Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
0 A MOLT ÉVI hivatalos ^ kimutatás szerint a Cseh- | szlovák Horgász Szövetség |g taglétszáma 16 950 lő. A horgászegyesületek 177 tagsági, 997 választmányi gyűlést, 150 filmvetítést, 19 technikai és 72 gyakorlati horgászversenyt, valamint 100 nyilvános rendezvényt tartottak, amelyeken 16 592 tag vett részt. 0 TAVALY tömeges halmérgezés folytán 1 624 334 korona kár keletkezett a halállományban. Az okozott kár megtérítése címén a vízszennyező üzemek 1 millió 763 334 koronát fizettek, a perekből eredő illetményeket is beleértve. Tettenértek horgászengedély nélküli 834 személyt, ebből 141-et a közbiztonsági szervek és 693 orvhalászt a helyi szervezetek. • KÜLÖNÖS GONDOT jelent a halászat szakértőinek a halivadék szállítása. Újabban nagyon egyszerű módszert dolgoztak ki. A zsenge, alig pár milliméteres halivadékot erős polietilén műanyagból készült átlátszó zsákokban szállítják. A zsákot nem töltik tele egészen vízzel, hanem a vízszint fölé oxigént fúvatnak be. így 20 liternyi vízben 25 ezer halacskát akár egy álló napig is szállíthatnak. Arra kell csupán ügyelni, hogy a víz hőmérséklete túlságosan ne ingadozzon. • DÉVÉRFOGASBAN csúcsteljesítményt ért el tavaly Sole Anton Üstí nad Labem-i horgász, aki 591 darabot fogott az említett halból 522 kiló súlyban. Fehérhal-fogásban a zilinai Karol Mátyás horgász tűnt ki, aki 2374 darabot fogott 289 kiló súlyban. Horogra akadt egy 46 kilós harcsa, 16 kilós ponty, egy 15,86 kilós csuka, egy 11,5 kilós süllő, egy 5.83 kilós paduc, egy 5.50 kilós márna és egy 2.80 kilós angolna. • ÉRDEKES MEGFIGYELÉSEK eredményeként a tudósok megállapították, hogy a víziállatok váladéka, ha felhalmozódik, gátlólag hat az állatok növekedésére. Akváriumokban, kisebb tavakban az ívadéknevelőkben különösen túlzsúfoltság esetén észlelhető, hogy a halak hónapokon keresztül nem nőnek. Ezt a jelenséget most azzal magyarázzák, hogy az olyan élettérben, ahol a víz bem cserélődik, Jl felgyülemlik a nyálka, ürü- II lék, vizelet, verejték és más 9 váladék, ami úgy látszik ff gátolja az állatok növeke- * dósét illetve a B-vitamin Sí hatását. @ KÖZTÁRSASÁGUNKBAN p tavaly a halászat fejlesztő- a sére 39 millió 840 ezer ko- || rónát fordítottad. Ebből az fi összegből a nem építkezési ?| jellegű beruházás 3 910 000 || .korona jutott Szlovákiának. || Nem Reggel hétre járt az idő, amikor a Morva folyó torkolatához értem. A túlparti ligetben dallal üdvözölte a felkelő napot a hálás madárvilág. Az Alpesek hólevétöl duzzadó Duna a lassan és kényelmesen hömpölygő Morva folyó medre felé nyomta kövér hullámait, amelyek csaknem állóvízzé dagasztották a különben is bővizű folyót. A Dunába torkolló Morva szegélyén csuka rabolt. Az örvény dunai szélén meg egynéhány ragadozó ön kurgatott menekülő . küsz csapatot. Nagyot loccsant a víz, valahányszór vetődést gyakorolt a fürge ön csoport. Reménytől repeső szívvel telepedtem le a sokat ígérő hely közelében. Megmagyarázhatatlan nyugtalanság vett rajtam erőt. Valami ismeretlen elem késztetett, hogy megforduljak. Megtettem és írnél A hátam mögötti szédületes magasból kétkedő szemmel pislogott készülődéseimre a dévényi várrom. Ügy vélem, hogy a szavát is hallom: — Horgászni akarsz a nyugtalan Dunában? Hát azt sem tudod, hogy ilyenkor nyugtalan a hal is? Nem harapI Meddő lesz a kísérleted! — Mintha megálmodtam volna Dévény-ősapó szemhunyorgatását és kétkedő szavait. Felizgultam és puszta dacból is be akartam bizonyítani, hogy téved a kétkedő „aggastyán“. Nagybúzgón láttam neki a dolognak. TAP peremorsós pergető botomat szedtem elő. Forgóval ellátott középnagyságú csukavillantót kapcsoltam a fémelőkével biztosított harmincas műfonálhoz. Azután a Duna-part kőtöltéséről jól megcélzott ismételt dobásaimmal igyekeztem megközelíteni a rablás helyét és horogra keríteni az imént raboló ragadozót. Szüntelenül meg-megpergettem műcsalival az örvénylő víz szélét és a partmenti szakaszt. Jóllehet a csuka nemegyszer árulta el közellétét, a villantó mégsem hatott reá és nyakason haladt a maga tolva) útján. Rövidesen a csuka a part mellett helyezkedett lesbe. Mozdulatlanul hevert ott akár a vízbe merült cövek. Villantómmal bizton megcsiklandoztam az orrát, de figyelemre sem méltatta azt. Észrevettem, hogy az örvény dunai szegélyén küszre vadászó ragadozó ön hátuszonya szeli keresztül-kasul a háborgó víztükröt. Csakhamar vagy hat hatalmas példány ugrott zsákmány után és nagy zajjal locscsantotta széjjel az örvényes vizet. A közéjük vetett villantóra azonban egyikük sem hederített, pedig változatos fogásokkal