Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

II. Szlovákiai Konferenciáján elhangzott felszólalásokból: □□ooocDDDmoDDmaananoaaoaoooDOOoimDDODaonoDDDCxiDooDaDODDDonaaciODnDDDODaDonnGDDüana Amivel foglalkozni kell... A Liptovsky Hrádok-i Méh­kutató Intézetet évente nagyon sok tanulni vágyó méhészcso­port látogatja meg. Ebben az évben is pl. 41 csoport érkezett hozzánk az ország minden ré­széből. A méhészek nemcsak a kutatóintézet munkájával igye­keznek megismerkedni, de lel­kes vitát is folytatnak velünk, a kutatóintézet dolgozóival a méhészkedés egyes időszerű kérdéseiről. Most néhány leg­gyakrabban felmerülő kérdést akarok felvetni és szeretném, ha a Csehszlovák Méhészszö­vetség vezetősége is felfigyelne rájuk és igyekeznie a felmerült nehézségeket minél hamarabb kiküszöbölni. A legégetőbb kérdést a mé­­heknek mezőgazdaság kemizálá­­sából és az ipari üzemekből ki­kerülő szennyeződésekből szár­mazó mérgezése képezi. Nyo­matékosabban kell hangsúlyozni a méhészet jelentőségét nem­zetgazdaságunk szempontjából, hogy az említett károkat a vegyszerek helyes alkalmazása és a szűrőberendezések kiépí­tése révén a lehető legkisebbre csökkenthessük. A másik fontos kérdés a mű­lépek, kaptárak és méhészeti szükségletek rossz minősége. A méhész építők és népi kutatók 1964-ben Bratislavában megtar­tott konferenciáján erre vonat­kozóan határozatot is hoztak, de a panaszok nem szűntek meg, ami arra mutat, hogy a határozatokat nem léptették életbe. A műlépek készítésére használt viaszban ez évben is iparilag extrahált viaszt kever­tek, ami csökkenti a minősé­gét. Reméljük, hogy a Csehszlo­vák Méhészszövetség indítvá­nyára végzett összehasonlító kísérletek eredményeképpen ezen a téren is javulás követ­kezik be. A mi intézetünkben végzett kísérletek is azt bizo­nyítják, hogy a méhészek ellen­vetése indokolt. A kaptárak minőségére a mé­hészek nem panaszkodnak. Lé­nyegében elégedettek vele, — csupán a rossz minőségű nyers­anyagot, a pontatlan kivitele­zést, a gondatlan szigetelést (pl. a polientirével nem borít­ják be teljesen a kaptár oldal­falait, csak azok egy részét) és a kaptárak aránylag magas árát bírálják.-A vándorkocsik, vala­mint a személygépkocsival von­tatható méhészházikók készíté­%%%%%%%%%% HIRDETÉS ELADOK egy 20 kaptáros vándorkocsit a méhcsaládokkal együtt vagy üres kaptárakkal. Ara megegyezés szerint. Cím: J. Milla, Senica 1025. sének kérdését is rugalmasab­ban oldhatnák meg. Gyakran hallunk olyan meg­jegyzéseket, hogy a rossz hor­dási feltételek esetén több olcsó cukrot kellene kiutalni a méh­családok élelemkészletének fel­töltésére. A panaszok közül megemlí­tem azt a gyakori követelést is, hogy minden méhtulajdonos tekintet nélkül arra, hogy a méhészszövetség tagja-e vagy sem — kötelezően vegyen részt a méhésztanfolyamon, s az itt szerzett zootechnikai alapisme­retekből vizsgát tegyenek egy bizottság előtt. Ugyanis teljes mértékben érvényes az az igaz­ság, hogy a rossz méhész a mé­hek legveszedelmesebb ellensé­ge, veszedelmes nemcsak a sa­ját. de az egész környék raé­­heire nézve is. A kötelező vizs­gák tekintetében a méhészszö­vetség nem lenne egyedülálló, hiszen a vadászszövetség a sa­ját tagjait szintéh vizsgáztatja A SZERKESZTŐSÉG FEL­SZÓLÍTÁSÁRA vállaltam, hogy havonta figyelmeztetem méhészeinket, miről nem sza­bad az adott hónapban elfe­ledkezni. Ez nem egyszerű feladat még azok számára sem, akik mögött egy emberöltő mé­hészkedése áll. Hiszen ezalatt a hosszú idő alatt minden igyekezetünk dacára sok a sikertelen, hozam nélküli esz­tendő, a hozamteljes évek viszont kárpótolták a szűk esztendőket és új munkaked­vet öntöttek a méhészekbe. A sok érdekes munka és is­meret mellett nem hiányzott a csalódások és a tévedések sorozata sem. Mindennek da­cára örömmel vállalkoztam erre a munkára, hogy ott áll­jak a