Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
Falu a hegytetőn FönS a hegytetőn a csillagokhoz is közelebb van egy falucska: Szilice. A szilicei fennsíkon a gombaszögi völgykatlanből — 8—10 kilométeres szerpentinút vezet fel. Érdemes meg* tenni ezt az utat már csak azért a meglepetésért is, amit Szilice az ide-i gén számára tartogat. Jé és szorgalmás emberek élnek itt; talán egy fokkal szorgalmasabbak, mint másutt. A körülmények kemény életmódhoz ízoktatták az embereket. A munkalehetőségek között nem igen lehet válogatni. Legtöbben a közeli kőbányában dolgoznak. Vannak, akik elindultak világot próbálni, s néhanapján már csak vendégként látogatnak haza. Akik a faluban maradtak, meredek dombokon, hegyoldalakon teremtik elő a mindennapi kenyeret. I A szilicei házak, otthonok Olyan szembetűnő építkezési lázt égy faluban sem észleltem még, mint Szilicén. Nem akármilyen házakat építenek. Korszerű, tágas, Ízléses, egyéni stílusú, emeletes villákat. Az egyik házból egy tiz év körüli lányka meg egy ötéves kisfiú szalad ki az utcára. Szépen öltözött, egészséges, jól táplált gyerekek. Nem fértek meg a keskeny udvaron, mert a szilicei udvarok általában keskenyek, kicsik. Annál tágasabb a lakás. Mint ez is, ahonnan a gyerekek szaladtak ki. — Kié ez a ház? — kérdem a kislánytól. — Mienk — mondja büszkén és mosolyog hozzá. A beszélgetésre megjelenik a vaskapuban a nagymama is. Kérdezés nélkül elmondja az adatokat: a ház 23 m hosszú, 12 m széles (egy emeletes )'. — Sokat kellett dolgozni ezért. Én már hatvanon felül vagyok, de még mindig négykor kelek. A vöm bányában, a lányom meg Rozsnyón dolgozik. A ház már lassan rendben lesz, még a bútorokat kell megvenni. De hát legalább ez már van — magyarázza a nagymama, aztán az unokákra szól, hogy ne csintalankodjanak, férjenek már meg a bőrükben. A szíliceiek büszkék és szeretik otthonukat A szép, nyugodt otthon megteremtéséért éjt nappallá téve fáradoznak. Lépten-nyomon csillogtatják szép erényüket: a szorgalmat. Az irodában nem találni vezetőt A szilicei emberek életével behatóbban kívántam megismerkedni. Információkért a helyi nemzeti bizottságra mentem. De nem találtam ott senkit. Mivel a szövetkezet Irodája csak egy dobásnylra van a HNB-tól, hát itt kopogtattam. Két könyvelőnő nyírta a fizetési szalagokat, de se az elnököt, sem más vezetőségi embert nem találtam. A szövetkezet vezetősége kinn volt a répaföldön. Igen, ott találtam őket egy csoportban. Középen Várady Dezső elnök, körülötte Hajdú Várady agronómus, Vincze Sándor és Labancz László csoportvezetők, valamint Szabó Sándor karbantartó. Felettünk lecsapni készülő sas kering kitartóan, szemmel tartom, s közben beszélgetünk. Az elnök mondja éppen, hogy a szilicei határban nem terem meg akármi, keserves Itt a parasztember kenyere. De mivel takarmány és legelő van bőven, a jövőben nagy súlyt helyeznek majd az állattenyésztésre; főleg a juh és a szarvasmarhaállományt bővítik. A szövetkezet gazdasági alapjainak megszilárdítását várják ettől, s talán helyesen, mert a szilicei szövetkezetben is érezni lehet már a munkaerőhiány előszelét. A szőbanforgő szakosítással a termelés egyszerűsítése és a termelőd növelése mellett az esetleges munkaerőhiány kérdése is megoldhatóvá válik. Szénakaszálók A falu