Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-05 / 5. szám
A mezőgazdasági tudományos kutatás újabb eredményei Magyarországon AZ ELMÚLT NÉHÁNY év mezőgazdasági kutató munkája a második ötéves terv fő célkitűzéseinek megfelelően tizennégy főfeladat megoldására irányult. Ilyen például a kenyérgabona termesztés fajta- és agrotechnikai kérdései, a kukoricatermesztés teljes gépesítése, a gazdaságos takarmányozási eljárások kidolgozása, a munkatermelékenység növelését szolgáló üzemszervezési módszerek kidolgozása stb. Az egyes főkérdések köré, azok teljes megoldása érdekében, többszáz kutatási témakör csoportosult. Hazánkban a mezőgazdasági tudományos munka a személyi feltételeket illetően kedvező helyzetben van. A kutatás jelenleg húsz kutató és nyolc agrárfelsőoktatási intézményben összpontosul, s a tudományos munkát végző dolgozók száma meghaladja a hétszáz főt. Az utóbbi időben mind nagyobb gondoskodás történik a kutatóintézetek legkorszerűbb műszerekkel való felszerelésére, amelyeket korábban sok esetben csak a kutatók találékonysága, esetenként többszörös munkája tudott pótolni. Fontos előrelépést jelent, hogy a kutatómunkát is mindjobban a gazdaságosság szelleme hatja át. Ma már egyetlen kutató sem közli eredményeit anélkül, hogy gazdaságossági számításokkal alá ne támasztaná azokat. A feladatok természetéből adódóan az alapkutatásoknál az ökonómiai szempontok nem lehetnek mindig meghatározó jellegűek. A KUTATÓMUNKA EREDMÉNYE természetesen csak a gyakorlati életben realizálódhat. A szocialista nagyüzemekben bevezetésre került űj módszerek, eljárások eredménye jól mérhető, s azok használhatóságára vonatkozóan már egy-két vagy néhány termelési ciklus után általánosabb következtetéseket lehet levonni. A legutóbbi néhány évben kidolgozott tudományos módszerek többségét a termelőüzemek eredményesen alkalmazhatták, s belőlük jelentős népgazdasági haszon származott. A hazai nemesitésű F—293 búzáfajta a köztermesztésben elérte a féimillió hold területet. 1961—64 közötti átlagtermése 11.4 mázsa volt holdanként Ez az intenzív búzafajta a korábbi fajták termésével összehasonlítva az elmúlt nyolc évben öszszesen csaknem 300 millió forint többletértéket eredményezett. (Ebből csak 1965-re 160 millió forint jut). A búzanemesítés természetesen ezzel nem állt meg. Jelenleg nyolc új törzset jelentettek be fajtakísérletre, amelyek mind többet teremnek, mint a jelenleg köztermesztésben levő fajták A Kecskeméti H rozs 0,5—1,2 q/khval bizonyult bőtermőbbnek az eddigi fajtáknál. Területét emiatt a Duna— Tisza közén 60 ezer holdra emelték. Ez a fajta eddig mintegy 10 millió forint többletértéket jelentett a népgazdaságnak. JELENTŐS EREDMÉNYEK születtek á kukoricanemesítés területén is. A sok új, jóképességű fajta és hibrid közül is kiemelkedik a Mv 602 hibrid nagy termő- és ellenálló képességével, továbbá a rövid tenyészidejű kukoricák közül a Szegedi 71 stb. Az új fajtákból nagy területen megindult a vetőmagelőállítás a köztermesztés céljára. A kutatók azonban máris újabb, nagyobb eredményekkel kecsegtető fajtákkal jelentkeztek. A cukorrépánál az utóbbi években gyors ütemben terjedtek a poliploid fajták, amelyek magasabb cukortartalmuk révén évente mintegy 2 q/kh cukortöbbletet eredményeznek. A többletcukor értéke országosan eléri a 200—240 millió forintot. Az új rostkender fajták 50 százalékos termésnövekedése és a kinyerhető rostarány 4,5 százalékos növekedése révén évente 60—65 millió forint többlethasznot eredményeztek. A kertészeti kutatómunka területén jelentős eredmények születtek az étkezési paprika, káposzta, dinnye és tök nemesítésében. Az agrotechnikai kutatás egyik