Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-06 / 31. szám
Ismerjük meg mérgező növényeinket Az orvosi statisztika szerint minden esztendőben — főképp a nyár! hőnapokban — országszerte gyakori a növényi mérgezés. Sajnos, a mérgezések jelentékeny része súlyos kimenetelű, sőt halálesetek is előfordulnak. A mérgező növények a legtöbb áldozatot a gyermekek soraiból 6zedik, akik rendszerint gyümölcsként fogyasztják a mérgező növények gyakran igen mutatós termését. Ennek oka, hogy az emberek nagy része nem ismeri e veszedelmes növényeket. Ha ismeri is egyiket-másikat, nem sejti, hogy mérget rejtegetnek magukban. Éppen ezért fontos, hogy minél többen megismerjék ezeket a veszedelmes növényeket. A növények mérgező hatásukat a bennük levő vegyi anyagoktól, vagy azok bomlástermékeitől nyerik. Ilyen mérgező anyagok: az alkaloidák, a glflkózídák, az egyes éterikus olajok, a szaponfnok és a mérgező fehérjék. A mérgező anyag felhalmozódási helye növényenként eltérő: egyiknek a levele vagy a magja, másiknak viszont a kérge vagy a gyökere mérgező. Mivel ennek a megjegyzése nem könynyű, ezért ajánlatos, hogy a kezünk ügyébe kerülő egész növénnyel óvatosan bánjunk, mivel nem tudhatjuk, melyik része rejteget veszélyt számunkra. Az alkalódlák nitrogén, szén és hidrogén tartalmú, lúgos vegyhatású, bonyolult vegyületek, amelyeket kis adagokban gyógyszerként alkalmaznak, nagyobb mennyiségben azonban az idegrendszerre ható, veszedelmes mérgek. A gliikozidák, szén, oxigén, hidrogén, kén és nitrogén elemekből felépülő, kristályos, szerves vegyületek. Nagyobb mennyiségben görcsöket, nyálképződést, bénulást (sőt szivbénulást is) okozhatnak. Az éterikus olajok általában kellemes Illatú, gyorsan llló olajok. Egy részük mérgező hatása közismert, mint pl. a keresztes virágúakban található mustárolaj, amely a bőrön gyulladást, az emésztőszervekbe jutva viszont erős gyomor- és bélhurutot okozhat. A szaponinok glükózid jellegű, vízben oldódó anyagok. Ha a vizes oldatukat összerázzuk, tartós hab keletkezik rajtuk. Általában szénből és oxigénből állnak, némelyik nitrogént, foszfort vagy ként is tartalmaz. A szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoznak, a vérpályába jutva viszont a vörös vérsejteket feloldják. A mérgező fehérjék Igen gyorsan ható mérgek. Ilyen pl. az akác kérgében levő robin vagy a ricinus magjában a ricin. Ezek előrebocsátása után most ismerkedjünk meg néhány gyakrabban előforduló mérgező növényünkkel. A beléndek (HyoBciamus niger) egy-vagy kétéves, mélyre hatoló vastag karógyökeres növény. Csöves, hengeres szára 40—100 cm magas (1. kép). Piszkos-sárga virágjáról könnyen felismerhető. Termése némileg hasonló a paprika éretlen terméséhez. Utak mentén, legelőkön, trágyadombok mellett és a házak tövében az egész ország területén igen gyakori. A növény minden része mérgező a hioszciamin és szkopolamin nevű alkaloidáktól. A gyermekek játék közben paprika helyett megeszik. A mérgezés következtében a beteg remeg, pupillája merev, görcsök, szapora szívverés és nehéz légzés figyelhető meg rajtuk. Megbénítja a központi idegrendszert, ezért a beteg úgy érzi, mintha repülne, nem érzi a saját súlyát. A maszlag (Datura stramonium) 50—100 cm magas, bokros növésű, szárazságtűrő gyom (2. kép). Dió alakú, tüskés falú toktermése a vadgesztenyééhez hasonló. Legelők, töltések, szemét- és trágyadombok gyakori