méhészek mellett és segítséget nyújtsak munká­jukban. Tudom, hogy mind a haladó, mind a kezdő mé­hész a figyelmeztető elolva­sása után legyint a kezével, hogy az régen tudott dolog, de másnap mégis csak újból elolvassa és rájön arra, hogy még több a teendő, új fel­adatok előtt all, új kísérle­tek serkentik, újabb és újabb tapasztalatokat szerez. Ép­pen arra van szükség, hogy a méhész gondolkodjék. Tudatában vagyunk annak, hogy ismereteink, tudásunk csak akkor érték, ha azt so­kakkal közöltük, tapasztala­tainkat másoknak is átadtuk. Ez vezet minket a méhészet­nél is. Nem kell véka alatt tartani a tudást, de közölni kell társainkkal és ismere­teinket meg kell írni szak­lapunknak. Téli estéken erre bőven jut idő. és ez az intézkedés helyesnek keretében további ismeretekei: bizonyult. szereznek. A méhészek természetesen A Méhkutató Intézet nevéberi nemcsak bírálnak és kérnek, de pedig hangsúlyozni szeretném, a nekik nyújtott segítséget is hogy nagyra értékeljük a hoz­­értékelni tudják. Elismeréssel zánk érkező méhészek biza!-< beszélnek az alapszervezetek mát, figyelmét és hozzászólá­­segítségéről, az ismeretterjesz- sait. tő rendezvényekről és tanul- KRESÄK mérnök, Méhkutató mányi kirándulásokról, amelyek Intézet, Lipt. Hrádok A Bratislavai Element Gottwald Pionírház méhészszakkört is alakított. A képen látható pionírok ellenőrzik a méhcsaládokat. (Zd. Kruzinsky felv.) Januári figyelmeztető JANUÄR a bátor, tudatos és határozott intézkedések évkez­dő hónapja. Januárban a méhesben, a mé­hek körül nagyon kevés a mun­ka. Távol tartunk minden zö­rejt, hogy a családok zavarta­lanul teleljenek. Az óvatos mé­hész megtekinti a méhkaptáro­­kat, a röplyukakat, nincsenek-e eltorlaszolva elhullott méhek által, nem takarja-e a röpnyí­­lást az elolvadt, de megfagyott hó. Sokszor megtörténik, hogy januárban legalább egy napra röplehetőség nyílik, felmelege­dik a levegő +7 fok C fölé. Erre gondolva, a méhes, a kap­tárak előtt a havat fűrészporral szórja meg, esetleg deszkával, szalmapárnával takarja el, hogy a tisztuló repülést végző méh ne szálljon a hideg hóra, ahon­nan sokszor nem tud felszállni, de a száraz és így melegebb élőkére szállva, visszaröpül kap­tárjába. A TISZTULÓ REPÜLÉS idején a méhésznek a méheknél van a helye. Csak így lát mindent. Az anya rendszerint nem röpül ki, de megesett már, hogy anyát is láttunk a sok méh között. A tisztuló repülés utáni na­pon kezdik a méhek a hullákat, a lehullott törmeléket kicipelni. A család megkönnyebbülve újra telelőcsomóba húzódik össze, mindaddig, amíg felmelegedik az idő és újabb lehetőség nyí­lik a kirepülésre. Ily napon a méhész ruberoid alátétekből számokkal jelzett gyufaskatulyákba 30 hullát tesz, hogy elküldje a méhmintákat az illetékes kutatóintézetbe. így állapítsa meg van-e ott valami­lyen betegség és ennek alapján tervezhet tovább és kérhet ván­dorlási igazolványt. A MÉHÉSZ FOLYTATJA a de­cemberi munkákat. Értékeli az elmúlt esztendő tapasztalatait, tanulmányozza a méhészlapot, méhészkönyveket, eljár a szak­csoport gyűléseire, a különböző előadásokra stb. Emellett teljes határozottsággal tervez: mi­kor, hová és hogyan fog ván­dorolni méheivel, hol végzi a méhek beporzó munkáját, hol lesz a legnagyobb mézhozam. Pontosan tervezi, szaporítja-e méhcsaládját, elegendő-e a kap­tár-, keret- és mézlép készle­te, feldolgozta-e már lép- és viaszkészletét? Tervez-e anya­váltást, mennyi fiatal anyára lesz szüksége, gondol a tarta­lékcsaládokra, a családok fel­erősítéséhez szükséges osztott rajokra, kétcsaládos méhész­kedésre, a mindig erős csalá­dokra, beosztja idejét és lehe­tőségeit. Tehát éppen elegendő anyag a tervezéshez. Pontos és lelkiismeretesen aprólékos ter­vezésre van szükség, hogy a méhész munkája rendszeres és sikeres legyen. Dr. Novacky Kálmári

Next

/
Thumbnails
Contents