Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-06 / 31. szám

A traktornak is van felelős gazdája

A lovat, ökröt felváltották a traktorok. Amíg azonban az egykori fontos termelőeszközt a gazdája, kocsisok, béresek szeretettel gondozták, reggelenként fényesre kefélték, a mostani vasparipával vajmi keveset törődnek, s bizony sokszor hetekig sárosán rozsdásodik a drága gép.

Sok sző esik mostanában a gépek karbantartásáról. Nem csoda, hiszen a nagyobb mezőgazdasági üzemekben több millió értékű a géppark, amelyből a legjelentősebb összeget a traktorok értéke teszi ki. Már a középnagyságú szövetkezetekben is 25—30 traktor pufog a határban. De nemegy olyan ÁG, EFSZ van, ahol 50, 100 traktor is dolgozik a gazdaságban.

A mezőgazdasági üzemek irányítói legtöbb helyen olyformán törődnek a karban- és rendbentartással, hogy a traktorosoknak bizonyos órabért fizetnek. A pénzt fel is veszik a gépek irányítói, de sokan a tankoláson kívül alig tesznek valamit a traktoron.

A Királyhelmeci Állami Gazdaság vezetői is el-elgondolkoztak ezen az áldatlan állapoton és az egyik gazdasági részlegen még a múlt év folyamán új módszerhez folyamodtak. Az eddigi kísérlet azt igazolja, hogy az elgondolásuk helyes, s ezért a nyároh mind a kilenc farmon bevezették az új rendszert.

MI A LÉNYEGE AZ 0] RENDSZERNEK?

A királyhelmeci ÁG-ban jelenleg 120 traktor van. A traktorok karbantartását eddig napi hét koronáért a traktorosok végezték, azaz egy órát számítottak a fontos munkára. Voltak traktorosok, akik ez alatt az idő alatt becsületesen el is végezték a megfizetett feladatot. lőnéhányan viszont csak a pénzt vágták zsebre. De sok egyszerű javítást azért sem tudtak elvégezni, mert nem volt kézi alkatrészraktár az egyes farmokon és így mindenért az eléggé nagy távolságban lévő központi műhelybe kellett szaladni.

Két dolgot kellett hát sürgősen megoldani. Első, hogy a gépeket naponta rendszeresen karban tartsák, és a kisebb alkatrészcserét azonnal elvégezhessék. Természetesen, erre a célra csak azt a pénzt használhatták fel, amelyet azelőtt a traktorosoknak fizettek.

Belári József főmechanizátor és az ökonómus addig-addig forgatták a ceruzát, míg azt nem mutatták a számok, hogy a nagyobb részlegeken két embert, egy szerelőt és kisegítőt, a kisebbeken pedig egy szakembert állíthatnak be a már említett összegért. Azt is kikalkulálták, hogy ha a traktorosok nem lesznek felelősek a karbantartásért, akkor naponta körülbelül egy órával többet dolgozhatnak a fontos munkálatok elvégzésén. Mivel a karbantartó, alkatrészkicserélő lesz felelős sokkal kevesebb lesz a gépkiesés, és ez komoly jelentőségű a munkálatok meggyorsításánál.

A traktorosok egy része eleinte hallani sem akart az új módszer bevezetéséről. De már az első hónap meggyőzte őket a vezetők igazáról, mert nem lett laposabb a boríték, és a központi műhelybe kihelyezett szakemberek is megtalálták a számításukat, mivel közel 2000 koronát kerestek havonta.

Az új módszer tehát lényegében abból áll, hogy a traktoros üzemeltetés után leszáll a vasnyeregből és reggel újból felül a lemosott, feltankolt, esetleg kijavított masinára. A karbantartó szakemberek az esti és a hajnali órákban dolgoznak. A korán induló traktorokat este, a többieket pedig reggel szedik rendbe. A karbantartóknak pontosan előírják, mit kell elvégezniük. Ezek a következők:

Fedél alatt a gazdag termés

BÁR A SZESZÉLYES időjárás gyakran tétlenség, re kárhoztatta az embereket és a gépeket, az lpolyszakállasi szövetkezetben befejezték az aratást. 280 hektáron termesztettek gabonát, mely rekordtermést hozott.

Árpából a 140 hektáros vetésterületen 32 mázsa termett hektáronként.