növénye. Ugyanazt a két alkaloidát tartalmazza, mint a beléndek, csak nagyobb mennyiségben, ezért a mérgezés tünetei is sokkal kifejezőbbek. A növény minden része mérgező, és főképp a gyermekek soraiból szedi áldozatait, akik rendszerint az apró, vese alakú magjával mérgezik meg magukat. Súlyosabb mérgezés esetén — ha időben nem érkezik orvosi segítség — a halál négy-öt óra alatt bekövetkezhet. A nadragulya (Atropa belladonna) évelő, egy-két m magas, vastag, hengeres szárú növény (3.kép). A levélhónaljból kinövő tölcsérszerű virágainak színe piszkos lilásvörös. Termése gömbölyű, fekete, húsos bogyó. A hioszclamin és az atropin nevű alkaloidáktól az egész növény igen mérgező. Tetszetős, húsos bogyójától óvni kell a gyermekeket. Mérgezés esetén a szem kidülledt, a pupilla tágult, a látás gyengül, a száj nyálkahártyája száraz. A beteg nehezen nyel, köhögési inger kínozza, a hőmérséklete emelkedik. Erős mérgezéskor légzőideg bénulás is felléphet. A farkasalma (Aristolochia clematitis) évelő, 30—100 cm magas gyomnövény (4. kép). Kénsárga vagy sárgászöld színű virágai a szív alakú levelek hónaljából nőnek ki hármasával-hatosával. Zöldesbarna termése diónagyságú, körte vagy füge alakú, lefelé csüngő tok, mely alul hat gerezdre tagozódik. Főképp az agyagos, nyirkos, árnyékos helyeket kedveli. A növény minden része mérgező és gyümölcsre emlékeztető, erősen átható illata van. Az aristochíasav nevű, erősen mérgező éterikus olajat tartalmazza, mely kisebb mértékben vese- és bélgyulladást, nagyobb adagban pedig szivbénulást okoz. Az itt felsoroltakon kívül még számos mérgező növény él házunk táján és a szabad természetben. Hogy a növények-okozta mérgező seket elkerüljük, a következőket tartsuk szem előtt: Kirándulások alkalmával kezünkkel sose nyúljunk a szájunkhoz vagy a szemünkhözl Ha nyílt seb van a kezünkön, növényekhez ne nyúljunk, virágot ne szedjünk. Azt a rossz szokást sem lehet eléggé elítélni, hogy egyesek a szabad természetben bármilyen ismeretlen fűfélét és virágot letépnek és szórakozottan rágják. A gyermekeket világosítsuk fel, hogy a természetben semmiféle ismeretlen gyű mölcsöt ne egyenek. Ezzel elkerülhetjük a tavaszi és nyári hónapok ban sajnos elég gyakori, sokszor halálos kimenetelű mérgezéseket. Ha mégis előfordul a mérgezés, forduljunk orvoshoz, de addig is ajánlatos, hogy a mérgezett gyomrába került növényi részeket kihányja, nehogy a szervezetébe került összes mérgező anyag felszívódjék. DR. PARRAGHY PÁL Rekordtermés Bezosztájából Hogyan értek el Kissárőn ötvenöt mázsát búzából ? Szlovákia egyes járásaiban egyre nagyobb területet hódit a Szovjetunióból behozott Bezosztája búzafajta. Szokatlannl bőséges hozama vezette rá a kissárói szövetkezet vezetőit, hogy megkezdjék termesztését Obert Kálmán elvtárs, a közös elnöke ökonómus szemmel nézte a dolgot, amikor a Bezosztája mellett határoztak. Már 1964-ben is szép eredményre tettek szert, ezért 1965 őszén eredeti Bezosztájából, az MH—6-os dűlőben 30 hektáron lucerna után vetették. A talajt rekordtermés alá készítették, mégpedig oly módon, hogy a lucernást második kaszálás után, július eleje táján megszántották, aztán az augusztusi újraszántás előtt hektáronként a talajra szórtak 220 ,kg szuperfoszfátot és 160 kg kálisót. Közvetlenül a vetés megkezdése előtt a terület minden hektárjára 150 kg Hollandiából behozott kombinált (MPK) műtrágyát dolgoztak a