Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-13 / 32. szám

HIROSIMA

Ä hét elején az égész világon megemlékeztek az első atombombatámadás 21. évfordulójától. E szomorú ünnepen Hirosimában tízezrek jöttek össze, hogy tisztelettel adózzanak az első amerikai atombomba áldozatainak, értve azt az 550 szerencsétlen embert is, akit a 21 évvel ezelőtti atomrobbanás okozta rádioaktivitás következtében csak az utolsó év folyamán váltott meg szenvedéseitől.

A szovjet lapok a tragikus évforduló alkalmából rámutattak arra, hogy addig a 21 év előtti augusztusi napig a fasizmus már szét volt verve és teljesen biztosra volt vehető a japánok végső veresége is. Már csupán napok kérdése volt, mikor teszik le a fegyvert a Csendes óceán térségében is. Katonai szempontból tehát már teljesen fölösleges volt az új, borzalmas pusztító fegyver bevetése, amit az amerikai bombát tervező tudósok közül többen is megindokoltak az USA hadvezetősége előtt. Az Egyesült Államok vezetői mégis alkalmazták az új fegyvert, mert szövetségesüket, a Szovjetuniót szándékozták megzsarolni.

Az amerikai technika szakértőt azt állították akkor, hogy a Szovjetunió a legfontosabb iparágakban több mint 20 esztendővel lemaradt az Egyesült Államok mögött. „Bár a szovjet ipar kapacitásával a második helyet foglalja el a világon Amerika mögött, csak nehéz és durvább iparcikkek előállítására képes, s nem valószínű, hogy 1954 előtt képes lenne elkészíteni saját atomfegyverét.“ A történetéin azonban már igazolta azóta, mennyire tévedtek Amerikában. Már 1949-ben sikerrel végződött a Szovjetunió kísérleti atombombarobbantása és ezzel az USA monopóliuma e téren is megszűnt, sőt még ugyanabban az évben megkezdhette működését Moszkva közelében a világ első atomerővel hajtott áramszolgáltató telepe.

A moszkvai Pravda a hirosimal évforduló napján írt cikkében a következőket állapítja meg: „Hirosima és Nagaszaki elpusztításától a Koreában elkövetkezett amerikai agresszión keresztül a vietnami nép ellen folytatott Jelenlegi barbár háborúig egyenes vonal vezet..

WASHINGTON GONDJAI

Roosewelt óta bizonyára egyetlen amerikai elnöknek sem kellett egy időben olyan súlyos bel- és külpolitikai válságokkal megküzdenie, mint ma Johnsonnak. Az állandóan súlyosabb emberi és anyagi áldozatokat követelő délkelet-ázsiai intervenció és az azzal járó diplomáciai presztízsveszteség mellett ma már szinte polgárháborúvá fejlődtek az Unió államaiban a fehér fajgyűlölők és a polgárjogaikért küzdő négerek között szinte naponta lezajló, gyakran emberéleteket is követelő összetűzések. Az északi nagy Iparvárosokban nélkülöző, nyomortanyákon összezsúfolt színes proletárok nagy része már nem elégszik meg a Nobel-díjas lelkész, Martin Luther King békés, fegyvertelenül tüntető felvonulásaival. A központi kormány határozatlan, sőt passzív magatartása az illetékes, fajgyűlölő helyi vezetőkkel és azok rendőreivel szemben, a pártos bírósági ítéletek és a nagy ipartelepeken élő négerek tűrhetetlen szociális helyzete olyan elkeseredést vált ki, hogy egyáltalában nem lehet csodálkozni, ha Los Angelesben, Chicagóban és más amerikai nagyvárosokban ezek a jogaikért küzdő emberek már nem elégednek meg békés tüntetésekkel. Sokszor elég már egy rendőr komiszkodása is ahhoz, hogy pillanatok alatt egy-egy városnegyed egész fekete lakossága fellázadjon.