Búzából előzetes becslések szerint 43 mázsa lesz az átlaghozam, de a Bezosztája több mint 50 mázsát adott.

Ha valakit dicsérhetünk, akkor elsősorban a kombájnosokat illeti elismerés. A legjobb közülük Pintér Gergely, több mint száz hektáron 35 vagon gabonát csépelt ki segédjével, Báthy Mihállyal. De Tóth Sándor sem aratott sokkal kevesebbet. Sőt még a 2m 330-as is sokat segített, melyen Farkas kombájnos dolgozott.

Egy kombájn, egy szalmaprés és két teherautó a martini járásból érkezett a segítségükre. A közeljövőben viszonozzák segítségüket.

A termést azonnal tisztítják és szárítják. Kovács István, Szmolka Kálmán, Horváth Imre, Privizel Imre, Péter Ilona és a többiek kora reggeltől sötét estig tisztítják a gabonát. Ennek köszönhetik hogy az aratással párhuzamosan teljesítik az eladási tervet is. Gombos György szövetkezeti elnök kijelentése szerint a gazdag termésből valószínűleg túlteljesítik az eladási tervet.

P. L.

BÁTORKESZIN IS IGYEKEZNEK

AZ ÚJVÁRI JÁRÁS egyik legnagyobb szövetkezetében, nem kevesebb, mint 1547 hektárról kell betakarítani a gabonát. Az elmúlt hónap végéig mintegy 1500 hektárnyi területet már learattak és eddig 151 vagonnal adtak el a közellátásnak. Ebből 123 vagonnal volt a szerződéses. A többit takarmányalapra adták le. Búzából 362 hektáron 29 mázsás hozamot értek el. A még le nem aratott 300 hektárról is hasonló hozamokat várnak. Ösziárpából 30, tavasziból pedig 23 mázsa volt a hektárhozam.

A gabonatáblákon 11 kombájn dolgozik. Ott szorgoskodik a járás egyik legjobb kombájnosa, Laczkó Dezső és segítőtársa Blaskó Gyula. Július 27-ig nem kevesebb, mint 100 hektár gabonát arattak le. A többi kombájnosok is nagyon igyekeznek és minden esőmentes időt kihasználnak, hogy minél előbb betakarítsák a gazdag termést.

Kurucz Nándorné

A Pintér Gergely és segédje Báthy Mihály. (A szerző felvétele)

MŰSZAKI KARBANTARTÁS

Ehhez tartozik: mosás, tisztítás, zsírozás a zsírozási terv szerint. A munka előtt ellenőrzik az olaj és a vízmennyiséget, a gépet menetközben ellenőrzik, nincs-e valamilyen különleges hibája vagy szokatlan zaj a motorban, a volánmű berendezésének, a féknek és a villamosság ellenőrzése, megvizsgálják, hogy a guminál az atmoszféra-nyomás megfelelő-e és úgyszintén a gumik állapotát.

I. FOKÚ TECHNIKAI ELLENŐRZÉSNÉL

ELVÉGEZNI:

a műszaki karbantartás elvégzése után

1. Olajcsere a motornál

2. Levegő szűrő kitisztítása.

3. Az olajszűrő tisztítása.

4. Ellenőrizni az olajmennyiséget a diferenclánál.

5. A Diesel-pumpában és a regulátorban az olajat ellenőrizni.

6. A nafta filter tisztítása.

7. Ellenőrizni az akkumulátort és utána tölteni a savat, lekonzerválni az akkumulátort.

8. A volánmű berendezés ellenőrzése és úgyszintén a csapágyak beállítása.

9. A traktor zsirozása a terv szerint.

II. FOKÚ TECHNIKAI KARBANTARTÁS

Az I fokon kívül:

1. A szelepek beállítása.

2. A hengerfejpakolás tömítése és hengerfej csavaroknak ntánhúzása.

3. A hajtókarcsavarok utánhúzása.

4. A volánberendezés ellenőrzése.

5. A hűtők kiöblítése.

8. A dekompresszor beállítása.

III. FOKÚ TECHNIKAI KARBANTARTÁS

Elvégezni az t. és II. karbantartást és azonkívül:

1. Olajcsere a regulátorba és a Diesel-pumpába.

2. Az üzemanyag-tartály kitisztítása.

3. A porlasztó beállítása és ellenőrzése.

4. A gumik ellenőrzése és az első gumik kicserélése jobb-oldali balra és fordítva.

5. A szénkefék ellenőrzése a stratba és a dynamóba, esetleg kicserélése.

6. Lezsírozni a traktort a terv szerint.

Amellett, hogy a kihelyezett szakemberek rendben tartják a traktorokat, másfajta gépeken is elvégzik a kisebbfajta javítást. Ha esetleg több napig esik az eső és nincs szükségük karbantartásra, akkor a kihelyezett szerelők a központi műhelyben dolgoznak.

A terebesi járásban a királyhelmeciek nyomán négy mezőgazdasági üzembe vezették be az új módszert, amely nemcsak a traktorok üzem- és életképességét fokozza, hanem meggyorsítja az egyes mezőgazdasági munkák elvégzését.

Tóth Dezső

Bölcsőtől a sírig

A Tornaváraljai Helyi Nemzeti Bizottság polgári ügyeket intéző albizottságának tevékenységéről

Hajdanában Torna mezőgazdasági kisváros, megyeszékhely, majd hosszú időkön át járási székhely volt. E jellege teljesen megszűnt.

Pár évvel ezelőtt a szomszédos Aj községgel egyesült, s a Tornaváralja nevet viseli. A felszabadulás után nagy fejlődésnek indult. Több száz új családi ház épült. Az utóbbi években azonban ez a fejlődés kicsit alábbhagyott. Mi okból? A szomszéd község — Méhészke — határában nagy cementgyár építését tervezik. Emiatt a környékbeli községek építkezéseit egyelőre nem engedélyezik. " '

Tornaváraljához, mint anyakönyvi kerülethez tartoznak még Szádelőudvarnek, Falucska, Újbodva és Zsarnó községek. A nyilvántartásban évente mintegy 100 kisgyermek születését találjuk. Az albizottság negyedévenként névadó ünnepélyt rendez, a lakosság nagy részvételével. Legtöbbször a HNB, elnöke, Bulla János köszönti a szülőket, méltatja az állam által nyújtott támogatást a gyermekneveléshez, s meghitt szavak kíséretében okiratot nyújt át a szülőknek.

Jön az iskola. Utána az iskola utolsó évei, s a gyermek a serdülő korba lép. Tizenöt éves korban személyazonossági igazolványt kap. Ennek átadása a HNB és az államvédelmi szervek képviselőinek jelenlétében, ugyancsak ünnepélyes keretek között történik. Van aki tovább tanul, a másik munkába lép. Pár év, s jön a katonai szolgálat, majd a leszerelés, majd a fészekrakást újra az anyakönyvvezető felkeresése előzi meg, hogy az egymásrataláltak kimondhassák a boldogító IGEN t. A házasuló párok száma évente félszázra tehető. Húsz évvel ezelőtt még valamennyi polgári esküvőt egyházi is követett. Ma már a házasulóknak csaknem a fele elegendőnek tartja a polgári esküvőt. Nagy esemény a községben minden házasságkötés. Hát a hagyomány, az hagyomány: menyaszonyi koszorú dlszik a házasságkötő teremben is; a szomszéd településekről feldíszített lovaskocsin érkeznek a boldog párok... A polgári ügyek albizottsága nem feledkezik meg azokról sem, akik 25, 50 vagy 60 éves házassági évfordulójukat ünnepük. Meg-, hívják őket meleg kéz6zorttásra, s okiratot nyújtanak át nekik. S aztán, elkísérik utolsó útjukra azokat, akik távoznak az élők sorából, örök álomra hajtván fejüket.

