Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-25 / 25. szám

RENDRE, TERVSZERŰSÉGRE, MINŐSÉGI MUNKÄRA ÖSZTÖNÖZ

AZ IRÁNYÍTÁS TÖKÉLETESÍTETT RENDSZERE

Motto: „Hazánk mezőgazdasága fejlesztésének fő útja továbbra ts a földnek, a legfontosabb termelést eszköznek a megbecsülése, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés hatékonyságának növelése."

Iránymutató, mélyen elgondolkoztat, s ugyanakkor tettekre sarkal a fenti Idézet. A XIII. pártkongresszuson Antonín Novotny elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke mondotta előadói beszédében. Hogy miért Idézzük? Mert igen lényeges megállapítás, nem árt, ha Jól a tudatunkba vésődik. Hiszen egy mondatba sűrített programja mezőgazdaságunknak, Jónéhány évre, előre. Ha ezek közül bármelyik szenved csorbát, a negyedik ötéves terv mezőgazdasági termelése 15, az árutermelés 19 százalékos növelése valóra váltását fékezi.

Tehát a kedvező felételek megteremtésén a sor, amelyek a mezőgazdasági termelés fejlesztését előmozdítják. Ehhez nem kis mértékben Járul hozzá az új tökéletesített irányítási rendszer, amely a gazdaságosság mellett rendre, tervszerűségre, s minőségi munkára ösztönzi mezőgazdasági üzemeink dolgozóit. Ugyanakkor következetesebb, célratörőbb és szakavatottabb irányítást követel a mezőgazdasági termelési igazgatóságok részéről.

Szándékosan nem a legjobb járást „szúrtuk“ ki, amikor afelől érdeklődtünk, mit tesznek az irányítás tökéletesített rendszere elveinek gyakorlati megvalósítása érdekében. A rimaszombati Járás mezőgazdasági igazgatóságának termelési osztályvezetőjével, Elemlr Mistrik elvtárssal beszélgettünk az irányítás Javításának kérdéseiről.

Mit tettek eddig, mi a véleményük, s mit tartanak a legjobb gyakorlati módszernek? ' . *

Mistrik elvtárs mindjárt elöljáróban így vélekedett:

— Az instruktori hálózatot felszámoltuk. Ugyanis, laza, az irányítás rugalmasságát nem szolgáló, pontos áttekintést nem nyújtó szervnek bizonyult. A 13 instruktor helyett 10 agronómust és 10 zootechnikust állítottunk a helyükre.

Eddigi eredményeik? Az osztályvezető szerint biztatóak. Lényeges Javulás következett be a szakszerűbb irányítást illetően. Az operatív munkákat a szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői irányítják. A termelési Igazgatóság szakemberei — agronőmusok, zootechnikusok — fő figyelmüket a szaktanács-nyújtásra, s ellenőrzésre fordíthatják.

Mi szolgál alapul az ellenőrzéshez?

— Havonta munkaértekezletet tartunk. A többi között ezen az értekezleten — amelyen a szövetkezetek agropőmusai, zootechníkusai, mechanizátorai és üzemgazdászai vesznek részt — sor kerül az előző értekezlet határozatai teljesítésének ellenőrzésére. Nem fukarkodnak itt a dicsérő szóval. A legjobbak példája buzdltólag hat a gyöngébbekre. Persze, nem nyer létjogot a hányavetiség, a felületesség. Mint bumeráng, visszaüt. A szakavatottság hiánya ugyancsak kiütközik. A mezőgazdasági üzemekben észlelt vaskosabb mulasztások, hibák terítékre kerülnek. Nemcsak az elkövetők fejére „olvassák“, amiért pironkodhatnak a többiek előtt, hanem a termelési igazgatóság munkaegység-elvonást Is javasolhat.

Előkerül a bűnlajstrom. Például a feledi szövetkezet agronómusát, Kolozsi Istvánt azért marasztalták el, mert az árpa-vetőmag csávázás nélkül került a földbe. Az otrokocsi agronómus viszont a traktorosok munkakimutatását anélkül aláírta, hogy az elvégzett munka mennyiségéről és minőségéről meggyőződött volna. A felsővályi szövetkezet agronómusa pedig a tervnemteljesítés, valamint két fontos gyűlésen való indokolatlan hiányzásért öt munkaegység elvonásában részesült.