Minden lap beszámolt arról, hogy a négerek vezetőjét M. L. Kinget égy felvonulás folyamán megsebesítették, sajnos azonban arról már semmit sem olvasunk, hány ártatlan néger esik szinte naponta áldozatul a fajüldöző fehérek és rendőreik terrorjának. Washingtonban nagy a tanácstalanság, mert most már Igazén szigorú rendszabályokra lenne szükség, hogy valamiképpen konszolidálják a helyzetet az országban, azonban egy háború idején mindig súlyos problémát okoz a kormánynak Amerikában, hogy parancsuralmi eszközökkel zabolázza meg az egymást gyűlölő, sőt gyilkoló polgárokat. Viszont valaminek történnie kell, ha meg akarják akadályozni egy nyílt polgárháború kitöréséti

Ugyanakkor kénytelenek beismerni Washingtonban azt is, hogy a hét egyetlen napján hét repülőgépüket vesztették el a VDK légi térségében. Az egyre növekvő repülőgép-veszteségek is csak azt bizonyítják — állapítja meg a londoni Times —, hogy Amerika nem nyer a légi háborúban, és Észak-Vietnam bombázása nem csökkenti a VDK csapatainak harci készségét. Ma már a Pentagonban is számolnak azzal, hogy a vietnami háború még évekig is eltarthat.

A „KULTURÁLIS PROLETÄRFORRADALOM“ KÍNÁBAN

Á kínai kommunisták pártvezetősége 18 pontból álló határozatot adott ki a nagy kulturális proletárforradalomról az eddig tapasztalt hiányosságok kiküszöbölése céljából. A kulturális forradalom főképp azok ellen irányul, akik a pártba behatolva kapitalista célokat követtek. A KKP KB- ának nézete szerint ezek még ma is jelentős erőt képviselnek. Az új határozat hangsúlyozottan követeli ennek a csoportnak a leleplezését és kiselejtezését a pártból, továbbá élesen bírálja a pártszervezeteket a kulturális forradalom helytelen irányítása miatt. Az új iíányelvek egyik legfontosabb szakasza a kínai Iskolarendszer reformjára vonatkozik. A diákok tanulmányi ideje rövldebb lesz és egyszerűsítik a tanítást. A tanulás mellett dolgozni is fognak, és tökéletesítik magukat a katonai tudományokban.

ANGLIA PANASZKODIK

Az ENSZ Biztonsági Tanácsát már napok óta foglalkoztatja Nagy-Britannia meglepő panasza, mely azzal vádolja a Jemeni Köztársaságot, hogy július 3Ó-án két jemeni repülőgép hatolt be a brit fennhatóság alatt álló Dél-Arab Szövetség légiterébe, és gépfegyverekkel támadta meg Nuqub községet. Jemen küldötte rágalomnak minősítette az angol vádat. Fedorenko szovjet megbízott kijelentette, hogy Nagy-Britannia panaszával arról a tényről akarja elterelni a figyelmet, hogy nem teljesíti az ENSZ határozatait. SM

Pillantás a nagyvilágba

0 Az afrikai államok U Thant megbízatásának meghosszabbításáért. Az ( Egyesült Nemzetek Szövetségének afrikai küldöttségei arra kérték U Thant főtitkárt, hogy az ez év novemberében lejáré megbízatása után ismét vállalja a főtitkári tisztséget. A köztiszteletben álló diplomata — akinek 1 jelölését a Szovjetunió is támogatja — 1 miután megköszönte az afrikai kül- 1 döttségek bizalmát, kielentette, hogy 1 döntését csak e hónap végén szándék- < szik nyilvánosságra hozni. 1

í

0 A portugál gyarmatok kérdése. ] Mtingwa tanzániai megbízott a gyarmati rendszer felszámolásának prob- , lémáival foglalkozó ENSZ-albizottsága ( előtt azt javasolta, vitassák meg a leg- < közelebbi ENSZ ülésszakán az impe- ( rialista monopóliumoknak a portugál { gyarmatokon tapasztalt tevékenységét. < „Portugália képtelen lenne fenntarta- < ni gyarmatait bizonyos nagyhatalmak 1 segítsége nélkül“ — jelentette ki a * tanzániai küldött. Javaslatát a Szovjet- * unió és Szíria is támogatja.

0 Ojabb terrorakciók fenyegetnek ( Észak-Olaszországban. A felső-adigei , Val Pusteriáhan a határőrök újabb , fegyverraktárt fedeztek fel. Az olasz i sajtó szerint a déltirnliak terrorakciói- i nak értelmi szerzőit Nyugat-Németor- l szágban kell keresni. <

Bonn a sajtó tüzóben

X csaknem kilátástalan helyzet, amelybe Erhard kancellár és külügyminisztere, Schröder juttatta a Német Szövetségi Köztársaságot és nem utolsó sorban Franciaország példája, amely a hidegháború helyett az európai együttműködés lehetőségeinek kihasználására irányul, ezekben a napokban erősen érezteti hatását az NSZK-ban. Az ország legbefolyásosabb lapjainak hasábjain éles sajtókampány indult Bonn külpolitikájának módosításáért — „a Kelettel annyira kívánatos megegyezés“ és a „megcsontosodott előítéletek feladásának szükségessége“ érdekében.

