Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-06 / 31. szám

Ismerjük meg mérgező növényeinket Az orvosi statisztika szerint minden esztendőben — főképp a nyár! hőnapokban — országszerte gyakori a növényi mérgezés. Sajnos, a mérgezések jelentékeny része súlyos kimenetelű, sőt halálesetek is előfordulnak. A mérgező növények a legtöbb áldozatot a gyer­mekek soraiból 6zedik, akik rendszerint gyümölcsként fogyasztják a mérgező növények gyakran igen mutatós termését. Ennek oka, hogy az emberek nagy része nem ismeri e veszedelmes növényeket. Ha ismeri is egyiket-másikat, nem sejti, hogy mérget rejtegetnek magukban. Éppen ezért fontos, hogy minél többen megismerjék eze­ket a veszedelmes növényeket. A növények mérgező hatásukat a bennük levő vegyi anyagoktól, vagy azok bomlástermékeitől nyerik. Ilyen mérgező anyagok: az alkaloidák, a glflkózídák, az egyes éterikus olajok, a szaponfnok és a mérgező fehér­jék. A mérgező anyag felhalmozó­­dási helye növé­nyenként eltérő: egyiknek a levele vagy a magja, má­siknak viszont a kérge vagy a gyö­kere mérgező. Mi­vel ennek a meg­jegyzése nem köny­­nyű, ezért ajánla­tos, hogy a ke­zünk ügyébe ke­rülő egész nö­vénnyel óvatosan bánjunk, mivel nem tudhatjuk, melyik része rejte­get veszélyt szá­munkra. Az alkalódlák nitrogén, szén és hidrogén tartalmú, lúgos vegyhatású, bonyolult vegyüle­­tek, amelyeket kis adagokban gyógy­szerként alkal­maznak, nagyobb mennyiségben azonban az ideg­­rendszerre ható, veszedelmes mér­gek. A gliikozidák, szén, oxigén, hid­rogén, kén és nit­rogén elemekből felépülő, kristályos, szerves vegyületek. Nagyobb mennyiségben gör­csöket, nyálképződést, bénulást (sőt szivbénulást is) okozhatnak. Az éterikus olajok általában kellemes Illatú, gyorsan llló olajok. Egy részük mérgező hatása közismert, mint pl. a keresztes virá­­gúakban található mustárolaj, amely a bőrön gyulladást, az emész­tőszervekbe jutva viszont erős gyomor- és bélhurutot okozhat. A szaponinok glükózid jellegű, vízben oldódó anyagok. Ha a vizes oldatukat összerázzuk, tartós hab keletkezik rajtuk. Általában szén­ből és oxigénből állnak, némelyik nitrogént, foszfort vagy ként is tartalmaz. A szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoznak, a vér­pályába jutva viszont a vörös vérsejteket feloldják. A mérgező fehérjék Igen gyorsan ható mérgek. Ilyen pl. az akác kérgében levő robin vagy a ricinus magjában a ricin. Ezek előrebocsátása után most ismerkedjünk meg néhány gyak­rabban előforduló mérgező növényünkkel. A beléndek (HyoBciamus niger) egy-vagy kétéves, mélyre hatoló vastag karógyökeres növény. Csöves, hengeres szára 40—100 cm ma­gas (1. kép). Piszkos-sárga virágjáról könnyen felismerhető. Termése némileg hasonló a paprika éretlen terméséhez. Utak mentén, lege­lőkön, trágyadombok mellett és a házak tövében az egész ország területén igen gyakori. A növény minden része mérgező a hioszcia­­min és szkopolamin nevű alkaloidáktól. A gyermekek játék közben paprika helyett megeszik. A mérgezés következtében a beteg remeg, pupillája merev, görcsök, szapora szívverés és nehéz légzés figyel­hető meg rajtuk. Megbénítja a központi idegrendszert, ezért a beteg úgy érzi, mintha repülne, nem érzi a saját súlyát. A maszlag (Datura stramonium) 50—100 cm magas, bokros nö­vésű, szárazságtűrő gyom (2. kép). Dió alakú, tüskés falú toktermése a vadgesztenyééhez hasonló. Legelők, töltések, szemét- és trágya­­dombok gyakori