtálló kerítéssel s megfürdetik a „pógárt“, (hogy a munkaérdemrendes elnök, Dömény elvtárs szavaival éljek), az egyszer biztos. Aki ennek ellenére mégis „illatos“ munkaruhában szökik haza, annak a felesége teszi ki a szűrét. Előtérben a fürdő, hátul az emeletes székház és klub (A szerző felvétele) Node hadd szóljon ehhez a főállattenyésztő, akinek a legtöbb gondot, bajt okozta a sáros gazdasági udvar, még ezelőtt egy-két hőnappal is. — A Járművek nem a földeken mentek tönkre, hanem a gazdasági udvarban. Vezetőik a Jobb utat keresve, keresztül-kasul vágták az udvart. Véleményem: nagyon megtérül az udvar kemény útjaira fordított befektetés. Keveseb üzemanyag fogy, gyorsabb a szállítás, a közlekedés, kímélődlk a jármű, a gép. Nos, igazat kell adnunk Forró elvtársnak. Szavai a célszerű, megfontolt cselekvést tükrözik. Jő lenne másutt is ezeken a szavakon elgon-Tyljjel van, sötét, csillagtalan éjfél. ■L-t Alszik a falu, az erdő. Pihen az ember, erőt gyűjt a másnapi munkához. Pihennek a fák, várják a nappali világot. Pihen az erdő vadja, a nyúl, az őz, a fákon gallyazó legyengült fácánhad. Csak két ember nem alszik: Forró Vilmos és Forró József. Vérük forr, tüzel. Az éj leple alatt útnak indulnak. A falutól nem messze a Vág, s onnan túl az erdő. Csónak is akad, egyik vagy másik kompnál. Éjjelenként nincs gazdája. Fene bánja, ha „kibérltk" néhány órára. Az alkotmány csöndesen szelt a vizet, majd a túlsó parton homokra fut, Földet ér a Forrók lába és indulnak a megszokott portyára. Zizeg, ropog az avar, reccsen az ág. A két ember beljebb-beljebb tör az ártéren, majd elhalkul lépteik zaja. Csönd lesz úrrá az erdőn. Éjfél van. Ilyenkor az éjjelt bagoly ts szundít egyet. Zseblámpa fénye hasítja az éj sötétjét. A fényoszlop az ágak közé furakodík. Nyugtalanul ugrál ide-oda, majd egy fekete ponton megáll. Ottl A lehajló ág tövében, ott kuporog a fácán. Éjjeli álmából zavarta fel a fénysugár. Sűrűn pislog, a szokatlan világosság elveszt szemefényét. Menekülni sem tud szegényke. Acélcső mered irányába. Puskalövés csattan az éjszakába. Az állat élettelenül hull a földre. Avatatlan kezek oltották ki életét a lombját bontó erdőben. 0 0 0 Hajnal lopakodik, űzi az éj sötétjét. Ojabb léptek koppannak a faluból kifelé. A Vág partján, a komp közelségében megállnak az érkezők. Hallgatóznak. Időközönként puskalövés hangját hozza feléjük a víz. Összesúgnak. „Itt vannaki" A jövevények negyedi vadászok. Ketten jöttek a huszonhat tagot számláló vadásztársaságból, hogy nyakoncsipjék a vadorzót. Két hónapja lesik a jómadarat, de eddig nem sikerült. A szerencse mindig a betolakodó vendég mellé szegődött. Ki tudja hány fácán élete bánta a késlekedést. Ezer hektáros a negyedlek elismert fácánosa. Szárnyasokban gazdag terület. Kímélik a vadat, féltik, gondozzák, mint sajátjukat. Két vadőr vigyázza nyugalmukat. Télidöben két tucatnut vadász hordja számukra az eleséget, útón-útfélen pusztítja a kártevőket. S íme a nagy iparkodás dugába dől. Tavaly a víz rombolt, idén vadorzók pusztítanak. Az évvégi jelentésben ezerkétszáz fácánt tartottak számon. Már alig van kétháromszáz belőlük. A többi? ... Nem titok, Forróék éjjelenként kilopódznak a területre. A faluban árulják a fácánt. Tizenöt koronát kérnek darabjáért. Szégyen ide, szégyen oda, közvetítőjük a vadászoknak is kínálgatja: „Tilalom van, tt úgy sem lőhettek fácánt" — pengett a bosszantó húrt a tolmácsoló. A negyedi vadászok közül kinek jutna eszébe tavaszelőn vagy szaporítás idején puskát emeint a vadra. Ismerik, betartják a törvényeket a vadásztársaság tagjai. Ősszel, fácánvadászat Idején, ha véletlenül megtörtént, hogy kakas helyett tyúk esett, a házirend szerint ötven koronára büntették a túlbuzgó, ftgyelmetlen nimródot. Érthető a vadféltés, hiszen 7500 koronát fizetnek bérletért és tizenötezer a vadőrök költsége. Ezrekre rúg a kártékonyok pusztításáért kifizetett jutalom, az eleségszerzés, minden, ami a vadtenyésztéssel jár. Egy a cél: szaporodjon az állomány, ne legyen szegény a negyedi határ. Evenként ezer, másfélezer szárnyasvadat fognak élve, s adnak külföldre, vagy belföldi telepítésre. S most, azok ott, a túlsó oldalon egyre lövöldöznek, mintha övék lenne a vtlág, a falu és az erdő vadja. Két hónapja lesnek rájuk hasztalan. 