Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 4. szám

Ellenirzd csopsrioi létesítettünk Knezovics Gyula, mint nyug­díjas tölti be a komáromi hor­gászegyesületben a titkári tiszt­séget. Legutóbb vele beszélget­tem, főleg arról, mennyi hal­ivadékot sikerült a járás terü­letén megmenteni a pusztulás­tól, s visszahelyezni a folyók­ba patakokba, kanálisokba. — Ha a horgászegyesület tagjainak javarészét nem kö­tötte volna le a sürgős munka, az árvízkárosultak lakóházai­nak újraépítése, akkor ötször­­annyit is megmenthettünk vol­na. Így is, a katasztrofális árvíz után kintrekedt, gödrökben, la­posokban, mélyedésekben ma-Sok víz lefolyt a vén Dunán azóta, hogy a Balogh János ne­vét beiktatták a nagymagyari anyakönyvbe. Felcseperedvén, mások panaszos kenyerét ette, szolgaként nyütte erejét, látás­tól vakulásig. Esztendőről esz­tendőre. Egészen az első világ­háború kitöréséig ... Bizony, már eléggé meglátszik rajta a hét évtized nyoma. Haja galambősz ennek a tagbasza­kadt nagydarab embernek. — Ügy hallottam, nem kenye­re már a horgászat. Udvarseprük készítése közben leptem meg őt. Ezt a tétlensé­get nem ismerő somorjai nyug­díjast (1939 őszén költözött át Nagymagyarról ide, közelebb a Dunához). — Nagyon szerettem horgász­ni, míg jobban bírtam erővel. Dehát az évek szaporodásával az erő fogy. Inkább halászok, mert nem való már horgászbot a reszkető kezembe. A legszebb sportnak tartja a halászatot-horgászatot. — Sajnos - nyílik panaszra a szája -, olajos, kátrányos a Duna vize. Évente nem keve­sebb, mint 16 — 20 000 Kcs értékű halivadékot telepítünk bele. De nem marad ezen a szakaszon a halállomány .. Javarésze el­menekül a szennyezett vízből, lejjebb, Medve, Szap tájékára. Ott több a hal, jobb a halfogás. Motorkerékpárja, kétszemé­lyes gumicsónakja segítségével gyorsan eljut a kiszemelt hely­re. A Duna-meder itteni szaka­szának minden gödrét, mélyedé­sét ismeri. — Minden áradás után más a Duna-fenék. Alig lehet rá­ismerni - jegyzi meg. - Hang­ja indulatosabbá válik, amikor arról beszél, hogy kevesen tart­ják be a rendeleteket. Millingez­­nek — Doborgaz, Vajka táján. ☆ Hasonlóképpen vélekedik Hús­­véth Károly, a somorjai horgász­egyesület gazdája. — Nagyon megszaporodott a potya-horgászok száma. De más, tiltott halfogó eszközök haszná­latától sem riadnak vissza. — Tán az ellenőrzés hiányos? — Nem mondhatnám. Ellen­őrző csoportunk is van, de ... VADÁSZ & HALASI Hadd mondjam el a többit: az orvhalászok fittyet hánynak mindenféle törvénynek, rende­letnek. — S mi a véleménye? Hogyan lehetne elejét venni az engedély nélküli horgászatnak, halászat­nak? — Egyszerűen! Tagjaink túl­nyomó része is drágáit ja a 170 koronát az évi jegyért Jórészt munkások, s csak dolguk végez­tével, két-három órát tölthet­nek a horgászvizen. Miért ne lehetne helyi jegyet rendszere­síteni a részükre? Ha helyi jegy­hez juthatnának, mindjárt meg­csappanna a „feketézők" száma. S ugyanakkor megsokszorozód­na a horgászegyesület taglét­száma. Majd kisvártatva ismét foly­tatja: — Szennyezett, csöpűs a Duna vize. Disznóbél, spárga, vatta, harisnya, zsebkendő, melltartó, és tudja a jó ég, mi minden fog­ható ki a horgászfelszereléssel. Miért nem égetik el az ilyen holmikat?.. .Tönkremegy a zsi­nór egyhamar. A legtöbb hal ehetetlen, karbolinos. ☆ Otyázik Lajos horgász: — A Duna vizét nem lehet meginni. Kutat szeretnénk já­ratni a partközeiben... Ha ki­visz az ember két sört, nem elég. Órákat szomjazhat. S ami még elrettentőbb, azt ő mondja ki. — Nem meri az ember kint­hagyni a ladikot Leütik róla a lakatot. Azelőtt az ilyen gézen­gúzokat felelősségre vonták. Ilyen esetben a közrend őrei miért nem lépnek fel erélyeseb­ben? Mi csak fizetjük a tagsági díjat, de halat alig fogunk. Azt is jórészt nem emberi gyomor számára. ☆ Ahány ember, annyi probléma. Ezek a kérdések mind egymásba kapcsolódnak. Jóakarattal segí­teni lehetne egyikén-másikon. Pl. a Csehszlovák Horgász Szö­vetség vízellenőrző szakosztálya miért ne szállhatna ki a hely­színre - ez esetben Somorjára — s állapítaná meg a vízszeny­­nyezés fokát, s bírálná el a he­lyi jegyek jogosságát. A többi felvetett panasz orvoslását' is szorgalmazhatná, hogy a sok­sok horgász a befizetett tagdíj egy részét értékes zsákmány­ban visszakapja. N. Kovács István radt töméntelen kishalból tíz­ezerötszáz kilót a folyóvizeink­be telepítettünk vissza, ötszáz kilóval többet, mint amennyit a tagjaink a XIII. pártkong­resszus tiszteletére vállaltak. De a titkárunk