Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-05 / 5. szám

• VITI fi CSKP XIII. KONGRESSZUSA TÉZISEINEK JEGYÉBEN

Megjegyzik az adás-vételi

kapcsolatokhoz

Bővül a gépállomások munkaköre

Megmenthető értékek

A GOMBASZÖGI KÖBÄNYÄVAL SZEMBEN a romantikus szépségű szabadtéri színpad mellett hét fordulóval vezet az út a szilicei fennsíkra. Igaz, síkságról nem beszélhetünk, mert bármerre nézünk, hegy s völgy váltja egymást. A krónikás szerint régi időkben szénégetők, juhászok, betyárok uralták ezt az istenhátamógötti hegyet. Manapság ezer lélek lakja a fennsíkot, akiknek szorgalmához, élelmességéhez nem fér kétség. Sajnos, a legértékesebb munkaerő, a fiatalság zöme, elhagyja a falut, az iparban, kereskedelemben találja meg számítását. Azt mondják, a mezőgazdaság csupán hat-hét hónapon keresztül nyújt munkát, míg az évnek tizenkét hónapja van. A látszat szerint igazuk van. Ám ha szétnézünk saját portánkon, a fennsíkon nagyon sok munkalehetőség kínálkozik. Számtalan érték megy veszendőbe, melyet némi ráfordítással megmenthetnénk népgazdaságunk számára.

A fennsíkon rengeteg gyógynövény található, de gyűjtését senki sem szorgalmazza, mivel egybeesik a csúcsmunkák idejével. Megtalálható az erdei gyümölcsök minden fajtája a kökénytől kezdve a boróka- és csipkebogyóig, melyeknek nagyon kis hányadát gyűjtik össze, annak ellenére, hogy a külföldi piacokon jó áron értékesíthetnénk azokat.

A téli idényben felújíthatnánk a régi idők hagyományos foglalkozását, mely akkoriban sokak számára az egyedüli megélhetési forrást jelentette. Gondolok itt a fából készített szerszámokra, a különböző ipari cikkekre. Ilyenek a mogyorófából készített turistapálca, pipaszár, a borókafából előállított paradicsomkarók, somfából kalapácsnyél, kapa, fejsze, ásónyél, szénagyűjtő villák és gereblyék, stb., stb. Mindezek a felsorolt szerszámok olyan fából készülnének, melyből rengeteg áll rendelkezésre, s irtásuk több esetben külön kiadást igényel. A somfából például, mely a vas után a legtartósabb, több százezer van.

A fatárgyakon kívül ősszel és kora tavasszal gyökeres vadrózsaalanyokat is tudnánk szállítani mindenféle törzsmagasságban. Ezek a nyersanyagforrások minden kiadás nélkül akaratunk ellenére" növekednek, s kínálják magukat, csak hiányzik az ember, aki kinyújtaná értük a kezét, s értékké varázsolná a föld kincsét.

GORDON JÖZSEF

gyafélék előállítói gyengébb minőségű ipari trágyát gyártanak, mint az állami norma előírja. Ez nem más, mint a mezőgazdasági üzemek és a társadalom megkárosítása.

Mi történik ilyen esetekben? At, hogy a mezőgazdasági üzemnek joga van a reklamálásra. De ezirányú joga és kötelessége csupán formális, mert az átvevő és eladó közt egy harmadik szerv létezik (terményfelvásárló vállalat), amelynek közömbös a trágyaszerek mennyiségi és minőségi teljesítése. így a mezőgazdasági termelő üzemek igaza a közvetítőszerv útvesztőjében elsikkad. Ez persze nem ösztönzi az ipari trágyák előállítóit kifogástalan minőségű árú szállítására.

Hasonló a helyzet a gépek juttatása terén is. A gépipar termékei gyakran kifogásolhatók.

