Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-18 / 24. szám

A POSTAGALAMBOK LÉLEKTANA Galambjaink társas lények. Csak akkor érzik jól magu­kat, ha hozzájuk hasonló­kat találnak egy bizonyos területen. Egy galambdúc­ban, amelyben 20 pár ké­nyelmesen elfér, három ga­lamb elveszettnek érzi ma­gát, és legtöbbnyire elhagy­ja a dúcot. Szelektív visel­kedési mechanizmus által csak bizonyos párt válasz­tanak. Ennek következmé­nye, hogy egyes galambok semmiesetre sem párosítha­­tók egymással. A postaga­lambok esetében mindenek­előtt az optikai és akuszti­kai ingerek hatnak, a vegyi és érintkezési ingerek egyál­talában nem jutnak szerep­hez. A háziasítás az állatok ‘tulajdonságaiban bizonyos változásokat okozott. így míg a galamb esetében test­alkata a háziasítás folyamán alig változott, nagymérték­ben változtak örökletes tu­lajdonságai és viselkedése. fBrieftaube, Düsseldorf) A tojássárgája piginentációja A tojássárgája színe ke­reskedelmi és fiziológiai fontosságú. A természetes karotinforrások nem mindig elegendők a kívánt sárga­­színeződés kiváltására. A to­jótápoknak kiegészítése sta­bilizált szintetikus karoti­­noidokkal a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módszer a tojássárgája kívánt szín­árnyalatának elérésére. Bé­­ta-apo-8’ karotinnal és béta­­apo-8' karotinsavval végzett vizsgálatok adták a legkielé­­gítőbb eredményeket. (World Poultry Congr.) RESERPIN hatása a nyércekre A ketrecenként 2, 4 és 8 állatnak darabonként napon­ta 0,04—0,08 mg reserpint * adva a prém normális éré­sének megkésését, az ivar­­érettség idejének kitolódá­sát tapasztalták. (Quart. Bull. East Lansing) A kor befolyása a merino-húsjuhok zsíros gyapjútermelésére A merino-húsjuhok zsíros gyapjúhozama 3 éves korig növekedik. A legnagyobb hozamot 3—5 éves koruk­ban érik el, 6 éves kortól csökken a zsíros gyapjúho­zam. (Ziv. vyroba) ÉZ vről évre súlyos veszte­­^ ségeket okoz e beteg­ség a nagy- és kistenyészetek­­ben egyaránt. Főleg augusztus­tól novemberig tizedeli a ba­romfit, de sokszor ki is söpri a háztáji udvarokból. Nem vá­logat, mint a tyúkpestis kór­okozója, mely csak a tyúkot viszi el. A bipoláris aviseptikus nevű bacilus a tyúkot, a ka­csát, libát és a többi szárnyas madarat is elpusztítja. A be­tegség állatról állatra terjed, főleg a kiprüszkölt orrváladék­kal és ürülékkel. Ismerkedjünk hát meg e be­tegséggel, — amely a háziasz­­szonyoknak oly sok gondot okoz, — de főleg azzal, hogyan keletkezik és mivel védekez­zünk ellene. Őrizzük meg jól e szakmellékletet és vegyük elő gyorsan, ha a szomszédnál döglik a tyúk. Gyorsan azért, mert a betegség is néha úgy jön, mint az áradat. Este még jóllakva ülnek fel a tyúkok az ülőre, reggelre meg már négy­öt döglötten fekszik az ólban. Máskor viszont jóval lassúbb a betegség lefolyása. A felbor­zolt tollú, szederjes tarajú tyúk szomorúan gubbaszt, nem eszik és néhány nap múlva megdöglik. Sőt idült formája e betegségnek több héten át is elhúzódik, míg a tyúk tel­jesen a húsát veszíti és elpusz­tul. A betegség e formája könnyen összetéveszthető a tu­berkulózissal. Nem részlete­zem, hogy a leggyakrabban előforduló baromfi betegség a klinikai tünetek és a bonclelet alapján, hogyan különböztet­hető meg egymástól. Ez az ál­latorvos dolga, sokszor nagyon is nehéz feladata. Mi elégedjünk meg azzal, hogy a tyúkpestis a vízi szár­nyast nem támadja meg. Ha pestis ellen a tyúkállomány be van oltva, és mégis döglik, ak­kor az elhullás oka valószínű­leg kolera. Baromfikoleránál, ha a betegség elhúzódik, a májban mákszem, gombostűfej nagyságú sárgás, elhalásos gó­cok láthatók. A lép mindig normális, a bél nyálkahártyája kipirult, gyakran vérömléssel tarkázott. A baromfikolera rendszerint a ragályanyag be­­hurcolásával terjed. A baromfitenyésztők káros szokása, hogy a dögöt, való­színűleg kényelmi szempontból odaadják a cigánynak. A ci­gányság zöme az