Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-13 / 32. szám
A Szlovák Karszt Csehszlovákia legnagyobb ás legjellegzetesebb karsztvidéke. Jólsva, Rozsnyó és Jászó városoktól délre fekszik, és átnyúlik Magyarország területére is. A Szlovák Karszt sok titokzatossággal volt és van körülvéve. Magában a mészkőhegységben a földalatti vízfolyások hatalmas barlangrendszereket vájtak ki és ezeknek a cseppkődíszítése szépségében egyedülálló. A karsztfennsíkok lábánál, de főleg a kanyonszerű völgyekben a barlangokat kioldó föld alatti vízfolyások, az úgynevezett karsztforrások képében látnak napvilágot. E források nagy része mindmáig nincs kellően átkutatva és feltárva. A nagyközönség számára eddig csak a Domical barlangot (magyarországi folytatása az Aggteleki és Jósvafői szakasz) és a Gombaszögi Barlangot nyitották meg. Az eddig ki nem épített nagyobb barlangokat pl. az Ardót és Borzovai Barlangot, továbbá a Szilicei jégbarlangot jóformán csak a barlangkutatók ismerik. Sok barlang vár még felfedezőjére. A rozsnyól önkéntes barlangkutató csoport húszéves munkássága alatt sokat tett ezen a téren. Fölfedezte és segítséget nyújtott a Gombaszögi Barlang megnyitásában is. Kétéves fáradalmas munkájukat 1964-ben siker koronázta, mert nem messze Rozsnyótól, Krasznahorka-Hosszúrét mellett a Buzgó forrást követve páratlan szépségű barlangot fedeztek fel. A Buzgó forrás mentén Jártunk, nem messze Krasznahorka-Hosszúréttől. Kísérőink, a rozsnyői barlangkutatók, magyarázzák hol szélesítették robbanással a forrás medrét, hogy valamivel előbbre jussanak. A csúszás-mászás minden erőnket igénybe vette, s így akaratlanul is eszünkbe jutott, hogy miként tudtak barlangkutató barátaink ilyen helyzetben egyáltalán dolgozni. Itt minden követ verítékkel öntöztek a szó szoros értelmében... Még gondolat végére sem juthattunk, máris ragadós agyag fogad, föld alatti szépséget kereső utunkon. Az út hirtelen lejteni kezd. Végre tágasabb helyre jutunk, de nem sok örömünk telik benne. A hoszszú „Lekvár“ terem, ahogy a barlangkutatók tréfásan elnevezték, újabb meglepetéssel szolgál. Térden felül gázolunk a híg sárban. Aztán hideg zuhany fogad, de most már majdnem célhoz értünk. Több mint egy órás megerőltető vándorlás után az újonnan fölfedezett barlang első termei fogadnak. Elég keskenyek, de a magasságuk tiszteletreméltó! Egyik-másik kémény magassága eléri az 50—60 métert. Itt van az első tó is. Gumicsónakba ültünk és kötéllel vontattuk át egymást a túlsó partra. Most már gratulálhatunk egymásA búvárok felkészülnek a kutatásra A MATESZ jővö évi műsortervéréi Nyár van még, kint a földeken most a legnehezebb. Megérett a gabona és az idő „Jóvoltából“ minden perc drága. Más a helyzet a kultúra területén. A nyár Itt mindent lelassít; szünetel az alkotómunka. Egyszóval uborkaszezon van. Vonatkozik ez a színházra is. De csak általában, mert a látszólagos nyugalom idején a szakemberek azért dolgoznak. A helyzet a MATESZ-ben se más, mint egyéb helyen. A színház szép munkát végzett az elmúlt idényben. Több bemutatott darab bizonyltja ezt, s méginkább az a hetvenöt ezer néző Komáromtól, Gömörön keresztül a Bodrogközig, aki az előadásokban gyönyörködött. Most azonban mi nem az elmúlt év eredményeit akarjuk értékelni, nem erről akarunk beszélni. Inkább arra vagyunk kíváncsiak milyen lesz a következő szezón, mit láthat a közönség a MATESZ előadásában az év hátralévő részében, s a következő év elején? Konrád Józsefet, a MATESZ rendezőjét kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Milyen dramaturgiai tervet készítenek az új évadra? — Szeretnénk olyan dramaturgiai tervet készíteni, amely közvetlenebb kapcsolatot teremt a színpad és a nézőtér között. Közönségünk nagy részét a faluk adják. Ezért döntő fontosságú számunkra az ő Ízlésük és befogadóképességük. Persze itt a színház nevelő szerepét is szem előtt tartjuk. Véleményünk szerint a fejlődést