Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 3. szám
A méhészek világ-hetét tartották meg tavaly Ausztriában. Az ezzel kapcsolatban rendezett előadás-sorozatokon az osztrák méhészek beszámoltak a már lezárt 1964-es esztendő eredményeiről. Eszerint kereken öt millió kg mézet értékesítettek és csaknem ugyanilyen mennyiséget vittek piacra, tehát az értékesített méz — részint a szövetkezetek útján, részint magán úton — elérte a 70 millió kg-ot. Az osztrák méhészek az eladott méz után több, mint 300 millió schilling bevételhez jutottak. A Méhészek Világ- Hete alkalmából az iskolákban megemlékeztek a méhek hasznáról, sokezer előadást tartottak Ausztria-szerte és azon a héten egész Ausztriában a méz kilóját 2 schillinggel olcsóbban árúsították. B. A. Magyarország méztermelése 1965-ben az előzetes becslések szerint méhcsaládonként mintegy 10—12 kg volt. Magyarország évtizedek óta szállít mézet elsősorban a nyugati piacokra. Franciaország és Svájc a magyar akácmézet vásárolja, hogy barna, karcos mézét keverje az aranyszínű magyar akácmézzel. Az 1965- ös esztendő nem kedvezett a magyar méhészkedésre és méztermelésre a kedvezőtlen, esős időjárás miatt. Ettől függetlenül az ország exportszállítási kötelezettségének eleget tesz. A méz ára a belföldi piacon változatlan, amit a tartalékok piacradobásával sikerül 1966- ban is tartani. B. A. ETORNA legöregebb embere a 90 éves Fingerlósz bácsi országos hírű méhész volt fiatalabb korában. Talán még ma is boldogan élhetne, ha a kegyetlen világháború el nem pusztítja mézgyűjtö bogarait. Üresen maradt a nagy méhese és a jó kovács műhelye. Az öreg magára maradt, mint a megszedett szőlő. Hiába járt a környék méhészeihez ajándék méhekért, senki sem szánta meg a járási méhészegyesület hitbuzgó elnökét. Pedig mennyi szakcikket írt a méhész újságokba. Kezdő és öreg méhészek olvasták a gondosan megszerkesztett so. rákból, hogyan kell hogyan kellene méhészkedni. Gyűléseket betöltő viták keletkeztek írásai visszhangjából. A napokban beszélgettem vele a borbélyüzletben. Még mindig méhésztitkait őrzi. Ügyes mesterfogásait. most se lehet kihúzni belőle még haravófogóval sem. Kárpótlásul méhésztársaimnak ajánlom, amit 10 éves koromban én lestem el tőle.' Méhészgyűlést tartott a járási alap szer vezet. Gyűlés után megszemléltük Fingerlósz bácsi 120 családos méhészetét, amit a híres kovácsmester szabad idejében gondozott. A méhészek javarésze csodálkozva nézte a sok méhcsaládot és sugdolóztak az öreg bogarasságáról . .. Miért tart annyi méhet, ha nincs belőle haszna Ugyanis, amikor az eredmények kerültek szóba, ő csak a kedvtelést és a ráfizetést hangoztatta: „Öregek a kaptárok, sok a méh. kevés a legelő, az időjárás pedig mostoha.“ De jött olyan év is. amikor 40 - 50 kg-os átlagos méztermésről írt az újság Tornán is szinte csordult a nektár a virágokból, de ő akkor sem pergetett 4-5 mázsánál többet az egész állományból. Hogy a valóságban több haszna volt a méhészetből, mint a két műhelyéből, annak csak unokája a megmondhatója Amíg a nagy méhesben nézelődtünk, az apám szava járt az eszemben. „Fingerlósztól csak lopni lehet, de venni nem. Jól vigyázz, mert ha egyszer rajtakap, hogy méhész akarsz lenni, többé nem áll velünk szóba. — Mit bámulod annyira a kaptárokat — szólt rám, amikor már a jegyzetfüzetemet teleírtam. Százhúsz kaptáron, 120 név díszlett. Petőfi Sándor, Arany János, Táncsics Mihály, II. Rákóczi Ferenc, Nagy Bercsényi Miklós, Széchényi István, Kossuth Lajos, Dózsa György__és a többit ki tudná már felsorol-Ellesett ni. — Azon bámészkodom, Fingerlósz úr, hogy tudott ennyi méhész nevet összeszedni a kaptárokra — adtam az ártatlant. keletkeztek bőven és innen kerültek Fingerlósz bácsi állományába azok a Petőfi és Kossuth méhek, amelyek soha sem mondtak le rajzó hajlamukról. Mindez azért jutott az eszembe, mert Rozsnyón a Szabad Földműves konferenciáján több olyan nagy méhész volt, akiktől csak lopni lehet a tudást. Itt mondta el Nagy Olivér író, hogy nagyapja az öreg Fingerlósz bácsi mennyi mézet termelt. Az összes tátrai üdülőhely éttermeit ellátta mézzel. Autóval jöttek hozzá mézért akkor, amikor mások Kassán házaltak mézükkel, vagy pedig semmijük sem termett. Az öreg példája nyomán azóta foglalkozom a mézelő és rajzó hajlamú méhfajták kiválasztásával és azok keresztezésével, azzal a