Bizonyos, hogy az adás-vételi kapcsolatok gyakorlásánál előforduló hiányosságok a szervizszolgálatnál is megmutatkoznak. Tény, hogy itt nemcsak anyagi szempontból, hanem munkaterület szempontjából is különleges a helyzet. Tökéletesíteni kellene á szakosított szerviz-szolgálatot. Minden egyes ipari és műszaki berendezést gyártó üzemnek rendelkeznie kellene saját szervizzel, saját szakosított termelési programjának arányában. A szerviz-szolgálatot a gépállomások semmi esetre sem képesek olyan minőségben végezni, mint az az üzem, ahol gyártják a gépeket. Ez főleg a gépszerelés tökéletes ismeretének birtoklásán múlik.

A közelmúltban a termények átve- 1 vöi hiteleket nyújtottak a termelők: nek. Mérlegelés tárgyát képezhetné,

■ hogy nem lehetne-e ennek monopoli; zálásátől eltekinteni. Kétségtelen,

’ hogy az áru átvevője által nyújtott ' hitel (kereskedelmi hitel) révén szó-»

1 rosabban kapcsolatba kerülne a me: zőgazdasági termelő az áru átvevőjé- vei, s létrejöhetne az egészséges

■ kooperáció. A célszerűbb hitelnyújtás

■ azonban az ipari vállalat ökonómiájára

■ is hatással lehetne, mert az átvevő

• megismerné a mezőgazdasági üzem

■ helyzetét.

Nagyon előmozdítaná a kezdemé- I nyezést, ha a nagykereskedelem vagy szállító tudományos fejlesztési rész- 1 leget létesítene, amely tovább vinné a termelési propaganda ügyét. Az üzemen belüli tudományos kísérletek eredményei bizonyos tekintetben konkurenciát, egészséges versengést . idéznének elő a tudományos fejlesz. tés gyakorlati megvalósítása terén. Például a cukorgyáraknak olyan széleskörű sokoldalú kísérletekkel kell rendelkezniük, hogy képesek lehessenek a répatermesztés módszereinek 5 tökéletesítésére, a gazdaságos terme- i lésí technológia alkalmazására.

* Végül az adás-vételi kapcsolatokat így kellene szerveznünk:

1. Biztosítékot kell nyújtani a ters melőknek.- 2. A termelőüzem és a fogyasztás 1 közt a lehető legrövidebb legyen az út. ä 3. A szakosított mezőgazdasági Uze- 1 mek találják meg számításukat hasonlóan szakosított partnereikben.

t Ahogyan az adás-vételi kapcsolatok módszere hatással lesz az iparban, f nagyban hatást gyakorol majd magá- i ra a mezőgazdasági termelésre is. Ez- azonban természetszerűen az ipar ve. zető szerepéből adódik.

Jozef Slabák mérnök, a szőgyéni EFSZ ökonómusa

mezőgazdasági üzemek és a cukorgyárak eddigi kapcsolataiból. Nemcsak arról van itt szó, hogy ingyen nyújtják a termelőnek a vetőmagot, de ezenkívül agrotechnikai segítséget nyújtanak (ha gyengén is) a nyersanyag elszállításánál segédkeznek, tudományos tevékenységet fejtenek ki a magvak nemesítésénél, továbbá vegyi anyagokat nyújtanak a termelőknek. Ebben az a jelentős, hogy itt bizonyos mértékben nélkülözték a közvetítő szervet. Lehetetlen azonban meg nem említeni, hogy ezzel kapcsolatban is érthetetlen a terményfelvásárló és ellátó vállalat kibicelése, az eladásról szóló szerződéseket köti a cukorgyár nevében a termelőkkel. A szerződés teljesítését persze nem tudja figyelemmel kísérni. Állítólag azért van erre a módszerre szükség, hogy a mezőgazdasági üzemeknek teljes áttekintésük legyen szerződéses feladataikról, s hogy az eladók és vásárlók ne terheljék be magukat fölöslegesen az ide-oda utazásokért kifizetésre kerülő úti-diétákkal. Ez nagyon nevetséges indoklás. Ha valaki azon az állásponton van, hogy egy papír jobb ellenőrzés, az nagyon téved. De hasonló a helyzet a dohánnyal, tejjel, a kenderrel és más termékekkel is, annak ellenére, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalatot a szerződések teljesítése nem érdekli, illetve csak az átvevő feldolgozótól tudja meg a valóságot. Az adminisztratív munkának ilyen úton történi szűkítése nem éppen helyes. A nagy okosok megfeledkeztek arról, hogy í termékek eladásáról szóló szerződései kötése a legigényesebb feladatott egyike, amikor a szerződő felek kötelezik magukat a rájuk háruló feladatok teljesítésére, s a szerződéskötésnek csak akkor van komoly értelme ha azt a valóságos üzletfelek személyesen kötik meg. Nincs tehát szükség a bábáskodásra, és nincs szükség a pár koronás úti-diéták megtakarítására, amikor milliós értékekről var szó.