szélén, a szénáson asszonyok és bácsikák csoportja dolgozik. Egy kis tereferére megálltam mellettük. A szövetkezet takarmányellátottságáról érdeklődtem. Zachar János bácsi adta a választ. — Van a szövetkezetnek elég szénája, takarmánya. Nálunk nem szenved az állatállomány hiányban sem télen, sem máskor. Most is azt kaszáljuk, mi öregek, meg az asszonyok. — Az öregek még sokat tesznek a szövetkezetben — szól közbe Tímár József bácsi — a fiatalok jobban el-: szórakozzák az időt. De mi nem. Mi megszoktuk azt, hogy vagy dolgozunk, vagy szórakozunk. Idáig még a fiatalokkal dolgoztam, az idén már engem is az öregek közé csaptak ... És folyt a beszélgetés vagy félórán át. A dolgos kezű öregek visszaemlékeztek a múltra, a rég múlt Időkre, ifjúságukra. Az idő közben elszaladt. Még mielőtt elbúcsúztam a szénakaszálóktól, megkérdeztem, hogy a szilicei villaházak tetején miért nincsenek televíziós antennák? — Van itt majdnem minden házban tévő; az antennákat azért nem látni, mert a padláson helyezték el őket.., —észté— A jó bornak is kell cégér A dunamocsi szövetkezet vezetősége elsőként gondolt arra, hogy a szövetkezel termékeit, elsősorban homoki boraikat saját maguk értékesítsék. A Duna-töltés mellett meghúzódó halászcsárda hároméves múltra tekinthet viszsza és azóta sok vendég látogatott el a kellemes környezetbe. Az úttörők nyomán a környékbeli szövetkezetek is megmozdultak és Kisújfaluban, Bátorkeszin és Virten is megnyíltak a vendéglők. A megnyílt és esetleg megnyíló halászcsárdák egyben akaratlanul is komkurrensei lettek az elsőnek. Ez azt jelenti, hogy a környékbeliek oda mennek, ahol jobb étel- és italféléket kapnak és kulturáltabb, kellemesebb a környezet. Az átutazó turisták esetében még az is fontos, hogyan propagálják a szövetkezeti halászcsárdákat. Meg kell mondani, hogy az első szövetkezeti csárdát, amelynek jóformán csak a kéménye integet a közeli út felé, nem propagálják kellőképpen. Bár már régen elkészültek a tablók, amelyeket a főútról letérő utakhoz szántak. Sajnos, azok ezidáig sem kerültek el a rendeltetési helyükre. Igaz, a közmondás szerint „a jó bornak nem kell cégér“. Ml azonban azt is tudjuk, hogy nincs ez egészen így, mert először meg kell kóstolni a zamatos bort, hogy a vendégnek örökre szájában maradjon az íze. A dunamocsi közös vezetősége ebben az évben azzal a céllal állított vezetőt a csárda élére, hogy a jövőben kevesebb gondjuk legyen a vendéglátóval. Ez így is helyes. A szövetkezet élén lévőknek a termelés az elsőrangú feladatuk. A csárdát irányítónak viszont az, hogy többet törődjön a propagációval, s amellett gondolkozzon azon, hogyan lehetne a vendégeket sokoldalúbban ellátni. Máskülönben a halászcsárda naponként reggel nyolc órától tart nyitva. (A zárási idő nem meghatározott). A különféle ételek mellett rendszeresen kapható halászlé és más halkészítmény. A konyha ügyeskezü asszonyai kiváló ízű ételeket készítenek. Szenei bátyánk pultjánál is állandóan kapható a csillogóan gyöngyöző barackpálinkából és a kétfajta bőrből. Aki a környéken jár, és gondatlan, kellemes délutánt akar eltölteni a torasietö vén folyó partján, látogasson el a mocsi csárdába, ahol bár még tok a tennivaló, mégis kiválóan lehet szórakozni. Tóth Dezső A dunamocsi halászcsárda KASZÁT FENNEK