Héttagú Tornaváralján ez az albizottság, s élén Wiener Magdolna áll. Nélküle nehezen képzelhető el az albizottság munkája. Említést érdemel Petrik Mária és Strukan Aranka, az albizottság tevékeny tagja. Sokat segít ebben a munkában Szalacsi Flóra aktivista, valamint MataSovská Noemia, a nőbizottság elnöke. A HNB tanácsa rendszeresen figyelemmel kiséri az albizottság munkáját, segíti, s működését negyedévenként értékeli. Iván S. (Kassa)

A Belári József főmechanizátor, a fejszési gazdasági részlegre kihelyezett Varga Bélával, az RS—09-es rendrakót vizsgálja.

jeniu Egy csallóközi földmunkás útja a Kossuth díjig

“y A szakmunka elemzése után Hodek József ismét az őrsújfalusi emlékeket eleveníti. Érthető, a nehéz munkásélet a szülői házzal kapcsolódó sok szép, fiatalkori képet is rögzített. Aztán a könyvek — Igen, még egész fiatal korában lett a könyvek szerelmese. Ha a dologban elfáradt, vagy az életért vívott harc megkereshette, hát a könyv az életért vívott harc megkeserítette, újvilág. Akkortájt került Kisbérre is. De hogy a húsz év miként pergett le, mondja el azt maga Hodek József.

— Juttatott földet kaptam. Szegényét, gyengét, hasznot addig senkinek sem adott. Nem csüggedtem. Hozzáláttam, hogy megalkossam jövőmet. Kellett, hisz sok volt a gyerek. Verejtékes munkámból kezdett alakulgatni amit elképzeltem. Aztán jött a szövetkezesítés. Igen, a szövetkezetesítés ... Ma már csak mosolyogva szólunk róla, de amikor megtörtént egyáltalán nem mosolyogtunk. Egyszóval ott kezdeném, hogy lettem szövetkezeti tag, és a kisbéri szövetkezet elnöke. Mert azok a napok bizony drámaiak voltak. Mit tagadjam, nem akartam szövetkezeti tag lenni, özvegy ember voltam. Amikor a feleségem elhagyott, a legkisebb gyermekem pólyás volt, a legnagyobtiik meg tizenhárom éves. Gyermekeim akkor még csak a fiókban keresték a kenyeret. Az újgazdák, akik összeálltak, hogy termelőszövetkezetbe tömörüljenek, úgy akarták csak a téeszt, ha én leszek az elnök. Nem akartam kötélnek állni. Még az értekezletre sem mentem el. De jött értem a párttitkár. Lekezeltünk, aztán elmondta, mi célból jött: menjek vele. Szabódtam, hogy nem. Mostmár azért'sem! A párttitkár a sarokba szorított:

— Ha már ezen az állásponton vagy, legyen bátorságod ezt a nép szemébe is megmondani.

— Megmondom én nekik Is — pattogtam, s azzal már indultam is a párttitkárral együtt. Ahogy a terembe beléptem s fölmentem a dobogóra, hogy kinyissam a számat és közöljem a döntésemet, hát felcsattant a taps meg az éljen, az egész tagság, mint elnököt köszöntött. A bizalom nagyon meghatott, olyannyira, hogy Így szóltam magamhoz: „Jóska, Jóska most már nem mondhatod azt amit még kint a titkárnak“. Így hát elvállaltam. Szóval tulajdonképpen előbb lettem szövetkezeti elnök, mint tag. Ha így visszagondolok az indulás hónapjaira, hát sok álmatlan éjszakám Jut eszembe.

Mert ki értett akkor mifelénk a szövetkezethez. Nekünk kellett az utat megtalálni magunknak.

... Már az első közgyűlésen irgalmatlan csalódás ért. A tagság nem akarta elfogadni javaslatomat. Ugyanis elébük álltam, hogy állatállomány nélkül — nem volt egyfia állatunk sem •—, nem lehet gazdálkodni. Javasoltam, hogy húsz tehenet, húsz anyakocát és hat lovat vásároljunk. Ök meg leszavaztak. Azt mondták, hogy ők már voltak cselédek, meghogy a bankhitelből sem kérnek. Mit tehettem? Ott álltam megfürödve. Előszedtem az eszemet. Nálunk, Magyarországon van egy törvény, amely kimondja, az elnök úgy rendelhet valamit, ha a közgyűlés ezt megszavazta és az erről szóló jegyzőkönyvet az elnök felterjeszti a járási tanácshoz. Szóval leszavazták a teheneket, kocákat, meg a lovakat. A rendelést ennek ellenére felküldtem az Illetékes hivatalnak. Visszajött az értesítés, nem találják a jegyzőkönyvet, mellékeljem. Mit tegyek... Nem mellékelhetem, mert ilyesfajta jegyzőkönyv nem létezik. De megírtam azt is, hogy márpedig nekem a megrendelt állatokra szükségem van. Nem nekem, mindannyiunknak, s ha már a megyei tanács is akarta a szövetkezetét, meg jóvá is hagyta elnöki tisztségemet, hát álljon most mellém, és küldjék a megrendelt állatokat jegyzőkönyv nélkül.