Nem megfelelő a szolgáltatások összetétele

A gyenge színvonalú szolgáltatásokon kívül még gyengébb pontnak minősíthetjük:

a) Az eladási szolgáltatásokat.

b) A szerviz-szolgálatot.

c) A hitelnyújtást.

d) A tudományos kísérletezést é: fejlesztést (leginkább a központ szervek által nem az üzemek álta nyújtottakról van szó).

Svájcban állítólag van egy vállalat amely a megrendelőnek a megrendelői napján az ország bármelyik részébi eljuttatja az alkatrészt, ha igényé reggel 9 óráig bejelenti, föltéve ha i gép 40 évesnél nem idősebb. Ha a: valóban így van, vajon hogyan lehetséges, hogy nálunk ilyesmi még járásonként sem fordulhat elő, jóllehe gépeink alig néhány esztendősek.

Ez a tény világosan bizonyítja, hog; még sokat kell nálunk tenni, hogy am a mezőgazdaság fejlesztéséért történik, az valóban szolgáltatás legyen Semmi esetre sem nevezhető szolgáltatásnak, az, hogy például a műtránem képesek a komplex szolgáltatások nyújtására.

Például a baromfi feldolgozó üzem jelenleg csupán felvásárolja, s részben földolgozza a nyersanyagot, ahelyett, hogy egyben speciális takarmányokat és megfelelő technológiai berendezéseket is juttatna a termelőknek, szerződéses feladatuk teljesítésére. Az ideális baromfifeldolgozó üzemnek rendelkeznie kellene nagy teljesítőképességű, kiváló minőségű takarmányokat nagyüzemi módon előállító részleggel. Saját intézettel, ahol kísérleteket végeznének a hasznosság tekintetében és az elért eredményeket közkinccsé tennék. Ilyennek képzeljük el a komplex szolgáltatást.

Tudatosan hagytam ki itt a terményfelvásárló és ellátó üzemet, amely a föntebb említett szolgáltatások nyújtására teljesen képtelen.

Ilyen komplex szolgáltatásokra lenne szükség

a) Vetőmagvak, ipari trágyák, ipari takarmányok, alkatrészek, gépi eszközök, szállító szolgálata.

b) Tanácsadószolgálat.

c) Raktározás.

d) Szállítóeszközök.

e) Felvásárló.

f) Hitelnyújtó.

g) Tudományos kísérletek és fejlesztés.

h) Propaganda (széles értelemben).

Az adás-vételi kapcsolatok rendezésénél sok jót lehetne elsajátítani a

közrie különösebb nehézségbe. Á lényeg abban van, hogy így elkerülhetnénk a nem termelő közvetítő szervet.

■ A mezőgazdaságilag fejlett államokban arra törekednek, hogy megrövidítsék a termékek és a felvásárlók, illetve a fogyasztók közti utat, hogy az áru egyenesen a vásárlóhoz, illetve a vevőhöz kerüljön. Jelenleg nálunk ez az út ilyen:

1. Mezőgazdasági üzem.

2. Terményfelvásárló és ellátó vállalat.

3. Anyagföldolgoző üzem.

4. Kereskedelem (üzlethálózat).

5. Fogyasztó.

A fejlődés mai időszaka megköveteli, hogy a második és a negyedik közvetítő szervet a lehető legminimálisabbra csökkentsük, hogy a kapcsolatban a mezőgazdasági terméket előállító üzem a felvásárló-feldolgozó üzem és a fogyasztó domináljon. Az eladás, vásárlás műveletet részben megoldhatná maga a mezőgazdasági terméket előállító, nagyobb részben pedig a feldolgozó vállalat értékesíthetné üzletházaiban, s a termékeknek csupán kis hányadát vehetnék át a jelenlegi üzletek (amelyeket fokozatosan le lehetne építeni). Ez a művelet nem újdonság. A könnyűiparban már tért hódított. Üzhetházainak vezetői érzékenyen reagálnak a fogyasztók Igényeire, de sajnos, nem így van a kereskedelem más szakaszán.

Logikus, hogy a közvetítő szervek már annálfogva is fölöslegesek, mert

H

A FELSOROLT HIÁNYOSSÁGOK • ELLENÉRE sem került mindeddig sor a helyzet javulására, s ez abból adódik, hogy az illetékesek nem bíztak abban, hogy a mezőgazdasági üzemek képesek az általuk termelt anyagokat eljuttatni a földolgozóhoz. Ez a bizalmatlanság nem helyénvaló. Ha például a szövetkezet előállított termékeit a terményfelvásárló és ellátó vállalatnak adja el, ebből semmi előnye nem származik. Szerintem nincs akadálya annak, hogy a termelő a baromfit és a tojást szállítóeszközén, egyenesen a baromfifeldolgozó üzembe juttassa, vagy pedig a földolgozó üzem a helyszínen maga vásárolja föl a szárnyas jószágot. Ha nem győznénk az elszállítást, akkor a terményfelvásárló és ellátó vállalatnál fölszabadult tehergépkocsikból át kellene diszponálni a földolgozó üzemnek.

Hasonlóan történhetne a többi termékek átvételével is. A borsót egyenesen a csomagolóba, az olajos magvakat az olajütőbe, a burgonyát a Zeleninához, vagy pedig az elárusítóhoz és az üzemi étkezdék raktáraiba, a gyapjút a fonodába, a húst pedig a húsfeldolgozó üzemekbe kellene egyenesen szállítani. Senki se kételkedjen abban, vajon a mezőgazdasági üzemek képesek-e ennek a műveletnek a végrehajtására vagy a vetőmagvak, takarmányfélék, ipari trágyaszerek és más ezekhez hasonló kellékek vásárlására azokban az üzemekben, amelyekben előállításra vagy földolgozásra kerülnek. Különben ezeket az anyagokat a mezőgazdasági üzemek nem egyenként, hanem tömegesen, mondjuk járási méretben a járási irányító szerv közvetítésével rendelnék. Ez egyszerű adás-vételi művelet lenne, amelynek bevezetése nem ütszereltek az istállók műszaki berendezéseit. Karbantartásukról már a mezőgazdasági üzemeknek kellett gondoskodniuk. Ez a módszer nem vált be, azért volt szükség 1964-ben a gépállomásokon karbantartócsoportok létesítésére. Az előre kötött szerződés alapján müszerkocsikkal látogatták a szövetkezeteket, a hibák kijavítása céljából.

Sajnos azonban, a mezőgazdasági üzemek, a gépállomás karbantartó dolgozóinak a segítségét csak akkor vették igénybe, amikor a berendezések már teljesen fölmondták a szolgálatot. Érthető, hogy ilyen esetekben a javítás jóval költségesebb volt, mint az egyszeri karbantartásnál lett volna.

A karbantartó munkálatok tökéletesítésére Szlovákiában három gépállomást jelöltek ki, amelyek tizenegy szövetkezetben előre meghatározott díjért tevékenykednek. A gépállomások teljes felelősséggel tartoznak a mezőgazdasági üzemek állattenyésztésének műszaki eszközei üzemeléséért. Erre a tevékenységre — takarékossági szempontból — a lehető legalacsonyabb összeget fordítják, s hogy elkerüljék a gyakori üzemzavart, a szövetkezetek dolgozói közül alkalmas embereket válogattak, akik a gépállomás üzemi iskolájában elsajátítják a műszaki berendezések kezelésének módját.