növénye. Ugyanazt a két alkaloidát tartalmazza, mint a beléndek, csak nagyobb mennyiségben, ezért a mérgezés tü­netei is sokkal kifejezőbbek. A növény minden része mérgező, és főképp a gyermekek soraiból szedi áldozatait, akik rendszerint az apró, vese alakú magjával mérgezik meg magukat. Súlyosabb mér­gezés esetén — ha időben nem érkezik orvosi segítség — a halál négy-öt óra alatt bekövetkezhet. A nadragulya (Atropa belladonna) évelő, egy-két m magas, vas­tag, hengeres szárú növény (3.kép). A levélhónaljból kinövő tölcsér­szerű virágainak színe piszkos lilásvörös. Termése gömbölyű, fekete, húsos bogyó. A hioszclamin és az atropin nevű alkaloidáktól az egész növény igen mérgező. Tetszetős, húsos bogyójától óvni kell a gyermekeket. Mérgezés esetén a szem kidülledt, a pupilla tágult, a látás gyengül, a száj nyálkahártyája száraz. A beteg nehezen nyel, köhögési inger kínozza, a hőmérséklete emelkedik. Erős mérgezéskor légzőideg bénulás is felléphet. A farkasalma (Aristolochia clematitis) évelő, 30—100 cm magas gyomnövény (4. kép). Kénsárga vagy sárgászöld színű virágai a szív alakú levelek hónaljából nőnek ki hármasával-hatosával. Zöldes­­barna termése diónagyságú, körte vagy füge alakú, lefelé csüngő tok, mely alul hat gerezdre tagozódik. Főképp az agyagos, nyirkos, árnyékos helyeket kedveli. A növény minden része mérgező és gyü­mölcsre emlékeztető, erősen átható illata van. Az aristochíasav nevű, erősen mérgező éterikus olajat tartalmazza, mely kisebb mértékben vese- és bélgyulladást, nagyobb adagban pedig szivbénulást okoz. Az itt felsoroltakon kívül még számos mérgező növény él házunk táján és a szabad természetben. Hogy a növények-okozta mérgező seket elkerüljük, a következőket tartsuk szem előtt: Kirándulások alkalmával kezünkkel sose nyúljunk a szájunkhoz vagy a szemünkhözl Ha nyílt seb van a kezünkön, növényekhez ne nyúljunk, virágot ne szedjünk. Azt a rossz szokást sem lehet eléggé elítélni, hogy egyesek a szabad természetben bármilyen ismeretlen fűfélét és virágot letépnek és szórakozottan rágják. A gyermekeket világosítsuk fel, hogy a természetben semmiféle ismeretlen gyű mölcsöt ne egyenek. Ezzel elkerülhetjük a tavaszi és nyári hónapok ban sajnos elég gyakori, sokszor halálos kimenetelű mérgezéseket. Ha mégis előfordul a mérgezés, forduljunk orvoshoz, de addig is ajánlatos, hogy a mérgezett gyomrába került növényi részeket ki­hányja, nehogy a szervezetébe került összes mérgező anyag felszí­vódjék. DR. PARRAGHY PÁL Rekordtermés Bezosztájából Hogyan értek el Kissárőn ötvenöt mázsát búzából ? Szlovákia egyes járásaiban egyre nagyobb területet hódit a Szovjet­unióból behozott Bezosztája búza­fajta. Szokatlannl bőséges hozama vezet­te rá a kissárói szövetkezet vezetőit, hogy megkezdjék termesztését Obert Kálmán elvtárs, a közös elnöke öko­­nómus szemmel nézte a dolgot, ami­kor a Bezosztája mellett határoztak. Már 1964-ben is szép eredményre tet­tek szert, ezért 1965 őszén eredeti Bezosztájából, az MH—6-os dűlőben 30 hektáron lucerna után vetették. A talajt rekordtermés alá készí­tették, mégpedig oly módon, hogy a lucernást második kaszálás után, jú­lius eleje táján megszántották, aztán az augusztusi újraszántás előtt hek­táronként a talajra szórtak 220 ,kg szuperfoszfátot és 160 kg kálisót. Közvetlenül a vetés megkezdése előtt a terület minden hektárjára 150 kg Hollandiából behozott kombi­nált (MPK) műtrágyát dolgoztak a talajba, hogy