Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-20 / 33. szám

Érv vérbeli méhész Mindig kell valamilyen cél­nak lenni előttünk, melynek el­éréséért harcolhatunk. Ez a harc adja meg életünk értel­mét — mondta komoly, meg­fontolt szavakkal, és én a más­félórás beszélgetés után rájöt­tem, hogy ez az egyszerű, sza­vakba foglalt mondat teljesen fedi az ő életét. Nagy Júlia úgy beszélt, mint­ha csak magának elevenítené fel a régi emlékeket — az át­sírt éjszakákat, a küzdelmes, nehéz napokat. Szemében oly­kor könny csillant meg, máskor mosoly surrant át arcán. Ojból átélte a múltat, s bizakodva^ új terveket szőve tört át a jövőbe. A méhekkel kezdte. Igen, a méhekkel, amelyek egykor ke­nyeret adtak gyermekei kezébe, amelyek vigaszt nyújtottak el­keseredésében, osztoztak örö­meiben, és amelyek értelmet adtak további életének. KESERŰ CSALÓDÁS A természettan! órák csodás világa magával ragadta a kis diáklány képzeletét. Főleg a méhek érdekes életmódja, ön­zetlen szorgalma kötötte le fi­gyelmét. Minél többet hallott róla, annál jobban elmélyült benne a vágy — közelebbről megismerkedni a méhészettel. Színes elképzelések születtek; egyszer majd férjével együtt magyarázzák a saját méhkap­­tárjuk előtt gyermekeiknek mindazt, amit a természettan! órák és a gazdag tapasztala­tok nyújtanak. Ám az élet nem jött a diákábrándok által meg­szabott úton. A hétköznapok szürkesége elmosta a tarkára szőtt álmokat — nem maradt más belőle, mint a puszta va­lóság. Az iszákos férj és a két gyerek. Szomorúság és öröm egy keserű csalódásba fonva. Hét évig tűrt összeszorított fogakkal. Megpróbált minden tőle telhetőt. Pozsonyba költöz­tek, hátha itt nem lesz annyi ismerős, többet együtt lehet a család... De a barátok itt is rátaláltak egymásra, s minden folytatódott tovább. Az amúgy is kevés fizetésből nem jutott ruhára, cipőre, sokszor még kenyérre sem. A magas lakbért sem tudták miből fizetni. Nem maradt más hátra, mint Nagy­légre költözni a szülőkhöz, és megpróbálni végre emberhez méltón élni. Vagy.... És erre is sor került. Hétévi házasság után egyedül maradt a két gye­rekkel. Munka nélkül, fillér nélkül. Húga és anyja segítsé­gére szorulva. Szűkösen, de még így is jobban megvoltak, mint az iszákos apával. A VÄGY VALÖRA VÁLT Ebben az elkeseredett álla­potban újból felelevenedett benne a gyermekkori vágy: a méhészet. Mint fuldokló a szal­maszál után, úgy kapott ő is a megélhetés parányi reményét csillogtató méhészkedés után. Nehezen megtakarított pénzén szakkönyveket vásárolt, s en­nek alapján egyedül készítette el az első kaptárt. Fúrt, fara­gott, szögeit — addig illeszt­­gette egymáshoz a gyalúlt deszkákat, amíg végül is kap­tár lett belőle. A méheket is rövidesen megszerezte. De ele­inte bizony több bosszúságot okoztak neki, mint örömet. Az első méhcsalád etetésénél alulról adta be a kaptárba a szirupot. Izgatottan várta, mi­kor kezdenek el enni a mé­hek. De azok bizony meg sem mozdultak. Nagyon elkesere­dett. Mégiscsak jobbak a ser­tések, azok legalább mindent megesznek — gondolta, s úgy érezte, rettentően csalódott a méhekben. Persze, pár nap múlva rájöttt, hogy felülről kell etetni őket, mert a kaptár alsó felében hideg van és az : oda helyezett szirupra nem 1 jönnek le a fenti részen cso­móba húzódott méhek. Ám minden sikertelenség jó 1 volt arra, hogy tanuljon belőle. ‘ És ő tanult is — a maga ká- 1 rán, de hasznosan. Az egykori diákköri vágy tehát részben valóra vált. Me- 1 sélt a gyermekeknek a méhek ] Hetéről, s közben erősen fi- i gyelte, hogyan gyűlik a méz — i a téli ruháravaló — a kaptár- 1 aan. Mert valamennyi már el- < adásra is jutott az aranysárga i nézből. i Az évekkel együtt nőtt a kap- t tárak száma is. Az első raj be- i ogása külön élmény volt szá­nára. Nem is lehet azt soha • Hfelejteni... A barackfára te­lepedtek le a méhek és ő zsá- t nolyra állt, hogy elérhesse őket i villára tűzött szalmakassal. Sikerült is befogni a kasba, de e ikkor egy óvatlan lépés a zsá- t nolyról és jaj. .a méhek mind s i nyakába hullottak. Ruhája, s teze, haja telt volt méhhel. Azt s ;em tudta ijedtében, mihez c tezdjen. Jó ideig tartott, amíg \ íjból a szalmakasba juttatta a e néheket. Legközelebb persze r