Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 4. szám
TITA A CSAP XIII. KONGRESSZUSA TÉZISEINEK IEGTÉBEN Megjegyzéseik az adás-vételi kapcsolatokhoz vételi kapcsolatok tehát már réged idejüket múlták. Ellenben ezek kibontakozásához helyes lenne olyari anyagi föltételek megteremtése a mezőgazdasági termékeket előállító gazdaságok számára, amelyek nagybari előmozdítanak a termelékenység növekedését, az átvevő vállalat szolid jövedelme mellett. Lehetőséget kellene nyújtani a földolgozó üzemeknek, hogy a lehető legjobban bekapcsolódhassanak a termelésbe, A jelenlegi felvásárlás nem termelő apparátusával terhére van a társadalomnak. Idejüket múlt közvetítő szervek A föntebb említettekből kiindulva láthatjuk, hogy a terményfölvásárló és ellátó vállalatot úgy minősíthetjük, mint nem termelőt, mint fölösleges közvetítőszervet. Ezt az alábiakkal bizonyíthatom. a) A nagyállatok húsát ä húsfeldolgozó vállalat veszi át. A mezőgazdasági üzem saját költségén szállítja a vágóhídra vagy a vagonokba. A terményfelvásárló és ellátó vállalat még csak nem is érinti az állatokat. Ezek szeript valóban nem kerülhető el ez a közvetítő szerve? b) A baromfit és a tojást a terményfelvásárló és ellátó vállalat gépkocsisai szállítják a baromfifeldolgozó üzemekbe, de ezt a műveletet ugyanúgy elvégezhetné az említett feldolgozó üzem is. c) A korai burgonyát á termelő saját járműveivel vagy vagonokba, vagy pedig a terményfelvásárló raktáraiba szállítja, ahonnan tovább adják a Zeleninának. d) Hasonlóan történik a borsóval, az olajos magvakkal és más terményekkel is. Nemcsak arról van itt szó, hogy á vállalat adminisztratív dolgozói fölösleges munkát végeznek (ezek szükségesek lennének a földolgozó átvevőnél is), de amit a terményfelvásárlő tesz, az már papírháború. Ennek a megszüntetéséről kellene gondoskodni. A terményfelvásárló vállalat lehetetlenné teszi a mezőgazdasági üzemnek, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön az áru feldolgozóival, s kölcsönös ökonómiai viszonyt építsenek' ki egymás közt. A mezőgazdasági termékeket előállító üzem ennek következtében nem kísérheti figyelemmel:' 1. A termelés és a feldolgozás öszszefüggéseit. 2. A feldolgozó üzem termelési kapacitását. 3. Saját termelésének struktúráját és a feldolgozó közvetlen, valamint valóságos nyersanyagszükségletét. 4. A szerződések betartását, a terményfelvásárló és ellátó vállalat, valamint a feldolgozó üzem közt. 5. A jogi ügyletet pénzügyi szempontból. 6. A termelés további programját. (Folytatjuk.) JOZEF SLABÄK mérnök, a szőgyéni EFSZ ökonómusá Szakosítják a Baicsi Állami Gazdaság állattenyésztését zőgazdasági üzemek magasabb színvo- 1 nalú termelésében. A tanácsadó szolgálat említett mód- ■ jának bevezethetőségét egyesek lehetetlennek tartják, s azt hangoztatják, 1 hogy a termelők nem vennék figye- ! lembe az áru átvevője által javasolt haladó módszereket. Elfelejtik, hogy 1 a termelés módszereinek fejlődése 1 szükségszerűen rákényszeríti majd a termelőt a gazdaságossági módszerek alkalmazására. Hogy eddig a mezőgazdasági gyakorlatban nem szívleltek meg több ajánlott módszert, annak az az oka, hogy ezek mit sem értek, vagy közülük több hasznos lett volna, ha jobban propagálják. De nemcsak propagálni, hanem bevezetni is szükséges az új módszereket és lehetőséget nyújtani bemutatásukra. A probléma tehát nem abban van, hogyan kell rákényszeríteni a termelőkre egyes módszereket, hanem abban, hogy olyan tanácsokkal lássuk el őket, amelyek érezhetően hatással lennének magára a termelésre. Kevés a szakosított szolgáltatás Logikus, hogy nemcsak a tanácsadó propaganda-szolgálat, de más szolgáltatások nyújtását sem tudná teljesíteni egy úgynevezett univerzális átvevő szervezet, ez esetben a terményfelvásárló és ellátó vállalat, mert nincs közvetlenül kapcsolatban és hatással a termelésre, s csupán a vásárló szerepét tölti be. Tudjuk jól, hogy ez a vállalat nem dolgozik uzsorakamatra, de ez mégsem változtat a lényegen. Ha jól körültekintettünk, láthattuk, hogy csak a szakszerűen szervezett központosítás és szakosítás vezethet a magasabb hatékonysághoz. Ezért szükséges azt is tudni, — és aszerint is cselekedni — hogy a mezőgazdasági üzemeknek nagy szükségük van szakosított szolgáltatásokra. