Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA FÖLDMŰVES Szakmelléklet • • • Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Megkezdődött Agronómusox, elnökök járják a határt, szemlélik a ringó gabonatáblát. Egy-egy sárgásán csillogó árpatáblánál tanácskoznak, majd valamelyikük kijelenti: „Megkezdhetnénk“. Másnap már a rendrakö után sorollik a levágott gabona, avagy kombájn után telnek a pótkocsik. Az első szállítmányokat hagyományos tisztelettel figyelik a falusi dolgozók és ezekben a napokban köszönés-féle helyett a „megkezdődött“ szóval Udvözlik egymást. Ebben az évben a jó időjárás eredményeként mintegy tiz nappal korábban kerül sor a gabonaneműek betakarítására. Általában, de főleg a nyugat-szlovákiai kerületben gazdag termést várnak. Ahhoz, hogy a jó termés a magtárba kerüljön, fontos a gyorsaság, amely egyben a szemveszteség minimálisra való csökkenését is jelenti. Ez nagyon lényeges, mert a hektáronkénti minden kiló veszteségcsökkenés néhány ezer ember egész évi kenyerét jelenti. A mezőgazdasági üzemekben ezért fontos a szervezettség, a rendelkezésre álló erők számbavétele és ésszerű elosztása. Szlovákiában a közeli napokban 435 B98B hektár gabona vár betakarításra. Az aratás dandárját manapság már nagyüzemi módon végzik, és ez jelentősen meggyorsítja és megkönnyebbíti e fontos munkát. Nem kevesebb, mint 3380 kombájn, 5680 kévekötözőgép, 3318 rendrakó és 2885 szalmaprés dolgozik majd a földeken és ha nem jön közbe valamilyen rendkívüli időjárás, a betakarításnak több mint 90 százalékát gépekkel végezzük. Sajnos, a mezőgazdaságban a „ha“ szócskával mindig számolni kell. Nem is szükséges évekre visszamenőleg gondolkozni. Elég, ha felidézzük a múlt évet, amikor az elázott talajon még augusztus végén is arattak, és a veszteség számottevő volt. Sok helyütt a többmázsás hektáronkénti szemveszteség abból is eredt, hogy későn kerültek elő a kaszák és a munkálatok közben a szem egy része kihullott. Az idén is lehet hasonló Időjárás, és ezért ha szükségesnek látszik, időben meg kell verni a kaszát és lehetőleg viaszérésben aratni a gabonát. A múlt évben az ipari munkásokat is csak akkor hívták segítségül a szövetkezetek Irányítói, amikor már égett a talpuk alatt a talaj. Pedig a falvakból üzemekben és más helyeken dnlgozók időben Is nyújthatták volna a segítő jobbot és akkor a tarló helyett a zsákba peregnek a gabonaszemek. Mivel többezer gép dolgozik a határban jó szervezést kíván a gépek kiszolgálása, a folyamatos karbantartás, a gyors javítás, amelynek az előfeltétele, hogy legyen elegendő alkatrész. Csak akkor haladhat zökkenőmentesen az aratás, ha alapos a felkészülés és átgondoltan törődnek azzal, hogy minden rendelkezésre álló gép üzemben legyen. A munkálatok ütemét lassíthatja vagy serkentheti a dolgozókkal való törődés. Több helyen sokoldalúan gondoskodnak az aratókról és az étkezést is úgy oldják meg, hogy minél rövidebb időre essen ki a gép s így maximálisan kihasználják jó időt. Az is lényeges, hogy a népi fogyasztási szövetkezetek alkalmazottai fokozottabban törődjenek a sörellátással, és a különböző frissítő felszólgálásával. Sok függ tehát attól, hogy a gépek irányítói semmiben ne szenvedjenek hiányt, s így minden figyelmüket a gabona betakarítására fordíthassák. Ez még fokozottabban vonatkozik azokra a kombájnosokra, akik az északi járásokból jönnek segltkezni, mivel ott a gabona később érik. Ne forduljon az elő, mint a múltban megtörtént, hogy nem volt megfelelő szállás, tisztálkodási lehetőség és koszt a segitőkezet nyújtóknak. Az utóbbi években örvendetesen javult a helyzet a szalma betakarításánál is. Alig került a szem a zsákba, az ügyes emberi kezek máris magas kazlakat emelnek a bálázott szalmából. A mellékterméssel való törődés eredménye, hogy bár már az új termést aratjuk, mindig találunk megszürkült tavaszi kazlakat. Sok mezőgazdasági üzemben végre elértük, hogy nemcsak a takarmány, hanem a szalma is megérte az újat. Legyen ez példa az olyan szövetkezetek előtt, ahol még mindig nem fordítanak kellő gondot a szalma Időbeni betakarítására, s Így annak a jó része tönkremegy az esős időben. Lényeges kérdés, hogy az aratási munkálatokat végzők anyagilag