csak ezen keresztül mérhetjük és irányíthatjuk. Természetesen vonatkozik ez mindkét félre. — Ezek a gondolatok általában elfogadhatók, s megokoltak. De mi szeretnénk ha a lehetőségekhez mérten konkretizálnánk ezt a tervet. Egyszerűbben: melyek azok a színművek, amelyek már most szerepelnek a tervben? — A kismadár sikere után úgy érezzük, hogy Móric Zsigmond minden darabját el kell játszani. Ilyen alapon került a műsorba az Úri muri, az úri világ haláltánca. Illyés Gyula fordításában játsszuk Moliére Dandi György című „tragédiáját“. Bízunk abban, hogy Moliére e nagyszerű darabja elismerést arat a közönség sorai között. A hírek szerint Illyés Gyula Bolhabál című komédiájának igen nagy közönségsikere volt és van is Magyarországon. Az u. n. „vásári komédia“ felújításáról van szó. Illyés sok érdekes és komikus helyzettel, és nem várt fordulatokkal azt mondja el a darabban, hogy a szegődött aratómunkások hogy járnak túl a gazdatisztek eszén. Érdekessége lesz az előadásnak, hogy izsai népviseletben kerül színre. Beke Sándor rendezésében szezónzáró előadásként a Liliomfit hozzuk színre, újszerű megoldásokkal, aféleé nyári csemegeként. Tervbe vettünk egy krimit is, mégpedig Aghata Christie Egérfogóját. _ Van-e még valami az említetteken kívül? — Semmi konkrétat nem mondhatok, de mint minden évben, most is hagytunk egy üres helyet a műsortervben... Ide szeretnénk besorolni egy mai szerző mai tárgyú művét. Számunkra az volna a legértékesebb, ha szlovákiai magyar író müvét vihetnénk színre. A fentiekből kitűnik, hogy a nyári csend, amely a színház falai között uralkodik, mégse olyan igazi csend. Tele van várakozással, feszültséggel, alapozó munkával. Hogy mit, és mennyit hoz, az majd a premierek után dől eL — ásnak, hiszen a barlangban vagyunk. A nagy erőfeszítésekért kárpótol a környezet szépsége. Egy nagy teremből egy még nagyobbá, óriásterembe jutunk. A termek templomhoz, a kémények meg toronyhoz hasonlóak. Helyenként óriási kőtömbön kell átmászni, amely a mennyezetről szakadt le. Lábunk alatt kígyózik a „Buzgó“ patak, néhol halkan csörgedez, máshol meg úgy zúg, mint egy vízesés. Nem tudjuk, mit is csodáljunk jobban, érzéseinket nehéz szóba önteni. Ha karbidlámpámmal rávilágítok valamelyik stalagmitra, átlátszó, kristályos szépsége megbűvöl. A környező sziklafalakon kisebb-nagyobb csodálatos, színes kővirág van. Stalaktitok, stalagmitok és más cseppkőképződmények mesebeli szépsége tárul elénk. Elég ujjal érinteni őket, s száz meg száz ezüstcsengettyű hangja szólal meg. Fölértünk az első emeletre. Ide lépett be a rozsnyói barlangkutatók első becses vendége, Magyar! Gábor elvtárs, az Aggteleki Cseppkőbarlang igazgatója. Mikor meghallotta fölfedezésük hírét, mindjárt Rozsnyóra utazott, mivel ő is szenvedélyes barlangkutató. Szerte a világon számos barlangot látogatott meg. De Rozsnyóra nemcsak a közönséges barlangkutató szenvedély hozta el. Most másról van szó. Azért várta olyan türelmetlenül, amíg ide, a barlang első emeletére értünk, mert saját szemével akart meggyőződni a hallottakról. Eddig ugyanis az európai stalagmitok magassági elsőségét az Aggteleki „Csillagvizsgáló“ 26 és fél méteres stalagmitja tartotta. A Buzgó barlang felfedezésével a második helyre került, mert itt az első emeleten olyan óriási Stalagmit van, amely szerény becslés szerint is harminc méter magas, s a legnagyobb átmérője 12—14 méteres. Mikor Magyari elvtárs meglátta, őszintén elámult: „Ez hihetetlen! Mondják, hogy nem igaz! Ez lehetetlen!