feladata a vonóerőhiány ellensúlyozását célzó talajmüvelési eljárások kidolgozása. A takarmánytermesztési kutatás fontos eredménye a hideglevegős szénaszárítási módszer nagyüzemi technológiájának kialakítása. Az 1961—64 közötti négy évben mintegy 117 ezer mázsa emészthető fehérjetöbbletet eredményezett. A legelő öntözési kísérletek is kedvező eredménnyel jártak. Tizenkilenc üzemben, mintegy kétezer holdon végzett próba során átlagosan 160— 18Ó mázsa zöldtermést értek el holdanként. Ennek nyomán a legelőöntözés gyorsütemű kiterjesztését szorgalmazzák. Az eddigi megfigyelések arra ösztönöznek, hogy a gépesített takarmány-etetési eljárásokkal is helyes intenzívebben foglalkozni. Hasonlóképpen jó eredménnyel járhat a bacon-süldők minőségjavítása szénaliszt takarmányozással. KIEMELKEDŐ PRODUKTIVITÁST mutat a G—11-es tojótyúk hibridvonal. Elérhető velük a tojónkénti évi 250 tojás (összesen 14,1 kg), tojásonkénti 37 fillér önköltség mellett. A broyler nevelés további törekvése a rövid hizlalási idő, a nagy végsúly és a legkevesebb takarmányfelhasználás. A Plymouth-5 vonallal kilenc hét alatt idén már 1,52 kg vágósúlyt sikerült elérni, de megközelíti ezt az eredményt a Plymouth-6 és a Korniss-4 vonal is. Fontos feladat a lúdtenyésztés, mint jól kiaknázható export termelési ág, fejlesztése is. Az importált fajtákból előállított vonalakkal sikerült elérni az évi 48 darabos tojástermelést és az átlag 10 °/o-os májnövekedést. A közelmúltban kialakított tömőgép segítségével nagyüzemi körülmények között nyolc órás műszakban két dolgozó ötszáz ludat tud megtömni. Célszerűnek mutatkozik áttérni a broyler-lúd nevelésre is, amelynek segítségével 10—11 hét alatt elérhető a pecsenyelibákkal a 4,5 kg-os vágósúly. Nem közömbös, hogy a nagy gazdasági haszonnal járó tudományos eredmények milyen gyorsan terjednek a gyakorlatban, mennyi idő telik el, amíg az üzemek megismerik és termelékenyen alkalmazzák azokat. A tudományos eredményeknek beáramlását elősegíti a gyakorlati életbe és gyorsítja a most alakuló „szaktanácsadói“ hálózat. Jelenleg már hat üzemi szaktanácsadó központ működik az ország területén anyagilag érdekelt, kvalifikált szakemberekkel. Az elkövetkező időszakban a mezőgazdasági kutatásra sok új feladat megoldása vár. Fontos elv a továbbiakban, hogy egy-egy feladat komplex kutatási témát alkosson, azaz a probléma valamennyi hatótényezőjét egyidőben vizsgálja és természettudományi, valamint ökonómiai szempontból teljes választ adjon. A KÖZELJÖVŐ NÉHÁNY FONTOSABB kutatási témája a következő. Nagyüzemi gyümölcstelepítési rendszerek és művelési módok kidolgozása; a nagyüzemi lúdtenyésztés még tisztázatlan problémáinak felderítése; az állattartási épületek komplex minősítési vizsgálata stb. Szükségesnek mutatkozik olyan termelési ágak kutatási témáinak fejlesztése, amelyekben már eddig is a világszínvonal körüli eredményeket értük el, mint pl. fűszerpaprika, aprőmagtermesztés, gyümölcstermesztés, zöldségtermesztés stb. Ahhoz, hogy mezőgazdasági kutatásunk megnövekedett feladatait sikerrel megoldhassa, messzemenő gondoskodás történik a korszerű kutatási eszközökkel való ellátásról és a zavartalan munkakörülmények kialakításáról. SRANKŐ ISTVÁN DR. MÁRTON I STVÄ ffT MIVEL MONGÖLIÄBAN az állat * az időjárás minden viszontagságát elszenvedi, termelékenysége alacsony és nagy az elhullás! százalék. A pusztulás zömét a hideg és az emésztési zavarok okozzák. Ha a tél kissé csapadékosabb és a hótakaró magassága eléri a 25—30 cm-t, kritikus helyzetbe kerülnek. A legelőkön nehezen emészthető takarmányokat fogyasztanak, miáltal ürülékük is száraz. E kedvezőtlen tényezők azután befolyásolják