Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
A fekvő kaptárak javított anyarácsos választója Ha figyelemmel kísérjük a csehszlovákiai és a magyarországi mai méhészeti szakirodalmat, megállapíthatjuk, hogy a méhkaptárak korszerűsítése, vagy az arra való törekvés állandóan napirenden van, nemcsak a többtermelés, de a méhek vándoroltatása szempontjából is. Ezzel szemben az egysoros fekvő kaptárak legfontosabb tartozéka: az anya korlátozása céljára használatos rácsos választónak műszaki kivitelezésében éppen semmi újítás vagy javítás nem történt. Ugyanakkor az állókaptárakban általánosan használt, nagyjából 20 cm hosszú és csupán 10 cm széles anyarácsokat azóta felváltották nemcsak az állókban, de a rakodókban is az egész kaptár belvilágát kitöltő anyarácsok. A sodronyból készített nagyméretű rácsok alkalmazásával elérték a méhek jobb közlekedési lehetőségét, a kedvezőbb szellőztetést, a fészek és mézkamra közötti előnyösebb összeköttetést és ezekkel együtt a jobb termelési eredményeket is. Ennélfogva az álló és rakodókaptárak rácsos választójának további módosítása jelenleg nem szükséges. Ez a megállapítás a fekvőkaptárakban ez idő szerint általánosan használt választórácsra nem alkalmazható. Ugyanis, ha összehasonlítunk két anyarácsot, amelyek már a képtárakban hosszabb időn keresztül használatban voltak, különösen nagy hordások után, azt fogjuk tapasztalni, hogy amíg az álló és rakodőkaptár anyarácsán nem találunk olyan zúgépítményeket, amelyek a méhek szabad közlekedését károsan befolyásolnák (feltéve, hogy az anyarács sem az alsó, sem a felső keretsorból 7—8 A legolcsóbb és legtartósabb anyag erre a célra a kátrány. Én 9 év óta használom, s ez alatt az idő alatt semmi hátrányát nem tapasztaltam. Kaptárjaim 4 cm-es fallal, vascsavarns, négy oldalt egyszerre préselő gépben, kőkeményre készülnek. Az új kaptárt kétszer-háromszor befestem kátránnyal. Nyáron egy nap alatt teljesen megszárad és kellemetlen szagát is elveszti. A fekete színt úgy tüntettem el, hogy a kátrányos részt bemeszeltem. Három-négy éven át a mészrétegre évenként újra kátrányoztam, majd meszeltem. Így egy sima, vastag és tartós réteg keletkezett a szalmafalon. Az azóta eltelt 4—5 év mm-nél nincsen nagyobb távolságra), a fekvő kaptárokban használatos rácson — legyen akár sodronyból, akár lemezből, a méhek olyan zúgépítménnyel zárják el a közlekedés útját, meg a jobb szellőztetés lehetőségét, hogy az minden képzeletet felülmúl. Feltűnő jelenség, hogy Magyarországon, ahol a fekvőkaptárak módosításával olyan behatóan foglalkoznak, a bennük alkalmazott anyarácsos választó fogyatékosságának kiküszöbölésére nem történtek kísérletek a velük foglalkozó méhészek részéről, legalább is a gödöllői „Méhészetben“ bemutatott fénykép erről tanúskodik, miután a hozzáfűzött magyarázat: „Anyarácsos választóra épített lép, — részben mézzel töltve" a további zúgépítkezések megszüntetésére tanácsot nem ad, ezzel utat nyit annak a feltevésnek, hogy erre irányuló kísérletek nincsenek folyamatban. Nem lesz tehát érdektelen, ha a fekvő kaptár anyarácsával kapcsolatos 30 évesnél öregebb tapasztalatomról ezúttal is beszámolok. Az anyarács használatával kapcsolatban célunk az anya kirekesztése a mézkamrából. Erre szolgál az anyarács oly kivitelezésben, amellyel a legkevésbé akadályozzuk á méheket szabad közlekedésükben. Ha azonban ezt a rácsot 8—7 cm széles, vagy ennél még szélesebb deszkakeretbe foglalva alkalmazzuk, ezzel csak részben értük el a célunkat Az anyát kirekesztettük ágyán a mézkamrából, de a méheket is nagyon hátrányosan gátoljuk szabad közlekedésükben. A keret ugyanis kitölti a kaptár teljes belvilágát a kaptár két fttgalatt sértetlenül maradt, noha kaptárjaimmal elég sokat vándorolok. Méhekkel betelepített kaptárt is festettem már ilyen módon. A felső kijáró alatti rész elé egy ócska zsákot akasztottam, amíg megszáradt. Csizmadia László Töltögető etetőhöz Sarbak István töltögetőt szerkesztett, hogy a szörpöt kényelmesebben és pontosabban adagolhassa. Bádogedénybe két cső vezet. A felső az eleséget a hátra csatolt puttonyból bocsátja be, az alsó az edényből engedi az etetőbe. A csövek belső nyílását gumis zárókkal fölváltva lehet csukni, nyitni. gőleges oldalán és annak fenekén, s ezzel mi magunk szüntettük meg a természetes kapcsolatot a fészek és a mézkamra