A losonci járásban az ipolyhidvégi szövetkezet aratta elsőnek «s őszi árpát. Pecsérke Lajos kombájnos segédjével és a magszállítókkal gyönyörködik a kalászokban. A több mint 30 fokos melegben jól esik egy kis frissítő is. Bállá felv. A gabonák, hüvelyesek és őszi repcék vetésterülete a kassai járásban 30 ezer hektárt tesz ki, amiből 22 ezer hektáron komhájnaratást végeznek. Mivel az SZK—4 jegyű kombájnok száma csupán 90, ebben az esztendőben be kell vonni a munkába még a 93 darab 2MV—330 és 2M—330 jegyű kombájnt is. Ha az előbbi kombájnok egyenként 127, az utóbbiak pedig 40 hektáron végzik el a gabona betakarítását, akkor a járásban az aratási és betakarítási munkálatok 20—30 nap alatt elvégződnek — mondotta megelégedetten Csajka János mérnök, a járási termelési igazgatóság főmérnöke. A szalma betakarításához készenlétben áll 141 darab magasnyomású prés. Természetesen elkészültek a javítással a többi gépek is, s így tekintettel az átlagon nem magasabb terméshozamnál fogva az aratási munkálatok különösebb nehézséget nem okoznak majd. Hogy a munkálatok tervszerűen follyanak és a kisebb hibák azonnal eltávolításra kerüljenek, a járás területén hat mozgó-javítóműhelyt helyeznek üzembe. Idáig a legnagyobb gondot mindig a gépek, de különösen a gépekhez szükséges szakemberek okozták. Egyszerűen nem volt mindig elegendő kombájnos vagy traktoros. Ez a probléma is megoldódott. Már időig 57 traktoros és kombájnos jött haza az ipari üzemekből végleg a mezőgazdaságba dolgozni, s a mezőgazdasági üzemek is saját munkásaik közül nemrégiben 42-t iskoláztattak, s így az aratásra minden traktorra és kombájnra szakember van biztosítva. Ami az egyéb munkálatok menetét illeti, azzal sincsen baj. Minden törekvésünk arra irányul, hogy a mezőgazdasági üzemek a lucerna második kaszálását s ennek betakarítását még az aratási munkálatok előtt száz százalékra végezzék el, hogy a legnagyobb munka közepette erre a másik munkára már ne legyen semmi gond. Szükséges ez, mert kezdődik az aratás. Iván Sándor, Kassa Kelet-Szlovákiában nem csekély feladatok megoldása vár a földművesekre: 223 ezer hektáron kell elvégezni a termésbegyűjtést, abból 104 900 hektáron nagyüzemi technológiával, ami az EFSZ-ek és állami gazdaságok földterületének 58,8 százalékát jelenti. Az aratási munkálatok sikeres befejezésének elengedhetetlen kellékei a mezőgazdasági gépek. A kerületben 1071 gabonakombájn, 990 rendrakó, 935 magasnyomású szalmasajtoló, valamint 2077 önkötöző gép áll mezőgazdasági dolgozóink rendelkezésére. Az előkészületeket úgy irányítják, hogy a mezőgazdasági üzemekben 12—18 nap alatt elkészüljenek a gabonabegyűjtéssel és 20—25 napon belül elvégezzék a cséplést. Sok gondot okoz a földműveseknek a még mindig fennálló pótalkatrészhiány. Mindent elkövetnek tehát, hogy elegendő mennyiségű pótalkatrészt beszerezzenek és biztosítsák a gépek zavartalan menetét az aratás és a cséplés idején. A nyári mezőgazdasági munkálatok tervezéséből, irányításából és zökkenésmentes lebonyolításából tevékenyen kiveszik részüket a kerület nemzeti bizottságai. Fokozott gondoskodást fejtenek ki ugyancsak a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a gépek, nevezetesen a gabonakombájnok átcsoportosításában járásból Járásra. Arra is ügyelniük