Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
HOGY MÉHÉSZKEDNEK KÜLFÖLDÖN? Kanadai méhészkedés Hivatásos méhészek vagyunk Itt Kanadában, férjemmel együtt. 500 családos méhészetünk nem tartozik a nagyok küzé, hiszen 1500—2000 családosak is vannak. Tíz éve 100 családdal indultunk. A méhekből élünk. Ehhez itt legalább 500 család kell. 100 csak mellékfoglalkozásra elég. Férjemmel ketten könnyebben kezelünk ma 500 családot, mint valamikor 100-at. Mostani munkalendületünkkel akár 1000 méhcsaláddal is boldogulnánk mi ketten, csupán pörgetéskor kellene egy segítőről gondoskodnunk. Csakhogy helyhiányban szenvedünk. Az itteni törvény szerint ugyanis a méhészeteknek legalább két mérföldnyire kell lenniök (kb. 3,5 km Szerk.). Már minden jő helyet elfoglaltak, mert csupán a mi városunkban 15 méhész él. Családjainkat nyár végén megöljük. Minden tavasszal, április 12-e táján 2 fontos söpört rajokat veszünk Californiában. (1 font = kb. fél kg, pontosabban 453 g Szerk.). Egyetlen nap 500 rakodökaptár fészket hordunk ki, egyegy helyre 25—40-et. A megérkezett méheket a fészekbe rázzuk a szállítóládából. Ez kb. két napi munka. Amikor a méhek összehúzódtak, etetni kezdjük őket cukorszörppel. Boardman-féle üveges etetőt használunk. (A kaptáron kívül elhelyezett légfékes etető. Tartódeszkájának csatornája a kijáró nyílásba vezet. A méhek a lefordított üveg száját a kijáróból érik el. Az eleség fogyasztása kívülről látszik, a megürült üveget telivel kaptárbontás nélkül lehet cserélni. Szerk.). Egyetlen nap elég mind az 500 söpört raj etetéséhez. Üt nap múlva megnézzük, hogy az anyák megvannak-e. A méhek tíz naponként kapnak szörpöt, ha a tavasz úgy kívánja. Legkorábbi méhlegelőnk a gyermekláncfű, jó időben a méhek szépen gyűjtenek róla, s a családok jól fejlődnek. Május 20-a körül megkezdjük a második mézkamrafiók fölrakását is. A harmadikat és a negyediket kb. három héttel később kapják a családok. Az első hordás, melyből pörgetünk, kb. július elseje táján köszönt be, a szénának termelt lucernából. Pörgetni július 10— 15-e körül kezdünk. Családonként közepesen 1—2 mézkamra fiókot szoktunk elszedni, naponta 75—100-at. A fiókokat a pörgetőházba visszük. A mézet még aznap kipörgetjük, az üres lépes fiókokat másnap adjuk vissza. Valamikor gőzzel melegített sejtnyitó kést használtunk, aztán villamosfűtésre tértünk át, most pedig motoros sejtnyitógépet szándékozunk venni. 30 keretes motoros pörgetőnkkel egyetlen nap 3—4 ezer font mézet pörgetünk ki, aszerint, hogy hány mézkamra lépje vár kiürítésre, és a sejtek mennyire teltek. A mézet a pörgetőbői szivattyú juttatja a derítő tartályokba, vagy a 700 fontot befogadó szállító hordókba. Sok munkát takarítunk meg a teli és üres fiókok cipelésekor egy taligával. A teli mézkamrákat tehergépkocsiba helyezett tartóvázakra rakjuk, úgy szállítjuk haza a méhtelepekről. Otthon a kocsit úgy tároltatjuk és döntjük, hogy lapja színeljen a pörgetőház padlójával. így aztán könnyű lehúzni a mézkamrákat a kocsiról. Az üres mézkamrákat hasonlóképpen tologatjuk ideoda. Így rengeteg munkát takarítunk meg. Augusztus 10-e táján hozzáfogunk az anyák kalitkázásához, hogy ne petézhessenek. Szeptember elsejére a legtöbb fiasítás kikel. Akkor aztán megkezdődik a méhek megölése ciángázzal. A méheknek mind otthon kell lenniök olyankor. Az egyik telepen tehát kora reggel végzünk velük, a másikon éjjel. Szeptember 15-re minden méhcsaládot megölünk, s ezzel a méhészeti év befejeződött. Minden mézet kipörgetünk, eladunk, az üres kaptárakat pedig raktározzuk a következő évre. Méztermésünk ötévi átlaga családonként 175 font, (79,27 kg). Sok európai méhész hitetlenül fogadja ezt. Ha mi itt két évi átlagban 100 fontnál kevesebbet termelünk családonként, belebukunk a méhészkedésbe. Családonként 70 font méztermelés kell a költség fedezésére, a munkát nem számítva. A . californiai méhek ára ládánként 5,1 dollár. Családonként 20 font cukrot etetünk, az 1,80 dollár. A tehergépkocsi költségére 1,10 dollár jut kaptáranként. Évről-évre kb. 50 családdal vándorlunk, de sohasem zárjuk el a kijárót. Rendesen reggel, éjjel vagy olyan borús napon visszük a méheket, amikor biztos, hogy mind a kaptárban vannak. 