is érdekeltek legyenek a nagyobb munkaeredmények elérésében. Ezért föltétlenül szükséges, hogy már a munkálatok megkezdése előtt minden dolgozó ismerje, hogy milyen a munkadijazás módja — érvényesül-e következetesen ,hogy aki több és jobb eredményt ér el, nagyobb anyagi elismerésben részesül. Azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a sürgős nyári munkák sikere nagyban függ a szervezőktől, irányítóktól. Az emberek munkakedvét nagymértékben lehet növelni a munkakörülmények javításával és a baleset elhárításával. Sok munkát, kiesést, ember) szenvedést meg kell akadályozni, ha a gépeket ellenőrzők csak akkor ismerik el üzemképesnek a betakaritögépeket, ha azoknn hiánytalanok a balesetvédelmi berendezések. Persze az is lényeges, hogy a dolgozók ismerjék és munka közben be is tartsák a balesetbtztnnsági előírásokat. Gazdag termést vár az ország, s abból jelentősen kiveszik a részüket a dél szlovákiai mezőgazdasági üzemek is. Amíg tavaly ebben az időszakban sokezer hektáros gabonatáblák halódtak a szennyes ér alatt, addig ma napság csodálatos gazdagságban hajlonganak a dús ka lászok A mezőgazdasági üzemek dolgozói, vezetői, szemükben büszke ténnyel gyönyörködnek a megás hozamokat Ígérő gabnnatengerben és hagyományos tisztelet tel emelik meg kalapjukat a kenyérgabona előtt. Ez a tisztelet egyben a felelősségérzet is, és a magvetők ezekben a napokban azért nem Ismernek fáradtságot és mindent megtesznek, hogy a mindennapi húst, tejet, sört és sok mást adó szemekből minél kevesebb vesszen kárba. Ások nyarat megélt földművesek már egy hónappal ezelőtt bizonygatták, hogy idén Péter-Pál előtt teljes erővel aratjuk a kenyérgabonát. Ogy látszik, igazuk lesz. Mert a repce és az őszi árpa sokkal előbb került le lábról, mint a múlt évben. A nagy meleg gyorsan szőkítette, érlelte a gabonatáblákat. Az ügyesebb szövetkezetekben, állami gazdaságokban már pontot is tettek a „klsaratásra“, mert így Is nevezhetjük a repce és az őszi árpa begyűjtését. Az érsekújvári, a lévai és a losonci Járásban tett útunkon meggyőződtünk arról, hogy az aratási munkák mellett jól halad a növényápolás és a takarmánybegyűjtés is, sőt a növényvédelemre is gondolnak. Az Érsekújvárt Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon Orgoüová Anna növényorvos elégedetten beszélt a növényvédelemről. Eredményesen harcolnak a répatetű, a krumplibogár ellen és permetezik a dohánytáblákat, a szőlészeteket, hogy megelőzzék a peronoszpóra keletkezését. Répatetű ellen 5118 hektárt permeteztek, ebből 2300-at repülőgéppel. Duran Ludovlt agronómustól megtudtuk, hogy a takarmánybegyűjtés sem marad le, sőt az első kaszálást már a legtöbb helyen • begyűjtötték. Élenjár a Zitává egyesített szövetkezet, ahol 496 hektárról gyűjtötték be az évelőket és száraz állapotban 47 mázsás hektárhozamot értek el, a réti széna pedig 37 mázsás hektárhozamot adott. A repcét ebben a járásban is pár nap alatt learatták és készülnek a kenyérgabona aratására. A kombájnok javítása jól halad, a begyűjtésben nagy segítséget nyújtanak majd a nagy befogadó képességű szalmaszállító pótkocsik. Egy hektárról négy Ilyen kocsival el lehet szállítani a szalmát. A hőmérő higanya már 30 fok fölé emelkedett, amikor megérkeztünk a lévai járásba. A határ Itt is tele volt emberekkel, gépekkel. Aratták a repcét, az őszi árpát és magasodtak a szénakazlak. Minden épkézláb emberre jutott munka. De akadt olyan szövetkezet is, ahol pihenőt tartottak. Mégpedig a nagysallói szövetkezetben, ahol Pakusza Lajos, a szövetkezet elnöke és Holub Mihály agronőmus teljes nyugalommal kijelentette, hogy az utolsó szál szénát is begyűjtötték, a növényápolással is végeztek, tehát aratásig egy kis pihenőt tarthat a tagság. Persze az eredmény nem véletlen. Kiválóan szervezték a munkát, s a szénabegyűjtésben nagy segítséget nyújtott a T—172-es német rakodógép. A herefélék hektárhozama 50 mázsán felül van. Jó kedvük már csak azért is indokolt, az összes gépük készen áll az aratásra. Öbert Kálmán, a kissárói szövetkezet elnöke is elégedett a munkákkal. A repcét itt is egy-kettőre learatták és készülnek a nagy aratásra. Gazdag termésre számítanak, hisz becslésük szerint a Bezosztája