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy univerzális fölvásárló átvevő, vajójában pedig vevő tevékenyen befolyásolja a termelést. Kicsi az érdeklődés Majd minden átvevőnél azt tapasztalhatjuk, hogy részéről kicsi az érdeklődés. Külön figyelmet érdemel a terményfelvásárló és ellátó vállalat, mint olyan szervezet, amely a termeléssel csak a maga módján van öszszeköttetésben. A jelenlegi formában ez a vállalat egyenesen fékezője a mezőgazdasági termelés hatékony kibontakozásának, mert ökonómiai szempontból nem érdekelt a termékek minőségében. Ez olyan tény, amely már két-három esz».tendeje fennáll. A jelenlegi adás— 5. Nem megfelelők a közvetlen és közvetett szolgáltatások. Hogy az adás—vételi kapcsolatok elégtelen voltáról szóló állításom necsak fejtegetés legyen, rámutatok azokra a követelményekre, amelyeket a szolgáltatást nyújtóknak teljesíteniük kellene, a mezőgazdasági üzemekkel szemben fizetségért vagy anélkül. Közvetett szolgáltatások 1. Tanácsadói szolgálat a termelők számára. 2. Termelési propaganda. Közvetlen szolgáltatások (Meg keli teremteni az ideális föltételeket a szerződések teljesítésére.) 1. Lehetővé kell tenni az időtervek teljesítését. 2. Be kell biztosítani az áru rugalmas elrendezésének feltételeit. 3. Meg kell teremteni az áru minőség szerinti átvételét. 4. Meg kell szervezni az áru elszállítását a termelőktől. 5. Jogi biztosítékot kell nyújtani az áru minőség szerinti kifizetésére. A szolgáltatások egyenes és távlati követelményei 1. A többlettermék átvételének szerződéses biztosítása. 2. öt és több esztendőre szóló távlati szerződési tervek készítése. Ezeknek egyikét sem teljesítik átvevő partnereink, de legkevésbé a tanácsadói szolgálat és a módszertani propaganda terén. Az a jelszó, hogy „Az első gabonát az államnak“, „Aki előbb adja, kétszer ad“ és más hasonló jelszavak csöppet sem mozgósítanak és semmi közük a termelési propagandához. Láthattunk olyan plakátokat is, amelyek azt kürtölték, hogy „a jő minőségű vetőmag a bőséges termés alapja“ vagy „az Agrion, az igen!“ stb. A legjobb akarattal sem nevezhetjük ezeket termelési propagandának, mert az említett jelszavak még a dilettantizmus színvonalát sem érték el. Az ilyen, drága pénzért folytatott propaganda pipabagót sem ér. _ Gondolom, lehetőséget kellene adni ä felvásárlónak, hogy az átvett terméket feldolgozza, s ezáltal kényszerítve legyen saját tanácsadói szolgálat létesítésére, s termelési propaganda tevékenységre. Ez a tanácsadás nem lenne egysíkú. Semmi esetre sem lenne kölönc, mégpedig azért nem, mert az ipar új irányításának alapelvei szabad teret nyitnának a mezőgazdasági termelés ökonómiai fejlődésének. Az ipari vállalatok főleg minőségi téren és a termelés gazdaságossága tekintetében érdekeitek lennének a me az általuk termelt kacsákat és más termékeket. Két—három hétbe került, amíg a felvásárlók elvitték az árut. Az utóbbi időben a cukorgyárak begyűjtőhelyein átvett répáért nem folyósították az ellenértéket szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak. Könnyűszívvel tették ezt, s képmutató udvariassággal jegyezték meg, hogy a termelő csak a tervezett mennyiség teljes átadása után jelentkezzen pénzéért. Állítólag így szól a felsőbb rendelet. Vajon mi történne, ha a mezőgazdasági üzemek, mondjuk csak havonta egyszer folyósítanák az átvett műtrágyákért vagy gépekért, s más kellékekért járó pénzösszeget. Gondolom, ez nem menne, mert felsőbb helyeken ebben senki sem támogatná a mezőgazdasági üzemeket. Az adás—vételi kapcsolatok konkrét hiányosságai 1. Kevés a szakosított szolgáltatás. 