az állatok egészségét. Lesoványodnak és csökken az ellenállóképességük. Tél folyamán 20—50 százalékot is veszítenek testük súlyából. Kora tavasszal a vizes részeken elsőként zöldellő füvet legelik. Ez az éjjeli lehűlés következtében sokszor fagyos. Ha megszomjaznak, jeges vizet isznak, továbbá az iszapos legelőkön különböző férgekkel fertőződnek. Többször viz hiányában hóval oltják szomjukat. Az ország állatállománya a következőképp oszlik meg: 45 % juh, 20 % szarvasmarha, 9 °/i ló, 18,5 % kecske, 3 % Yak, míg a teve 4 %-kal járul a létszámhoz. A fennmaradt 0,5 %-ot a sertések és rénszarvasok alkotják. Az állatállomány létszáma kiegyenlített. A szaporulat körülbelül 8 millió évente, s ugyanannyi a létszámcsökkenés. Az elhullást leszámítva, mintegy 5 millió állat kerül exportra és levágásra. A vadállatok is jelentős kárt okoznak. Egy statisztikai kimutatás szerint az összveszteségből 24 százalék íródik a vadállatok rovására. Az ország területén ugyanis sok farkas és medve tanyázik. A mongolok szeretete a szopósállatok iránt szinte leírhatatlan. A zord időben született állatkákat beviszik jurtáikba és ott nevelgetik őket. A beteg vagy gyönge állat-bébit külön-kü- Iön kezelésben részesítik. A szopós-Az állattenyésztésről borjakat, valamint a tevéket kabátokba burkolják. Ha anyjuk nem ad elég tejet, húslevessel táplálják az állatokat. Fiatal állatok levágására nem kerül sor akkor sem, ha betegek vagy nyomorékok. Küldöttségünk tagjai mint mezőgazdasági szakemberek élénk figyelemmel kísérték a tevék életét. Ezeket a látszólag lomhatestú állatokat főleg a Gobi-sivatagban tenyésztik. A teve tipikus sivatagi állat, csak itt érzi jól magát. Más tájakon testsúlya és teljesítőképessége nem éri el sivatagi testvérei színvonalát. Az állatok kihasználása sokoldalú. Gyapjút termelnek, árut szállítanak, végül vágóállatként szerepelnek. A sivatagban nagy csoportokban legelésznek. Csak az ivarérettség után kerülnek ki a nyájból, mint igás vagy málhás állatok. Az ivarérettség életük 5—6-ik évében jelentkezik. Fedeztetésük januártól márciusig tart. Az anyák kétévenként ellenek. Párzás idején jellegzetesen megváltozik a csorda viselkedése. Az addig békésen viselkedő állatok megvadulnak, messzire húzódnak az emberektől. Gazdáik közeledését sem veszik szívesen. A csorda legerősebb híméi őrséget tartanak. A kö-> zeiedő ellenség elé rohannak és letapossák. A vadállatok ellen is hasonlóan védekeznek. A teve bárgyú állat benyomását kelti, de tapasztalatom alapján ez csak a látszat. Nagyon ellenszenvesen viselkednek az emberekkel szemben. Rúgnak, harapnak és undok szokásuk, hogy a bendöből kibüfögött takarmányt szájukban nyállal elkeverik, maid. amikor az ember a közelükbe Télen hóval fedett legelőn keresi élei mét a csorda kerül, a bűzös anyagot a szeme köz6 köpik. E műveletet néha rekedt rikácsolás is kíséri. Feltűnő a tevék összetartása. Hoz-* zájuk képest a juhok csak inasok lehetnek. Amint a csorda megérzi a veszélyt, s nincs lehetősége futással menteni irháját, gomolyogva összefut, kört alkot, s az állatok magasba tartják fejüket. Ilyenkor veszélyes fegyverré válnak hátsó lábaik. Az anyák nyakuk alá testközelbe vezérlik csemetéiket. A tevék gyapjújának leszedése nem könnyű feladat. A legelőkön tartott állatokról kétféleképpen tépik a szőrt. Vagy megkötözik azokat, vagy karámokba szorítva, hosszú horgos bot segítségével tépik gyapját. A teherhordást és vontatást a legerősebb állatok végzik. Egy teve megterhelése 200— 250 kg. Hátukon szállítják a gyapjút a sivatagi tanyákról az Ulánbátor! feldolgozó üzemekbe. Az ország déli részéről karavánok hosszú sora heteken át cipeli terhét a főváros