a magvak csírázása után azonnal bőséges és megfelelő táp­anyagellátásban részesüljenek. Októ­ber elején (350 kg/ha) kitűnő mag­ágyba vetették a Bezosztáját. Persze a fejlődés sem váratott ma­gára. Már a kikelés utáni időszakban bíztató eredményt Ígért, de a két­szeri, március és április eleji nitra­­tálás végérvényesen eldöntötte a ki­válóan áttelelt Bezosztája sorsát. Kora tavasszal hengerelték, és amint Ozsvald János agronómus meg­jegyezte, élesboronával fogasolták. Akkoriban bizony akadt olyan egyén is, aki azt keseregte, hogy tönkre silányítják a dúsnövésfi növényzetet, de a tapasztaltabbak mosolyogtak ezen, és tréfásan megjegyezték, hogy bizony, aki búzában fogasol, ne nézzen ám hátra. Ezután már csak vizsgálgatni jár­tak a növényt. Szemmel kísérték a koratavaszi fejlődést, a későbbi szár­ba szökést, a kalászolást, későbben púdig a kalászok teltségét, a szemek alakját és keménységét. Az aratás előtti hetekben szinte fogadásszerűen mondogatták, hogy az MH—6-os dűlő hektárja megadja a 40 mázsát. Aztán elérkezett az aratás, de hamarosan be is fejeződött. Alig akartak hinni a szemüknek. A 30 hektárnyi terü­leten nem kevesebb, mint 1650 má­zsa (55 q/ha) lett az eredmény, 15 százalékos magszárazság és 83,5 hl. íajsúly ifiellett. Meg kell még jegyeznem, hogy, mi­vel ismerték a Bezosztája jó hozamát, 1965 őszén több eredeti vetőmag be­szerzésére törekedtek, de sajnos, nem nyílt mód további mag beszerzésére, ezért az általuk előző esztendőben termesztett Bezosztájából küldtek mintát csíraképességének kivizsgá­lására. A minta hamarosan azzal a megjegyzéssel érkezett vissza, hogy mivel a csiraképessége csak 80 szá­zalékos, a kísérleti állomás nem ta­nácsolja vetőmagra alkalmazását. A szövetkezet vezetősége ennek elle­nére úgy határozott, hogy az A—3-as dűlőben 24 hektáron mégis elvetik. (Előtte való évben, 1964-ben, hektá­ronként 210 kg-ot vetettek, holott a vetési norma 350—360 kg/ha, mégis jó eredményre tettek szert.) 1965 őszén a saját termesztésű Bezosztá­jából 300 kg-ot vetettek hektáron­ként. Amint látjuk, a kedvezőtlen csíraképesség mellett lényegesen ke­vesebbet vetettek, mint a vetési nor­ma előírja, a termésátlag mégis 39,20 q/ha lett. Emellett a felvásárló szer­vek úgy határoztak, hogy a 24 hektár termését, nem mint kenyérgabonát, hanem mint kereskedelmi vetőmagot veszik át, ami jelentős árkülönb­séggel jár. Ebből az a tanulság, hogy ha itt is a vetési norma szerint al­kalmazzák a vetőmagot, feltétlenül gazdagabb eredményt értek volna el. Amikor a szövetkezetben jártam, a 199 hektár búzából betakarításra várt még 30—40 hektárnyi. Ezen a terü­leten legalább 30 q/ha-s átlaggal szá­moltak. Ha Így igaz, akkor a kis­fáról szövetkezet búzatermésének üzemi átlaga nem kevesebb, mint 38 mázsa, de lehet ettől több is. Megkérdeztem a szövetkezet vezé-A lecitín szerepe az állatok súlygyarapodásában A fiziológiai kémiából tudjuk, hogy azon anyagok csoportjába, amelyek kémiailag rokonságban vannak — de kevés a közösségük a zsiradék-félék­kel — tartoznak a lipoidok. A lipoi­­dok alcsoportjába — amelyek ké­miailag legközelebb állnak a zsira­dék-félékhez — tartoznak a foszfatí­­dok. A legismertebb és a legjobban kivizsgált foszfatíd a lecitín. Nagyon elterjedt mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben. Fel­lelhető úgyszólván minden állati sejtben; pL a tojássárgájában a ned­ves anyagnak csaknem 10 %-át ké­pezi. Kis mennyiségben