S a feladataikat példásan teljesítő tisztségviselők a dicsérő szón kívül mit kapnak?

— A tíz legjobb agronómus nem kevesebb, mint 3150 koronát összesen. Például a nagybalogi Vitarius Gyula, a hanval Turls Pál és a gömöri Szőke András fejenként 400 koronát. Ez a termelési Igazgatóság negyedévi pénzjutalma.

Míg a növénytermesztés vonalán hozzávetőleg kevesebb zökkenővel tértek rá az irányítás ú) rendszerére, addig az állattenyésztés területén jóval nehezebb volt a „frontáttörés“. Az évi, havi, napi feladatok személyre szóló szétírása körülményesebben ment végbe. Mostmár a szövetkezeti dolgozók naprakészen tájékozottak az alapjutalmat és a prémiumot illetően. Ebben a Járásban már ez ts nagy eredménynek számít.

Hát az állami gazdaságok? Hány van belőlük, s miként érvényesül az irányítás tökéletesített módszere?

— Négy állami gazdaságunk van a járásban, A mezőgazdasági termelésnek ezen a szakaszán a gazdaságok igazgatói, agrotechnikusai, zootechnlkusai meglepetésszerűen ellenőrzik az egyes gazdaságokat. Havonta 1—1 ellenőrzés Jöhet számításba.

Mistrik elvtárs örömmel számol be arról, hogy a leggyöngébben gazdálkodó Feledi Állami Gazdaságban is — ahol a legtöbb baj volt — többszörös ellenőrzés után lényeges Javulás következett be a munkaszervezés, valamint a takarmányelőkészítés stb. szakaszán. Ha így megy tovább, a legjobb gazdaságok közé verekedhet! fel magát.

Lám, a szocialista nevelésnek ez az iskolája — a havi munkaértekezletek és a meglepetésszerű gazdaság-ellenőrzések — a rimaszombati Járásban Jónak, eredményesnek bizonyult, s a tökéletesített irányítás szerves részét képezi. Hozzájárul a mezőgazdaság fejlesztéséhez, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés hatékonyságának növeléséhez.

N. Kovács István

A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK a szerződések megkötésénél nem minden esetben járnak el a szükségletnek megfelelőep. így például a tej elszállításánál sem. S ennek következtében számtalan esetben károsodnak, de végső fokon népgazdaságunkat is megrövidítik. Ezért ebben a cikkben arra szeretnénk rámutatni, hogyan kell megelőzni a károsodás bekövetkezését, s miben lehetnek a termelők segítségére a járási termelési igazgatóságok, ahol a szerződéseket ugyancsak aláírják.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a tej elszállítása előtti időszakban nagyon fontos, hogy a termelő és az átvevő meghatározza a felvásárlás helyét. Ezzel egyidejűleg, vagy még előbb a mezőgazdasági üzemek vezetőinek alaposan mérlegelniük kell a helyzetet, s olyan gazdasági szerződést kell kötniük, amelynek teljesítésére képesek lesznek, mert ellenkező esetben az átvevő eljárást indíthatna ellenük.

Tudni kell például azt, hogy a mezőgazdasági üzem olyan követeléssel is előállhat, hogy az általa kitermelt tejet a gazdasági udvarban (istállóban, tejhfitő-házban stb.) vegyék át — vásárolják fel. Természetes, ha a termelő ilyen követelést támaszt az átvevővel szemben, kell, hogy a felvásárló helyhez megfelelő utat építsen, vagy pedig meg kell annak a lehetőségét vizsgálni, vajon a rossz állapotban lévő úton a CSAD tehergépkocsijához nem lesz-e szükség más járművel oda szállítani a tejet. A 122/64. számú törvényerejű rendelet értelmében a szövetkezetek a tejet a termelő, illetve a felvásárló helytől csak

1,5 kilométerre kötelesek szállítani, vagy pedig a szállítási költséget téríteni. Ha a szerződés szerinti felvásárlási helyként a szövetkezet gazdasági udvarát jelölik meg, az esetben a termelő mentesül minden egyéb feladattól. Az átadás után a későbbi tisztátatlanságért, minőségi változásért az elszállító felelős.

