Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
A kuttyogatás Velkenyei olvasónk, Stelo Béla több halásztársával együtt kérdezi: „Mi az a kuttyogató? Elkészíthetö-e házilag? S hogyan használják?“ Kérdésére az alábbiakban válaszolunk. A Dunán, Tiszán és a Szovjetunió nagy folyóin használatos ősi módszert Magyarországon sikerült először sportszerű horgászmódszerré fejleszteni. A kuttyogatás tulajdonképpen mártogató horgászat. A vadászok csalogató sípjához hasonlóan kuttyogatóval olyan hangokat, illetve rezgéseket idézünk elő a vízben, ami támadásra ingerli a harcsát. Halaink közül egyedül a harcsa reagál a kuttyogatásra. Ezért ezt speciális harcsázó módszernek tekinthetjük. A tudomány még a mai napig sem adott egyértelmű magyarázatot arra, hogy á harcsa miért reagál a kuttyogató hangjára, illetve az általa okozott rezgésekre. Pedig ez a sajátos hang még olyan időszakban is támadásra készteti, amikor más módszerrel aligha lehetne a helyéből kimozdítani. Természetes, a kuttyogatás sem csodaszer. Vannak időszakok, amikor a harcsa hihetetlenül reagál a kuttyogatásra, s egyik kapás a másik után következik. Máskor viszont napokig is hiába kuttyogatunk a legbiztosabb harcsatanyákon, egyáltalán nincs kapás. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kuttyogatás április közepétől október végéig, mindaddig, amíg a víz le nem hűlt, eredményes lehet. Tapasztalat szerint a harcsa kutytyogatással éjjel-nappal egyaránt fogható. A pergetés mellett ez a másik sportszerű horgászmódszer, amellyel a harcsa nappali órákban is kapásra bírható. Már a délelőtti órákban is reagál a kuttyogatásra. Legjobbak azonban a nyári hónapokban a délutáni órák, tehát éppen az az időszak, amikor más hal alig kap horogra. A kuttyogatás igen eredményes szürkületkor is. A kuttyogató fából vagy fémből készül, és három fő részből áll: fogantyúból, nyélből, és ennek aljára megfelelő szögben felerősített fém vagy fakorongból. Legjobban a kőris-, vagy diófából készült kuttyogatók váltak be az egyes számú ábra szerinti méretekben. A kuttyogatást meg kell tanulni. Lényege, hogy a 2. ábra szerint jobb kezünkben tartott kuttyogatóval villámgyors mozdulatot hajtunk végre, melynek során a kuttyogató tányérja a viz színe alatt mintegy 5—10 cm mélyen hátrafelé lendül, s víztölcsért húz maga után. Ha a mozdulatot megfelelő lendülettel végeztük, olyan hangot hallunk, mint amikor hirtelen kirántjuk a dugót a pezsgős üvegből. Minél élesebben, tisztábban hozzuk ki ezt a hangot, annál inkább reagál a harcsa a kuttyogatás okozta rezgésre. Tisztán, élesen azonban csak sima vízben lehet kuttyogatni. A hullámos, borzolt felületű vízen sokkal kevésbé sikerül. A kuttyogatót nem szabad mereven fogni, hanem minél könnyedébben.. Az alsókarunk a könyökben jelentős mozgást végez, speciális harcsázó módszer felső karunk azonban vállbán alig mozdul el. Legfontosabb, hogy a csuklónk mozogjon. A lendületet lassúbb ütemben kezdjük (a), majd amikor a kuttyogató tányérja eléri a víz szinét (b), egyre fokozódó gyorsasággal fejezzük be a lendületet (c, d) úgy, hogy a mozdulat legvégén a csukló gyors mozgása biztosítsa a villámgyors befejezést (d). Kuttyogatáshoz a nagyobb akadályokkal teli vizeken, ahol nagy harcsára is lehet számítani, erős, merevebb botot kell használni, 2,20—2,50 m közötti hosszban. Nagy tárolóorsóra csévéljünk föl 100 m hosszú 0,50—0,60-as zsinórt. Ennek legvégére kössünk fel egy erős, beakasztható forgókapcsot. Ebbe akasszuk a kuttyogató élőkét. Az élőké a halászok által használt ősrégi kuttyogató finomított mása. Hossza mintegy 1,20—1,50 méter és 5—8 darab hosszúkás ólomsúly van ráerősítve. A legalsó a horog fölött kb. 30 cm-re helyezkedik el, a többi pedig egymástól 10—15 cm-re (3. sz. ábra). A horog közelében lévő első ólom a legkisebb, a