2. Kicsi az érdeklődés a meglévő szolgáltatásokat nyújtó üzemek részéről. , 3. Akadnak fölösleges, káros, idejüket múlt úgynevezett közvetítőszervek. 4. Nem megfelelő äz adás—vételi szervek kapacitása. A mezőgazdaság ökonőmiai irányí. tásának gazdagosság alapelvét Jtell követnie az üzemek közti kapcsolatok terén is, Erre a kérdésre ’fi múltban nem fordítottak különösebb gondot. A termelés és az ezzel kapcsolatos gazdasági élet, amint tudjuk, eléggé sokoldalú és nagyonis részletes ahhoz, hogy csakis a termelőben keressük a hibát. Az újratermelés maradi időszaka löbbé-kevésbé mögöttünk van. Kívánatos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az árukereslet kielégítésére, s megválogassuk a módszert ahogyan áz árut a vásárlóhoz juttatjuk, azaz rugalmasabbá kell tennünk az adás— vételi kapcsolatokat, illetve az áruforgalmat, amelyet hasonlóan gondosan kell szervezni, akárcsak magát a termelést. A mezőgazdasági gyakorlat szakemberei két—három esztendeje egyre többet emlegetik, hogy kellemetlen, ha valamelyik termék hem kapható. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy rosszabb, ha annyi termett, amennyit előirányoztak. Ezeket a megjegyzéseket nem kell mindig komolyan vennünk, de hem árt, ha visszaemlékezünk, mennyi gyümölcs és zöldség romlott meg a vasútállomások rakodóin, a Zelenina raktáraiban, a konzervgyárak udvarain stb. Emlékezzünk csak a szilvaesetre. A termelők tavaly értékesíteni akarták Közép-Szlovákiában, de emlékezzünk arra is, hogy szövetkezeteinknek éveken keresztül milyen kálváriát kellett járniuk, hogy értékesíthessék Közös akarattal tatkozik. Az Is hasznos lenne, ha fokozottabban ellenőriznénk a meglévő géppark kihasználását. 2. Á gépek elosztása, vásárlása A jelenlegi gépelosztás nem megfelelő. Az elosztás Érsekújvárott, — rendelés útján történik. Sajnos, amikor a gépek megérkeznek, az kap, akinek jut. Hogyan történik ez a gyakorlatban? Például egyik év tavaszán benyújtjuk a rendelést, milyen gépeket szeretnénk vásárolni a következő esztendőben. Természetes, hogy ezután a jelzejt piinden hónapjában várjuk a jószeréncsét, miközben benyújtjuk a következő évre szőlő Igényeinket. Ha történetesen nem kapjuk meg az egy évvel azelőtt megrendelt gépeket, hoppon maradunk, mert ezeket nem tüntettük fel a következő évi rendelésben. Igaz, pótszerződés is van a világon, de azt úgy is kezelik. Ezekután több esetben olyan gépet vásárolunk, amilyen van, tekintet nélkül, tetszik-e vagy nem. A jól bevált gépi eszközökhöz, mint például a szovjet silőkombájn stb. nehezen jutunk hozzá. A vevő jóformán felül sem bírálhatja az árut, mert örül, hogy valamihez hozzájutott. Javaslom, hogy gépgyáraink a járási raktárakba küldjenek elegendő jó minőségű gépet, hogy a mezőgazdasági üzemek megbízottai saját szükségletüknek megfelelő gépi eszközöket vásárolhassanak. '3. Gépek és épületek Három éve vagyok gépesítő. Kezdetben csak kétharmada géppel rendelkeztünk, de már akkor feltettem a kérdést, miért nincs a gépek számára garázs. Beterveztük 1964-ben, sőt 65-ben újra előirányoztuk építését, de a járási termelési igazgatóság illetékes osztálya, pénzügyi nehézségekre hivatkozva, áthúzta számításunkat. Ellenben kölcsönt kaptunk két mélyalmos istálló átalakítására. Most az egyik szabadistállóba zsúfoltuk télre gépeinket. Említést érdemel, hogy korszerűtlen műhellyel rendelkezünk. Ez megfelelt abban az időben, amikor a szövetkezetnek három traktora volt és a mezőgazdasági munkákat, valamint a javításokat a gépállomás