Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-18 / 24. szám
Nyíltvízi kacsahizlalási kísérletek csatartási kísérletek fontosságát, hiszen az NDK-ban négy éven belül már nagyobb termelési értéket képviselnek a kacsák, mint a halak. Két halastavon azt vizsgálták, hogy a nyíltvízi kacsahizlalásban hogyan értékesül a nedves-morzsáit és a száraz takarmánykeverék, ezekkel milyen végsúly érhető el és a kétféle etetési eljárásnál mekkora a takarmányveszteség. Kimutatják, hogy a szomszédos kontroll tő haltermeléséhez képest a kacsatartás mennyire növelte a haltermést. A tavakat villanykarámmal, majd ennek alkalmatlansága miatt drótkerítéssel választották el egymástól. Így már csak kisebbfokú keveredés állt elő a 2. falka két csonortja közölt. Két kísérleti tavon (1,7 ha és 1 ha) 300 db/ha népesítésben két növendékkacsa falkát hizlaltak fel. A nedves-morzsás takarmánnyal naponta háromszor etetett kacsák nagyobb súly értek el (2,52 kg), de 1 kg súlygyarapodásra a hizlalás időszakában több (5,1 kg) takarmányt fogyasztottak. Az önetetőkből száraz eleséget fogyasztó másik falka súlya 2,43 kg, takarmányfogyasztása 1:4,37. Csak a második kísérleti falka adatai adhatnak tájékoztatást, itt a 2,84 %-os darabveszteség is normálisnak tekinthető. Az első falkát az értékelésből kizárták a keveredés és a rókák okozta szokatlanul magas (12 °/o-os) darabveszteség miatt. A vízi etetőasztalok és önetetők alá a vizszintnél 30 cmrel mélyebben nagy bádogtálcákat helyeztek a kiszórt takarmány felfogására. Ezeket perion hálóval vonták be, hogy a kiszórt takarmányhoz a halak se férhessenek hozzá. Az összegyűlt takarmányt a víz leöntése után kiszárítva 3—4 naponként mérték. Az önetetőben tárolt száraz eleségből a kacsák átlagosan 2,1 °/o-ot szórtak ki, a nedvesmorzsás eleségből csak 1,1 %-ot. Mindhárom tavat 1957-től 1960-ig pontyivadék nevelésére használták. Az ivadék súlygyarapodása a későbbi kontroll tóban 210 kg/ha, a későbbi kísérleti tavakban pedig 275 és 292 kg/ha volt. A szerzők ezekhez viszonyítják az 1962 évi kísérlet értékeit. Az előző 1961. évet kizárják az értékelésből a nagy (95 százalékos) ivadék veszteség miatt. 1962-ben mindegyik tavat 1000 db/ha kétnyaras ponttyal népesítették, egyformán takarmányozták (12,7 q/ha), trágyázták és meszezték. A kontroll tó halainak súlygyarapodása 489,5 kg volt, azaz 279,5 kg-mal több, mint a korábbi ivadéknevelésben. Ha ezt a számot mint a gazdálkodási módszer változtatásával elért többlet értéket a másik két tó 707,1 és 593 kg/ha nettó haltermeléséből is levonják, a kacsatartás javára 152,6 kg/ha többletsúly mutatható ki az 1,7 ha-os tóban (száraz kacsaeleség) és 21,5 kg/ha az 1 ha-os tóban (nedves kacsaeleség). Mivel hektáronként két ízben 300 kacsát tartottak 38—38 napig, a veszteséget levonva 20 ezer „kacsanap“ és — az április közepétől október közepéig tartó tenyészidőre átszámítva — 111 kacsa jut egy ha-ra. E számítás szerint a haltermést minden kacsa 1,4, illetve 0,2 kg-mal növelte. A többlettermés nagyobb részben a tótrágyázásnak, kisebb részben a kiszórt kacsatakarmány, mint póthaleleség értékesítésének tulajdonítható. A kacsák ugyanis takarmányuknak csak 1,6 °/o-át szórták a vízbe, lmonként 76,8 kg-ot, míg a halak átlagos súlytöbblete 87 kg volt. A szerzők hangsúlyozzák német kutatók részéről eddig elhanyagolt további halastavi kaKrause, C.