Előfordulnak olyan esetek is, (főként a nagyobb EFSZ-ekben), hogy a gazdaság több részlegén termelik a tejet. Ebben az esetben a termelő kérheti, illetve a felvásárlóval szerződést köthet a tejnek több részlegén történő átvételére, s így már nem lehet kötelezni a mezőgazdasági üzemet arra, hogy egy helyen adja át a tejet. Az 1,5 km-es távolságot mindig a termelőhelytől, nem pedig a szövetkezeti lcözségtől vagy annak központjától kell számolni. Ha azonban a gazdasági szerződés megkjitésénél'a termelő és a felvásárló közt az átvevőhelyek tekintetében nem történik érvényes megegyezés, abban az esetben a tej átvételi helyét a járási nemzeti bizottság, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság javaslatára jelöli ki mindkét fél, valamint népgazdaságunk számára ökonómiai szempontból a legelőnyösebb feltételek figyelembe vételével.

Mezőgazdasági üzemeink vezetlek figyelmébe

Tudnivalók a tej

átadásáról

és elszállításáról

Az átvételi hely kijelölésén kívül nagyon fontos továbbá az átvétel, illetve az átadás idejének pontos, szerződéses meghatározása is. A fölvásárló ugyanis az idevágó rendelkezés (§ 46 ods. 2/ZPD) értelmében a lehető legrövidebb időn belül köteles a tejet elszállítani. Az elszállítási tervet olymódon kell előkészíteni, hogy az esti fejésből származó tejet még az éj folyamán rendeltetési helyére vigyék (szerk. megj.j. Természetesen, ha ilyen követelés a szövetkezeteknek nem lenne megfelelő, úgy jogukban áll alapos indokolás után az ilyen tervet visszautasítani. A vitás eseteket a gazdasági szerződésekre vonatkozó 266. § értelmében eredménytelen egyeztetés után az illetékes döntőbizottság intézi.

Melyek azok a vitás esetek, továbbá esetleges követelmények, amelyek a tej elszállítása alkalmával keletkezhetnek?

Mindenekelőtt szükséges, hogy a termelő a tejet a szerződésben meghatározott időre elszállításra előkészítse. Ha ezt a követelményt nem teljesíti, az időre érkező jármű nem köteles várakozni — a gépkocsi vezetőjének joga van az út folytatására, hogy a számára kijelölt útvonalon a szállítás időtervét betarthassa. Ilyen esetben a termelő a tejet saját költségén köteles a földolgozó üzembe szállítani. Ha pedig azt minőségének romlása nélkül a legközelebbi szállításig raktározni tudja, erre lehetősége nyílik, de ilyen esetben is a szövetkezetnek kell térítenie az elszállítás költségét. A szövetkezet a megfelelő szabvány szerinti minőségű tejért az elszállítási idő lejárta utáni első órában is felelős (§ 47. ods. 4/ ZPD). Ha azonban a szállításra előkészített tejet az időterv szerint a felvásárló nem veszi át, s a garancia után (szállítási idő + 1 óra) a tej megsavanyodik, ilyen esetben az átvevő, azaz a felvásárló vállalat édestejnek köteles átvenni, de emellett a termelő kérheti az idő utáni várakozási, vagy a minőség megőrzéséért folytatott többletmunka költségének megtérítését.

Amennyiben a tejfeldolgozó üzem a fejéstől számított húsz órán belül nem biztosítja a tej elszállítását, főleg azért, mert nem képes az elszállítási terv teljesítésének a megszervezésére, abban az esetben viselnie kell a tej minőségében bekövetkező változás és a termelő részéről megokolt többletmunka költségeit.