végezte. A műhely most túlzsúfolt, — szinte kínlódnak benne az emberek. Pedig szeretnénk jobb munkafeltételeket biztosítani számukra, hiszen a kongresszus tézisei ezzel Is foglalkoznak. Az új műhely építésére ígéretet kaptunk, de semmi sem lett belőle. Kívánatos lenne, ha a termelési igazgatóság több figyelmet szentelne a nagyobb szövetkezetekre és pártolná a termelés fokozását elősegítő épületek felépítését. Az elmondottakból látható, mennyi fogyatékossággal állunk szemben csak egyetlen szakasz: a gépesítés terén. Csupán az adott helyzetből, szövetkezetünk életéből Indultam ki, hogy a hiányosságok feltárásával közelebb kerüljünk azok eltávolításához. Remélem, közös akarattal sikerülni fog. PATHÖ GYULA, a muzslai EFSZ gépesítője Pártunk XIII. kongresszusának tézisei gondolkodóba ejtik a népgazdaság egyes szakaszainak irányítóit, így természetesen a mezőgazdaságban dolgozó szakembereket is. Mint a muzslai szövetkezet gépesítője a mezőgazdaságra vonatkozó tézisek közül hármat szeretnék szövetkezetünk szemszögéből elemezni. I, ’Ä gépi eszközök kihasználása Bevezetésül annyit, hogy szövetkezetünk 2460 hektáron gazdálkodik. Az elmúlt évben 30 traktorral, 20 pótkocsival és három teherautóval rendelkeztünk. A többi mezőgazdasági gépet nem sorolom fel, ám annak ellenére, hogy a komplexbrigádok vezetőivel az ősz folyamán nap mint nap aprólékosan megbeszéltük teendőiket, mégis késtünk a betakarítási munkákkal. Viszont nem volt titok, hogy a környékbeli EFSZ-ekben gyorsabb a betakarítás üteme. Szövetkezetünkben ez természetesen éles vitát válott ki. Az indokot rendszerint rossz munkaszervezésben, a gépek elégtelen kihasználásában kerestük. Ezek után foglalkoztunk a traktorosok munkájával, s felmértük teljesítményeiket. Megállapítottuk, hogy a legtöbbjük tavasztól késő őszig, hajnaltól estig odaadóan dolgozott. Sőt, az előirányzott javítási Időt is a minimálisra csökkentették. Mégsem bírtunk a munkával. Ez a tény késztetett arra, hogy körülnézzék más EFSZ házatáján. Érdemes volt. Míg a szomszéd szövetkezetben 45—50 hektár terület jut, gépegységenként, addig Muzslán 82 hektár. Felteszem hát á kérdést: kihasználtuk-e kellőképpen gépi eszközeinket? Véleményem az, noha túlhajszoltunk embert és gépet, gazdaságos gépkihasználásról mégsem beszélhetünk. Erre vonatkozóan hadd említsék néhány példát. A hereféléket csak nagy erőfeszítéssel sikerült betakarítani. A kapások több és jobb minőségű gépi művelésben részesülhettek volna. Nagy teljesítményű trágyarakónk a vontatóeszközök hiányában vesztegelt. Négy lánctalpas traktorunk azért nem tudott nagyobb területet felszántani mert kevés munkaeszköz jutott a kukorica, a cukorrépa betakarítására, illetve elszállítására. Említést érdemel, hogy két öreg silókombájnnal rendelkezünk, míg a bélai EFSZ, mely 709 hektáron gazdálkodik, szintén két silókombájnt mondhat magáénak. Megjegyzem, ml nem vagyunk hibásak, hogy kevés a kombájn, mert évról-évre benyújtjuk vásárlási igénylésünket. Szeretném, ha ezek á problémák rövidesen megoldódnának. Járási méretben kellene meghatározni egy-egy szövetkezet gépesítésének fokát, és eszerint kerülne sor a gépi eszközök elosztására, illetve vásárlására. így aztán nem fordulna elő, hogy amíg az egyik mezőgazdasági üzem túlgépesíti magát, addig a másikban hiány muférhetnek az állatok. Etetés előtt a gondozó egy emelőkar elmozdításával hozzáférhetővé teszi a vályút. Amikor a tehenek enni kezdenek, az emelőkart visszahelyezi és rögzíti. így az állatok csak jóllakás után, azaz az emelőkar elmozdítása esetén mehetnek el. Hogyan adagolják az abrakot? Ezt á műveletet is egy erre a célra beszerelt mechanizmus végzi. A gondozónak csupán az a feladata, hogy egyedenként kilóra és dekára beállítsa az adagolót. Ez nem nehéz művelet. A fejést