Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-18 / 24. szám
II. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1966. JÚNIUS Egy vagy több évig tartsuk a tyúkot? Sokat vitatott, hogy a tojótyúkokat egy vagy több évig érdemes e tartani. E kérdésre csak az összes körülmények számbavételével lehet válaszolni. Szeretném röviden vázolni azokat a tényezőket, melyeket figyelembe kell venni egy kistenyészto vagy háztáji tenyészet esetében. Tojás szempontjából az én állományom példája is igazolja, hogy a tyúkok tojáshozama második életévükben, az első évhez viszonyítva átlagosan körülbelül harmincöt százalékkal csökken. 1963-ban például volt harminc olyan jércém, amit megtartottam 1964-re Is. Ezek átlagos tojáshozama az első évben kétszáz tojás volt. A második évben átlagban 164,6 tojást tojtak. A tyúktartás gazdaságosságát tekintve a fenti adatok alapján az alábbi következtetésre jutunk. TAKARMÄNYFOGYASZTÄS A harminc jérce felneveléséhez felhasználtam 1962. III. 10. és 1982. X. 1. között átlagosan naponta és egyedenként 8 deka takarmányt, összesen 409 kg; ot, s ezen előállítottam harminc közel két kilogrammos jércét. Négyszázkileitc kilogramm takarmány árán hozzájutottam egy nagyobb értéket képviselő állományhoz, s megtérült a ráfordított munka értéke is. A következő 365 napon keresztül a napi átlagos takarmányfejadag 0,14 kg vegyes takarmány volt. A harminc tyúk 365 nap alatt elfogyasztott 1533 kg takarmányt és ez idő alatt termelt hétezer tojást. Az 1533 kg takarmány tehát hatezer tojást eredményezett az első évben. A második évben a tojáshozam az előző évi kétszáz kilogrammról 164,6-ra csökkent, ugyanolyan takarmányráfordítás mellett az évi tojáshozam 4938 volt. Ez esetben az 1533 kg takarmány 4938 tojást eredményezett. Tehát majdnem 1100 tojással termeltem kevesebbet a második évben ugyanolyan takarmány és munkaerő felhasználása mellett. Igaz, hogy a második évben termelt tojások nagyobbak voltak az első évinél. Ezek szerint azt mondhatjuk, hogy nem érdemes a második évre meghagyni tyúkállományunkat: az első tojóév befejeztével még a vedlés megkezdése előtt vágjuk le, vagy értékesítsük őket. IGEN AM, DE... Ha a kistenyésztőnek nem áll módjában valahonnan naposcsibét, tenyésztojást szerezni, vagy ragaszkodik a kipróbált és bevált állománya továbbtartásához, az esetben el kell tekintenie az előbb bebizonyított gazdaságossági előnytől, s az állomány bizonyos hányadát meg kell tartani a második évre. Egyébként az sem biztos, hogy a kevesebb tojáshozam a gazdaságosság rovására megy, mert a másodéves tyúk tojása — mivel keltetőtojás — értékesebb, mint az étkezési elsőéves tyúktojás. A szép, egyöntetű, jó tojóképességű állomány tenyésztojását szívesen vásárolják magasabb áron azok a kistenyésztők, akik nem rendelkeznek megfelelő törzsállománnyal. így a körülményektől és a követelményektől függően minden kistenyésztő maga' döntheti ee, hogy egy évig, vagy több évig hagyja meg tojóállományát. (Folytatás a 2. oldalon) 6. szám A TARTALOMBÓL:-4- Szenvedélyes nyáltenyésztő-4- Cjabb pecsenyenyúl fajta + Mire ügyeljünk a kispulykák nevelésekor-4- Kímélős módszer a postagalambtenyésztésben-4- Izrael Moszkvában ■f Pásztorkutya mint segítőtárs •f Baromfikoiera •f- Nyíltvízi kacsahizlalás-4- Juhtenyésztési teendők Kístenyésztők juhairól-4- A CSESZ közleményei-______________________J ÚJSZERŰ! ÉRDEKES! HASZNOS! Kvarc lámpa alkalmazás közben KA szerző felvétele)] A baromfitenyésztő-, illetőleg keltetőüzemekben, ahol évente több százezer, sőt több millió tenyésztojást keltetnek, a berakott tojásokat háromszor lámpázzák. Az első lámpázás a keltetőgépbe való rakás előtt, a második a keltetés 6—8-ik, a harmadik meg 12—14-ik napján történik. Ez a művelet egyelőre nem gépesíthető, nem automatizálható, mert az embernek látni kell a tojás belsejét, neki kell eldönteni a iámpázáskor látottak alapján, hogy gépberakják vagy félreteszik-e a tojásokat. A magasabb kelési százalék elérése érdekében világszerte alkalmazzák a tojások kvarcfénnyel történő kezelését, besugárzását. Ez a művelet igen kedvezően hat a tojás termékenységére, a kikelt csibék pedig lényegesen életerősebbek. Ezekután érthető, hogy a gépbe került tojásokat külön szedték ki lámpáznl, és külön kvarcolni. A többszöri ki-be rakás jelentős munkaráfordítást igényel. A kvarcolás elmulasztása pedig előnytelen. A kérdés megoldása érdekében a Német Demokratikus Köztársaságban egy újszerű lámpázó készüléket hoztak forgalomba. A készülék tehát egyszerre két műveletet végez el és pedig lámpáz és ugyanakkor ibolyántúli sugarakkal kezeli a lámpázott tojásokat. A készülék szerkezet« egyszerű, könynyen üzemeltethető, egy ember 8 órás műszak alatt 35—40 000 tojást képes vele Ieiámpázni és egyben besugározni. Ez a művelet a tojások termelékenységét fokozza, a kikelt csibék életerősebbek és ez a kezdeti előny a továbbiakban is hasznos, inert az állatok gyorsabban fejlődnek, s a betegségekkel szemben is ellenállóbbak. A lámpa transzformátor nélküli súlya 351 gramm és 220 voltos hálózati árammal üzemeltethető. Érintésv.édelem szempontjából teljesen üzembiztos. Általános alkalmazása minden keltetőüzemben, vagy egyes háztáji gazdaságokban indokolt, ahol nagyobb menynyiségben keltetnek akár természetesen, akár kisebb kapacitású géppel. A keltetőgépek jobb kihasználása érdekében a készülék beszerzése előnyös, nem beszélve az ultraibolya sugarak által előidézett biológiai előnyökről. —SZ-«