kell, hogy a Szovjetunióból származó kombájnok ne szenvedjenek hiányt pótalkatrészekben. A kecsegtető siker eléréséhez hatékonyan hozzájárul a szocialista verseny népszerűsítése és a propaganda. Kelet-Szlovákiában tehát nemcsak a földművesek, hanem a felelős irányító tényezők és a felvásárló szervek is minden kellékkel vértezetteri szállnak a gabonacsatába. Bohus Nemiek, Kassa A csitári hegyek alatt régi idő óta termelik az Ízletes húsú epret. Kiváló lehetőség van a többi gyümölcsfajta között a húsos, pirosló eper termesztésére, mivel ezen a yidéken ritkaság a tavaszt fagyveszély, és a domboldal fekvése is kitűnő. Csltáron a kéklő hegyek lábánál meghúzódó falucskában ebben az évben kivételesen gazdag a termés. A falu apraja-nagyja már hetek óta kint van a határban, s gyorsan telnek a ládák, hogy minél előbb az átvevőhelyen legyen a kitűnő húsú gyümölcs. Az átvevő központban a gyümölcsészeti szövetség elnöke mosolygó arccal üdvözli az Ismerősöket, szomszédokat, amikor megérkeznek a rakománnyal. De nemcsak ő fogadja a szorgoskodókat, hanem Hovancsek Sándor is, a falu népszerű tanítója, aki alig lép ki a szomszédos gerencséri iskola kapuján, siet haza, hogy ne legyen fennakadás az átvevésnél. Nincs is különösebb gond, ha csak az nem, hogy az arra közlekedő járművek közül a legtöbb stoppol az út szélén lévő faházikónál. Sokan csak megcsodálni, megízlelni állnak meg egy percre. A zöldségfelvásárlók és mások azért jönnek gyakran, hogy vitatkozzanak, méltatlankodjanak, amiért az összes eper eladására a cukorgyárral kötöttek szerződést. Az elnök viszont azt vallja, hogy meg van elégedve a partnerrel, akik nemcsak szerződést kötöttek, hanem rendszeresen kapcsolatot tartanak a gyümölcstermesztők helyicsoportjával, szaktanácsot adnak, és a műtrágya-ellátásban is segédkeznek. Szerinte nemcsak akkor kell követelődzni, amikor már érik a gyümölcs, hanem más Időben is törődni kell velük. Hogy érdemes-e a közkedvelt gyümölcs termesztésével foglalkozni, mi sem igazolja jobban, mint hogy sok családban 10—15 ezer koronát vágnak zsebre az eladott eperérj. A kiválóan tevékenykedő helyicsoport, amelynek 78 tagja van, az epereladás terén tavaly is első helyen végeztek a nyugat-szlovákiai kerületben. Ebben az évben is megvan minden előfeltétel, hogy újból a kis falu gyümölcsészel kerüljenek az élre. —tt— Alig némult el a hajnali harangi szó, Ormos Laci ablakát megzörgeti ték. Halkan, tapintatosan, majd erői teljesebben. Teltek-múltak a percek. A háziaknak nem volt sürgős az ajtói nyitás. A kopogtatás ereje, a zörej a látogató türelmetlenségével j okozói dott. Végre egy bozontos fej megjelent az ablakban és a korai látogatás okáról érdeklődött. — Laci, Lacikám, nagy baj töri tént — hadarta Dénes Árpád, a szövetkezet zootechnikusa. — Kapd össze magad és gyere a tehéntstállóba. Elromlott a vízvezeték. Ormos gyorsan a szobába fordult, hogy mosolyát leplezze. Tett-vett, öltözködött, vetkőzött. Az időt húzta, halasztotta, mint akinek egyáltalán nem sürgős az útja. Végre elkészült és indulhattak. Másfél kilométer az istálló, elég ahhoz, hogy Ormos átgondolja a történteket. Hosszú hetekkel ezelőtt kezdődött az ügy. A felvásárló üzem Igazgatója figyelmeztetőt küldött Juhúsznak, a szövetkezet elnökének, vizezlk a tejet