tartalmazza a tej is. Igen fontos szerepe van a táplálkozás szempontjából — főképp foszfortartalma miatt. Már régóta eredményesen használják élelmisze­rek gyártásához. Kevéssel ezelőtt még nem alkalmazták hizlalásra, mi­után kevés volt belőle és előállítása erre a célra túlságosan drága lett volna. Azonban a kémikusoknak si­került a növényi zsiradékok előállí­tásánál — melléktermékként — olcsó technikai lecitínt elkülöníteni. Ezt aztán megfelelő mennyiségben gyár­tották és felhasználták a gazdasági állatok hizlalására. A kísérleteknek meglepő eredményük volt. Bebizonyo­sodott a lecitín nagy jelentősége, kü­lönösen a vágómarhák és a szárnya­sok hizlalásánál. Az állattenyésztésben a lecitín al­kalmazása terén gazdag tapasztala­tokra tettek szert a Cseh- és morva­országi gazdálkodók. Libéchovban, a Központi Kutatóintézet gazdaságában Pneumatikus gabonaszállítók A széliében alkalmazott nagyüzemi szívórendszerü gabonaszállító beren­dezések szájnyílását vizsgálták. A kí­sérleteket kör keresztmetszetű hen­geres, kör keresztmetszetű kónikus és lapított végződésű csővégekkel folytatták le. A tapasztalatok szerint a gabonaáramlás a szívónyílás végén a szívóka falához közel intenzívebb, mint annak közepén. A sztvónyílás mélyresüllyesztése az ömlesztett ter­ményben nem növelt a teljesítményt. //, AGRIC) reit, az elnököt és az agronómust, hogy a jövőben milyen búzafajtókat vetnek. Megjegyezték, hogy a búza­terület 70 százalékén Bezosztáját, hátralévő részén pedig Diana és Mi­­ronovszkaja fajtákat vetnek, s az ár­pa rovására 50 hektárral bővítik a búza vetésterületét, mert a búza nő­ink jobban beválik. Mi célja van ezzel a szövetkezet­nek? Az, hogy szeretnének bekerülni a vetőmagtermesztők közé. Részben azért, mert ez ökonómiai előnnyel járna, másrészt pedig azért, mert a szövetkezetnek saját beépített tisztí­tóberendezése van, ami biztosíték lenne a jó minőségű, idegen anya­goktól mentes vetőmagvak szállítá­sára. Ennek elérésére már többször tett lépéseket a szövetkezet szemfü­les elnöke, de amint maga is megje­gyezte: a mai napig kevés eredmény­nyel. Jó lenne, ha az illetékesek tá­mogatnák a kissáróiakat ezen törek­vésükben. H. J. lecitínnel hizlalták a sertéseket. Az adagokat — az élősúly után, darab­jánál, naponta emelték 5—100 g-ig. Ezeknek a sertéseknek 147 nap után átlagosan 2,7 kg-mal volt több a súlygyarapodása — kevesebb takar­mány juttatása dacára — mint azok­nak az állatoknak, amelyeket nem hizlaltak lecitínnel. A svétii EFSZ-ben (a Hradec Krá­­lové-i járásban) a kacsák hizlalásá­nál élelmükhöz adagoltak lecitínt. Napi 10 g-os adagolással (egy állat­ra) 46 nap alatt elérték az átlagos 2,40 kg-os súlyt. Ugyanott azok a ka­csák amelyek élelmükbe nem kaptak lecitínt, 50 nap alatt csak 2,25 kg­­osak lettek. A szövetkezet a csirkéknél — egy­forma hizlalási időszak alatt — 20 dkg-mal több vágósúlyt ért el, mint azoknál a csirkéknél, amelyeknek a hizlalásához nem használtak lecitínt. Lecitín alkalmazásával a szarvas­marhaállomány és a juhok hizlalásá­nál is szép eredményeket értek el. Az eddigi tapasztalatok alapján ajánlatos a szárnyasok, sertések és vágómarhák takarmányadagjába — azok súlyának megfelelően — 5—100 g lecitínt keverni — egy állat ré­szére 1 napi időtartamra. (-eS) iS Előzzük meg a levélte tvek1, kártételét. Az alma- és szilva- i fáinkon, de főleg az őszibaracko-J I sokban a legnagyobb elővigyáza-, > tosság mellett is felüti fejét a