Számtalan hiba történik továbbá a tej átvevésénél. A földolgozó üzem több esetben levonással él annak ellenére, hogy az átvevő szelvényen nem szerepel a savanyú tej jelzés. Ismeretes, hogy ilyen esetet csak a két fél (átadó—átvevő) helyszínen történő megállapítása (a zsírtartalmon kívül) szerint lehet elismerni, a szállítólap jegyzetei alapján. A földolgozó üzemnek utólag nem áll jogában a tej savanyúságára levonást eszközölni.

Tudni kell továbbá azt is, hogy ha a termelő rendkívül megokolt esetekben maga kénytelen a tejet a meghatározott átvevőhelytől távolabb szállítani, joga van arra, hogy az átvevőtől az ezzel kapcsolatos költségek megtérítését kérje. Ha pedig a termelő a tejet saját szállítóeszközével a feldolgozó üzembe viszi, a költségeket kiszámlázhatja (motoros jármüvek esetén TR 4-S, TAR. 7 cl. 701— 710, lovasfogattal történő szállítás esetén a T 8 TAR. szerint).

Tudnia kell a termelőnek azt is, hogy a CSAD a tej átvételénél a feldolgozó üzem megbízatását teljesíti, ezért az ezzel kapcsolatos jogok mellett felelősségei is vannak. A tehergépkocsi személyzetének joga és kötelessége, hogy megállapítsa a tej átvett mennyiségét, megvizsgálja minőségét, igazolja az átvétel idejét, megállapítsa a tej hőfokát, tisztaságát, az átvett kannák számát, s elvégezze a tejminták vételét. Rendszerint nem hajlandók igazolni az átvétel idejét, hogy az általuk előidézett késés végett a földolgozó üzem részéről ne támaszthassanak velük szemben kártérítést.

A tejfeldolgozó üzemnek kötelessége átvenni a tejet (a CSAD-tól), még abban az esetben is, ha savanyúsága meghaladja a megszabott normát. Ugyanis a tej még így is feldolgozható (§ 8 ZPD) átvétele kötelező és a szállítás költsége ilyen esetben is a földolgozót terheli.

Ha megállapítást nyer, hogy a gépkocsi személyzete a tartályban összegyűjtött ádestejhez savanyú tejet kevert, az ezzel járó veszteségekért a tejfeldolgozó, nem pedig a termelő felelős, mert az elszállítást maga a feldolgozó szervezi.

P. PAULlCEK prom. Jogász,

Kerületi Állami Döntőbizottság,

Bratislava

Léteznek és eredményesen dolgoznak, akár tetszik egyeseknek, akár nem

Most egy esztendeje, hogy a Lévai Járási Termelési Igazgatóság mellett megszervezték az ellenőrző Jogi csoportét. Ez idő alatt a mezőgazdasági üzemek számtalan vitás esettél fordultak a csoport tagjaihoz, kérték segítségüket.

Kezdetben sok nehézséggel kerültek szembe. A szövetkezetek vezetőinek nagy része nem volt tisztában a kapcsolatok közben felmerülő Jogi normákkal, s még ma is akadnak üzemek, (átvevők), amelyek nem hajlandók elismerni a Jogi csoport létezését, s főleg ellenőrzési Jogát.

Nos, ez nem változtat a lényegen. A mezőgazdasági üzemeken előző években élősködő vállalatoknak bármennyire is nem kívánatos az ellenőrző Jogi csoport mégis létezik, eredményesen dolgozik, s létrehívásának rövid esztendeje alatt sok százezer koronát megmentett a Járás mezőgazdasági üzemei számára. Egyes vállalatok éveken keresztül jogtalanul károsították a szövetkezeteket. Ennek ma már beharangoztak, s éppen ez fáj azokilak, akik görbe szemmel nézik a csoport tevékenységét. Éppen csak azt nem bizonygatják, hogy létezése törvényellenes.