között. A méheknek a természet által megjelölt három fő közlekedési útvonalán elháríthatatlan akadályt állítottunk be éppen a főhordás idejére, amikor a többtermelés érdekében minden igyekezettel a zökkenőmentes közlekedés biztosítására kellene törekednünkl Ezzel ellentétben a deszkakeret mint akadály, lekényszeríti a méheket a megszokott természetes útvonalról. Nem állítom határozottan, mégis kézenfekvőnek látszó, hogy a fekvőkaptáros méhészek a rekesztő keret hibáját — félreismerésből — magának a kaptárnak tulajdonították, emiatt hiába változtattak a kaptár alakján vagy annak térfogatán, továbbá hiába fokozták vagy csökkentették a lépek és méhanyák számát, mert a hibák nemcsak megmaradtak, de jelentősen meg is szaporodtak. Ezúttal nem óhajtok foglalkozni a fészekmézrakás kaptár bírálatával, mert azt már nálam sokkal hivatottabb méhésznagyságok és apostolok, mint Sötér Kálmán és id. Boczonádi Sz. Imre, még annak idején elvégezték. Mindössze csak anynyit bátorkodom megjegyezni, hogy bármilyen furfangosan rendezték is be a fészek-mézkamrásokat, a régebbi fekvőnek örökletes hibáját nem tudták kiküszöbölni: a választórácsot ebbe ie éppen Agy beépítik a mébek, mint a régebbiekben. Mindezeket íf bajokat égy csapásra megszüntetjük az olyan rácsos választóval, amelynél az átjárást nem a középen, Á zárószerkezetet egy rágó felnyomja. A bevezető eső tehát mindaddig zárt, míg a méhész le nem szorítja a szelephez csatlakozó fogantyút. Akikor a bevezető nyílás felszabadul, a kivezető csukódik, az edénybe annyi eleség ömlik, amennyi az etetőbe fér. Utána csak abba kell hagyni a nyomást, a szörp az etetőbe csurog. Egészen gépiesen mégsem lehet vele dolgozni, mert nem bizonyos, hogy a család mindig kiürítette az etetőt. MfiHEK és a lóhere A hajnalonként hereillatú sziruppal végzett etetés a herevirágokat látogató méhek számát nagyban növelte. A látogatás egész nap csaknem egyenletes volt. Azok a heretáblák, amelyekre a méheket szoktatták hektáronként 100 kg-mal több magot adtak, mint azok, amelyekre nem szoktatták méheket. hanem a választónak a kaptár két oldalával és fenekével érintkező részein képezzük ki. Az itt bemutatott fényképen két darab rácsos anya-választó látható. Az alsó, az eddig általánosan használt szabványos forma, eredetileg a középen alkalmazott és a méhek által nagyrészben beépített anyaráccsal, amellyel a méhek félreérthetetlen bizonyságot tettek arról, hogy ez reájuk nézve természetellenes megoldás. A figyelmes szemlélő még megállapíthatja e képpel kapcsolatosan azt a változást is, amelyről tulajdonképpen beszélek a választókeret 2 oldalsó és alsó széleinek kiképzését a sodronyból készült anyarács szeletekkel. A választón végrehajtott változtatás már 33 éves. Kevéssel azelőtt került kezelésembe 14 db 42-es keretekkel felszerelt hátsó mézkamrás kaptár a bemutatott választókkal, természetesen még a régi formában. A kaptárak melegépítményűek voltak, egyenként 20—20 darab keretre berendezve. Ezt a kaptártípust sohasem kedveltem, anyarácsos választóját még kevésbé, mégis a változtatással kapcsolatos régi tapasztalataimat ezeknek köszönhetem. A változtatás azonban nem véletlen eredménye, hanem különböző kaptártípusok mézelési eredményeinek összehasonlításából keletkezett. Ugyanis rakodókaptáraimnak az 1924—■ 1928-as esztendőkben elért 16— 20 kg-os (helyben, egy akácról, egyszeri pergetésselj átlaghozamával szemben az általam készített anyarekesztővel berendezett hátsó mézkamrás kaptáraim 4—4,5 kg-os többleteredményt mutattak fel. A kezelésembe átvett 42-esek pedig, még a rakodóim átlagát is alig érték el. Ennek a2 okát keresve, figyeltem a 42 eteket, amidőn 1932. tavaszán az akáchordás első napjaiban bizonyos rendellenességet láttam e családok viselkedésében (aránytalanul nagy kirepülést, erőltetett szellőztetést), holott a kijárónyílás nagysága megfelelő volt. A fentiekből kifolyólag nagyobb zúgást figyelhettem meg a szokásosnál. Hogy ezeknek az okáról meggyőződhessek, felbontottam a családot és akkor az a meglepő kép tárult elém, amelyről már előzőleg, a választórács hátrányairól beszélve nagy vonalakban' megemlékeztem: a kaptárba betóduló hatalmas méhtömeg a választó keretét ostromolta a kaptár függőleges két oldalán és a fenekén. Mivel a szokásos úton nem tudtak tovább jutni, nagy cső-Szalmakaptár tartósítása