—Éppel, S.: (Dtsch. Fisch. Ztg, — kivonat) A Tatai Tógazdaság 30 tóegységének mindegyikén állag 5000 kacsa felnevelését tervezik 2,30 kg-os átlagsúlyban. A Pekingh Landesmann fajtájú kacsák kb. 18 napos korig az előnevelik ben, majd a tó vizén tartózkodnak, míg 7—8 hetes korban elérik a 2,10—2,50 kg os súlyt. (Foto: Szikora A.) lasztásában és vásárláskor ezek minőségéről áttekintése kellene hogy legyen. A nyáj további nemesítése és az utódok termelékenysége ugyanis alapvető mértékben függ a kos tenyészértékétől. Nem szabad megfeledkeznünk a növendékállatokról és az állomány felújításról sem. A bárányokat meg kell nyírni. Fontos, hogy ne sántítsanak és erőnlétük a megkívánt legyen. Póttakarmányozásukra darát használjunk. Legeltetésüket lehetőleg olyan helyen végezzük, ahol a közelmúltban nem legeltettünk és védjük őket az erős napsugártól, (főként ha rövid a gyapjúk), nehogy napszúrást kapjanak. JANIK JAROSLAV. mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának juhtenyésztési előadója és a választott jerkebárányok pároztatása. A fejőssel ehhez kell igazodni, és az anyajuhok úgynevezett szárazra állítását már júliusban meg kell kezdeni. Főként azokat az anyajuhokat szükséges különös figyelemmel előkészíteni, amelyek ikreket hoztak napvilágra. Mihelyt a juhász a nyájat így előkészítette a zootechni-. kussal és a tenyészállat nyilvántartó központ munkatársával minden kos, sőt pótkos részére, valamint minden anyára vonatkozóan kidolgozza a herregtetési tervet. A nyáj fejlődése és termelékenységének emelése érdekében a tervszerű pároztatás nélkülözhetetlen. Az üzekedést kísérjük figyelemmel, a pároztatást irányítsuk és ezeket, valamint a vemhesréggel kapcsolatos adatokat naponta jegyezzük fel. A juhásznak részt kellene vennie a tenyészkosok kivátosan előkészíti az eladásra, aminek időpontja szerint gondoskodik a juhász az állatok nyírásáról, jó ha legalább 3 cm hosszú a gyapjú, mert így előnyösebben értékesíthető. Ugyancsak gondoskodni kell a tenyészkosok pároztatásra történő előkészítéséről. Ehhez tartozik az állategészségügyi vizsgálat, a körömápolás, amely a lesántulástól óvja az állatot, valamint a jó erőnlét elérése és fenntartása. Követelmény a tenyészkosok jó bejáratása a kifutóban vagy a legelőn, ami egyik biztosítéka a jó pároztatásnak. A megfelelő erőnlét fenntartása a pároztatás, vagy berregtetés 4—5 hetes időtartamára okvetlenül szükséges, hogy egészséges és kiegyenlített növendékállatok születésére adjanak alapot. Egyes nyájakban, illetőleg tenyészetekben már augusztusban megkezdődik az anyajuhok A juhok etetésekor mindé* * nekelőtt legelési készségüket igyekszünk kihasználni. Törekedjünk a takarmánykeverékek tarlója, vagy más alkalmi legelő értékesítésére. A takarmányadagot a növényzet minőségi összetétele szerint darafélékkel egészítjük ki. Az anyákat és az idei jerkebárányokat fokozatosan előkészítjük a pároztatásra és a vemhességi időszakra. A jó erőnlét, a biológiailag teljes értékű takarmányadaggal történő helyes etetés erős ivarzást vált ki és így feltehetően magasfuhó szaporodás várható. Ezért a juhász a nap folyamán céltudatosan többször változtatja a legelőt. Legeltetéskor a juhász figyelemmel kíséri az anyák egészségi állapotát és egyúttal kiválogatja őket. A beteges, nehezen járó, valamint elöregedett anyajuhokat (amelyeket már nem tanácsos teleltetni) megjelöli, s ha arra lehetőség van, elkülöníti őket a nyájtól. Ezeket mint vágójuhokat fokoza-Jukienyésztési teendők
