Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
Júliusi figyelmeztető 0 Július a méhészév utolsó hónapja. A méhek elérték legnagyobb ezévi fejlődésüket. A fiasltás terjedelme a napforduló után már természetszerűen apad. Minálunk a legtöbb helyen nincsen kiadós hordás; a tisztesfű a belterjes gazdálkodás bevezetése előtt bőségesen ellátta a méheket, ma azonban csak kivételesen láthatjuk valahol e kiváló mézelő növényt. Sokan vándorolnak az erdőségekbe, ahol az édesharmat (mézharmat] és a még virágzó erdei virágok adnak nektárt a méheknek. 4) Ha nem vándorolunk, akkor gondoskodnunk kell a család erőfenntartó etetéséről. Már akkor megkezdjük az etetést, ha a mérleg 100 gr napi hozamnál többet nem mutat. Nagyon jó erre a célra a kristálycukorral történő etetés, vagy méz-cukorpép etetése, vagy az 1:1 arányban oldott cukorszirup. Az utóbbit csak kis adagokban adjuk naponta, Ví—litert. Minden esetben figyelemmel kísérjük családjaink élelemtartalékát, melynek nem szabad a 4—6 kg alá sülylyednie. Fontos, hogy megtartsuk családjaink népességét, erejét. 0 Júliusban virít a magnak szánt réti vagy vörös here. Ennek beporzása a méhészek köteles munkája méheik segítségével. Száraz időben még nektárt is kapnak a méhek munkájukért. A méhek ugyan az aránylag hosszú sziromcső miatt nem szívesen látogatják, mert nehezen jutnak a nektárhoz. Azonban szárazabb helyeken vagy a kaszálás utáni második virágzás vagy szárazság idején fejecskéinek virágai többnyire rövidebb sziromcsövűek é$ ilyenkor a méhek szívesen látogatják, mert találnak ott nektárt is. Tekintve, hogy a vörös here egyike a legértékesebb takarmánynövényünknek és kizárólag rovarok útján közvetett idegenmegporzással termékenyül, a gazdaságok a virágokat látogató méhek számát szervezetten növelik. 0 A múlt hónapban idő híján még nem rendezett költőtereket a telelésre és főleg a jövő esztendőre való tekintettel elrendezzük. A kiépítetlen, hibás herefiasításos kereteket félretesszük, a mézes vagy fiasításos kereteket pedig a mézűrbe helyezzük. 0 Ebben a hónapban nyílik az utolsó alkalom az esetleges osztott vagy söprajok, böngészett osztott rajok készítéséhez. Mindenütt fontos a fiatal anya, a mülépes keretek, a kitisztított kaptár és a méhész gondossága, hogy alkotott raja legalábbis 5 kg cukorral legyen ellátva. Figyelni kell az anya petézését és a család építkezését. E hónapban a méhek mindenben a jövőre gondolnak. A ledolgozott és hasznavehetetlen méheket kiűzik, de abbahagyják a herék táplálását is és a haragos méhek azokat is kiűzik. Ott látjuk őket nagy számban a kaptárak előtt elpusztulva. Így a természet is figyelmeztet bennünket arra, hogy itt a méhészév vége. 0 A mézűröket ajánlatos pörgetéssel kiüríteni, de nem szabad a mézüröket eltenni. Ez korlátozná az anyát a petézésben, mivel a méhek az esetleges hordást csak a költőtérben raktároznák el és korlátoznák a fiasltás terjedelmét. 0 A méhész sok gondot fordít a méz tárolására. A méz kezelésére és raktározására szolgáló helyiség száraz, jól szellőzhető, tisztítható legyen. Ajánlatos, hogy a kristályosodás késleltetésére a helyiség hőmérséklete kb. 20—25 °C legyen. Ilyen helyiségben a pörgetésnél mézbe került viaszdarabkák a méz felszínére kerülnek, ahonnan a szállítás vagy töltés előtt leszedhetjük. 