Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
Az apróvad védelme Vadgazdálkodásunk jó feltételei és magas szintje általánosan elismert tények. Vadászatunk fejlődése azonban nem minden ágazatában egyenletes és kielégítő. Az utóbbi évek folyamán főképpen az apróvad tenyésztése aggaszt jogosan bennünket, pedig ez a legelterjedtebb és legproduktívabb vadfélénk. Hírforrásokból és külföldön járt vadásztársaink tapasztalataiból tudjuk, hogy azok az államok, amelyek a vadkitermelés ranglétráján mélyen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alatt foglaltak helyett, az utóbbi években utolértek bennünket, s például a szabad valuta övezetébe történő élővadkivitelben elénk kerültek. Ilyen például a Magyar Népköztársaság, a Jugoszláv F. K., és a Lengyel Népköztársaság. Úgy tűnik, mintha dicsőséggel szerzett babérjainkon elaludtunk volna. A TARTALOMBÓL: ^ Ritka meglepetés + A CSVSZ VI. Kongresszusának határozata ^ Vadásznaptár ^ Fegyver és puska ... <fk A CSVSZ hírei 4* A VI. Dobó-világbajnokság hazánkban 4« Malachitzöld hatása a halak darakórjára 4* A kuttyogatás speciális harcsázö módszer 4» Nem remélt siker 4> Röviden LEGTERMELÉKENYEBB VADUNK n. ÉVFOLYAM 1966. JÚLIUS ts A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE meló vidékeken a mezei nyúlnak nincs mit keresnie, mert kárt okoz. Tény, hogy bizonyos kárt valóban tesz, íöleg az új telepítésekben, ha figyelmen kívül hagyjuk a vad természetes létezését — amely ebben a körzetben ősidók óta honos volt — és ha a vadról szükség idején nem gondoskodunk. Példásan jártak el a morvaországi Hrusovanyban, ahol a szőlűtelepet egyszerűen bekerítették. Nem kellene a rágás ellen védőráccsal, vagy PVC műanyag takarással védekeznünk? És nem kellene télen a vadászoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak egyaránt többet törődniük a vadállomány takarmányozásával? I Folytatás a 2. oldalon) NICOLINI SÁNDOR: Júniusi hajnal ! Őzországban Bujazöld vágásban Vörös palástban áll a szépek szépe Két suta az egész házanépe A karcsúbbikon pihen izzó szeme Előtte július v Hajsza Övé a vadak legforróbb szerelme Ujjam a ravaszon Arcomon asszonyom esdő tekintete Puskám néma Szabad az út erdei levente Csiszolt érzés játszadozik velem Megfényesedik tőle a lelkem Hernád fényes tükre mutatja az utat Csokorba kötünk kék harangvirágokat Csodáljuk a fák illatos világát < S pillangók szárnyára bízzuk álmainkat Az apróvad, tehát a nyúl, a fácán és a fogoly kell, hogy a legtermelékenyebb vadunk maradjon, mert hazánkban a vadászat alapját képezi. Igen, de vajon rendben van-e körülötte minden? Legfontosabb vadunk a nyúl, hiszen minden évben a vad összmennyiségének kb. 60 %-át képezi. A tavaszi törzsállomány második világháború előtti számát (pl. 1935rben 1800 000) még mindig nem értük el, mert 1965-ben ez a szám csak valamivel 1 250 000 feletti volt. Éppen a legtermékenyebb kerületekben, vagyis a nyugat szlovákiai, a középszlovákiai és a dél-morvaországi kerületekben minden évben nagy veszteség éri az apróvadat, különösen a növendéknyulakat, ami a mezőgazdaságban takarmány kaszálásra és gabona aratásra alkalmazott gépeknek, a kemizáció technológiája be nem tartásának stb. köszönhető. Pedig a nagy veszteségek gyakran elkerülhetők, vagy legalább is csökkenthetők lennének, ha a mezőgazdasági dolgozók és a vadászok jobban igyekeznek egymásnak segíteni és megértenék, hogy ■ vadállomány fontos nemzet;azdasági tényező, amely deviza szempontjából jelentős irtéket képvisel. Ezért bem enne szabad elherdálni! MEZEI -NYÚL Olykor egyoldalú, kényelmes, le ökonómiai szempontból nem nindig ésszerű utat válaszunk. Példaként az egyes szőő- és gyümölcsfa ültetvényeken fennálló helyzetet mutatuk be. Az utóbbi években lyan vélemények hangzottak :1, amelyek szerint a szőlőter-