Őszintén meg kell mondani, hogy a jogi csoport tagjai nagy munkát végeztek. Elsősorban is rendszeresen tájékoztatták a mezőgazdasági üzemeket, miképpen kell megelőzni a károsodás bekövetkezését. Zubal, Farkas és Nagy elvtársak rendszeresen látogatták a mezőgazdasági üzemeket, s ahol segítségre volt szükség, mindenütt megjelentek. Őrködtek és ma is őrködnek afölött, hogy az áru átvevői betartsák a szabványnormákat, s többé ne tekintsék a szövetkezeteket fejőstehénnek, hanem velük egyenlő partnerekként kezeljék azokat. Vegyék tudomásul, hogy az EFSZ-ek tevékenysége nélkül — az átvevőszervek — szükségtelenekké válnának.

Ez az új helyzet, különösen most, a közeli napokban befejeződött pártkongresszus utáni időszakban egyre jobban kidomborodik. A termelés az elsődlfeges, s minden más, ami azt szolgálja, bár fontos, csupán segédeszköz, és mint ilyen, csak másodlagos.

A lévai ellenőrző Jogi csoport tagjai egy esztendős tapasztalatuk birtokában még erőteljesebben vetették magukat az ellenőrző munkába.

Az első negyedévben egész sor tavalyról maradt vitás ügyet kellett megoldaniuk. Nem kevesebb, mint 336 901 koronára tehető növénytermesztési kár megtérítését követelték, nagyrészt az állami döntőbizottságon keresztül.

Vitás esetekben nem volt hiány az

1968-os év első negyedében sem. Hatalmas károkat okoztak a mezőgazdasági üzemeknek az öntöző- vízvezeték hálózat és az olajvezeték lefektetésénél. így például a gyerkl szövetkezet 80 905, a tesmagi 75 470, a nagykozmályi 15 000 stb. koronával károsodott a talaj és a növényzet megrongálódásánál. A károsodás nem kevesebb, mint 368 897 koronára tehető.

A továbbiakban a Zelenina, valamint a terményfel vásárló és ellátó vállalat által okozott károsításokat csoportosították. Ezek az üzemek ugyanis figyelmen kívül hagyva az előírásokat csak részben, vagy egyáltalán nem térítették a mezőgazdasági üzemeknek a szállítási költségeket. A Zelenina — hat szövetkezetnek az egyeztetés után több mint 11000 koronát önkéntesen megtérített, de a további esetekben már az állami döntőbizottsághoz kellett fordulni igazságszolgáltatásért.

Az ellenőrző jogi csoport helyszíni ellenőrzést folytatott a terményfelvásárló és ellátó vállalatban is. Ez alkalommal megállapították, hogy az említett üzem a gabona szállításnál

8573 koronával nyolc mezőgazdasági üzemet megkárosított. Minden bizonnyal több hasonló esetet találtak volna, ha a terményfelvásérlő és ellátó, vállalat vezetői meg nem akadályozzák az ellenőrzés tovább folytatását azzal, hogy az ellenőrző Jogi csoport nem fölöttes szerve a vállalatnak, s nem is államilag elismert, ellenőrzésre Jogosult szerv. Ezért félbeszakadt az ellenőrzés.

Itt az ideje, hogy az arra hivatott Központi szervek a hallgatólagos beleegyezésen kívül, mondják ki végre, hogy a Járási ellenőrzési Jogi csoportok ellenőrzésre teljesen Jogosult szervek, hogy még hatásosabban védhessék a mezőgazdasági üzemek érdekeit.

Tény, hogy a Lévai Ellenőrző Jogi Csoport az első három hónap alatt a növénytermesztésben mintegy 752 432, az állattenyésztésben pedig 270 713 koronára tehető károsítással találkozott. Az összegnek egy részét már megtérítették, a további esetek pedig még tárgyalás, egyeztetés alatt állnak, s végső fokon az Állami Döntőbizottság elé kerülnek.

Figyelembe kell vennünk, hogy itt születőben van valami, mégpedig olyan szerv, amely védi a szövetkezetek és az állami gazdaságok érdekeit, ha károsításról van szó. Ez persze egyeseknek nem tetszik. Megkárosítják a mezőgazdasági üzemeket és képmutatóan azt hangoztatják, hogy a jogi csoportok államilag mindeddig nem lettek elismerve, szerintük nem végezhetnek érvényes ellenőrzést. De föltesszük a kérdést, ki hatalmazta fel ezeket a kötekedőket arra, hogy szemrebbenés nélkül továbbra is károsítsák a mezőgazdasági üzemeket. Persze, közel másfél évtizeden keresztül ez Íratlan szabály volt, de most végre a jogi csoportok és az új helyzet jóvoltából megszűnt annak lenni.. Akár tetszik egyeseknek, akár nem.

