Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-18 / 24. szám

Mire ügyeljünk a kispulykák nevelésekor ÜÉHÜ Közép-Európában a legelterjedtebb pulyka fajta a Bronz-pulyka. Edzett fajta, amely éghajlatunkhoz alkal­mazkodott. A tojó súlya 5—7 kg, a kakas súlya 10—12 kg. Tekintettel arra, hogy a pulyka tartása csupán addig költséges és gondozása addig kíván nagyobb elővigyá­­zatot, amíg a fején a vörös-dudorokat ki nem hányja, ezért tenyésztése, tartása minden szempontból gazdasá­gos. Már csak azért is gazdaságos, mert kettős hasznot hajt. Az egyik haszon az, hogy rovarevő és a legelőkön, lucernásokban és egyéb helyeken valósággal kiirtja a kárt okozó rovarállományt. A másik haszon az, hogy kiváló minőségű, finom rostozatú húst termel, viszony­lag igen olcsón. Hogyan neveljük a pulykákat? Mint már említettem a puly­katenyésztés előnye, hogy csak addig kell gondot fordítani a pulykapipékre, amíg a nyaka­kon a „vöröset“ ki nem hány­ták. Addig egy kissé kényesek és ügyetlenek. A kelés után célszerű 24 óráig a kotló alatt hagyni a pipákét, majd utána meleg helyen kell elhelyezni őket. Ha keltetőüzemben kel­tetjük a kispulykákat, akkor megfelelően temperált nevelő­ház szükséges. Egyelőre a ház­táji méretekben történő neve­lést tárgyaljuk, ami azonban lényegében azonos a nagyüzemi neveléssel, csak kisebbek a csoportok. A pulykakotlő igen kiválóan költ és jól nevel. A pulykapipék gyámoltala­nok, kényesek, eleinte igen gon­dos és körültekintő ápolást és gondozást kívánnak. Naptól, széltől, huzattól, hidegtől, eső­től, de még a harmattól is vé­deni kell őket. A kispulykák nevelésére igen alkalmasak a használaton kívül álló kerté­szeti üvegágyak, illetőleg üveg­házak, melegházak. Amikor megerősödnek és már jól fo­gyasztják az eléjük rakott ele­­séget, akkor naponta egy-két Gépikeltetésü kispulykák az egri keltetőben órára ki lehet engedni őket a szabadba. Ha szeles az időjá­rás, akkor még meleg esetén is óvakodjunk kieresztésüktől, mert könnyen megfázhatnak. A pulykapípe begye igen ki­csi, ezért etetésüket az első idő­ben naponta 8—10-szer végez­zük. A helyiség, ahol tartjuk őket, lehetőleg olyan hőmér-White-Empire nagytestű pulykák a lábodi Lenin tsz-ben tSomogy megye) sékletű legyen, mint a csibék esetében. Ha a kis pulykák az anyjuk alá húzódhatnak, akkor a gond lényegesen kisebb. A ne­velőházban az első héten a 20— 22 C fokot tartani kell. Ha az időjárás olyan, hogy kint is 20 fok fölé emelkedik a hőmér­séklet, akkor a nevelőket csak akkor kell fűteni, ha ott a hő­mérséklet kisebb a kintinál. A pulykapipék takarmányozása A pipák takarmányozása so­rán úgy kell eljárni, akárcsak a naposcsirkék nevelésekor, ta­karmányozásakor. Ha csak egy mód van rá 2—3 óránként etes­sük őket. Ezt meghálálják, mert gyorsabban növekednek és ha­marabb kiengedhetök a szabad­ba, amikor azután csak őrizni kell őket. A kispulykák rend­kívül gyorsan fejlődnek, ezért ^takarmányozásuk alkalmával mindent el kell követni, hogy .gyors fejlődésükhöz a megfele­li j összetételű takarmányt kap­nák. Fontos, hogy a takarmány­­jban fehérje legyen bőven. A 'nagyüzemi pulykatenyésztés könnyebb, mert gyárilag elő­állítható tápot kapnak a puly­kapipék, amely tápnak a fe­hérje tartalma 22 %, vagy e fölött van. A háztájiban nevelt pulykák­nál már nagyobb a gond, mert magunknak kell előteremteni a szükséges fehérje mennyisé­get. Erre a célra igen jól meg­felel a tehéntúró és a kemény­re főtt tojás. Az állati eredetű fehérje tehát a kukoricadará­hoz, vagy árpadarához keverve minimum 20 % legyen. A fe­hérje 25 %-nál nagyobb meny­­nyiségben