felé. A hazai állatainktól eltérően a szarvasmarhák családjába tartozó Yakot is tenyésztik az országban. Az állatok csordákban élnek és nagyon barátságtalanok. Vadabbak, mint az ott élő szarvasmarha-fajták. Az állatok szőre hosszú, fekete, fehér, vörös, barna színű csíkozással. Farkuk dús, akárcsak a lóé. Szarvuk rövid, hegyes, de szarvatlan példányok Is akadnak. A bikák hatalmas testűek, s fejüket hosszú szarv díszíti. A tehenek tejének zsírtartalma a hat-hét százalékot Is eléri. A yakokat egyes tájfajtákkal eredményesen keresztezik. A létrejött egyedek testesebbek, edzettebbek, a tehenek telének zsírtartalma gazdagabb. A bikaborjakat egyéves korukban ivartalanítják, majd a legelőkön hizlalják. Négy-ötéves korukban érik el vágósúlyukat. Végül egy-két szóval megemlítem á szarvasmarha-tenyészetet. Az ottani tájfajta minden színben megtalálható. Legelterjedtebb a vörös, fekete, barna, csíkozott színű állat. A szarv hegyes, rövid, előre ívelő. Kisebb testűek mint a mi teheneink. A fejésl átlag alacsony. Télen nem fejik a tehenet. A fiatal állatok zömét húsra tenyésztik. Annak ellenére, hogy az állatok a’ szabadban nevelkednek, szelídeknek mondhatók. A csorda könnyen terelhető, az állatok egyenként is megfoghatók. Ahol a szarvasmarha-tenyésztés nincs elterjedve, ott sok kecskét tartanak. Tején kívül a szőrét Is felhasználják. Erős kötelet fonnak belőle. Húsát nem szeretik a mongolok. 12253^ Hogyan fejlődik a jugoszláv mezőgazdaság 1966-tól 1970-ig? AZ ÖTÉVES TERV előkészítésének' keretében a jugoszláv parlament bizottságaiban azt is megvitatják, milyen úton haladjon a jugoszláv mezőgazdaság 1970-ig. A képviselők előtt két javaslat fekszik. Az első szerint a mezőgazdasági termelés évente 4,8 százalékkal, a második szerint 6,2 százalékkal emelkedne. A képviselőknek, miközben állást foglalnak egyik vagy másik változat mellett, arról is dönteniök kell, hogy összességében milyen gazdasági intézkedésekre van szükség az előirányzott termelésnövekedés eléréséhez. A fejlődés egyik legfontosabb tényezője ugyanis a beruházások nagysága. A termelés évi 4,8 százalékos növelése esetén az elkövetkező ötéves időszakban 1660 milliárd dínárnyi értékű befektetésre van szükség. A másik előirányzat, amelynek során évi 6,2 százalékkal emelkedne a termelés, több beruházást: kereken 2000 milliárd dinárt igényel. A beruházás, természetesen csak egyik — bár igen fontos — előfeltétele a termelés emelésének. A szintén nagyon jelentős előfeltételek közé tartozik az is, hogy gyarapodjon a társadalmi tulajdonban levő földterület. Jugoszláviában gyakorlatilag nincs lehetőség a szántóterület növelésére. A talajjavítások kevés eshetőséget nyújtanak erre. A természeti feltételek ezért inkább a gazdálkodás fokozottabb belterjesítésére ösztönöznek, ami viszont elképzelhetetlen a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül. A búza átlagtermése Jugoszláviában, 1965-ben hektáronként 19,7 mázsa volt. A társadalmi tulajdonban levő gazdaságok (a mezőgazdasági birtokok, amelyek tulajdonképpen gazdasági vállalatok egy fajtáját jelentik, és a zadrugák) 32 mázsás, az egyéni gazdaságok pedig 17 mázsás hektáronkénti hozamot értek el. Ez az arány már évek óta nem változott, azaz a szocialista üzemekben a növénytermelés is, az állattenyésztés is akkora (vagy még nagyobb) hozamot ad, mint az egyéni gazdaságokban. Az a régi Igazság, hogy a nagyüzemi, táblás gazdálkodás és az alapvető agrotechnikai eszközök használata nagyobb hozamokat ad, a jugoszláv mezőgazdaság gyakorlatában is megmutatkozott. Jelenleg Jugoszláviában a szántóterület háromnegyed része az egyéni termelőké. A mezőgazdaság a népgazdaság