talajba, hogy a magvak csírázása után azonnal bőséges és megfelelő tápanyagellátásban részesüljenek. Október elején (350 kg/ha) kitűnő magágyba vetették a Bezosztáját. Persze a fejlődés sem váratott magára. Már a kikelés utáni időszakban bíztató eredményt Ígért, de a kétszeri, március és április eleji nitratálás végérvényesen eldöntötte a kiválóan áttelelt Bezosztája sorsát. Kora tavasszal hengerelték, és amint Ozsvald János agronómus megjegyezte, élesboronával fogasolták. Akkoriban bizony akadt olyan egyén is, aki azt keseregte, hogy tönkre silányítják a dúsnövésfi növényzetet, de a tapasztaltabbak mosolyogtak ezen, és tréfásan megjegyezték, hogy bizony, aki búzában fogasol, ne nézzen ám hátra. Ezután már csak vizsgálgatni jártak a növényt. Szemmel kísérték a koratavaszi fejlődést, a későbbi szárba szökést, a kalászolást, későbben púdig a kalászok teltségét, a szemek alakját és keménységét. Az aratás előtti hetekben szinte fogadásszerűen mondogatták, hogy az MH—6-os dűlő hektárja megadja a 40 mázsát. Aztán elérkezett az aratás, de hamarosan be is fejeződött. Alig akartak hinni a szemüknek. A 30 hektárnyi területen nem kevesebb, mint 1650 mázsa (55 q/ha) lett az eredmény, 15 százalékos magszárazság és 83,5 hl. íajsúly ifiellett. Meg kell még jegyeznem, hogy, mivel ismerték a Bezosztája jó hozamát, 1965 őszén több eredeti vetőmag beszerzésére törekedtek, de sajnos, nem nyílt mód további mag beszerzésére, ezért az általuk előző esztendőben termesztett Bezosztájából küldtek mintát csíraképességének kivizsgálására. A minta hamarosan azzal a megjegyzéssel érkezett vissza, hogy mivel a csiraképessége csak 80 százalékos, a kísérleti állomás nem tanácsolja vetőmagra alkalmazását. A szövetkezet vezetősége ennek ellenére úgy határozott, hogy az A—3-as dűlőben 24 hektáron mégis elvetik. (Előtte való évben, 1964-ben, hektáronként 210 kg-ot vetettek, holott a vetési norma 350—360 kg/ha, mégis jó eredményre tettek szert.) 1965 őszén a saját termesztésű Bezosztájából 300 kg-ot vetettek hektáronként. Amint látjuk, a kedvezőtlen csíraképesség mellett lényegesen kevesebbet vetettek, mint a vetési norma előírja, a termésátlag mégis 39,20 q/ha lett. Emellett a felvásárló szervek úgy határoztak, hogy a 24 hektár termését, nem mint kenyérgabonát, hanem mint kereskedelmi vetőmagot veszik át, ami jelentős árkülönbséggel jár. Ebből az a tanulság, hogy ha itt is a vetési norma szerint alkalmazzák a vetőmagot, feltétlenül gazdagabb eredményt értek volna el. Amikor a szövetkezetben jártam, a 199 hektár búzából betakarításra várt még 30—40 hektárnyi. Ezen a területen legalább 30 q/ha-s átlaggal számoltak. Ha Így igaz, akkor a kisfáról szövetkezet búzatermésének üzemi átlaga nem kevesebb, mint 38 mázsa, de lehet ettől több is. Megkérdeztem a szövetkezet vezé-A lecitín szerepe az állatok súlygyarapodásában A fiziológiai kémiából tudjuk, hogy azon anyagok csoportjába, amelyek kémiailag rokonságban vannak — de kevés a közösségük a zsiradék-félékkel — tartoznak a lipoidok. A lipoidok alcsoportjába — amelyek kémiailag legközelebb állnak a zsiradék-félékhez — tartoznak a foszfatídok. A legismertebb és a legjobban kivizsgált foszfatíd a lecitín. Nagyon elterjedt mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben. Fellelhető úgyszólván minden állati sejtben; pL a tojássárgájában a nedves anyagnak csaknem 10 %-át képezi. Kis mennyiségben