különbséggel, hogy a kaptárokat csak számozom és a méhésztitok — Ezek nem méhészkedtek soha, te kis okos, hanem olyan dolgokat csináltak, amiért megérdemelnék, hogy a lábuk nyomát is bemézezzük. Minden név alá egy kis cédula volt ragasztva, amiből megtudtuk, hogy a kaptárok méhei mennyit rajzottak. Az Arany és a Széchenyi kaptárok nem rajzottak. A megjegyzésben ennyi állt: mézelő törzscsalád, származása Méhészke. Széchenyi pedig éppen az én falumból, Szádudvarnokból származott. Csak később tudtam meg, hogy éppen az elhunyt tanítóé. Mátyás Sándoré volt, akinek özvegyétől mi is vettünk két családot, meg a szomszédunk is. A következő évben 80 kg mézet pergettünk tőlük, pedig tavaszkor mindkettő anyát nevelt. A szomszéd egy mázsán felüli méztermést ért el. Abban az évben Áj községben úgy rajzottak a kasos méhek, mintha a fészkükből kikergették volna őket. Unoka rajok is A ruberoidlemezek fontossága A betelelés utolsó munkája volt, a keretek alá becsúsztatott ruberoidlemezek helyes elhelyezése. Homokmentes, szagtalan kátránylemezek ezek, melyek a tisztuló repülés előtt, vagy alatt, vagy közvetlenül utána teljes képet adnak a méhcsalád helyzetéről, teleléséről és a szükséges intézkedésekről. Magam a tisztuló repülés napján óvatosan kihúzom ezeket a betéteket. Elsősorban ott láthatók az elhullott méhek. Megszámlálom és feljegyzem A betéten vannak a lefedelezéskor elhullott törmeléksorok. Ezek mindenről tájékoztatnak. Megtudom így, hol telelt a család, hány léputcát fedez, sokat fogyasztott-e, van-e még tartalékélelme? Ezt a törmelék színe szerint tudom; a világos, a fiatal, míg a sötét az idős lépekből ered. A telelőfürttő! távolabb eső részen cukorkristályokat is találhatunk, melyek a nem helyesen etetett és elhelyezett etetőcukor eredményei. A munkásálcák figyelmeztetnek, hogy a család anyja már petézik, a család anya tekintetében rendben van. Sokszor megtörténik, hogy hereálcák figyelmeztetnek az anya terméketlenségére, esetleg anyátlanságra is. A törmelék hossza utal a család helyzetére, a magassága az elfogyasztott élelem mennyiségére, a rövid törmelékutca megörvendeztet, hogy van ott még elég élelem. Megtörtént sokszor, hogy az elpusztult méhek között anyát is találtam. Figyelmeztető jelenség a rendes tavaszi vizsgálathoz. Lehet, hogy anyaváltás következtében itt az idős anya, de lehet, hogy a család anyátlan. így tulajdonképpen áttekintettem a családot. A tiszta lemezeket visszahelyezem, míg ki nem tavaszodik. Persze mindent feljegyzek a kaptárkimutatás megfelelő rovatjába, vagy pedig annak hátlapjára. A lemezen később újra láthatjuk majd a törmeléket, a család helyét, esetleg az álcákat. Aki egyszer megpróbálta ezt a minden haladó méhész által használt téli betétet, soha többé nem hagyja el. kn. törzskönyvbe vezetem a származást. Oda is ily módon Ä d. Ez azt jelenti, hogy Áji Dózsa. Ájból származó méhcsalád rajzásra, mézelésre egyaránt hajlamos a keresztezés révén. Csupán az a hibája, hogy kaptárbontáskor sokat csíp. A Petőfi és Kossuth fajtáim az idei rendkívüli rossz év ellenére is adtak egy, két rajt a Nagy Boconádi kaptárokból. Az Arany János és Széchenyi István fajtái pedig 8 — 10 kiló fölösleges mézet termeltek. Az áji Dózsa 6 — 8 kiló mézet termelt és egy természetes rajt is adott családonként. Ez jövedelmezett a legtöbbet. Természetes, hogy a mesterséges anyanevelés, és a mesterséges rajoztatás miatt az állományom egy harmadrésze meddő maradt. Ezekből csak ráfizetés származott. A rajbölcsökből származó rajzó fajták, jó időjárás esetén lemondanak a rajzásról, a nagy lakás miatt, és annyi mézet gyűjtenek, mint a mézelő fajták, csendes anyaváltásból szár. mazó anyával rendelkező családjai. A pótbölcsökből kelt anyák után jó évben az eredmény 20 — 30 százalékkal csökken Rossz időben pedig legtöbbje meddő marad. Sem méztermésre, se rajzásra nem felel meg Ezt a kis történetet csak azért írtam le, hogy a feltörekvő fiataloknak ma is lopni kell a tudást az öregektől, mert versenytársat látnak bennük. Ezenkívül bíztatni szeretném azokat a kezdőket, akik 1964-ben a jó eredmények láttán majdnem minden méhcsaládot áruba bocsátanak. Ne csüggedjenek el, ők is elleshetnek annyit a tapasztalt méhészektől, hogy rossz évben sem fizetnek majd rá a méhészkedésre. Jó évben pedig többet nyernek a méheken, mint a Sportkán. Csurilla József