jelenleg két, egyenként nyolc tehenet befogadó haiszálkás rendszerű fejőállásban végzik. A bajcsi részlegen már három istálló üzemel. Közelében öt Harvestor-rendszerű konzerválő-toronnyal. Az első számú istállóban van az ellető és a profilaktórium. A megszületett borjakat itt tartják három-négyhetes korig, majd elszállítják a szakosított részlegre Már lépéseket tettek annak érdekében, hogy magas termelékenységű, külföldi egyedektől származó 200 darab kelet-fríz fajta vemhes üszőt hozzanak be. mert ez a marhafajta jól megfelel az itteni éghajlatnak, valamint a szabadtartás feltételeinek. Egyébként a szlovák-tarka marhafajta dominál a gazdaságban. MI TÖRTÉNIK A SZALMÄVAL? Természetesen ilyen állománynak sok takarmányra lesz szüksége. Ezért az eleség előállítására farm körüli takarmányos vetésforgót létesítenek. A terület talaja jó minőségű, közepesen kötött, homokos-agyagos, elegendő meszet és 3—5 százaléknyi hu_ é daságot évi 600—800 hízómarha, a r farkasdit pedig 500 növendékmarha i elhelyezésére rendezik be. A vemhes p üszőket kivizsgálásig tartják ezen a részlegen, majd szükség szerint el- ^ helyezik a tejtermelő gazdaságokban. s s KORSZERŰ MÓDSZEREKKEL p J Gondos megfontolás után sajátos k elképzelés szerint építik Bajcson a r korszerű, szabadtartásos istállókat. Közülük az egyiket évekkel ezelőtt k helyezték üzembe. Az új istállók fekvő állásait szalma r helyett a Német Demokratikus Köz- h társaságból behozott gumimatracok- .1 kai látják el, amelyekről az ürüléket k vlzsugárral naponta lemoshatják. A E padlózat rácsszerű kiképzésű lesz. f Alatta trágyagyűjtő medencével. Távolabb pedig a hígító medence építé- S sére kerül sor. Az összegyűjtött, vízzel kevert hígtrágyát a talaj táperejének visszapótlásánál hasznosítják, s A takarmányozö helyiségben a tehe- a nek egymással szemben helyezkednek ti el, s a vályúkba végtelenített gumi- A szalagon jut az eleség (terimés ta- s karmány). A vályúkhoz csak etetéskor d SZAKOSÍTJÁK az Állattenyésztést A Bajcsi Állami Gazdaság termelés eredményeiről már sok jót hallottunk De Matyasovszky elvtárs, a gazdasát igazgatója és műszaki munkatársa nem elégedtek meg a hagyománya módszerekkel elért sikerekkel. Jó tudták, hogy ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel, akkor korszert eszközökre, haladó módszerekre var szükségük. Távlati tervükben megszabták egyes részlegek termelésének irányvonalát a szakosítás és központosítás terjedelmét, s ezzel egyidejűleg az állattenyésztés struktúráját. A távlat tervben fontos szerepet szántak i szarvasmarha-tenyésztésnek. Az ötéves terv végére 3800 szarvasmarhái fognak tartani, ebből 1200 tehenet Az anyalai részlegen például négyszáz tehenet és hétszáz anyasertést a bajcsi részlegen 400 tehenet és szükség szerinti mennyiségű növendékmarhát, a haraszti részlegen pedig ugyancsak 400 tehenet helyeznek el, s ezenkívül évente 1500 mázsa sertéshúst termelnek. Az eletői gazPárturik Központi Bizottságának tézisei a tudományos kutatómunka bátrabb gyakorlati alkalmazásának fontosságát hangsúlyozzák a mezőgazdaságban. Jóllehet, hogy kutatóink már eddig is hasznos szolgálatot tettek ebben a tekintetben, a tudomány dolgozói által nyújtott segítség o jövőben még eredményesebb lesz. Kezdetét veszi a tudományos termelés időszaka, s az ember a bonyolult műveleteket végző termelőeszközök irányítójává válik. Természetesen a tudományos termelés műveleteit nem minden mezőgazdasági üzemben alkalmazhatjuk hasonló módon és még kevésbé ugyanabban az időben. Részben azért nem mert a korszerű technológiai eszközökből még nincs elegendő, másrészt ezek eléggé költségesek. Ezért mielőtt a gyakorlatban alkalmazzák az új eszközöket, kísérleti munkahelyeken próbálják ki. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. január 29.