Az ismert hamburgi „Der Spiegel“ már úgyszólván évek óta támadja a kormányt az NDK-val szemben tanúsított esztelen politikájáért. Rudolf Augstein, e hetilap kiadója nemcsak közismert folyóirata oldalain, hanem kül- és belföldi előadások során is maró gúnnyal ostorozza a nyugat-német kormányt. A Spiegel heti 750 000 példányszámának olvasótábora — komoly szakértők nézete szerint — ma az Erhard kormánnyal szemben legalább olyan éles ellenzéket képvisel, mint a bonni parlament hivatalos oppoziciója, a szociáldemokrata párt.

A „Frankfurter Rundschau“ e napokban vezércikket közölt Gromiko szovjet külügyminiszter Európai Biztonsági Konferencia összehívására vonatkozó javaslatáról, amely „tisztázná a második világháborúból és a hidegháborúból feltorlódott európai problémákat.“ Júniusban a brüsszeli NATO- ülésen még sikerült Schrődernek ezt a témát eltűntetnie a tárgyalások napirendjéről, — írja a lap — de azóta is állandóan szaporodik a száma azoknak az országoknak, amelyek vezetőit nagyon is elgondolkoztatja a szovjet külügyminiszter konstruktív javaslata. A NATO szeptemberi ülésén már nem ültethetik Couve de Murville-t „a vádlottak, padjára“, mert könnyen feltételezhető, hegy a francia külügyminiszter olasz, dán, sőt más enyhülésre áhítozó nép külügyminiszterének hozzájárulásával és támogatásával maga szólal fel majd a Varsói Egyezmény államaival való megegyezés érdekében.

Bonn helyzete a nemzetközi politikában napról napra rosszabbodik, és az uraknak most már tényleg sietniük kell — írja a Rundchau. Ma még meg van a lehetőségük arra, hogy leg-, alább a jelenlegi európai állapotokat ismerjék el hivatalosan, beleértve az NDK és az Odera—Neisse határvonal nélkülözhetetlenül szükséges elismerését, valamint a Müncheni Egyezmény érvénytelenítését. Ha azonban továbbra is halogatnák ezeknek a politikai feladatoknak a megoldását, akkor mindenről lekésnek. A lap a következő szavakkal fejezi be cikkét: „Adenauer és Erhard kormánya 18 éven keresztül tartottak bennünket szóval és ígéretekéi. Ha Erhard és Schröder továbbra is ezt az utat járják, elvesztik minden jogukat arra, hogy a Szövetségi Köztársaság külpolitikáját irányítsák.

A müncheni „Süddeutsche Zeitung“ egy párizsi tudósítása kapcsán a bonni külpolitika Hallstein-elmélete ellen foglal állást. (Hallstein volt nyugatnémet külpolitikai államtitkár, az Európai Közös Piac jelenlegi elnökének elmélete alapján az NSZK csak azokkal az államokkal kíván diplomáciai kapcsolatokat fenntartani, amelyek az NDK-t jogilag nem ismerik el.) A tekintélyes polgári lap szerint ez az elmélet nagyon akadályozza a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődését és ezért szükségesnek tartja, hogy a bonni kormány nyilatkozatban mondjon le a Hallstein-elmélet alkalmazásáról a kelet-európai államokkal szemben. Ezt azután nagykövetségek beiktatása is követhetné a szocialista államokban. A kelet-nyugati viszony enyhülésének kulcsa ma még változatlanul Bonnban keresendő.