le-(> véltetű. Az almatermésűeknél a,1 hajtások fiatal részén károsít, dei’ a csontárakon, az idősebb levele-i* ken is fellelhető. A gyorsan sza-t* porodő kártevő a levél fonákján! sűrűn ellepi az egész felületet és'[ a levél nedvét, illetve a fa táp-< > anyagát fogyasztja. A megtáma-' ( dott fa levelei összesodródnak,1) színtelenné válnak, majd elsorvad-1) nak. 11 A levéltetű kártétele a tenné-, • sen is megmutatkozik. Erős fertő-)' zés esetén a gyümölcs fejlődései* lassul, lehull vagy fejletlen álla-i* pótban beérik. Kisebb fertőzési J esetén a tetű barnásfekete ürülé-i j ke rárakódik a gyümölcsre. Az!, őszibarackot, melynek felületét' ( apró szőrzet borítja olyannyira el-1) festi az ürülék, hogy piaci érté-1) kesítésével nem számolhatunk. Ez1» arra figyelmezteti a termelőt, hogy11 Időben, lehetőleg a kártevő meg-| I jelenésekor megtegye a szükséges (> intézkedéseket. (> A levéltetű ellen jól bevált,'* hasznos védőszer a Foszfotion.i mely két decis és literes üvegben i csomagolva minden szaküzletben', kapható. A vegyszert 0.3, erős fér-') tőzés esetén 0.5 százalékos tö-') ménységben keverjük (100 liter') vízhez 3 decit, illetve fél liter'» Foszfotiont adagolunk). '» A Foszfotion az egészségre ár- (i talmas, ezért tartsuk be az üve-(l gén feltüntetett utasításokatl , > | Előzzük meg a káposztaher-, * nyó garázdálkodását. Káposztá-i' sainkban lerakták petéiket a ká-i* posztalepkék. A levél alsó részén' elhelyezett szürkősfeliér peték je-' [ )lenléte csak gondos vizsgálattal', lállapítható meg. A petékből kikelt', !zöldessárga hernyók nagyon fa-'. Iánk állatok és egy-két hét alatt') tönkreteszik, felfalják az egész') termést. J i A hernyók ellen 1 százalékos |i ',Dikol-keverékkel védekezünk, a'i '(permetezést egyenletesen, ponto-,' 'isan végezzük, mert máskülönben, * '»nem vezet eredményre. , * < (Sá-)'» <VWVWW>/VWWWW\| Dióhéjban a műtrágyáról <’• Az utóbbi években a hektárhozamok fokozása terén előtérbe került a műtrágya használata. Az agronómusok többsége ma már tudja, hogy a műtrágya csupán a szervestrágya kiegészítője lehet, s nélküle nem *♦* érhető el a várt eredmény. Ám akadnak néhányan, akik a szertelen V műtrágyázással akarják behozni az istállótrágyázás hiányát. »*♦ Tudnunk kell, hogy az istállótrágya alapanyaga a szalma, mint sier­­«*» vesanyag nem a növényeket táplálja, de a földben korhad, s a kevere­­dés folytán javítja, televényben gazdaggá, porhanyóssá, víztartóvá teszi * a talajt. A humuszos, omlós föld jól művelhető, bármilyen mélységben V szántunk, kapálunk. Könnyűszerrel, illetve kevesebb munkával jó mag-V ágyat készíthetünk, míg a vetőmag frissen kitör a földből. A humuszos ♦J* föld megőrzi a talaj vízkészletét, s ennek következtében elegendő táp­­♦J, anyagot juttat a növények számára. S mindez a földbe juttatott szer­vestrágyának köszönhető. , l A műtrágya a földben oldódva a növényzet gyökerein keresztül kizá-V rólag a növényt táplálja. A nitrogén a növény levélzete, virága és szá-V rának erősebbé tételét, a foszfor sejtmagképzést, a kálium pedig a nö­­♦$* vényi szénhidrátok gyarapodását, illetve erősödését segíti. A műtrágya tehát nincs hatással a föld fizikai tulajdonságaira, ezért az istálló­ja trágyát nem helyettesítheti. Természetes, hogy a szervestrágyával ellá­* tott talajon, a megfelelően kiválasztott műtrágya alkalmazása fokozott V mértékben érezteti hatását. NAGY GYULA (Komárom)

Next

/
Thumbnails
Contents