A múlt esztendei kombájn-aratásnál a gépállomások az elvégzett munkákért járó összegnek csaknem 25 százalékát elengedték. A traktorok vagy a speciális gépek főjavítása esetén, attól függően, milyen állapotban vették át azokat a termelőktől, 3—5 százalékos pénzügyi kedvezményt nyújtottak a javítás összegéből.

A gépállomások irányításának új rendszere alapján mérlegelés tárgya a javítások limitált árának bevezetése. Az igazgatók fölhatalmazást kaptak arra, hogy az üzemi költségek megtakarításának arányában kedvezményeket tegyenek egyes munkák számlázásakor. Az ötéves tervben megszabott feladatkör, a szolgáltatások terén tovább bővül. A mezőgazdasági munkatartalom 1964-hez viszonyítva, az ötéves terv végére 141,8-ra, azaz évenként 20 százalékkal növekedik. A nyugat-szlovákiai kerületben 214,8, a kelet-szlovákiaiban pedig 171,4 százalékra növekednek a szolgáltatások. Megjegyzendő, hogy Kelet- Szlovákiában a gyenge szövetkezetekben — amelyek ebben a kerületben túlsúlyban vannak — korlátlan lehetőség kínálkozik a szolgáltatások bő- i vítésére.

Az új munkatartalom szerint több . gépállomásnak vissza kell térnie a : régi feladatkörre. Dolgozóink anyagi . érdekeltségének növelésére 1966. ja: nuár 1-vel új prémiumrendszert lép. tettek életbe. Ezek szerint minden le. hetőség adva van, hogy a gépállomá- L sok a fejlődés mai szakaszában : fontos szerepet töltsenek be mező- i gazdaságunk fejlesztésében, s OKOSI ARTÚR mérnök,

az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti • Hivatalának dolgozója

bonafélét arattak le. Egy kombájn idényteljesítménye 208,3 hektár volt. Ugyanakkor a kerületben alkalmazott összes kombájnok átlagos teljesítménye csak a 109,3 hektárt érte el. Jobban kihasználták a gabonakombájnokat a közép-szlovákiai kerületben, ahol 170/ha-s volt az átlagos teljesítmény gépegységenként. Kedvező teljesítményt mutattak fel a nyitrai (287/ha), a galántai (326/ha) és a pezinoki (287/ha) gépállomások kombájnosai, mert jól kihasználták, rugalmasan átcsoportosították a gépeket, ha valahol befejezték az aratást.

Felelősségteljes munka vár a gépállomásokra a hegyvidéki szövetkezetek megszilárdításában. Itt sokoldalú szolgáltatás bevezetésére lesz szükség.

Tavaly a presovi és a humennéi járásban 3—3 gyenge szövetkezetei jelöltek ki, ahol a gépállomások megegyezés szerint végezték a legfontosabb mezei munkákat saját gépeikkel és alkalmazottaikkal. Ez azt eredményezte, hogy az üzemelésre fordított költségeket az előbbi évhez viszonyítva, majdnem a felére csökkentették.

A gyenge szövetkezetekben előnyösnek bizonyultak a szolgáltatások, mert a gazdaságok vezetői figyelmüket teljes mértékben az állattenyésztésre fordíthatták. Ezért a gépállomás szolgálatait más gyenge szövetkezetek is igénybe veszik. Hasonló tevékenységre a közép- és nyugat-szlovákiai gépállomások is berendezkednek.

Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben, ahol nagyobb terjedelmű a növénytermesztés, a szolgáltatásoknak csak némelyikét vezetik be. Amelyik EFSZ például gabonakombájnnal rendelkezik, de saját erejéből nem képes az aratás gyors befejezésére, ez esetben szerződést köthet a körzetében lévő gépállomással meghatározott terület learatására.