többi növekedő nagyságú. Az ólmok együttes súlya kb. 20—30 dkg. A legalsó ólom köré piros szalagból kis csokrot kötünk. A horog 2/0—3/0-ás számú, hosszú szárú. Kuttyogatni csakis csónakról lehet. Nagyon előnyös, ha segítőtársunk is van, aki az evezőt kezeli, sőt esetleg kuttyogat. A horgász ilyenkor teljes figyelmét a csalétek helyes vezetésére összpontosítja. Nehezebb a helyzet, ha egyedül ül a csónakban. Ilyenkor a csónak farában helyezkedik el, a botot bal kezében t ----'--------------------------f„ tartja és jobb kezével kuttyogat (4. sz. ábra). A kormánylapátot keze ügyébe helyezi el. A csónakkal, a mély, szakadékos vízrészeket kell felkeresni, ahol a fenéken bedőlt tuskók vannak, vagy a fenék egyenetlen gödreiből les a harcsa. Nagyobb vizeinken ezek a helyek rendszerint 15—30 méter távolságra vannak a parttól. A szerszámot sohasem szabad a vízfenékre ereszteni, hanem csak fél, vagy kétharmad vízmélységre, nehogy az erős szerszám elakadjon valamilyen fepékről felnyúló faágban. A harcsa a kuttyogató hangjára néha egészen ay\z színéig is feljön, tehát nem kell attól tartani, hogy a horgot túl magasan vezetjük. A csónak csendesen ereszkedik a vízfolyással, a horgász pedig a bot lassú emelése és süllyesztése közben egyenletes időközben veri a vizet a, kuttyogatóval. Az egyes ütések 3—4 másodperces időközben követik egymást. 10—15 ütés után néhány másodperc szünetet tartunk. Ha elhagytuk a megfelelő vízszakaszt, megismételhetjük a leereszkedést, kissé közelebb a parthoz, vagy ellenkezőleg, tíz-húsz méterrel beljebb, a víz közepe felé. A kapás kuttyogatásnál nagyjából olyan, mint amikor villantóval horgászunk. Kivételesen fordul elő gyors rávágás, s ilyenkor is inkább csak kilón aluli harcsa esetében. Rendszerint lassú ránehezedést érzünk, mintha horgunk valamiben elakadt volna. Várjunk egy két másodpercet, majd erőteljesen vágjunk be. A horog a harcsa kemény csontozatú szájának szélét nehezen üti át, inkább csak a szájüreg belső részén vagy a szájszöglet húsos izomzatúban akad el. Kuttyogatáshoz a legkülönfélébb csalétket használhatjuk. A halászok többnyire békával, csupasz verébfiókával, béldarabbal, piócával, apróhallal csaliznak. Vitathatatlan azonban, hogy mindezeket messzire felülmúlja a lótetű. Ennek az egyébként is ellenállhatatlan harcsa csaléteknek kuttyogatásnál az a nagy előnye, hogy az állandó mozgás miatt az apró halak nem csipkedik le a puha potrohút, s így az mindaddig horgon marad, míg csak harcsa nem kap rá. Ezért, ha rendelkezésünkre áll lótetű, nem érdemes mással kísérletezni. Ennek híján kuttyogassunk apró hallal, gilisztacsokorral, kagylóbéllel, békával. Két horgászverseny A Csehszlovák Horgászszövetség bratislavai helyi szervezete, mint minden évben, az idén is megrendezte a halfogó versenyét. A verseny lebonyolítására Vajnoryban és Pozsonyligetfaluban a kavicsgödrökben került sor május 22 én. A két versenyen 463 versenyző és vendég vett részt. Ebből Vajnoryban 280, s Ligetfaluban 183 állt rajthoz. Mindjárt a kezdeti órákban kitűnt, hogy a ligetfalusi kavicsbánya vizén szerencsésebb horgászok vannak. FatoCka Oldrich horgára 6.10 kg ponty akadt, amely végérvényesen eldöntötte a verseny állását. Három pontyával, 8.50 súlyban, megérdemelten győzött. A három közül az egyik ponty 6.10 kilót nyomott. Ugyanezen horgászvízen a második helyezett, Karol Vlasinsky lett, négy darab halával, 4.60 kg súllyal. V r b a Zoltán pedig a harmadik helyet foglalta el egy darab 4.02 kiló súlyban. A szerencsés véletlen közbenjöttével a Vajnory versenyzők sorából is Patocka került az első helyre. A két verseny értékelésekor kitűnt, hogy a ligetfalusi horgászvízen 70 darab pontyot, míg a Vajnory-iban csak 35 darabot fogtak. BfiHM L. Oldrich PatoCka, a verseny győztese (Foto: Sablica Karol)]