az állatgondozók. Juhász nem hagyta annyiban a dolgot. Felkereste az üzemet, és kerek perec megmondta a véleményét az igazgatónak. Hogyan képzeli, hogy a közös becsületes tagjai ilyenre vetemednének?l Ha mégis eszükbe jutna, a csoportvezető a körmükre koppintana. Sőt a zootechnikusnak is kötelessége az efféle visszaélés ellenőrzése. Azt is fejéhez vágta az Igazgatónak, hogy az ő emberei nem fokolják a tejet tisztességesen. Am a' beszéd elszáll, a víznek pedig nincs ára. Az üzem csupán egy korona ötven fillért fizetett a májusban eladott tej literjéért. Ennek láttán elfutotta a pulykaméreg az elnököt. Az asztalra vágott és elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Nap mint nap váratlanul toppant az esetről. Egyedül nem vállalhatja a felelősséget. Májusban tízezer koronával károsodott a szövetkezet. Ha nem cselekszenek, júniusban is ráfizethetnek. Feltárta a gyűlésen, ml szivét nyomta. Éjfélbe nyúló tanakodás után a vezetőség megbízta Dénes Árpádot, derítsen fényt az igazságra. Ormos Laci, a gépszerelőműhely vezetője, s egyben az ellenőrző bizottság elnöke lógó orral távozott. Röstellte, hogy Juhász őt kihagyta a játékból. Pedig ha tudná... A gyűlésen észrevett valamit. Hazamenet szót is váltott az elnökkel. — Hallod-e Juhász. Te semmit sem tanulsz a TV krimi-filmjeiből? A kérdezett érthetetlen ábrázattal bámult Ormos szemébe. — Vasárnap esténként mutatják Angyalt. Betyár legény a talpán. Minden ügyet kibogoz, bármilyen bonyodalmas. Ml tán nem bírunk ezzel az egyszerű esettel? — Tán tudsz valamit? Ha igen, ki vele! — Nem kerül kézre a tettes, ha a gyilkosra bízzák a nyomozást, A szavak hallatára Juhász szembefordult Ormossal. Egy ideig tanakodtak, majd megegyeztek. Ormos becsületére fogadta, még az éjjel elintézi... A fejők türelmetlenül várják a zootechnikust, de jobban a gépszerelőt. Jó. lenne, ha a csap mtharabb útnak indítaná a kút áldott vizét. Mialatt Ormos elvonult, hogy tegyen valamit, a zootechntkus a kannákat nézegeti, amelyek üresek maradtak. Utóvégre az állatgondozók fizetése, prémiuma forog kockán. Neki is jól esik az a kis prémium, amit a tei után zsebredughat. S még valami ... Nem ér a gondolat végére, amikor pálinkás jó reggelt-tel betoppan az elnök. Eggyel tetőzi a csoportosulók számát. Végigfürkészi a lehangolt fejőket, majd Déneshoz fordulva megkérdezi: — Hány litert fejtek a legények? A kérdés elröppent. Egy ideig ott bolyongott az emberek, a tejeskannák közt, amíg elért a zootechnikus füléhez. — A víz... a vízvezeték. Elromlottl Nem volt a tehénnek tvóvize. — Mennyivel kevesebb, mint tegnap? — Száz ... száz literrel. Ormos blajos kezeit türölgetve a társalgók közé somfordái. Az elnök, amint megpillantja, vádló hangon rászól: . — Száz literrel kevesebb a tej, hogy elromlott a... — Rendbehoztam — vág az elnök szavába Ormos. — Már fejhettk a vízcsapotI KÄNnnR gAbdr Aratás előtt a kassai járásban Eoerszüret ORMOS ELINTÉZTE az istállóba. Dénes Árpádot, a zoo* technikust mindannyiszor ott lelte, j Szinte érthetetlen. Minduntalan itt t lábatlankodik, vigyázza a fejőket, az 1 igazgató mégis okoskodik. Jó lenne : tisztán látni ebben a kacifántos ügyben. t Vasárnap az esti órákban összelázU ] tóttá a vezetőségi tagokat. Tudjanak i SZABAD FÖLDMŰVES 3 1986. június 23.