tartalmazza a tej is. Igen fontos szerepe van a táplálkozás szempontjából — főképp foszfortartalma miatt. Már régóta eredményesen használják élelmiszerek gyártásához. Kevéssel ezelőtt még nem alkalmazták hizlalásra, miután kevés volt belőle és előállítása erre a célra túlságosan drága lett volna. Azonban a kémikusoknak sikerült a növényi zsiradékok előállításánál — melléktermékként — olcsó technikai lecitínt elkülöníteni. Ezt aztán megfelelő mennyiségben gyártották és felhasználták a gazdasági állatok hizlalására. A kísérleteknek meglepő eredményük volt. Bebizonyosodott a lecitín nagy jelentősége, különösen a vágómarhák és a szárnyasok hizlalásánál. Az állattenyésztésben a lecitín alkalmazása terén gazdag tapasztalatokra tettek szert a Cseh- és morvaországi gazdálkodók. Libéchovban, a Központi Kutatóintézet gazdaságában Pneumatikus gabonaszállítók A széliében alkalmazott nagyüzemi szívórendszerü gabonaszállító berendezések szájnyílását vizsgálták. A kísérleteket kör keresztmetszetű hengeres, kör keresztmetszetű kónikus és lapított végződésű csővégekkel folytatták le. A tapasztalatok szerint a gabonaáramlás a szívónyílás végén a szívóka falához közel intenzívebb, mint annak közepén. A sztvónyílás mélyresüllyesztése az ömlesztett terményben nem növelt a teljesítményt. //, AGRIC) reit, az elnököt és az agronómust, hogy a jövőben milyen búzafajtókat vetnek. Megjegyezték, hogy a búzaterület 70 százalékén Bezosztáját, hátralévő részén pedig Diana és Mironovszkaja fajtákat vetnek, s az árpa rovására 50 hektárral bővítik a búza vetésterületét, mert a búza nőink jobban beválik. Mi célja van ezzel a szövetkezetnek? Az, hogy szeretnének bekerülni a vetőmagtermesztők közé. Részben azért, mert ez ökonómiai előnnyel járna, másrészt pedig azért, mert a szövetkezetnek saját beépített tisztítóberendezése van, ami biztosíték lenne a jó minőségű, idegen anyagoktól mentes vetőmagvak szállítására. Ennek elérésére már többször tett lépéseket a szövetkezet szemfüles elnöke, de amint maga is megjegyezte: a mai napig kevés eredménynyel. Jó lenne, ha az illetékesek támogatnák a kissáróiakat ezen törekvésükben. H. J. lecitínnel hizlalták a sertéseket. Az adagokat — az élősúly után, darabjánál, naponta emelték 5—100 g-ig. Ezeknek a sertéseknek 147 nap után átlagosan 2,7 kg-mal volt több a súlygyarapodása — kevesebb takarmány juttatása dacára — mint azoknak az állatoknak, amelyeket nem hizlaltak lecitínnel. A svétii EFSZ-ben (a Hradec Králové-i járásban) a kacsák hizlalásánál élelmükhöz adagoltak lecitínt. Napi 10 g-os adagolással (egy állatra) 46 nap alatt elérték az átlagos 2,40 kg-os súlyt. Ugyanott azok a kacsák amelyek élelmükbe nem kaptak lecitínt, 50 nap alatt csak 2,25 kgosak lettek. A szövetkezet a csirkéknél — egyforma hizlalási időszak alatt — 20 dkg-mal több vágósúlyt ért el, mint azoknál a csirkéknél, amelyeknek a hizlalásához nem használtak lecitínt. Lecitín alkalmazásával a szarvasmarhaállomány és a juhok hizlalásánál is szép eredményeket értek el. Az eddigi tapasztalatok alapján ajánlatos a szárnyasok, sertések és vágómarhák takarmányadagjába — azok súlyának megfelelően — 5—100 g lecitínt keverni — egy állat részére 1 napi időtartamra. (-eS) iS Előzzük meg a levélte tvek1, kártételét. Az alma- és szilva- i fáinkon, de főleg az őszibaracko-J I sokban a legnagyobb elővigyáza-, > tosság mellett is felüti fejét