Nyugat-Szlovákiában a mezőgazdasági üzemek már a múlt évben is igénybe vették ezt a lehetőséget, s a 299 262 ha gabona vetésterületből a gépállomás kombájnjaival 42 483 hektárról takarították be a gabonaféléket. Az arány idén még kedvezőbb lesz, mert a gépállomások további kombájnokkal egészítik ki gépparkjukat.

Legújabban a szervestrágya fölrakásához és kihordásához több szövetkezet igénybe veszi a gépállomás segítségét. Tavaly 311652 tonna istállótrágyát kihordtak és 104 809 tonnát pedig a földekre terítettek. A legeredményesebb munkát ezen a szakaszon a losonci, érsekújvári, humennéi és a ’ ziari gépállomások végezték.

A gépjavító tevékenységet a jövő, ben tovább tökéletesítik és irányt - vesznek az állattenyésztésben alkalmazott műszaki berendezések és az . elektromos meghajtású motorok kar. bantartására. Tavaly a harmadik ne. gyedév végén ezen a szakaszon 141 százalékra teljesítették tervüket. Az előbbi esztendő hasonló időszakához viszonyítva, kereken 475 százalékos az emelkedés.

Eleinte a gépállomások csupán be-Gépállomásaink mezőgazdaságunk újjászervezésének időszakában fontos szerepet töltöttek be, tevékeny részt vállaltak a szövetkezetek megszilárdításában. Kezdetben minden géppel végezhető mezőgazdasági munkát magukra vállaltak. Közülük több úttörője lett a gabonafélék termesztése és betakarítása korszerű gépesítésének. így például a szenei gépállomás a szövetkezetek gabona vetésterületének 90 százalékát kombájnokkal takarította be, és a kicsépelt terményt saját gépeivel tisztította ki.

Amikor a szövetkezeteknek átadták a traktorokat és a talajművelő eszközöket, ezzel egyidejűleg több jó szakember más munkaterületen keresett megélhetést. A szövetkezetek a megváltozott helyzetnek megfelelően arra törekedtek, hogy gépekből önellátók legyenek. A gazdaságok nagy része saját javítóműhelyt létesített és kedvező kereseti lehetőséget biztosított a gépállomásokról elhódított szakembereknek.

A gépállomás vezetői kénytelenkelletlen más munkatartalom után néztek. Különböző gépek, eszközök és berendezések előállítására törekedtek, amelyeket a gépipari üzemeknek kellett volna gyártaniuk. Abban az időben több gépállomást más feladattal ruháztak fel. Ennek következtében szűkült eredeti feladatkörük. Leginkább kereskedelmi tevékenységre rendezkedtek be. Rossz irányú fejlődésüket tehát meg kellett akadályozni, vissza kellett irányítani eredeti feladatuk teljesítésére a mezőgazdasági termelést elősegítő szolgáltatásokra.

Világszerte, de főleg a fejlett államokban a mezőgazdasági szolgáltatások hálózata különböző irányban fejlődik. Szocialista feltételeink mellett éppen a gépállomásoknak kell hasonló küldetést betölteni. Ez anyagi, területi elhelyezési és más adottságaikból ered.

Feladatkörük legújabban tovább bővült. Ingyenes tanácsadó szolgálatot létesítettek a műszaki fejlesztés és a szakemberképzés terén, továbbá megfelelő elleszolgáltatás mellett a mezőgazdasági üzemek gépeinek karbantartását és főjavítását végzik. Ez az a munkaterület, amelyet bővíteni kellene.

Tavaly a harmadik negyedév végéig 113,3 százalékra teljesítették feladatukat a mezőgazdasági termelőtevékenység szakaszán. A mezőgazdasági illetve a talajművelő munkák gépesítésében elérték a 134,6 százalékot. A jelzett időben Szlovákia gépállomásai traktoraikkal és talajművelő eszközeikkel 15 392 hektárt szántottak föl Továbbá 2278 hektáron elvetették : cukorrépát, 127 228 hektáron a repcé stb., stb.

A nyugat-szlovákiai kerület gépállomásai a tulajdonukban lévő 272 kombájnnal összesen 56 654 hektárnyi ga<4 SZABAD FÖLDMŰVES

1986. február 5.