nár jobban vigyázott. c A MESÉLŐ NAGYMAMA Az idő hamar elszalad. A fel szabadulás után munkát kapót a helyi nemzeti bizottságor s emellett még elvállalhatta i mozi vezetését is. Szívvel-lé lekkel végezte ezt a munkát Minden erő, akarat felszaba dúlt benne, s örült, hogy végn hasznos tagja lehet a társadé lomnak. Tizenöt évig volt vezetője i helyi mozinak. Mindig telt ház nak vetítettek, mert Juliskí néni megszerettette a falu la kosságával a filmet — megta nította az embereket hasznosai szórakozni. Ezerkilencszázhat vanban kitüntetést is kapoti ezért a munkájáért. Közben a méhekről sem fe ledkezett meg. Csakhogy azok most már inkább szórakozást pihenést nyújtottak neki. Hoz­zájuk menekült ha bánat érte, mesélt nekik sikereiről, közöt­tük szőtte terveit. Mert a gye­rekek felnőttek, családot ala­pítottak, s egyre kevesebbszer találkoztak. Csak ünnepnapo­kon hangos újra a ház, amikor az unokák körülfogják a nagy­mamát, s könyörögve kérik, meséljen nekik a méhekről. És ő szívesen mesél. Elmondja mi­lyen hasznot hoznak a mező­­gazdaságnak, hogy nélkülük nem lenne annyi gyümölcs a fán, nem lenne olyan dús a kalász, mert ez mind az ő be­porzó munkájuknak köszönhe­tő. Beszél arról is, hány kilo­métert kell megtenni a méhek­­lek, amíg megtelik a kaptár isurgó, édes mézzel. Hány vi­lágra szállnak rá, hogy össze­szedjék a méznekvalót. Milyen Inzetlen szorgalommal dolgoz­lak! S mégis hányszor kímélet­­enül bánunk el e hasznos kis ényekkel. Elpusztítjuk őket inélkül, hogy meggondolnánk, nilyen kárt is teszünk ezzel. Külön mesél a méz jelen­őségéről, tápanyagtartalmáról. Megmagyarázza, hogy a méh­­lempővel, amely az ember szá­nára nélkülözhetetlen vitami­­íokat tartalmaz, csonttuberku­­ózlsban, reumában megbetege­­lett egyéneket gyógyítanak. Az ínyapempő fogyasztásával súly­­gyarapodást és a vörös vérsej­­ek szaporodását érik el a osszul táplált gyermekeknél. NAGY TERVEK ELŐTT Az embert szinte ámulatba jti az a gazdag tapasztalat, melyre ez az egyszerű asz­­zony harmincévi méhészkedé­­e alatt tett szert. A sors sok­­zor meglátogatta — da ő nem süggedett el, mindig látott alamilyen célt maga előtt, melyért érdemes volt harcol­il. Most, amikor nyugodtan olgozhat, örül, hogy nem hát­rált meg a nehézségek elől, s győzedelmeskedett benne az a tudat; nem a mának, hanem a holnapnak élünk. Még min­dig ezt tartja szem előtt. An­nak ellenére, hogy idén ünnepli hatvanadik születésnapját, még mindig lázasan tervez. Ám nem mindennapi, egyszerű tervekről van itt szó. Olyan dolgokat vál­lal magára, mely a fiataloknak - is megterhelést jelentene. Há­zat épít. Nagy, családi házat — egyedül, minden segítség nél­kül. A hatszázkoronás havi fi­zetéséből és a harminckét kap­tár méh jövedelméből. Nem a gyerekeknek — hiszen azoknak már saját házuk van — hanem magának. Korszerű bútorokkal berendezett, új lakásban akarja leélni élete alkonyát. Ügy gon­dolja, ha majd elkészül vele, akkor végre teljesen a méhek­­nek szentelheti idejét. A mé­­heknek, amelyek kisegítették nehéz éveiben és amelyek ér­telmet adnak ma is életének. Hrtanné Zs. Sarolta Ne etessünk híg cukorszörppel Én mindenkor, amikor szük­séges, sűrű sziruppal etetek 3:2 arányban, mert ez a leggazda­ságosabb. 3:2 arányú etetésnél 20 százalék, 1:1 arányű etetés­nél 36 százalék a veszteség és így tovább. Minél ritkább a cukorszirup, annál nagyobb a cukorveszteség. Megfigyeltem, hogy a híg cukorszirupból a méhek nem fedezik a vízszükségletet. A híg cukorszörpbő! a fölösleges vi­zet a méhek emésztőszerve ki­vonja, a vízzel megtelt méh ki­száll a kaptárból és kifecsken­dezi. Ezt mindenki megfigyel­heti. A víz párolog, és a kaptár­ban lecsapódott vízpárát a mé­hek fölszívják. A lecsapódott víz ártalmas a méh szerveze­tére. Tehát a híg cukorszörpös etetéssel járó munka hasztalan és káros, mert egyrészt a mé­neket elvonja a fontosabb mun­kától, másrészt a méhek szer­kezetét fölöslegesen veszi igénybe és egészségükre is ár­talmas. Ezenkívül a beadott inkor mennyiségének nagyobb része kárba vész. Ezért — mint ihogyan már említettem — én ;sak sűrű cukorsziruppal ete­­uk. Utána pedig bent itatok a nézűrök felrakásáig. MIKULÁS LAJOS, Jelsava MHSim 3

Next

/
Thumbnails
Contents