utóbbi időben kulturáltabb, de egy nem szép és káros ősi_ szokásról, a dög­evésről egyesek, közülük még mindig nem tudnak lemondani. Ássuk el vagy égessük el ezért mindnyájunk érdekében a ba­romfihullát úgy, hogy ahhoz senki és semmi hozzá ne fér­hessen. Ha a ragály-anyag vagy az említett módon, vagy más úton a portára került — és a tyúkállomány a kolera iránt hajlamossá vált — úgy a ko­lera fellépése és terjedése már be is következett. A leggyakrabban előforduló hajlamosító okok a követke­zők: az eltetvesedés, a bélfér - gesség, a hideg, piszkos ól, a vedlés, a hőmérséklet ingado­zása szennyes és kevés ivóvíz, a nem megfeleld takarmányo­Baromfikolera Csehszlovák juhfejőgép A juhok rég óhajtott gépi fejését segít megvalósítani a Moszk­vában kiállított, s a pelhrimovi Agrostrojban gyártott DO—8 típusú fejőgép. Nyolc fejőállásában 40 juhból álló állomány fejését lehet fennakadás nélkül elvégezni. Ez a fejőberendezés stabil, de felállítható a legelőn ts. Ez esetben kétmotorqs dieselagregátumot kell az áramfejlesztésre üzembeállítani. Hasonló a DO—16 jelzésű gép is, amely 1000 juh fejését lát­hatja eL (Foto: Kucsera Sz.) félgrammos Sulfadimidin vagy Sulfaguanidin tablettát adago­lunk. Egy ember kinyitja a baromfi csőrét, a másik köny­­nyűszerrel a torkába nyomja a tablettát. Hat nap elmúltá­val a még egészségesnek látszó baromfi kezelését a következő orvossággal folytatjuk, öt na­pon át: 4 dkg Sulfaguínoxalint (sárga színű por) belekeve­rünk egy liter vízbe és ehhez tíz dkg lúgkövet adunk. E ke­verékből naponta egyszer, tyú­konként fél kávéskanálnyit jól összekeverünk a lágy eleséggel és ezzel az orvosságos takar­mánnyal etetünk reggel. A Sulfaguinoxalin nevű or­vosságot a gyógyszertárakban nem igen kapjuk meg. Ezt az állatorvosi központok adják ki. Ha az orvosságos kezelés alatt sikerül eltávolítani a hajlamo­sító okokat (hőingadozás ki­­egyenlítése, bélférgesség stb.), úgy a vész terjedését sikerrel megállíthatjuk. A baromfikolera a bejelentés kötelezettsége alá tartozó jár­ványos betegségek közé tarto­zik. Minden baromfitula jdonos ezért köteles e betegséget a HNB-nek, vagy az állatorvosi szolgálatnak bejelenteni. A bejelentésnek az az értel­me, hogy az állatorvos idejé­ben értesüljön a járvány fel­lépéséről, és szaktanáccsal lás­sa el a nagy gondban lévő háziasszonyokat, akik közül sokan kénytelenek nélkülözni az elhullások miatt a legizle­­tesebb állati termékeket. Dr. Izsót Zoltán, körállatorvos, (Rimaszécs) zás, valamint a vitamin, főleg az A-vitamin hiány. Azokban az udvarokban, ahol e hajlamosító körülményeket a tenyésztőnek még a betegség fellépése előtt sikerül kiküszö­bölnie, a kolera nem lép fel még akkor sem, ha már a szomszédék kapuján kopogtat. Ahhoz, hogy e hajlamosító okokat, vagy megelőző intéz­kedéseket végrehajtsuk, már nem annyira tudományra, mint inkább akaratra és elővigyáza­tos munkára van szükség. A tetveket az ól és a tyúkok DDT-vel történő beszúrásával irtjuk. A bélférgesség ellen jó a rézgálic (kékkő) rendszeres adagolása az ivóvízbe. Naponta minden liter vízbe három gramm kékkövet szórunk. Az ólat sürgősen ki kell tisztítani, s négy százalékos Chloramin­­nal vagy Chlorseptollal beper­metezni, majd kimeszelni. A tyúk szereti a meleget, ős­hazája Ázsia. Ezért tanácsos a tyúkólat megjavítani úgy, hogy nyár utolján meleg legyen. Október, november hónapok­ban a hőmérséklet erősen in­gadozik. A nappalok melegek, míg éjszaka a levegő lehűl. A latyakos, szeles novemberi napokon már valósággal szen­ved a tyúk. Ilyenkor különösen fontos, hogy a hőveszteséget a baromfi megfelelő vitamin­dús, jő takarmányozásával és meleg óllal pótoljuk. Ha a kolerajárvány már a portán van, a leírt intézkedé­seken kívül orvosságok, szul­­fonamidok, adagolásával lehet jó eredményt elérni. Három na­pon át egy-egy napi kihagyás­sal tyúkonként, kacsánként

Next

/
Thumbnails
Contents