— Egy szép napon megérkezett a szállítmány. Először egy vagon sertés jött. Bejelentettem a tagságnak az állatok érkezését. Káromkodtam, szidtam az apját, anyját annak, aki ezt így eltévesztette, s melléfogott. De azt is közöltem a tagsággal, hogy az élő állatokat ki kell rakni, mert elpusztulnak, ha most visszalrányítanánk a feladónak. Majd én — mondtam a tagságnak — megkeresem, hol a tévedés, aztán intézkedem. Szóval hát kiraktuk az állatokat, napokon át a párttitkár meg én gondoztuk a sertéseket, mi Itattuk, mi hordtuk a szalmát alájuk, mi etettük, mert senki sem akarta a disznókat vállalni. Csak tán egy hét múlva jött hozzám az egyik tag, hogy vállalna munkát, de csak rövid időre, amíg majd megtalálom, hová is kell visszairányítani a sertéseket. Hát ennek több mint tizenhat esztendeje és,az a tag még ma is eteti, gondozza a sertéseket, sőt azóta okos, becsületes munkájáért munkaérdemrendet is kapott... Hát valahogy így ...

— Bizonyára nem veszik zokon, de izennék a hazaiaknak valamit... A vezetőknek mindig arra

kell törekedniük, hogy jó hangulatot teremtsenek ott, ahol az embereknek meg kell fogniuk a dolog rövidebbik végét. Aztán meg arra is szeretném őket figyelmeztetni, szakmát lehet valakinek adni, de a szövetkezeti vezetőket nemigen lehet megtanítani a mesterségre. Hogy miért? Mert a vezetéshez érteni kell! Ez tehetség dolga. Az emberekkel bánni tudni kell, s ezt megtanulni... no, ez nehezen menne, ha a kiválasztottban nem akad erre való tehetség. Szerény tapasztalatom: csak ott mutattunk fel eredményeket, ahol a szövetkezetek élére alkalmas embereket állítottunk. Aztán, hogy el ne felejtsem, azt is kell tudni, hogy a sírás is meg a jókedv is ragadós, ebből pedig következik, hogy a munkához meg kell teremteni a kedvező hangulatot, mert jó hangulat nélkül jó munkát végezni nem lehet; sírva nem lehet kukoricát kapálni.

S búcsúzóul mit mondjak? — tette fel a kérdést a Kossúth díjas. Nehéz volt számára is a beszéd fonalát megszakítani, hisz a csallóköziek, mátyusföldiek, a szlovákiaiak száméra készült a riport, azok számára, akikkel gyerekkorát töltötte s akiket még mindig oly közel érez szivéhez, mint édes testvéreit.

— Szóval, azt szeretiiém megmondani: a borzalmas csallóközi katasztrófának azért lesz egy haszna is... éspedig, végre eltűnnek a vályogból vert házak, s a viskók helyébe téglából épült új, korszerű falvak keletkeznek, melyek szebbek, egészségesebbek és vihartállóbbak lesznek. Azt üzenném még a csallóközi népnek, meg az ország szövetkezeti parasztságának, hogy minél több hasznot hajtsanak maguk és az ország, a széles nagyközösség számára ... S még valamit: ne mindig a más eszét igyekezzenek használni, használják minél gyakrabban a saját eszüket.

íme, átadtam a csallóközi, őrsújfalusi Hodek József Kossúth díjas szövetkezeti elnök és országgyűlési képviselő üzenetét, tudom jólesnek szaval mindannyiuknak, akárcsak nekem, amikor időt szakított magának, hogy elmondja élete útját tanulságul és okulásul.

Hodek József ma már nyugdíjas, de minden bizonnyal szívesen járna el olykor-olykor hozzánk, hogy tudását, értékes tapasztalatait szülőföldjén is gyümölcsöztesse. Talán oly messze esik tőlünk Kisbér? Nem! Aztán meg a posta ugyanúgy kikézbeslti a meghívólevelet, mint a többi levelet.