0 0 0 A sötétség még tartja magát, amikor a túlsó oldalról nesz hallatszik. A két vadász, egymástól távol, bokrok takarásában figyel. Jönnek ... jönnek a vadorzóki Nem tréfadolog puskás embereket fülönfogni. Kezükben fegyver. Akt tiltott úton jár, nem sokat teketóriázik. Hamar jár a keze, és összetéveszti az embert az állattal. Mit csinálhat a vadász? Nem engedheti, hogy vagyonát, a drága valutát tékozolják. Nem látják a csónakot, de a víz csobogása jelzt közeledtét. Néhány pillanat és megsercen a parti homok. Földet ér a vadorzók lába és indulnak a zsákmánnyal hazafelé. Alig lépnek egyet-kettőt, arcukba vág a zseblámpa fénycsóvája. Akárcsak imént övék a fák lombján nyugvó fácánokén. Erélyes figyelmeztetés hallatszik: „Älljl Fegyvert dobál" A világosság szemük fényét veszi, a felszólításnak mégsem tesznek eleget. Veszélyes játékba kezd a gondolatuk. Ám nincs idejük cselekvésre, Eldöri dűl a fegyver a vadász kezében. A hajnali derengésben hatalmas robajjá erősödik, ágyú sem szól nagyobbat. A figyelmeztető lövés eredményesebb, mint az embert hang. Messzire dobja puskáját Forró József, a vadorzó. Az elhajított fegyver csőre töltött, 0 0 0 Megindul a menet. Irány a nemzeti bizottság. Ám Forró Vilmos és Forró József kibúvót keresnek. Vállukon félzsák fácán, s alkuba kezdenek. Nem akarnak rendőrkézre kerülni. A törvény szigorú, nem ismer kegyelmet. Készpénzben fizetik a kárt. Ezer koronát adnak. Ha ez nem elég ezerötszázat. A vadászok nem állnak kötélnek. Hogyan fizethető a vadak irtása? Akkor miért örködnek éveken, évtizedeken át a vadállomány felett, ha az orvvadász felelősségrevonás nélkül kiirthatja azt. Kt tudja felbecsülni, hogy az elpusztult anyafácánok mennyit költöttek volna a tavaszon. S a tiltott fegyvertartás? A törvény előtt feleljenek tettükért! Ezzel tartoznak a vadásztársaságnak, a falunak, az államnak. A községháza udvarán a közbiztonság embere előtt olvassák a zsákmányt. Harminckét darab. Huszonhárom tyúk, kilenc kakas. Közülük néhány még mozog. Elve került a zsákba, mostanáig sem lehelte ki a páráját. Gyűrött tollruhában, vérző testtel, garmadában hever a vadásztársaság vagyona, az állam valutája. Néhány hónappal később a Galántal Járásbíróság ítélkezik a vadorzók felett. A vádlottak ügyvédje szépíti a cselekményt. Mondanivalóját csűri, csavarja, védi a bűnösöket. Nem esett nagy kár. A lelőtt fácánok a vadászok birtokában maradtak. Ha pénzzé teszik, még kisebb a veszteség. A bíróság kimondja az ítéletet: Forró Vilmos és Forró József fizeiéi sének tíz százalékát hat hónapon keresztül lefogják. A negyedi vadásztársaság tagjai nem értenek és nem is érthetnek egyet az ítélettel. Forró Vilmostól eddig már két puskát elkobzott a hatóság, Józseftől most egyet. Hány fácán pusztult el a vadorzók kezétől? Ezt csak ők tudnák megmondani. Kihágásuk pénzben nehezen mérhető. Hiányzik az erkölcsi hatás, mely egy időre megbénította volna fegyvert szorongató kezüket. Most fenyegetőznek. Még nekik áll feljebb! Testi fenyítést ígérnek a leleplezőknek. Mi lesz ebből; önbíráskodás?! Avagy éjjelenként újra megszólal a puska a negyedi fácánosban? SÁNDOR GÁBOR DÄNIAI MÓDSZER A TEHENÉSZETBEN A-cikkem elején kellemes meglepetést említettem. Nos, ügy igaz, mert a két évvel ezelőtti ígéretnél sokkal több, amit megvalósítottak a nyárasdiak. Mohó tudásszomjuk oltogatására Jellemző, hogy már azóta tucatnyi országban Jártak. így például, a szocialista országokon kívül ellátogattak az északi államokba (Dánia, Svédország), majdpedig Franciaországban, Ausztriában, Törökországban, Olaszországban és Algériában voltak. Természetesen egy alkalommal sem tévesztették szem elől: megfigyelni mindent, ami hasznos, ami Jó és a tapasztalatokat tarsolyba gyűjtve hazavinni, a közös gazdaságuk javára gyümölcsöztetni. így került sor a dániai