egyetlen olyan ága, ahol a kistulajdon még túlsúlyban van (az ipar, a közlekedés, a bankhálózat, a kereskedelem és minden más gazdasági tevékenység még a háború utáni első években társadalmi tulajdonba került). Az egyéni gazdaságok földterülete több mint 20 millió parcellára oszlik szét, amelyek nagysága egyenként 0,54 hektár. Magától értetődik, hogy ilyen parányi területen nem lehet megszervezni a magas hozamokat adó, nagyon termelékeny, korszerű gazdálkodást. Ezért érvényesül Jugoszláviában az a törekvés, hogy társadalmi tulajdonban levő gazdaságok területe mind jobban növekedjék. A jugoszláv mezőgazdaság fejlesztésének első tervezete azt irányozza elő, hogy a szocialista gazdaságok szántóterülete évenként 70 ezer hektárral növekedjék, így 1970-ig összterületük a mai 1 millió 150 ezer hektár helyett 1 millió 500 ezer hektár lenne. A másik tervezet szerint szántóterületük évente 120 ezer hektárral emelkedne. A két tervezet közötti választás nem csupán a képviselők jóakaratától függ. Döntésüket összhangba kell hozni a kívánságokkal és szükségletekkel, továbbá a reális lehetőségekkel, amelyeket elsősorban a rendelkzésére álló lyeket elsősorban a rendelkezésére álló első változatot fogadják el, akkor több anyagi eszközt fordíthatnak más ágazatok fejlesztésére; ha viszont a másodikat, abban az esetben le kell mondani a fémipar, a közlekedés vagy valami más gazdasági ág gyorsabb előrehaladásáról. _ Amennyiben abból indulunk ki, hogy a képviselők az első változatot fogadják el. ami a mezőgazdaság számára kedvezőtlenebb, akkor az is várható, hogy az elkövetkező 2—3 évben Jugoszlávia felszámolja a gabonabehozatalt, 1969-től pedig a zsiradék behozatalát. A mezőgazdasági termelés évi 4,8 százalékos emelkedése lehetővé tenné az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztás jelentős növelését. Előreláthatóan például az egy főre jutó húsfogyasztás, a mai évi 27,8 kilóról 1970-ben 37,5 kilóra növekedne, a tejfogyasztás pedig 117 literről 147 literre. Hogy a fejlődés melyik üteme mellett döntenek a képviselők — az viszonylag gyorsan nyilvánosságra kerül. Várható ugyanis, hogy Jugoszlávia új ötéves tervét az esztendő elején, elfogadja a partement. Ennek a tervnek a keretében szabják meg a jugoszláv mezőgazdaság útját is. Alekszandar Veszelinovics 9 Ellenőrizzük a répa- és burgonyaprimzák egészségi állapotát. Tél időben fontos a prizmákban tárolt gumós növények ellenőrzése, de idén felette szükséges feladat. Hiszen köztudomású, hogy a tavalyi csapadékdús esztendő nem kedvezett a burgonya termesztésének. A túlzott esőzés nemcsak a hektárhozam csökkenéséhez vezetett, de elősegítette a burgonya fertőző betegségeinek terjedését is. Ez okból több helyen már a betakarítás idején nagy méreteket öltött a gumók rothadása olyannyira, hogy jobb híján az egész termést fel kellett takarmányozni. Számos gazdaságban alapos válogatás előzte meg a burgonya raktározását. Am ez sem elegendő ahhoz, hogy nyugodtak legyünk a telelést illetően. Változó időjárás szintén nem kedvező a gumók telelésére. Enyhe időben nagyobb a romlás veszélye a télire betakart prizmákban. Elengedhetetlen tehát a gumók ellenőrzése, amit lehetőleg fagymentes időben végezzünk. Átvizsgáláskor a prizmát egy-két helyen bontsuk fel, hogy áttekintést nyerjünk a termés egészségi állapotáról. Ha a burgonya között több a rothadásnak induló egyed, tekintet nélkül az időjárásra, sürgős válogatásra szorul. Ellenkező esetben az egész prizma tönkremegy. Ügyeljünk a felbontott prizmák gondos betakarására, mert nem tudni, milyen fagyveszélyt rejteget a február. _s__ SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. február 5.