HOKSZA ISTVÁN

A búzát is öntözni kell

Öntözés esetén gyakran megfeledkezünk egyik legfontosabb növényünkről a búzáról, s ezt egyesek többször azzal indokolják, hogy nincs szükség e növény kiegészítő vízellátására. Talán mondannm sem kell, hogy ez az elgondolás elég nagy hiba. Vizsgáljuk csak meg a búza öntözésével kapcsolatos hazai és külföldi tapasztalatokat.

A búza egyik leggyakrabban termesztett főnövény az egész világon. Vetésterülete 2Ö0 millió hektárra tehető (a szántóterületnek mintegy 14 százaléka) az évi búzatermés pedig eléri a 250 millió tonnát. A legtöbb öntözött búzát Indiában termesztik, ahol vetésterülete eléri a négymillió hektárt. Megjegyzendő, hogy Indiában a legnagyobb öntözött területet a rizs foglalja el (11 millió hektárt). Ezenkívül más országokban is az időjárási viszonyoknak megfelelően gondoskodnak a búza öntözéséről. Az USA-ban például 1959-ben az összes búza vetésterületből (20 millió hektár) 705 ezer hektárt öntöztek. A legnagyobb búzaterületet (Texasban 157 hektár) öntözik.

Spanyolországban az összes búza-vetésterületből (4,3 millió hektár) 300 ezer hektár kap mesterséges úton vizet. Az utóbbi tíz esztendőben világszerte elterjedt a búza öntözéses termesztése. Indiában például 1950—1961 közt 1 millió hektárra tehető az öntözéses búza — termesztő terület növekedése. Mexikóban pedig a búzaterületnek 20 százalékát öntözik (főleg a síkságokon Sonora és Sinaloa államokban).

Törökországban 1956-tól 210 ezer, Chilében pedig 800 ezer hektár búzaterületet öntöznek (kb. a búzaterület 25 százalékát). Kanadában a búza 95 százalékát, a Monitoba, Saskatchewan és az Alberta tartományokban' termesztik. Itt az évi csapadékátlag 250—500 mm közt mozog, ez a mi viszonyainkhoz mérten alatta van az átlagnak. Az Alberta tartomány déli részén működő Letbreedgei öntözési Kísérleti Intézet dolgozói 50 éves megfigyelés után bebizonyították, az öutözés eredményességét és elérték, hogy az öntözött búza termésátlaga nem esett a 36,2 q/ha alá, árpából pedig 44,2 q/ha-t értek el.

Hasonló eredményt mutattak fel a Szovjetunió kísérletezői is. Például a Groznenszki Meliorációs Kísérleti Intézet az 1951—1955-ös években az alábbi bűzahozamot érte el: öntözés nélkül 10,7 q/ha-s, csörgedeztető öntözéssel (barázdás öntözés) 25,2 q/ha-s, a vegetáció ideje alatt egyszeri vízellátással 24,4 q/ha-s, vetés előtti + vegetáció alatti öntözéssel pedig 34.4 q/ha-s búzaátlagot értek el.

Nálunk az őszi búza (déli körzet) csapadékszükséglete 3450 m5/ba közt mozog Hosszú éves megfigyelések (csapadékátlag) alapján ajánlatos, hogy a búzát és a rozsot a vegetációs idő alat' három ízben részesítsék öntöző vízben, mégpedig az első adagot ősszel, a további kettőt pedig tavasszal kell nyújtanunk (750—900 m3 vízellátáj/ha, esetenként 300 m3).

A saját és a külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megfelelő időben alkalmazott egyszeri öntözés 5C százalékkal is növelheti a termésátlagot. M. TUSÁN mérnök, Kassa

SZABAD FÖLDMŰVES 5

1968. június 25.