hektáronként megadja a 40 mázsát. Jogos a bizakodás, hisz már tavaly is 39,5 mázsát adott ez a büzafajta. Szódon, Nagy Máté ökonómust találtuk az irodában. Alig néhány órája értékelte a takarmánybegyüjtés eredményeit. Száraz állapotban a lucerna 40 mázsát, a gomboshere pedig 58 mázsát termett hektáronként. Ők is befejezték már a növényápolást, gépjavítási gondjaik nincsenek, mert nemrég kaptak egy új SZK—4-es szovjet kombájnt. Verebes Lajosnak, a garamvezekényí szövetkezet elnökének viszont egy kissé főtt a feje, mert még elég sok takarmányt kell begyűjteni. Szerinte több takarmányuk lesz, mint tavaly szalma volt. A gépjavítással itt is igyekeztek. De még sürgősen kellene egy rendrakó. Az aratástól nem félnek, mert a Turöianské Teplice-i ÁG is kisegíti őket. Az oroszkai szövetkezetben a vezetőség épp brigádosok szervezésével foglalkozik. A cukorgyártól akarnak kérni néhány szakembert a gépekhez, meg jól jön a „gyalogos“ segítség is. Dicsérik Pethö Lajos tanítót, aki a legszorgalmasabb brigádosuk volt a múlt évben is, és jó munkájáért nem kevesebb, mint 7,80 mázsa gabonát vitt haza. Idén segédkombájnosnak osztották be. Határjárásunk második napján még tartott a nagy forróság, és több problémával találkoztunk. Gombkötő Vilmos, a deméndi szövetkezet mechanizátora például panaszkodott, a kévekötő-aratógépekre, még mindig hiányzik két darab asztalponyva. Viszont a kereskényi gépeílátők cinikusan azt mondták neki, hogy ha eredményt akar elérni, minden nap üljön ott. A szalatnyaí szövetkezetben (Folytatás a 2. oldalon) Randevú a hafárúton ringó gabonatáblák között lévő kocsiúton két férfi vizsgálja szakértő szemekkel a gazdag termést ígérő életet. — Nem érett még kasza alá? — köszönök rájuk. — Maholnap nekiengedjük a kombájnt a kenyérnek valónak, — válaszolt tört magyarsággal a fiatalabbik. — Mielőbb hozzálátunk — mutat a magasabbik a dülőút másik oldalán lévő sűrű kalászú őszt árpa táblára. Kiderült, hogy a nagycétényi és a nitriankai szövetkezetek határán vagyunk és a két agronómus, Guderna Sándor és Csámpai Sándor , találkozott a semleges zónán egy kis eszmecserére. Guderna mérnök már a harmadik éve tevékenykedik Nagycétényben, s nagy érdeme van abban, hogy a szövetkezet gazdálkodása jelentősen megjavult. A fiatal mérnök azonban nemcsak jó szakember, hanem jó pedagógus is. Igyekezett magyarul is megtanulni, mert tudja, hogy a falusiakkal így ért legjobban szót. A szomszéd Sándor öregdiákként végezte el Nyitrán a mezőgazdasági technikumot, mivel érezte, ha lépést akar tartani a fejlődéssel, ez elengedhetetlenül szükséges. A két szakember a „több szem, többet, lát több fej többet tud" alapján rendszeresen találkozik és elbeszélgetnek a hogyan jobbanról. Hasznos eszmecserék ezek s azért is fontosak, mert nem kísérleteznek egyszerre, hanem megegyeznek, ki-ki próbáikon zik egy-egy szervezési vagy tervezési módszerrel. A cukorrépa megmunkálásánál péU dául a nyttrtankaiak kísérleteztek új módszerrel, ami nagyon bevált és jövőre minden bizonnyal már a szomszédok is hasonlóképpen oldják meg a cukorrépa geyelését, kapálását. Vajon mi új van a nitríankalak szervezésében? A kiscétényből és Csehyből egyet sült EFSZ-ben mindig komoly gondot okozott a cukorrépa egyélése, kapálása. Az állattenyésztésben dolgozók nem akartak részt vállalni a fontos munkából, holott g prémiumra sem sajnálták a pénzt. Mással kellett hát próbálkozni, ami jobban mozgósítja az embereket. Az agronómus tanát csára úgy döntött hát a vezetőség, hogy a tagok annyi kukoricát kap-i nak részibe f negyedébe] kapálni, ahány ár cukorrépát elpártolnak. Amikor a vezetőség álláspontját kU hirdették, a tagok egymás után je* lentkeztek, s alig jutott az igénylők* nek kapálntvaló. Mivel emellett prémiumot is fizet* tek a minőségi és gyors egyelésért, a fontos munkát néhány nap alatt esivégezték, s most olyan dús, sötét levelű a répatáblájuk, hogy a környé* ken párját ritkítja. Ebből a kis példából ts látni, hogy a szövetkezet határán gyakran találkozó szakemberek rendszerint kisütnek valami okosat, ami előrelendíti a gazdálkodás szekerét. TÓTH DEZSŐ Bratislava, 1986. június 25. Ara 1,— Kés XVII. évfolyam, 25. szám. ] A két randevúzó Sándor