módszer felhasználására, illetve alkalmazására is. A tehenek törzskönyvezését a tehenészek végzik. Ki tudná a legpontosabban ezt a munkát végezni, mint éppen ők, akik naponta figyelik a gondjaikra bízott állatokat. Ismerik egyéni szokásaikat, jó és rossz tulajdonságaikat. Az utódnevelésre igen nagy gondot fordítanak. Csakis nagy tejelékenységű (évi 3000 liter) tehenektől nevelnek borjakat. így azután nem is csoda, hogy a tenyészállatvásárokon igen kapósak az állataik. A dániai módszer? Hm. Nem ördöngösség. Mégis szívesen alkalmazzák. Minden tehánistállóban van hetente egy fejő, aki felelős a tej nyilvántartásáért, az istállórendért. Naponta háromszor fejnek, ezt a felelős összesíti. De ugyanakkor a tehenesek külön-külön is nyilvántartják a kifejt tejet. Végösszegezéskor alig fordul elő néha 0,50—1 liter különbözet. Forró Géza főállattenyésztő meggyőződéssel nevezi az öntudatra, az önfegyelemre s a rendszeretetre nevelés eszközének. E nevelési eszköz a szövetkezet 45 fejőjére jótékonyan hat. Az eredmény: spontán megnyilvánuló hasznos viták, politikai tízpercek. A „gyümölcs“: a félévi tehenenként! tejhozam napi átlaga 9,37 liter. Ügy-e nem csekélység? A „SZÜLÉSZETI“ OSZTÁLYON Kórházi tisztaság, rend honol az új elletőben, amely 28 férőhelyes. Az elsőszülött: a 100/61-es számú tehén borja. A néhány napos boci — mintha csak megérezte volna, hogy lencsevégre akarjuk kapni —, most ficánkol, csintalankodik a legtöbbet. Katona Sándor, a szarvasmarhatenyésztés szakaszán felelős zootechnikus nagyon boldog, hogy a legkorszerűbb elletőt magáénak tudhatja, amelyben éjjel-nappal szolgálat van. — Azt gondoltuk, hogy a „várandós“ tehenek rakoncátlankodnak majd fürdetés, zuhanyozás közben. Nos, tévedtünk. Ügy kedvelik az 1 százalékos Fenoform-Forte fertőtlenítő oldatot, a mosóporos langyos vizet, mint háztáji disznó a vakarást. A tehén helyét is fertőtlenítik, Kloramin-S-szel, hogy megelőzzék a betegségeket. Híradás Boriból Hegyes-völgyes vidéken terül el s mint ilyen — kissé magárahagyott. Idegen ember ritkán látogatja. Én is csak a véletlennek, azaz Krausz Pálnak, a kiskéri EFSZ gépesítőjének köszönhetem, hogy eljutottam a 420 lelket számláló falucskába. Késő délután érkeztem, de a szövetkezeti iroda egyik szobájában még tartott a nap, ahol — kimutatásokba mélyülve — Dalmady László, az EFSZ elnöke és Svoch György főkönyvelő tartózkodott. Tőlük tudtam meg, hogy a bori szövetkezetét, amely 1952-ben alakult, sokáig a Járás leggyengébb szövetkezeteként tartották nyilván. De ez már a múlté. A javulás öt-hat évvel ezelőtt vette kezdetét. Főleg azáltal, hogy az állattenyésztés fejlesztésére vették az irányt. A fiatal főkönyvelő ezután arról tájékoztatott, hogy az állattenyésztésük tavaly egymillió háromszázötvenhétezer koronát jövedelmezett. Az idei tervük pedig 2 millió 225 ezer koronát tesz ki, és teljesítésével nincs komolyabb baj. A múltban bizony a beteg tehenektől nagyon keveset fejtek. Az idei napi átlaguk megközelítette a hét litert, s így a tejeladás tervét is és az előirányzott bevételt is túlszárnyalták. A juhállományuk is dicséretre méltó. Ma ezer darabot, de jövőre már 200-al többet számlálnak. Gyorsütemü fejlődésről tanúskodik az egy munkásra eső nyerstermelést mutató nyilvántartás is. 1963 ban 23 ezer 391, 1964-ben 35 ezer 674, tavaly pedig 45 ezer 856 korona értékű termék jutott egy állandó dolgozóra. Évente tehát mintegy tízezer koronával emelkedik egy állandó dolgozóra eső nyerstermelés értéke. Szép fejlődés ez. Ennek legjobban a szövetkezetesek örülnek, mert vastagabb boríték várja őket fizetéskor és naprólnapra jobban élhetnek. (kezes) A kender betakarítására is sor került az elmúlt napokban. A negyedi határban Karkusz Mihály, Kocsis József, Szák János és Moravszki Mihály, a tál la szélét aratják, hogy aztán a gépeké legyen a szó. Az idén, amellett, hogy három méter magasra is megnőtt a kender, egyenletesen vékonyszárú. Az előzetes becslések szerint 80—90 mázsát is hoz hektáronként s ez szép tiszta jövedelmet jelent a közösnek.