történő adagolása már felesleges. Igen kedvelik az apróra vágott zöldlucernát és zöldhagymaszárat. Éneikül talán kispulykát felnevelni nem is nagyon lehet. Ha bőségesen tudunk a kispulykáknak zöld­­lucernát adagolni, akkor az ál­lati eredetű fehérje adagot ará­nyosan csökkenteni lehet. Ves­sünk a konyhakertben az ágyak szélére salátát, mert jó apróra összevágva és darával keverve ezt is igen kedvelik. Száz -pulykapipére naponta 0—8 főttojás számítható, de ha finom zöld lucernaszecskával etetjük őket, akkor ez a szám 4—6-ra csökkenthető. Ha lehet ezt a takarmányozást tartsuk legalább 10—14 napig. Ne fe­ledkezzünk meg a szénsavas takarmány-mész adagolásáról sem. A pulyka igen gyors nö­vésű és a csontok növekedésé­hez fokozott mértékben igényli a takarmánymeszet. A sok zöld­etetéstől óvakodjunk. A zöld­ségfélék túletetése könnyen hasmenést okozhat. Ebben az esetben csak száraz darát sza­bad etetni velük. Értelemszerű, hogy a fehérje pótlásról ebben az esetben is gondoskodni kell. Ha a kispulykák elérték a kéthetes életkort, szépen fej­lődnek, s az időjárás Is ked­vező, akkor fokozatosan meg­kezdhetjük szabadba engedésü­ket. Az első napon egy-két óra Az Izraelbe kivitelre kerülő pulykaszállítmány csomagolása a debreceni baromfifeldolgozó üzemben. (A szerző felv.) hosszat lehetnek a szabadban. Övjuk őket az erős naptfizéstőL Lehetőleg árnyékos helyre hajt­suk őket. Egy hét elteltével hosszabb időre is kiengedhet­jük őket. Két hét után pedig az anyjukkal együtt egész nap nyugodtan kint lehetnek. így lényegesen kevesebb takart mányt fogyasztanak a zsákból, mert a rovarokat, kukacokat, lárvákat felszedik és ez a ter­mészetes takarmány napi ele­­ségük jelentős százalékát je­lenti. Neveljünk minél több pulykát, mert mind a család, mind a közösség húsellátását kitünően tudjuk vele javítani. Szikara András (Bp.) A sokkhatás A sokkhatás az állati szervezet túlterhelése valamely stres­­ser (sokkhatás okozója) által. A baromfitenyésztésben a sokk­hatással kapcsolatban először is az alkalmazkodási képessé­get, amely örökletes tényező, kell tenyészkiválasztás útján növelni. Az alkalmazkodási képesség ellenőrzése — mester­ségesen kiváltott sokkhatással — az állatok súlyvesztesége, vagy a fehér vértestek számának meghatározása útján történ­het. Minthogy az alkalmazkodási képesség az agyalapi mirigy és a mellékvese működésétől függ és a belsőelválasztású mi­rigyek működése és a növekedés, valamint termelőképesség között szoros kapcsolat van, a stress-reakciók segítségével fontos útmutatást kaphatunk az állatok hízékonyságára és tojástermelőképességére A gyakorlatban a súlyosabb stresso­­rokat, megfelelő környezet kialakításával meg kell előzni, és főként a takarmányozás útján fokozni kell az alkalmazkodási képességet. Amennyiben elkerülhetetlen stréssorok alkalmaz­kodási megbetegedéseket okoztak, úgy ón. „stresstakarmány“­­nyal azok könnyebb lefolyásúvá válnak. (Dtsch. Gefl. Wirtschaft) A tyúktojás fertőtlenítése keltetés előtt A tenyésztojásokat a követ­kezőképpen fertőtlenítették: telített eritromicin-oldatot ké­szítettek 4,5—5 mg/ml arány­ban, 1 g antibiotikumot oldva 10—15 ml alkoholban. Ezt hoz­­záöntötték +1 C’-ra hűtött 1 : 20 000 furazolidon-oldathoz. A keltetés kezdete után 4—18 óra múlva a tojásokat tálcán kiszedték a keltetőgépből és 30 percig az oldatban tartot­ták, 4—S C’-on. Az antibiotikum 15—35 egység/ml mennyiségben a tojásba nyomul, és a fejlődő embrióban 5 napig megmarad. Az ily módon kezelt tojások kelése 7,8—9,2 %-kal jobb volt, mint a kontrolioké. (Veterinarija)

Next

/
Thumbnails
Contents