10—20 mérföldre szoktuk vinni őket (kb. 17—35 km. Szerk.). Rájöttünk, hogy a motort járatni kell fel- és lerakódáskor. Fölrakás előtt a kaptárok kijáróján néhányszor befüstölünk, akkor a kocsira emeljük a kaptárakat, és az új helyre hajtunk. Ott újra befüstölünk néhányszor és leszedjük a kaptárakat. Sohasem használunk arcvédőt vándorláskor. Ogy látszik, a gépkocsi rázkódása megnyugtatja a méheket, a füstölés pedig a kaptárba kényszeríti őket rakodáskor. Mrs. Steve Real Taber, Alberta, Kanada Ahol a gazdaság vezetői és a méhészek összefognak Az Ipolysági Állami Gazdaság magyaradi részlegének méhészetéről már igen sok jót hallottunk. Randik László és Bende Ferenc méhész százszáz család méhet gondoz. Mégpedig nem kis eredménynyel. Látogatásunk alkalmából kerestük, kutattuk az okát, miért eredményes a nagyüzemi méhészet. Elsősorban Volkovics Bélával, a gazdaság vezetőjével, Lübke Augusztin farmvezetővel és Sulliarsky József növénytermesztési vezető technikussal beszélgettünk. Feltettük nekik a kérdést, hogy milyen módon segítik a méhészeket. A három funkcionárius nem jött zavarba. A méheket már rég az állami gazdaság munkásainak tartják. Ezért természetesen mindent megtesznek, hogy minél több méhlegelőt biztosítsanak. Huszonöt hektár keverékbe például hektáronként 3 kg facéliamagot vetettek és még egy hektár pohánkával is gazdagítják a méhek éléstárát. Későbbi napraforgó keverékkel pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy a beteleltetés előtt a méhcsaládok felerősödnek. A méhészeteket is olyan helyre telepítették, hogy a közelben legyen elég virágot adó növény vagy fa. Szántón például a méhészet a 20 hektár gyümölcsös szomszédja. A méhészek a segítséget meghálálják, hisz az agrotechnikai időnek megfelelően állandóan vándorolnak. Eddig már 34 hektár repcét poroztak be, aztán sorra jön a lucerna és a vöröshere is. Még a szomszédos deméndi gazdaságot is kisegítik. így mind a két fél jól jár. A méhészek a vándorlás következtében nagyobb méhlegelőhöz jutnak, tehát több mézet termelhetnek, a gazdaság viszont jóval több aprómagvat nyer. Volkovics Béla nagyra értékeli a méhek munkáját és jórészt nekik tulajdonítja, hogy a múlt évben repcéből száraz állapotban 21,66 mázsás hektárhozamot értek el. A gazdaság vezetőinek nyilatkozataiból azt a végeredményt szűrtük le, hogy nagy segítséget nyújtanak a méhészeknek. Ez így igaz. De amikor Randik László méhésszel beszélgettünk, és a segítségre terelődött a szó, mérgesen kirobbant — Segítség, segítség ... Nem mondom, támogatnak. De az a facélia több is lehetne! — Aztán végleg dühbe gurult. — Az igazgatóságtól a méhek telelésére szánt cukrot csak szeptemberben kaptam meg. Emiatt most jónéhány család gyenge és természetesen kevesebb mézet hoz. Hát így néz ki az a híres segítség! Lám, a méhész feltárt egy hiányosságot, amit a jövőben lehetőleg el kell kerülni. A méhlegelővel viszont általában elégedett a méhész. De hát ki ne akarna többet. Akkor viszont felderült az arca, amikor a főerdész elárulta, hogy 100 ezer hársfát ültettek ki, ami azt jelenti, hogy ezen a vidéken a jövőben a méhészek feje nem fáj majd a méhlegelő miatt. összegezve megállapíthatjuk, hogy az Ipolysági Állami Gazdaság magyardi részlegén segítik a méhészeket és ez az eredmény titka. A mi mérgelődő méhészünk annak ellenére, hogy családjai legyengültek, mégis 20 kg mézet akar termelni családonként. Ezt nagyon magabiztosan mondja. De jogosan teszi, mert a múltban — az 1956-os évben — családonként nem kevesebb mint 32 kg mézet termelt! A jövőben azonban még több segítséget kérnek a méhészek az igazgatóságtól. BÁLLÁ JÓZSEF Kandik Zászló kedvenc méhei között \