Igyekeztem étvágyat gerjeszteni bennök. Elfáradtam. Abba kellett hagynom a pergetést, hogy megítélhessem a helyzetet. Nem kételkedtem többé az elmúlt idők horgászainak tapasztalataiban, hogy dagály idején rosszul vagy pedig egyáltalában nem harap a ragadozó hal. Kimerítő igyekezetemet nem honorálta sem ön, sem csuka. A villantózás meddőnek bizonyult. behangolton ültem le a Duna-part peremére. Eszembe jutott a pergetés előtti hangulatom. Félszemmel kacsintottam a magasból rámmosolygó Déremél! vény-ősapóra és elpirultam, amikor azt véltem hallani: — No, nem mondtam? Rövid pihenés után lemondtam a további pergetésről. Leszereltem csukázó készségemet, fogtam a holmimat és a Morva torkolati szakaszán túl ütöttem tábort. — Ha nincs csuka, sem ön, jó lesz a dévérkeszeg is, — gondolattal csillapítottam megzavart kedélyemet. Dévény-ősapó megszűnt utánam kémkedni, más horgász érdekelte, aki ott kezdte, ahol én abbahagytam ... Megkezdtem új stratégiámat. Érzékeny hegyű horgászbotomra REEX peremorsót szereltem fel. A felcsévélt huszonötös műfonal végére hatdekás ólomnehezéket alkalmaztam. A vagy harminc centi hosszú huszas élőkére pedig hetes számú horgocskát kötöttem, oly aprót, hogy akadálytalanul lenyelhesse azt a pici szájú dévérkeszeg. Amikor ezzel elkészültem már, a Morva lassan folydogáló vizébe, vagy húsz lépésnyire, apró kukaccal csalizott fenékhorgot vetettem be. A fenék feletti vízár a part felé sodorta a nehezéket, amely a partmenti fövényes gödörben állapodott meg. A műfonalat feszesre csévéltem, a horgászbotot viszont egy a földbe szúrt villahegyű gallyhoz támasztottam. Meleg időben a dévérkeszeg rendszerint a lassú folyású vizek mélyebb, hűvösebb rétegeiben keresi táplálékát. Figyelmemet horgászkészségemre összpontosítottam. Minduntalan szemmel kísértem az érzékeny bot vékonyka hegyét, amely élénk rezgéssel, vagypedig ívgörbüléssel jelzi a dévér kapását. Ilyenkor azonnal, de igen enyhén bevágtam, nehogy megsebesítsem a halacska érzékeny száját. A következő csévélés azonnal elárulta, van-e zsákmány a horgon. A horog kihúzása ezen a helyen nagy óvatosságot követelt, mert a Morva itteni partszakasza előtt sok a kő, tüskés drót, hajóroncs és egyéb akadály. Lagymatag húzásnál könnyen ott rekedhet a horog és az ólom is. A part közelében az orsó karját gyorsan kellett mozgatnom, hogy elkerülhessem a kellemetlen akadást, amely rendszerint műfonál szakadással, horog és nehezék elvesztésével jár. Vagy húsz kisebb-nagyobb dévérkeszeg izgett-mozgott haltartó hálómban. A lepényformájú és pici szájú hal gyöngéd kapása igen mulattatott. Rövidke pihenő után ismételten vetettem be a horgot a vízáram csndesebb szélébe. Az ólomnehezék csakhamar megállapodott. Feszült figyelemmel kísértem a horgászbot hegyét. Rövidesen élénken megrezzent, utána ívgörbülés következett és végül mozdulatlanná lett a bot hegye. Türelmesen vártam további jelzésre, de csalódtam reményemben. Néhány pillanatig tartó szünet és somfordálás után végre óvatosan bevágtam a horgot és legott működésbe hoztam a peremorsót. Váratlanul karikára görbült a horgászbotom. A kis peremorsó féke ijedten recsegett, mert túlnagy volt a megterhelése. Azonnal behúztam a féket és gondosan csévéltem tovább. Megkezdődött a meglepő pársiker baj közöttem és ismeretlen partnerem között. Ellenfelem azonban csakhamar elárulta kilétét. Vagy háromkilós csuka vetődött fel a víz felszínére, de eltűnt a hullámokban. Egynéhányszor megismételte a különös bemutatkozástI A csuka kétségbeesett ellenszegülését csak nagy erőfeszítéssel tudtam úgy-ahogy leküzdeni. Kis Reexem azonban megállta a sarat. A part közelében meg kellett gyorsítanom a csévélési tempót, nehogy az ott lappangó akadályok valamelyikében elakadjon a csuka. A ragadozót végre nagy nehezen, sikerült a kőtöltés padkájára kiemelnem. Rávetettem magam vadul a hatalmas példányra. Szívósan ragadtam meg sikamlós testét és fémkantárt sikerült erőszakolnom veszedelmes szájába. Amikor mindezzel elkészültem, az apró dévérhorog után kutattam. Milyen óriási lett azonban a meglepetésem, amikor nem horgot, hanem 15 cm hosszú lenyelt dévért leltem a szájábanI A kis horog nem a csuka, hanem a dévérkeszeg húsába szűrődött, és csak viszonylagosan idézte elő a ragadozó balsorsát. A valódi ok másban rejlett. A csuka rabolt zsákmányát nem tudta idejében kiköpni és ez lett a veszte. Ritka és igazán nem remélt sikerem után elgondolkodtam zsákmányomon, mint egykor Marius, római hadvezér Karthágó romjai felett... E pillanatban eszembe jutott a bizalmatlankodó Dévény-ősapó. Jószívű mosolyt menesztettem feléje .. SELMEC ADOLF