“... mondta bámulattal, s aztán szívélyes kézfogással gratulált a rozsnyói barlangkutatóknak ehhez a nagy sikerhez. Alig tudta otthagyni ezt a csodálatos látványt, hiszen az óriási stalagmiton kívül ebben a nagy teremben még több nyolc-tíz méteres Stalagmit látható. Ez a barlang valószínűleg több emeletes. Minél magasabban járunk, annál pompásabb a díszítése. Az óriási kémények és tektonikus képződmények sokat ígérnek. De ennek az átkutatásához feltétlenül szükséges, hogy a Buzgó barlangjának mielőbb járható műbejárata legyen, továbbá, hogy a barlangkutatók mielőbb rendes felszereléshez jussanak. Hiszen eddig úgyszólván csaknem üres kézzel dolgoztak. Szombat délutánokra és vasárnapokra a környék üzemeiből kölcsönözték az annyira nélkülözhetetlen fúrószerszámokat kompreszszort és más kelléket. „Marika“ tava a nemrég felfedezett Krasznahorka-Hosszúréti barlang utolsó részén van. Még nem is olyan régen teljesen érintetlen volt a vize, emberi láb nem hatolt belé. A rozsnyói barlangkutató csoport tagjai sokáig nem tudták, mit rejt ez a részleg. Talán erre van a barlang folytatása? Honná ered tulajdonképpen a Buzgó forrás? A sok találgatásra csak a búvárok adhatnak választ, ha beúsznak a szifonba és átkutatják titkát. Mivel barlangkutatóink a „Sväzarm“ (Hadsereggel Együttműködő Szövetség) búváraitól elutasító választ kaptak, ezért a budapesti búvároktól kértek segítséget. S ők szó nélkül eljöttek! Talán egy kis kalandvágy, de főleg a baráti segítségnyújtás hozta el őket. Kilencen voltak — nyolc férfi és egy nő. Több mint félórás mászás után értünk célhoz. Rövid pihenés következett, s a csoport két tagja megkezdte az átöltözést. Az egyik Haraszti Tamás, a búvárcsoport vezetője, hivatásos katonai búvár, a másik Gál Imre, a búvárcsoport tagja. Mindketten 24 éves, merész fiatalok. A csoport technikusai beöltöztették őket, s bemásztak a vízbe. Ez volt a főpróba. Pár perc múlva aztán karjukra tekerték Remenyik Zsigmond: Por és hamu. A regény az első világháború előtt játszódik. Lényegében oknyomozó, bűnügyi regény. Hőse Lénárt György csendőrfőhadnagy olyat cselekszik, amit egy csendőrtiszt nem tehet. Leszerelik és elmegyógyintézetbe zárják. De ezzel nem ér véget az ügy. Bűnhődnie kell. Egy hajdani barátja — kegyetlen, aljas földbirtokos, öngyilkosságba kergeti. Lénárt Györgyöt gyilkosság, lopás gyanújába keverik, erkölcsileg tönkreteszik, végül pisztolyt tesznek asztalára, hogy vonja 1e a következtetéseket tetteiből. (450 oldal kötve 19.— Kcs.) Frank László: Szélhámosok — Kalandorok. A könyv 4 magyar származású nemzetközi kalandor (Strassnoff I., Trebitsch-Lincoln Ignác, Jellinek Morton ős Horváth Menyhért) nevezetesebb szélhámosságait mutatja be. — Strassnoff mindenekelőtt a főpapi stal-Részlet a barlangból a kötelet, s kezükbe vették a műanyagtokba zárt kézi ívlámpát. A tó közepén két megerősített gumicsónak volt, ezeket hosszú deszkaszál kötötte össze a parttal. Mindketten átmentek a deszkán, s aztán elmerültek a kristálytiszta vízben. Eltűntek szemünk elől. Csak a kitél tartotta a kapcsolatot köztük és a partonállók között. Az azonnali ki-húzásra a kötél háromszoros meghúzása volt a megbeszélt jel. Gál Imrének sajnos mindjárt használnia kellett ezt a jelet. Pár perc múlva kiderült, hogy elromlott egy szelep a búvárruhán. Lehetetlen volt a hibát a helyszínen megjavítani. Ezalatt Haraszti is kijött a vízből. Most már csak egy lehetőség volt, hogy Haraszti Tamás 'egyedül kezdi meg a kutatást. Ez viszont szabályellenes voit. Magyar búvárbarátainkat nagyon bántotta, hogy hiába tettek meg ilyen hosszú utat. De Haraszti Tamás döntött... Csak a víz csobbanása hallatszott, s a kötél jelezte útirányát. Az egyik búvár a csónakból lassan engedte a kötelet. Tíz, húsz, huszonöt métert... Izgalmas, véget nem érő percek, pillanatok! Hol van Tomii Mi történt vele? Senki sem tudott ezekre a kérdésekre válaszolni. Egyszerre megcsobbant a zöldesfényű tó és ä vízből előbukkant Haraszti Tamás. Felengedett a feszültség, és mindnyájan föllélegeztünk. De leginkább mégis Dalmödi Judit — Haraszti^ Tamás fiatal felesége. Ez érthető, hiszen alig nyolc hónapos házasok. Egy kis pihenés után szóhoz jutott Tamás: „Körülbelül húszméteres mélységben egy átjáróra akadtam, arra folytatódik a szifon!