0 Minden munkánál vigyázzunk a kutató méhekre. Ezek rendszerint hordástalan időben kutatnak minden után, ami hozamot jelentene. Azt mondják nagyon helyesen a méhészek, hogy ott tör ki a rablás, ahol a méhész valami hibát követett el. Kinn felejtette a pörgetett lépeket, elcsöpögtetett a híg eleségből és ezt nem törülte fel stb. A túl nagy röpnyílások szintén izgatják a kutató méheket. Az erős család harcra kel a betolakodókkal, de sok méh pusztul el, ha a méhész idejekorán nem vészi észre a bajt. A rablássá fajult kutatás ellen védekezzünk tapasztalataink szerint. Leszűkítjük a röpnyílásokat, esőt utánozva vizet fecskendezünk a kijáró fölé, a röpnyílásokat vizes zsákkal letakarjuk. Sokszor segít a röpnyílásra erősített legalább is 20 cm hosszúságú sodronyszövetes cső, melyen keresztül a méhek kijöhetnek ugyan, de nem találják meg a visszavezető utat. Szükség esetén eltávolítjuk a rablott családot, vagy ha csak egy család vesz részt a rablásban, akkor ezt. Ha a kutatóknak vagy rablóknak gondolt méheket finom liszttel megszórjuk, akkor megtaláljuk, hol a rablócsalád. Amennyiben csak egy rabló családról van szó, akkor zárjuk el. Persze fontos a levegőről és a vízről való gondoskodás. Figyeljük családjainkat, készülünk már a jövő esztendőre. Dr. Novaczky K. z < >ü o X z Vrábel Júlia, a lUkoviStiai szövetkezet '/rimaszombati /árdsj kitüntetett méhészmestere „szüretel". PUSZTÍTJÁK A KÉNGÁZOK A MÉHTETUT? Bizonyos, hogy pusztítják a méhtélül, de pusztítják a méheket is. A méhtetű pusztítására a legegyszerűbb a család költőtere alá tett kartonlap és azon egy leveskanálnyi — kb. 10—15 g — kámfor vagy naftalin szétszórva. Reggel kivesszük a lapot és a lehullott méhtetveket elégetjük. Ezt megismételjük néhány estén át. A méhek legjobb védelme az őszi, illetve téli mézessejtek födelének felbontása. Persze ez tavasszal történik, mikor a lefedelezett mézet a méhek elhordják. Tudni kell, hogy a méhtetű petéit egyenként a mézes lép félig kész viaszfedelének belső, mézfelőli oldalára ragasztja. Ott él, ott alakul. A mézes sejteken vékony alagutak láthatók, mint a méhtetű átjai. VÉDELEM A CICKÁNYOK ELLEN A cickány egyike a legkisebb ragadozóknak. Hossza 11 cm, s ebből 4,5 cm a farok hossza. Sokszor bejut a kaptárba a tágasabb röplyukon keresztül. Tulajdonképpen rovarevő és húsevő, miért is a kaptárba jutva sok kárt tesz a méhek zavarásával, fogdosásával. A méhek torát, fejét megrágja. Ezen apró rágás maradékokról megismerhetni jelenlétét. A cickány különben hasznos állatka, mert a természetben sok rovart pusztít. Telhetetlen, állandóan rovarok után mozog. Évközben békén hagyja a kaptárukat, a beteg és elpusztult méheket sem bántja, csak az élő méheket, ha a kaptárba sikerül bejutnia. Legjobb védekezés a cickány ellen a 8—7 cm magasságra szűkített röplyuk, vagy az odaerősített anyarács. Ez jó védekezés az egerek ellen is, amelyeket sikerrel pusztítunk a kereskedésben kapható mérgezett buzaszemekkel. OSZTOTT VAGY SÖPÖRT RAJOK KIRABLÁSA Igen, ez előfordul a méhész gondtalansága következtében. A rablás ugyanis rendszerint azért következik be, mivel a rajok készítésekor sok öregméhet is söpörtünk, s a méhész túl korán kezdte etetni a rajokat az öreg méhek jelenlétében. Ezek később elszóltának, de jól megjegyzik maguknak, hol van zsákmány és más idegen méhekkel együtt jönnek vissza. Azért figyelmeztetjük a méhészeket, hogy ilyen rajokat túlnyomóan csak fiatal méhekből szabad összeállítani. Így meglesz csakhamar a szükséges összhang. A kaptárba való elhelyezés után másnap etetünk. HELYES A TAVASZI ANYAVÄLTÄS? Tavasszal a családok felfejlődése idején az egyesítés mindig eredményes. Tavasz idején a méhek az ilyen beavatkozásokra nagyon j óindulatúan reagálnak. Az anyaváltás mind anyával, mind a tartalékcsalád segítségével március és áprilisban a legmegbízhatóbb. Meleg időben kitesszük a keretbakra a családot, odatelepítjük a tartalékcsaládot, miután az öreg anyát elvettük a keretbakon levő családból. A keretbakról a családot viszszatesszük és a kaptárt bezárjuk. Az anyaváltás megtörtént. Ha csak anyát váltunk, akkor az anya eltávolítása után a fiatal anyát mézzel megpermetezve az öreg helyére tesszük a méhek közé. Tavasszal még az egyszerű anyacsere is minden baj nélkül lehetséges. —drnk—‘