Az európai feszültség enyhítését eddig különben nem nagyon támogató hamburgi „Die Welt“ is szükségesnek látja, hogy llrlkusabb hangokat pengessen az utolsó hetekben. Ez a lap megállapítja, hogy az enyhülési folyamat mindjobban érezhető és a NATO kötelékei is sokkal lazábbak már, mint a múltban voltak. A Welt annak a reménynek ad kifejezést, hogy a bonni politikusok „a megváltozott világhoz alkalmazkodva maguk is megváltozzanak“. „Ideje lenne az enyhülés útjáról félredobni az évek folyamán felállított akadályokat, és tudatosítani Bonnban is, hogy a németek újraegyesüléséhez nem az erőpolltika, hanem az európai államok békés együttműködése vezet. Vagy kormányköreink talán kétségbe vonják, hogy mi, németek minden más nemzetnél jobban érdekeltek vagyunk egy biztonsági konferencia sikerében?!“

Ugyanezt a melódiát fújja az FDP (Szabad Demokraták) sajtója is, amelynek szócsövei ismételten követelik a diplomáciai kapcsolatok felvételét a kelet-európai államokkal, „amelyek már régen esedékesek!“ Majd egyenesen felvetik a kérdést, vajon miért nem vesznek Bonnban példát a franciák kelet-európai politikájáról? Élesen bírálják Erhard kancellárt, aki folytonosan csak beszél a szocialista országokkal kialakítandó jobb kapcsolatokról, de e nyilatkozatait eddig még sohasem követték tettek. A kancellár — akinek lemondását az országban egyre élesebben követelik — azzal védekezik, hogy ő maga is „enyhülésről“ beszél. Nem hivatalos hírek szerint a bonni kormány a Müncheni Egyezmény érvénytelenítésének kérdésével is foglalkozik. Állítólag igyekszik egyengetni a kapcsolatok normalizálásáhcz vezető utat Prága felé. (Ezt követelte ugyanis Couve de Murville is utolsó prágai látogatása alkalmával.) Hogy az elhangzott állítólagos szavak mennyire őszinték, azt majd a Jövő mutatja meg.

A szél a Vietnami Demokratikus Köztársaság zászlaját lobogtatja a két vietnami állam közötti demilitarizált övezet határvonalán. Mint Ismeretes, az Egyesült Államok a Genfi Egyezmény határozatait semmibe sem véve néhány nap óta rendszeresen bombázzák ezt az övezetet.

• Foto: ÉTK—TASS

1 Nyílt levél dr. Habsburg Ottóhoz j

1 > Doktor OrI 11

ji Elöljáróban ne vegye személyes sértésnek, ha nem titulálom Fel- i ségnek. De talán éppen az utóbbi megszólítást minősíthette volna , ►

] i célzatosan gúnyosnak, hiszen ez a titulus nem illeti meg, és nem (•

(i fedi a valóságot. Mert amint a napi sajtóból értesültem Ön mint ,1

(• magánember szeretne Ausztriába visszatérni, nem mint uralkodó. Ha i1

(• viszont valóban csak a honvdgy űzné haza, teljesen érthetetlen szá- i'

i1 momra, mtért jegyeztette be leánya útlevelébe „foglalkozásként": i [

i1 Ausztria főhercegnője és Magyarország örökös hercegnője. (

I' Tudtommal Ön 1961. május 31-én ún. hűségnyilatkozatot írt alá, *, ( amelyben lemondott uralkodói jogairól. Ml azonban nem felejtettük 1,

I ( el, hogy elhúnyt édesapja, IV. Károly király ts hajszálpontosan ezt 1 > <, cselekedte a monarchia összeomlása után. „Végérvényes" lemondása 1» ' | a trónról viszont nem gátolta abban, hogy két évvel később, két ' i

II ízben is ne utazzon suttyomban Magyarországra — persze mint ma- ' I ' | gánemberl — hogy azután a viszonyok kedvező alakulása esetén \

i megkísérelje a restaurációt. Felesleges részletezni, milyen újabb {i (i világégést váltott volna ki a „stker". Vajon ki biztosít arról, hogy (> (> nem ismétlődik-e meg a történelem? Hiszen ha valaki, úgy Ön bízó- <' (> nyára ismert a Habsburgokról szállóigévé vált mondást: „Semmit < * ,» sem tanultak és semmit sem felejtettek!" — amihez bízvást hozzá- < * i * fűzhetjük: Nemcsak elődjeik, de saját kárukon sem okultak. i'