szavai szerint ennél jóval több halivadék men­­tődött meg. Nyugat-Szlovákia csaknem valamennyi járásából jöttek ide brigádosok, akik ösz­­szesen 31 ezer 700 kilónyi hal­ivadékot telepítettek vissza a Vágduna, Nyitra és más folyók­ba. — Mi igaz abból, hogy a víz­­szennyező üzemek, gyárak, va­lamint egyéb felelőtlen halpusz­títók sem kerülhetik el az igaz­ságszolgáltatás kezét? — Tizennégytagú víztisztasá­gi és halvédelmi szervet hoz­tunk létre. — S mi ennek az ellenőrző szervnek a feladata? — Ha a horgászegyesület bármely tagja mérgezett vizet, vagy engedély nélküli haldézs­­málót észlel, köteles azonnal jelenteni a legközelebbi ellen­őrnek. A többi már az ő dolga. A mérgezett víz esetében le­tagadhatatlan jel: a vízfelszí­nén úszkáló kábult halak sere­ge, vagy a partszélre vetődött halhulla. Az ellenőrző szerv tagjai gyors járművel helyszín­re sietnek, s a magukkal vitt vándorlaboratórium műszerei­nek segítségével vegyi elemzést hajtanak végre, s felderítik, mi okozta a fertőzést, s azt is, me­lyik üzem, vagy gyár követte el a halállomány elleni merény­letet. A tudományos felkészült­ségű vizsgálat után a vízszeny­­nyezést elkövetők bíróság elé kerülnek. Ugyanez a sors vár az engedély nélkül halászókra, horgászokra. — Milyen rendezvényekre ke­rül sor ebben az évben? — Évente hagyományos hor­gász-bált tartunk, a legközeleb­bit 1966. február 12-én, amelyet az Európa szálló termeiben tar­tunk meg. A rendezőség a ki­tűnő zene és ital mellett friss pisztráng-pecsenyével is ked­veskedik majd a vendégeknek. Ugyancsak horgászversenyt is rendezünk minden évben, sok résztvevővel, amelyre más já­rások horgászait is meghívjuk. A horgászversenyt a szabad ég alatt főzött és felszolgált halászlé elfogyasztása zárja be. A halászlevet az egyesület leg­tapasztaltabb horgászai főzik. Arra a kérdésre, milyen hor­gász-zsákmányra számíthatunk az új idény alatt, Knezovics elvtárs így válaszolt: — Ha újabb vízmérgezés vagy szennyezés nem következik be, hal bőven lesz.“ Holczer László, Komárom Lápi póc A lépi póc hazánkban legin­kább megtalálható a Csallóköz, Kelet-Szlovákia délibb fekvésű vizeiben, s elvétve előfordul Záhorie környékén. Nagyon sze­reti az állóvizeket, valamint a csöndes folyású vizeket, vízle­vezető csatornákat, amelyek a fejlődési időszakban buja vízi­növényzettel bírnak. Az említett halfajtára Ma­gyarországon bukkantak, a pan­­nóniai síkságon (Dunántúl), még a 18. század első felében. Ezért joggal emlegetik magyar halnak. A régmúlt idők során a lápi pőc elterjedt Ausztria délkeleti részén, valamint Jugo­szláviában, Romániában és a Szovjetunióban az Ogyessza, Dnyeszter, és a Dón vizében. Elterjedésének legészakibb ha­tára — köztársaságunk. Leg­gyakoribb előfordulási helye Csallóközben Csilizradvány, Izsap, Nagymegyer, Medve, Csi­­csó és Baka; Kelet-Szlovákiá­­ban pedig Lelesz, Szomotor, Boly; Záhorie környékén meg Plavecky Stvrtok, Láb, stb. Több néven ismert: póc, bo­­bály, kutyahal és pecehal. Nyolc centiméter hosszúra megnő. Zömöktestű, fürgemozgású ra­gadozó hal. Főleg állóvizekben él a csuka, sügér, compó, menyhal, kövi csík, kárász halfajták előfordu­lási helyem. A talajjavítások, mederszabá­lyozások s egyéb hasonló be­avatkozások révén elveszíti ked­vező életfeltételeit: az elmocsa­­rasodott, vízinövényekben gaz­dag területeket. Éppen ezért ez az ősrégi hal­faj napjainkban az egész vilá­gon kipusztulófélben van. Csu­pán három fajtája fordul elő világszerte, az is egymástól el­szigetelten. Megérdemli, hogy védelmezzük. Mindmáig nem ismerjük elég­gé e hal életrendjét, biológiáját, pedig megérdemelné, hogy több figyelmet fordítsunk a szaporí­tására, telepítésére. Ez ősrégi halat csakis úgy tudjuk megvé­deni a teljes kipusztulástól, ha vizsgáljuk, melyek a legjobb életfeltételei, s megismerjük életrendjét, szokásait, s újra meg újra megkíséreljük mes­terséges szaporítását, az újon­nan épített víztárolókba, ki nem apadó kavicsgödrök, kanálisok vizeibe telepítését. Randik A., mérnök r Uj pisztrángos tó A Rozsnyói Meliorációs Szövetkezet a Csehszlovák Horgászt szövetség helyi szervezete segítségével VLACHOV mellett a bá­nyagödrök talajának elegyengetésével és mélyítésével pisztrán­gos tavat létesít — elsőt a járásban. A gödrös, hepehupás terü­letet már kimélyítették és rendbehozták, jelenleg a töltések építése folyik. A tóba a vizet tavasszal engedik bele. A halas­tó benépesítésére 8000 darab szivárvány-pisztrángot készítenek elő. (ro)

Next

/
Thumbnails
Contents