a le-(> véltetű. Az almatermésűeknél a,1 hajtások fiatal részén károsít, dei’ a csontárakon, az idősebb levele-i* ken is fellelhető. A gyorsan sza-t* porodő kártevő a levél fonákján! sűrűn ellepi az egész felületet és'[ a levél nedvét, illetve a fa táp-< > anyagát fogyasztja. A megtáma-' ( dott fa levelei összesodródnak,1) színtelenné válnak, majd elsorvad-1) nak. 11 A levéltetű kártétele a tenné-, • sen is megmutatkozik. Erős fertő-)' zés esetén a gyümölcs fejlődései* lassul, lehull vagy fejletlen álla-i* pótban beérik. Kisebb fertőzési J esetén a tetű barnásfekete ürülé-i j ke rárakódik a gyümölcsre. Az!, őszibarackot, melynek felületét' ( apró szőrzet borítja olyannyira el-1) festi az ürülék, hogy piaci érté-1) kesítésével nem számolhatunk. Ez1» arra figyelmezteti a termelőt, hogy11 Időben, lehetőleg a kártevő meg-| I jelenésekor megtegye a szükséges (> intézkedéseket. (> A levéltetű ellen jól bevált,'* hasznos védőszer a Foszfotion.i mely két decis és literes üvegben i csomagolva minden szaküzletben', kapható. A vegyszert 0.3, erős fér-') tőzés esetén 0.5 százalékos tö-') ménységben keverjük (100 liter') vízhez 3 decit, illetve fél liter'» Foszfotiont adagolunk). '» A Foszfotion az egészségre ár- (i talmas, ezért tartsuk be az üve-(l gén feltüntetett utasításokatl , > | Előzzük meg a káposztaher-, * nyó garázdálkodását. Káposztá-i' sainkban lerakták petéiket a ká-i* posztalepkék. A levél alsó részén' elhelyezett szürkősfeliér peték je-' [ )lenléte csak gondos vizsgálattal', lállapítható meg. A petékből kikelt', !zöldessárga hernyók nagyon fa-'. Iánk állatok és egy-két hét alatt') tönkreteszik, felfalják az egész') termést. J i A hernyók ellen 1 százalékos |i ',Dikol-keverékkel védekezünk, a'i '(permetezést egyenletesen, ponto-,' 'isan végezzük, mert máskülönben, * '»nem vezet eredményre. , * < (Sá-)'» <VWVWW>/VWWWW\| Dióhéjban a műtrágyáról <’• Az utóbbi években a hektárhozamok fokozása terén előtérbe került a műtrágya használata. Az agronómusok többsége ma már tudja, hogy a műtrágya csupán a szervestrágya kiegészítője lehet, s nélküle nem *♦* érhető el a várt eredmény. Ám akadnak néhányan, akik a szertelen V műtrágyázással akarják behozni az istállótrágyázás hiányát. »*♦ Tudnunk kell, hogy az istállótrágya alapanyaga a szalma, mint sier«*» vesanyag nem a növényeket táplálja, de a földben korhad, s a keveredés folytán javítja, televényben gazdaggá, porhanyóssá, víztartóvá teszi * a talajt. A humuszos, omlós föld jól művelhető, bármilyen mélységben V szántunk, kapálunk. Könnyűszerrel, illetve kevesebb munkával jó mag-V ágyat készíthetünk, míg a vetőmag frissen kitör a földből. A humuszos ♦J* föld megőrzi a talaj vízkészletét, s ennek következtében elegendő táp♦J, anyagot juttat a növények számára. S mindez a földbe juttatott szervestrágyának köszönhető. , l A műtrágya a földben oldódva a növényzet gyökerein keresztül kizá-V rólag a növényt táplálja. A nitrogén a növény levélzete, virága és szá-V rának erősebbé tételét, a foszfor sejtmagképzést, a kálium pedig a nö♦$* vényi szénhidrátok gyarapodását, illetve erősödését segíti. A műtrágya tehát nincs hatással a föld fizikai tulajdonságaira, ezért az istállója trágyát nem helyettesítheti. Természetes, hogy a szervestrágyával ellá* tott talajon, a megfelelően kiválasztott műtrágya alkalmazása fokozott V mértékben érezteti hatását. NAGY GYULA (Komárom)