“ — mutatta kezével az irányt. Délután két óra volt. Kint szemerkélt az eső. Beszorultunk két régi deszkabódéba, amelyik barlangkutató barátainknak szálláshelye és raktára is egyúttal. Élénk vita keletkezett a búvárok és barlangkutatók között. Az volt a téma, hogy visszatérjenek-e és folytassák-e a kutatást vagy sem. Hiszen ha búvár egyedül megy a vízbe, az nagyon veszélyes, s Tomi nem akarta ezt még egyszer megkockáztatni. De nem úgy Imre. Már öt óra volt, mikor újra visszalumok haszonélvezőit sarcolta, Trebitsch-Lincoln az imperialista államok politikai apparátusának fonákságaira építette fel kalandor-karrierjét, Jellinek Morton a tőzsde, szorosabban az inflációs valutaspekuláció útvesztőinek ismeretében indul rablóhadjáratra, Horváth Menyhért a tőkés világ hitelének egyik legérzékenyebb eszközét, a csekket használta fel a banktrezorok megfúrására. (160 oldal, kötve 13.— Kis.) Antonie de Saint Exupery: Éjszakai repülés. A francia író 1900-ban született, hivatásos pilóta és hosszú évekig az afrikai Cap-Juby repülőterének parancsnoka volt. 1944-ben Korzika felett repülőgépét lelőtték a németek. tértünk a barlangba, mintha csak a tavacska varázsereje vonzott volna. Imre útközben átgondolta tervét, neki már Tomi tapasztalatai is segítségére voltak. Eszébe ötlött, hogy hátha arra folytatódik a barlang, amerre a víz a tóba folyik. Ezért apró papírdarabokat dobtak a víz színére, de ezek mozdulatlanok maradtak. Elmerült a vízben a köteleket sokáig maga után húzva. Türelmetlenül vártunk. Mikor visszatért, lelkendezve mondta, hogy a szifonon száraz helyre került, aztán megint szifon következett. Kijelentette, hogy tovább folytatja a kutatást. Este kilenckor Krasznahorka lakosai jóízű vacsorával várták a csoportot. Mindenkinek jólesett, hogy a járási nemzeti bizottság elnöke Dávid Ferenc elvtárs is eljött Rozsnyóról üdvözölni a magyar búvárokat. Ha nem lettünk volna fáradtak és előttünk a másnapra tervezett további kutatás, talán reggelig tartott volna a szívélyes összejövetel. Másnap, vasárnap reggel újra hajtva a tudásvágytól, a Buzgó forrás mentén gyalogoltunk, hogy mit rejt a másik szifon. Búvárbarátaink merészsége és kitartása hozzásegített ehhez, de nem lettünk sokkal okosabbak. Túljutottak a másik szifonon, s ott szárazföldim újabb, már a harmadik földalatti tavat találták. Ennek az átkutatásához azonban már sem erejük, sem felszerelésük nem volt. De a rozsnyói barlangkutatók így is nagyon hálásak budapesti búvárbarátaiknak, így is nagyon sokat tettek értük. Hiszen kutatásuk eredménye teljesen ellentétes eddigi feltevéseikkel; így megállapíthatták a „Marika“ tó pontos küldetését. Csak akkor telik meg egészen és folyik benne víz, amikor a Buzgó forrás vize megárad. Lényegében tehát csak állóvíz. A másik oldalon a nagy terem kis tava mögött a szifonok egész láncolata húzódik, s éppen ezt a részt kell áttörni. Rozsnyói barlangkutatóink tapasztalatból tudják, hogy velük szemben nem bőkezű a természet, eddig semmit sem kaptak meg tőle könnyen. Minden talpalatnyi haladást ki kellett harcolni. Most már legalább tudják, milyen irányban folytassák a kutatást. Grenda lános. ÍRozsnvól A repülés hőskoráról ír. E kötet három regényt mutat be. Az 1929-es születésű Déli futárgép-et, amelyet a Szaharában írt, az Éjszakai repülés-t (dél-amerikai szolgálata alatt írta 1931-ben) és az 1939-es kiadású Az ember földjét. Mindhármat Rónay György fordította. (314 oldal, kötve 15.— Kis.) Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem I.—II. kötet. Tizenkét agglegény barát találkozik egymással karácsony estéjén, és hogy eltöltsék az időt, küön-külön mindegyik elmeséli, miért nem nősült meg. Amit kiolvashatunk íz elbeszélések némelyikéből azért, mert „a hosszúhajú veszedelem“, a nő, zsarnoki mádon féltékeny, a másik meg önző. Szépséges és fájdalmas emlékekről is van szó, ahol nem a ®zerelmeseken múlé okok miatt el kellett izakadniok egymástól. (462 oldal, kötve 15.— Kis.)