. I # * * <

i * Ugyancsak a napi sajtóból értesültem, hogy Ön ugyanabban az 1! ! I évben, amelyben „hűséget" fogadott a köztársaságnak, könyvet je- < j 11 lentetett meg a Herold-kladó gondozásában „lm Frühling der 1, •! Geschichte" — „A történelem tavaszán" címen, amelyben többek 1 ( * I között ezeket írta: Ausztriában nem merik Haydn csodaszép szerze- 1 ( 11 ményét játszani — értsd a Gott erhalte kezdetű egykori osztrák ' i 'i himnuszt — (174. old.). Vagy „Korunk újból megértést tanúsít a csá- » i szár személye és a birodalom fogalma iránt" (193. old.). Doktor Űr!

| > Jogász és történész létére nem talál „némi" ellentmondást hűség- , > (i nyilatkozata és könyvének kitételei között? ] i

(• Ha Ausztriában akadnak Is még egyes Habsburg-rajongók, felette , > ,1 kétlem hogy az utódállamok nemzetiséget, a császárság egykori (*

I mostohagyermekei óhajtják a restaurációt. Nemcsak saját hazájuk* (1 ban, hanem a határaik tőszomszédságában sem. Nagyot fordult az idő <1 kereke! (1

Ami pedig a magyarokat illeti, bátor vagyok a múltból néhány 1' „mozzanatot" emlékezetébe idézni: az 1849. augusztus 13-i fegyver- 11

letétel után Miklós orosz cár kegyelmet kért a bécsi udvarnál a ma- ', gyár szabadsághösöknek, de az Ón elődje, I. Ferenc József párán- 1> csára Haynau október 6-án mégis kivégeztette őket, Ugyanez az ' > I. Ferenc József azután — csupa hálából az orosz segítségért — S 1856-ban ellenséges magatartást tanúsított előbbi szövetségesével, ' i Oroszországgal szemben a krimt háborúban. {i

Doktor Űr bizonyára elolvasta Wtndtschgrätz könyvét: „Mein |» Kampf gegen das K. u. K. System" — Harcom a császári és királyi \ > rendszer ellen. Csupán néhány szót Idézek a szerző 1916. szeptembér 15-én elhangzott bizalmas parlamenti beszámolójából: „... Ki , > kell térnem azokra a szociális átalakulásokra, amelyekkel a háború ,1 befejezése után számolnunk kell. Biztosítom önöket, hogy a nép i1 bennünket fog felelősségre vonni azért a rendszerért, amelyet meg- i[ tűrtünk és hallgatólagosan támogattunk... A tömegek el fognak i! bennünket söpörni! Es én vagyok az első, akt bevallja: ha elsöpör- < nek, az 0 oldalukon lesz az igazság!" — Horribile dictut Az idézett 1' sorok szerzője nem volt sem „szód", sem „proli”, sem „vörös" — 1,

ahogyan Önök neveznek bennünket — hanem egy vérbeit herceg, 1, Windischgrötz Lajos! 1,

Történész létére arról ts tudomása van, Doktor Űr, hogy a Hdbs- ' > burgok ősi fészkét az Aare és Beüss folyók összefolyásánál eredeti- S leg Habichtsburgnak, vagyis karvalyvárnak hívták, amiből később S a rövidített Habsburg elnevezés származott. A karvalyvár mindenkori leszármazottjai mérhetetlenül sok könnyet, vért és szenvedést (1 hoztak alattvalóikra. Gőgjilk, hatalomvágyuk nem ismert határt, ,1 idegen népek leigázására törekedtek, amikor erre alkalmuk kínál- |1 kozott. A karvalyok ragadozók. Mt pedig nem szívleljük a karvaly- i1 fészkeket. Sem hazánkban, sem határaink tőszomszédságában! <1

Kozics Ede {

Úl SZOVIET BOMBATO

Érdekes riportban számolt be e na c pókban a moszkvai Pravda egy újtí - pusú nagy interkontinentális stratégia . repülőgép útjáról. A szerző természe r tesen nem közli a repülőgép részlete: . adatait, de minden bizonnyal a szovje' légierő legújabb szerzeményéről var sző. Nazarov alezredes, a riport lró . ja beszámol arról, hogy a gép leszál

lás és üzemanyag felvétele nélkül repült át több tenger és az Északi sark fölött. A repülőgép modern készülékei a legsűrűbb felhőzeten keresztül is pontosan jelzik a közeledő hajókat, tengeralattjárókat és repülőket, azok irányét és gyorsaságát Az új bombázót óriási hatósugarú rakétákkal Is felszerelték.